Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-28 / 255. szám

1994. október 28., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarorszag 3 Az „iskolafaragás" veszélyei Két tűz között az igazgatók Nyíregyházán (is) • Igazságosabb pénzelosztást AHtÁ M # raezoponi Széllel szemben Sánta János Nyíregyháza — Megyeszék­helyünkön vannak iskolák, melyek mindig hiánnyal küszködnek, kevés a költ­ségvetési fedezetük. Ilyenek az 5-ös, 6-os, 9-es, 12-es, 16- os. A jelenlegi pénzelosztás gyakorlata veszélyezteti a működőképességüket. — Igazságosabb lenne a pénzelosztás — mondja Toldi Gyula, a Báthory István Ál­talános Iskola (6-os) igazgató­ja, — ha azt vennék figyelem­be, mennyi az egy tanulóra jutó összes költség egy évre. — Mint az érdekegyeztető fórum tagja is javasolja: jöjjön össze egy csoport, dolgozza­nak ki közösen olyan norma- rendszert, amelyik az iskolák sokféleségét is figyelembe vé­ve alapot ad az igazságosabb pénzelosztáshoz. Kin csattan...? Nyíregyháza költségvetéséből a legnagyobb falat az okta­tásügyé. Nagy tehát a fenn­tartói felelősség. A ’90-es rendszerváltást követően még­is sokáig úgy érezték az in­tézményvezetők, hogy ma­gukra hagyták őket a város vezetői. Toldi Gyula így fo­galmaz: — Két évig alig volt mun­kakapcsolat a vezetők és az igazgatók között. Mindenki várta, hogy jön majd a közal­kalmazotti törvény, s az min­dent megold. A törvény va­lóban jött, de végrehajtása bi­zony vihart kavart. Elkészül­tek a besorolások, majd egy városházi intézkedésre a visszasorolások. Sztrájkolni akartak a peda­gógusok. Az intézményveze­tők pedig azzal nyugtatgatták kollégáikat, hogy az önkor­mányzat keresi a megoldást. Takács Ferenc, a város ál­Nyit a Barbizon Nyíregyháza (KM) — Si­ratni szokás mostanában Nyíregyháza gyöngysze­mét, a Sóstót. S bár két­ségtelen, a Krúdy Szálló és környéke nem éppen szívet melengető látvány, új tu­lajdonosa pedig semmi jelét nem mutatja abbéli szándékának, hogy a kö­zeljövőben bármiféle fel­újítási munkákba kezdene, azért vannak törekvések a fejlesztésre is. Novemberben megnyitja kapuit a teljesen felújí­tott és átalakított volt ÉPSZER-üdülő, új nevén a Hotel Barbizon. Másfél évvel ezelőtt „vágott bele” a vállalkozásba Körtvély- fáy Barna, akinek a név­adásban az ötletet dr. Mar- gócsy József egyik Sóstó­ról szóló írása adta, amely­ből kiderült: a harmincas évek végén, a hidegstrand megnyitásakor a Sóstót, mint a Nyírség Barbizonját reklámozták. A családias jellegű hotel az igényes belföldi turiz­must kívánja szolgálni, a későbbiekben gyógyszál­lóvá, üdülővé szeretné ala­kítani tulajdonosa. Alsó szintjén újra nyit a koráb­ban nagy népszerűségnek örvendő Beatles Klub, ahová a nosztalgiára vá­gyókat várják. talános iskolai igazgatóinak munkaközösség-vezetője így beszél az akkor történtekről: — A város vezetői már is­merhették a többletkiadás fel­méréséhez később (1993. de­cember 7-én) kiadott útmutató lényegét. Ebben az áll, hogy „... a korábbi, illetve a kiemelt, vagy felső közalkalmazotti osztályba sorolásnak megfele­lő kulcsszámmal kell szerepel­tetni — ezáltal a bérigényt en­nek megfelelően megállapí­tani — azt a közalkalmazottat, akit a munkáltató a Kjt. 63. paragrafusa (5) bekezdése alapján sorolt át, vagy be az ,JF” fizetési osztályba.” Ekkor válhatott világossá, hogy ezekre az F-es plusz­bérekre