Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-01 / 232. szám
MAGÁNVÉ LEMÉ NY Övezet szag Európa szíve, akkor Záhony a billentyű rajta. Hongkong pedig a viharosan fejlődő Dél-Kelet-Ázsia fordítókorongja. Sencsenben, és környékén nem öt- milliárd, és nem jüan, hanem a többszöröse, és valóban dollár fekszik az elmúlt másfél évtized befektetéseiben. Magának az övezetnek a kialakulásához pedig egy ottani rendszerváltásnak — Mao halálának — kellett bekövetkeznie. Kamaszkorom Verneolvasmányaiból emlékszem, honnan nyerte a villamosságot Nemo kapitány a Nautilus akkumulátoraiba. Megálmodta a hőelemet, azaz a tenger alsó hideg, és felső meleg rétegeibe engedte az elektródákat. A hőmérsékletkülönbség a hajónak hajtott hasznot. Elnézést a távoli párhuzamért, de Sencsen és Záhony emilyen Nautilus-helyzetben van. A hideget és a meleget... bocsánat a fejletlen Keletet, és a fejlett Nyugatot egymáshoz közel engedni, és máris töltődhetnek akkumulátoraink. Vagyis hát a kasz- szánk, hogy kikecmeregjek ebből a bonyolult hasonlatból. Nagyon bonyolult dologra vállalkozik, aki hajlandó ennyi pénzt befektetni. Kevesebből viszont el sem lehet kezdeni. Ha viszont véghez is viszik, egészen más lesz kicsiny hazánk eme szegletének arca. Ésik Sándor Iskola, fiatalok, demokrácia Beszélgetés Jánosi Györggyel, a művelődési tárca politikai államtitkárával Vezető hír volt a héten az első oldalon, hogy öt- milliárd dollár várományosa a megye. Kollégáim is és magam is a nullák ördögére gyanakodtunk, hiszen előfordult már pluszban és mínuszban is horribilis elírás. De nem! Igaz, hogy tizenöt évre, és feltételes módban, de ennyiről tájékoztattak a záhonyi különleges gazdasági övezet létrehozásán bábáskodó illetékesek. Forintban sem volna kevés, tehetjük hozzá egy kis kétkedő éllel. Pályafutásom alatt, amely a toliforgatásban immár másfél évtizedre rúg, sokszor vett már komoly fordulatot ez az ügy. Már Gorbacsov alatt (párt)államközi egyeztetések kezdődtek. A balti államok határánál mintha túl is jutottak volna a kezdeti lépéseken... Széles e világon azonban nemigen tudni más sikeres kezdeményezésről, mint a Kína és Hongkong határán megvalósult sencseni övezetről. Vessük tehát futólag össze, a közös tényezőket, amelyek biztatóak, és a hiányzóakat. Mind Záhony és környéke, mind Sencsen két világrend- szer határán terül el. Úgy tűnik ez annak ellenére is stimmel, hogy közben rendszerváltások sora zajlott. A prognózisokban azzal kell számolni, hogy Kelet és Nyugat határa továbbra is Záhonynál lesz. Ha MagyarorJánosi György AKTUÁLIS INTERJÚNK — Komoly hibának tartom, hogy az utóbbi években nem alakult ki a kormánynak egy olyan koncepciója, amely követendő iskolaszerkezetet tudott volna felmutatni. A kormány szabadjára engedte az iskolaszerkezeti átalakításokat, minek folytán sokféle variáció jött létre, melyeknek közös vonásuk, hogy e pillanatban a társadalmi esélyegyenlőtlenség mérséklése ellen hatnak. □ Mit tehet az oktatáspolitika és a művelődési kormányzat ebben a helyzetben? — Két dolgot mindenképpen. Először is: a jelenlegi, dominánsnak tekinthető nyolc plusz négyes (nyolcosztályos általános iskola és négyosztályos középiskola) iskolaszerkezettől való eltérést komoly szakmai garanciákhoz kell kötni. Csak megfelelő tárgyi