Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-05 / 235. szám
1994. október 5., szerda Jubiláló oktatás Nyíregyháza (KM) — Talán kevesen tudják, hogy Nyíregyházán a Vasvári utca elején is tanulnak főiskolai hallgatók: nevezetesen a SZÜV RT. központjában. Az informatikai és szolgáltató központ a SZÁMALK- kal közösen indította a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola keretében szervezett képzést. A budapesti központú főiskolán egyébként szeptember végén volt a tanévnyitó, amelyen a hatvan szabolcsi hallgató is részt vett. A képzés egyébként távoktatás formájában történik. Pontosan tíz évvel ezelőtt alakult a SZÜV, azaz akkori nevén a NYÍR BIT, s az rt. időközben szép új palotába költözött. A nem iskolai formában oktató intézményre égetően szükség volt, hiszen korunk új vívmányát, a számítógépet egyre több helyen alkalmazzák a közlekedéstől az újságszerkesztésig. A gépek használásának, oktatásából viszont nemzedékek maradtak ki, pedig nekik is szükségük van az okos gépek segítségére. A SZÜV az elsők között vállalkozott erre. A tíz év alatt aztán százak, ezrek tanultak itt is. Az új „tanévben” sokféle kurzussal várták a tanulni óhajtókat. Személyi számítógép, szoftverüzemeltetői tanfolyam, számítástechnikai programozó tanfolyam, könyvelői, pénzügyi, menedzseri tanfolyam — hogy csupán néhányat emeljünk ki a bőséges választékból. Az intézet igazgatójától megtudom, olyannyira népszerűek lettek például a munkanélküliek számára szervezett kurzusok, hogy már könnyebb felvételi vizsgát is kell tenniük a jelentkezőknek. A SZÜV most ismét bővítés előtt áll: újabb gépteremmel bűvül hamarosan az intézmény, ahol minden tanuló gyakorlatozhat. A kereszténység zenéje — könyvben Budapest (KM) —Andrew Wilson-Dickson: A kereszténység zenéje — a gregoriántól a gospelig — című munkáját jelentette meg magyar nyelven a Gemini Budapest Kiadó. A kötet hangversennyel egybekötött bemutatóját csütörtökön tartják a budapesti Szent Gellért plébánia- templomban. A neves angol szerző munkájában áttekintést ad többi között a keresztény zene születéséről, a reneszánsz és a reformáció korának egyházi muzsikájáról. Mindezeken kívül bemutatja Afrika és Amerika keresztény zenéjét is. Wilson-Dickson a vallás- és egyháztörténeti elemzések mellett ismereteket közöl az egyes keresztény felekezetek liturgiájáról, szokásairól, zenei sajátosságairól, lejegyzési módozatairól egyaránt. A magyar kiadást Tardy László, Trajtler Gábor és Fekete Csaba publikációi egészítik ki. Az egyházzenei kutatók számot adnak arról, hogy mi tette jellegzetessé és tipikusan magyarrá a három hazai nagyegyház — a római katolikus, az evangélikus és a református — zenéjét. A kiadvány — amely eredetileg az oxfordi Lion kiadónál látott napvilágot — 85 színes, 26 fekete-fehér fényképet, valamint 36 kottapéldát is tartalmaz. rwrwwi Harmadik... ...évfolyamát kezdi a nyíregyházi Kertvárosi Népfőiskola. A mostani kurzuson az önkormányzatok működésének társadalmi tapasztalatait dolgozzák fel és vitatják meg. Az első vitaindító előadást október 5-én 16 órakor tartják a Kertvárosi Közösségi Házban. (KM) Zrinyis Napok... ...kezdődnek október 7-én és 8-án a nyíregyházi Zrínyi gimnáziumban. A pénteken kezdődő rendezvény- sorozaton többek között népzenei bemutató, táncház, verébavató, sportesemények és diszkó szórakoztatja a fiatalokat. (KM) Színházi... ...előadás várja a gyerekeket Mátészalkán a művelődési központban. A kultúra fellegvárában a szekszárdi Holló Színház október 6-án 14 órától zenés irodalmi műsort mutat be. (KM) Tudományos... ...zenei előadások hangzanak október 6-án 15 órától a nyíregyházi Vasvári gimnáziumban. Előadók a Liszt Ferenc Zenakadémia tanárai. (KM) Nyilvános... ...tévéfelvétel lesz a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban október 25-én. A televízió a Sári bíró című produkciót rögzíti. (KM) Madách-nap Csesztvén Csesztve (MTI) — Madách irodalmi napot rendeztek a hét végén a Nógrád megyei Csesztvén a Nógrádi Történeti Múzeumban. A hagyományosan minden év októberének első szombatján tartott rendezvényen előadások hangzottak el többi között a Madách-kutatásokról, illetve a Tragédia szövegkritikai kiadásáról. Az irodalmi nap részeként Jelenté magát Jézus címmel Tóth Zsóka előadóművész és Szvorák Katalin énekes ünnepi műsort adott a templomban, majd a résztvevők megkoszorúzták a költő szobrát. Távoli elődeink hagyatéka Sok látogatója van a Jósa András Múzeum új kiállításának Szűcs Róbert felvétele marnom Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Még a múzeumi kiállítások között is vannak szenzációk, igazi csemegék. Sokan tekintették meg például a Magyar Nemzeti Múzeumban annak idején a kijevi aranykincseket, és tömegeket vonzott a kínai agyagkatonákat bemutató kiállítás. Mindkettőnek egyik főszervezője Fodor István címzetes főigazgató, nagyhírű szakember volt, akinek egy újabb érdekes kiállítás köszönhető éppen Nyíregyházán. A múlt héten nyitották meg a Jósa András Múzeumban az „őseink és rokonaink” című kiállítást, amely a honfoglaló magyarság kultúrájának keleti gyökereit igyekszik bemutatni. A dolog érdekessége, hogy most először került Európába egy olyan rendkívül gazdag anyag, amelyet így együtt még Keleten sem láthatott senki sem. Fodor István is részt vett a múlt heti megnyitón, tőle érdeklődtünk a kiállítás megszervezésének körülményeiről, a mintegy 7-8000 darab nagyságú anyag érdekességeiről. — Régi tervünk ennek a kiállításnak az összeállítása, és most, hogy kisebbek a kötöttségek, sikerült az Orosz Tudományos Akadémia Keletkutató Intézetének vezetőivel egy csapatot toborozni ennek érdekében. A mostani bemutatóhoz jó alkalmat szolgál a magyar honfoglalás jövő évi 1100-as évfordulója. A főrendező a továbbiakban elmondta, hogy több ezer kilométert kellett beutazni azért, hogy az anyag összegyűljön. Szentpétervártól Sziktiktárvig mintegy tucatnyi múzeumból gyűlt össze az anyag. A múzeumok munkatársai igen segítőkészek voltak, ám volt olyan múzeum is, amelyik nem akart együttműködni. (Pedig jól jártak volna, az anyag jó részének restaurálását a magyar szakemberek vállalták magukra.) Ez az anyag is jól bizonyítja az ősi magyarság sokszínű kultúráját. Egy olyan népnek a műveltségét, amely nomád nép volt, de egy hatalmas területen vándorolt, sokirányú kereskedelmet is folytatott, és sok kultúrával találkozott, amelyet aztán a magáéba ötvözött. így aztán a hosszú népvándorlás után, amikor őseink megérkeztek a mostani hazába, már gazdag kultúrával rendelkeztek, amely vetekedett az itt élőkével. A kiállítás néhány igazi szenzációval is dicsekedhet. Az egyik tárlóban például a szibériai Omszk városhoz közel lévő Szidorovka falu mellett talált ősmagyar temetkezés helyén feltárt úgynevezett katonai kíséret egyik előkelőségének tárgyai láthatók, melyek közül néhány talált tárgy az ázsiai hunok dolgaival hasonlóak. Más. A Tatár Köztársaságban, az egykori Magna Hungária területén olyan 8-10. századi magyar népcsoport temetőjére bukkantak, akik nem vándoroltak tovább a honfoglaló magyarokkal, hanem inkább ottmaradtak. (Utódaikat kereste és találta meg Julianus barát a 13. században.) A történelem furcsa fintora, az ottmaradt magyarok helyett most kétezer év múlva, az egykori használati tárgyaik közül utazott jó néhány az új hazába. Persze hosszan lehetne sorolni a páratlanul gazdag anyag bemutatatását, de most mi csupán kettőről szóltunk kedvcsiholóul. Tekintsük meg inkább a páratlan kiállítást, amelyet Budapest és Keszthely után, most Nyíregyházán tekinthető meg november végéig. Strauss-est a bujtosi csarnokban Babka József Nyíregyháza — Már hagyománnyá kezd válni, hogy a „Nyírségi Ősz” rendezvénysorozatába illesztve kerül sor a Nemzeti Filharmónia bérlet nyitóhangversenyére. így történt ez ebben az évben is, szeptember 30-án este a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A hangverseny műsora igyekezett alkalmazkodni a terem adta óriási méretekhez. Johann Strauss zenéje most is szép számú közönséget vonzott. A közönség nem csalódott. J. Strauss életművének legismertebb alkotásai csendültek fel, többek között a Kék Duna keringő, Denevér nyitány, Terefere polka, Tavaszi hangok, stb., majd az elmaradhatatlan ráadásszám a közönség