és személyi feltételek együttállása esetén lehessen az iskolaszerkezeten változtatni... □ Vagyis engedélyhez kell kötni, hogy — mondjuk — egy négyosztályos gimnázium átalakulhasson hat- vagy nyolcosztályossá? — Tulajdonképpen igen, de nem feltétlenül minisztériumi engedélyhez. Az önkormányzatok, az iskolafenntartók gondoskodjanak arról, hogy csak megfelelő szakmai biztosítékok esetén térhessen el egy iskola a nyolc plusz négyes szerkezettől. □ És mi a második teendő? — A vonzáskörzeti feladatokat ellátó iskola esetében — a hagyományos szerkezettől való eltérés engedélyezési eljárása során — a fenntartó önkormányzatok számára elő kell írni az érintett kistelepülések önkormányzatával való egyeztetési kötelezettséget. Vagyis, ha egy regionális vonzáskörzetben működő négyosztályos gimnázium nyolcosztályossá akar válni, ami nyilvánvalóan közelről érinti a környező kistelepüléseken élőket, akkor az ide vonatkozó önkormányzati döntést előzőleg egyeztetni kell az érintett kistelepülések ön- kormányzataival. □ És ha azok nem értenek egyet az elképzeléssel? — Akkor például olyasféle kompromisszumos megállapodásra kell jutni, hogy nem az egész gimnázium kapcsolódik be a hat- vagy nyolcosztályos képzésbe, hanem továbbra is fenntartják a négyéves képzést azoknak a gyerekeknek, akik a csak a nyolcadik osztály elvégzése után kívánnak bekapcsolódni a középfokú oktatásba. □ Sokakat aggaszt, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok elterjedése a minden gyerek számára elérhető középiskolázás ellen hat, ilyenformán antidemokratikus lépés, mivel nyolc évfolyam esetén csak fele annyi gyerek juthat be ebbe az iskolatípusba, mint a négyévfolyamosba. — Ez valóban így van, jogos a félelem. Ugyanakkor az is igaz, bogy nem szabad elfojtani az ide vonatkozó kísérleteket, kezdeményezéseket, mert ezek előremutathatnak egy új iskolaszerkezet felé. Én személy szerint a tizenkét évfolyamos iskolára épülő iskolaszerkezetet tartom ideálisnak. Nem az egy szervezeti integrációban megjelenő tizenkét osztályos iskolát, hanem a vonzáskörzeten belüli középiskolák (gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkás- képzők) együttműködésén alapuló tizenkét osztályos iskolát, amely egyrészt lehetővé teszi, hogy akár a tizedik évfolyam elvégzése után is át lehessen lépni a gimnáziumból a szakmunkásképzőbe és a szakközépiskolából a gimnáziumba, másrészt az ilyen tizenkét osztályos iskolának a környékbeli településeken is lehetnek hat-, nyolc- vagy tízosztályos tagozatai. □ Nem valamiféle körzetesítési gondolat rejlik ebben az elgondolásban? — Nem, hiszen a vonzáskörzeti tizenkét évfolyamos iskola esetén is megmaradnak a kistelepülések iskolái, akár a nyolcadik vagy a tizedik évfolyamig, ha megfelelő szakmai színvonalat tudnak elérni. A szakmai színvonal kulcskérdés ez esetben. Én azt gondolom, hogy a kisiskolákat nem lehet korlát nélkül védeni a gyerekek és a pedagógiai munka rovására. Ennek elkerülése végett a jövő finanszírozási rendszerében szeretnénk külön pályázati csatornákat megnyitni a jó szakmai színvonalat elérő kisiskolák számára, hogy többlettámogatáshoz juthassanak. □ Az ön közoktatási gondolkodásában milyen helyük van az általános iskolai (tanyai) kollégiumoknak? Iklódy János felvétele — Szerepüknek