aktív tapsaival kísérve a Radeczky mars. Strauss könnyed, de úgy dallamilag mint formailag igényes, szellemesen hangszerelt művei a Debreceni Filharmonikus Zenekar tolmácsolásában hangzottak el Ka- rolos Trikolidis vezényletével. Úgy a karmesterhez, mint zenekarához nagyon közel állt ez a romantikus világ. Mindig tudták, azt a mértéket, hogy meddig lehet elmenni a végletek kiélezésében és kiélésében ahhoz, hogy a művek komoly zenei mércével mérve is ízlésesek maradtak. Ha valahol hiányérzetünk támadt, az a vonósok kevés száma volt. Egy ilyen méretű teremben a 12. elsőhegedűs — és a hozzá méretezett többi szólam lett volna ideális a megfelelő hangzáshoz. A hangverseny szólistája Kóródi Anikó a Csokonai Színház magánénekese volt. Szépen csengő hangja kiművelt, különösen a fekvésben szárnyaló. A terem miatt nagyobb dinamikai árnyalatokban nem mert belemenni. Az általa előadott két daljátékrészlet közül a Cigánybáró Szaffi dala tűnt teljesen meggyőzőnek, drámainak. A tavaszi hangok átirata nem volt a legsikeresebb. A zenekari szólamok gyakran nyomták el a közép lágében az énekszólamot. Az est kedves színfoltja volt a SLIP-TSK táncosainak közreműködése. (Koreográfus Bertli József.) A fiatalabbak- ból álló csoport által előadott. Terefere polka osztatlan sikert aratott, a másik csoport előadásában a Kék Duna ke- ringőt láthattuk elegánsan előadva. Kár, hogy a nagy zenekar mellett gépi zenére került bemutatásra a koncert előtt. A műsor második felében közös előadásban hatásosabb lett volna. A közönség a hangverseny végén olyan ünneplésben részesítette a közreműködőket, hogy több ráadást kellett adni. Örömünk mellett azonban igen sajnáltuk, hogy a másik — bérleten kívül — tervezett hangversenyré, Kocsis Zoltán zongoraestjére nem került sor a Nyírségi Ősz keretén belül. Színésznyár munkával és pihenéssel Csutkái Csaba felvétele Nyíregyháza (M. J.) — A színházi évad kezdetével befejeződött a színészek számára is a vakáció. Felhőfi Kiss Lászlótól kérdeztük meg, hogy a véleménye szerint milyen egy igazi színésznyár? — Egy színésznek szerintem akkor igazi és teljes a nyara, ha dolgozni is tud a pihenés mellett. Nekem leginkább az előbbiből volt több, s ezt egyáltalán nem panaszképpen mondom. Van egy kollégákból, barátokból szerveződött állandó csapatunk, a „Komme- die Franc Ez”, akikkel már 4 vagy 5 éve, minden nyáron csinálunk valami könnyed, vidám dolgot. Egy hangulatos helyen, az Óbudai Társaskörben szoktunk fellépni, ez úgy néz ki, mint egy pici velencei terecs- ke. Játszottunk korábban francia vígjátékot, több alkalommal Goldonit, s most is a nagyszerű olasz színpadi szerző egyik darabja volt az alapanyag: a „Kávéháziból hoztunk létre egy erősen átformált, egyéni arculatú játékot. — Nagyon jól éreztük benne magunkat, hiszen a kitűnően összekovácsolódott csapatban — ahol nincs rendező, dramaturg, vezető, kizárólag közösségi munka folyik — ugyanazt a nyelvet, a humor nyelvét beszéljük és értjük valamennyien. A másik alkotóközösségemmel — ez az Utolsó Vonal Színházi Erdektömörülés — már a nyár elején egy fontos esemény részese lehettem: Jancsó Miklós beválasztotta a zalaegerszegi Színházi Fesztivál programjába az „Isa pour és homu...” című előadásunkat. Az egyik barátunkkal, kollégánkkal sikerült kijutnunk ugyanezzel a darabbal Kölnbe, egy fesztiválra. Nagyon jól éreztük magunkat, az egy hét alatt elmentünk színházba, és sokat beszélgettünk. Pillanatnyilag úgy áll a dolog, hogy jövő nyáron is visszavárnak bennünket egy nagyobb tűmé keretében. Még egy megmérettetésünk volt Kazincbarcikán. Az itteni Alternatív Színházi Találkozóra kapott meghívást az UV, s a mi Piroska című előadásunk — amivel már Balassagyarmaton is megnyertünk egy fesztivált — hódította el leginkább az ítészek tetszését. — Pihenésről még nem is szóltunk. — Hosszabb pihenésre igazából nem sok idő maradt. A budakalászi bányatavakhoz szoktam kikerékpározni, úszók, pihenek, s visszafelé a Duna-parton, a kellemes Római-parti kerékpárúton jövet, meg-megállok az egymás után sorakozó, hangulatos kis kocsmák valamelyikében egy vacsorára vagy egy sörre. .KULTÚRA-