megfelelően kitüntetett helyük van, bár nagyon jó lenne, ha az általános iskola alsó tagozatán el lehetne kerülni a kollégiumszerű megoldásokat. Az alsóbb évfolyamokon inkább az iskolabusz legyen a megoldás! Rendkívül fontos a kollégium szerepe az esélyegyenlőtlenség mérséklésében, a Eltérünk a fejkótától, külön pénzügyi csatornát nyitunk a hátrányos helyzetű kisiskolák számára, yy felzárkóztatásban és a tehetséggondozásban. □ A tanulólétszámhoz igazodó úgynevezett normatív támogatás eleve hátrányos anyagi helyzetbe hozza azokat a vidéki kisiskolákat, amelyekbe kevés gyerek jár. — Ezen az állapoton kétféleképpen változtathatunk. Elsősorban úgy, hogy eltérünk a jelenlegi fejkvótarendszertől, illetve oly módon, hogy külön pénzügyi csatornát nyitunk a hátrányos infrastruktúrával rendelkező kisiskolák számára. □ Van már elképzelésük a támogatás módozatairól? — Olyan költségvetési támogatást kell nyújtani az oktatásnak, hogy az fedezze az ingyenesen ellátandó alapfeladatokhoz szükkséges pedagógusok törvényben előírt illetményét. Ezt azonban nem központi bérfinanszírozás révén kell elosztani, hanem feladatokhoz rendelten. Jánosi György a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. A tanévkezdés alkalmából beszélgettünk vele időszerű kérdésekről. □ Hajdan Eötvös József a demokrácia bölcsőinek nevezte az iskolákat. Ön szerint hogyan érvényesül ez a gondolat a mai iskolarendszerben? — Sok területen vannak még adósságaink. Eötvös József aforizmáját hallva elsőként az a kérdés jut eszembe, vajon a jelenlegi oktatási rendszer törekszik-e a növekvő művelődési esélyegyenlőtlenségek mérséklésére. Pedig fontos feladata ez az iskolának, hiszen a demokrácia jogaival csak az az ember tud élni, aki fölkészült a demokráciára. A fölkészülésnek azonban vannak objektív korlátái, leginkább a művelődési esélyek, lehetőségek egyenlőtlensége miatt. □ Milyen egyenlőtlenségekre gondol? — Létezik területi esélyegyenlőtlenség, mivel vannak hátrányos régiók Magyarországon, de szembe kell néznünk a szociális egyenlőtlenségekkel is, hiszen mind erőteljesebben szakad szét a magyar társadalom a jövedelmek szerint. Újabban az oktatáspolitikának számolnia kell a nevelési intézmények, iskolák közötti esélyegyenlőtlenséggel, mely az eltérő feltételekből és az intézményi struktúrából adódik. Az elkövetkező időszakban az egyik legfontosabb törekvésünk arra irányul, hogy az objektív feltételek javításával igyekezzünk csökkenteni a társadalmi esélyegyenlőtlenséget, hiszen csak így válhatnak iskoláink demokráciára fölkészítő intézményekké. Mindemellett rendkívül fontosnak tartom, hogy az oktatás teljes rendszerében tartalmi szempontból is erősödjék a demokráciára való fölkészítés. □ Ezek megoldásához a mostani magyar iskolaszerkezet vajon megfelelő-e? Önt nem nyugtalanítják az utóbbi négy évben bekövetkezett „spontán” iskolaszerkezeti változások? A négy-, hat-, nyolc- vagy tíz- osztályos „kísérleti”, valójában elitista modellek? ^ A kisiskolákat nem lehet korlát nélkül védeni a gyerekek és a pedagógiai munka rovására. a* 1 Jf JT^ * A kormány az utóbbi években szabadjára engedte az iskolaszerkezeti átalakításokat. •• ................................................................................. JrJr. P. Kovács Imre, MTI-Press a j.