semmilyen fedezetet nem kapnak az önkormányza­tok. Ahelyett, hogy az önkor­mányzat a megoldási lehető­ségeket kereste volna (mint másutt a megyében), úgy pró­bálták „megoldani a helyze­tet”, hogy elkészíttették ve­lünk a pedagógusok vissza- sorolását. Ezt követték a tö­meges munkaügyi perek, ame­lyeket közalkalmazottaink rendre megnyertek, megnyer­nek másodfokon is. Torz adatok láttak napvilá­got az F-esek arányáról a vá­rosban. A kimutatás szerint középfokon csak 50 százalék, az általános iskolákban pedig 80 százalék körüli volt az F- esek aránya. (Középfokon olyan statisztika készült, melyben a teljes foglalkozta- totti létszámhoz viszonyították az F-esek arányát, az általános iskoláknál pedig csak a pe­dagógusokhoz. Ezért volt ele­ve nagyobb az arány az álta­lános iskolák esetében.) Toldi Gyula mondja: — Amikor átszámoltuk a kö­zépiskolák adatait, kiderült, hogy a 80-85 százalékos arány náluk sem volt ritka. Hogy kinek volt érdeke torzí­tani? Volt-e ebben összeug- ratási szándék? Fura fórum Volt még egy furcsaság. A tavaly decemberben megjelent Kjt. módosítása és a kormány- rendelet csak az oktatási in­tézményekre vonatkozott. Más közalkalmazotti szférá­ban tehát nem voltak vissza­sorolások. Toldi Gyula erről így vé­lekedik: — Nyert ügyük volt a művelődési otthonoknak, könyvtáraknak, közgyűjtemé­nyeknek, de az egészségügy­ben sem volt visszasorolás. Mégis, amikor februárban ar­ról a 124 millióról döntött — oly villámgyorsan — a nyír­egyházi közgyűlés, minden ágazatot bértömege arányában részesítettek ebből az összeg­ből. így tehát egyes intézmé­nyek a korábbi besorolá­sokhoz még pluszként újabb lehetőségeket kaptak az átso­rolásokra. Erre csak később jöttünk rá! Amikor megismer­hettük a részleteket is. — Furán működött, műkö­dik az érdekegyeztető tanács. Itt egy-egy szavazata van a művelődési otthonoknak, a könyvtáraknak, az egészségü­gyi alapellátásnak, valamint az óvodáknak, az általános is­koláknak és a középiskolák­nak. A létszámarányok iga­zából messze nem így alakul­nak. Ha az intézményekben az összes létszámot 4000-nek vesszük, ebből 6-700 esik az egyéb ágazatokra, a többi az oktatásé. A képviselet nem tükrözi ezt, hisz a szavazati arány intézményfajtánként azonos. Torz kép A hangsúlyok tehát eltolódtak. Torz kép alakul ki. Takács Ferenc, az általános iskolai munkaközösség veze­tője így összegez: — Ha az önkormányzat az intézményhálózat keretein be­lül akar pénzeket lefaragni csupán, ez csak töredéke a kívánt összegnek. Ráadásul azért is veszélyes, hisz több in­tézmény az erőteljes elsze­gényedés felé halad. További pénzek elvonása már meg­béníthatja az iskolai munkát. Lehetne más városi forrásból, netán a országos költségvetés­ből előteremteni a perek nyer­tesei számára járó elmaradt il­letményt, annak kamataival együtt. Ha kizárólag az in­tézményhálózat költségveté­séből akaiják leemelni a hiányzó pénzt, akkor az is­kolák bizony működésképte­lenné válnak. Balogh József « ajnos megszoktuk V már, hogy bíráló írá- kJ saink túlnyomó több­ségére nem érkezik válasz, az érintett a föle botját sem mozdítja. Közéjük tartozik a nyíregyházi önkormányzat is, talán ha kétszer vették a fáradságot, hogy írásunkra reagáljanak. Lehet ezt azzal is magyarázni, hogy úgy gondolják: a glosszaírónak szíve joga olyan véleményt formálni, de lehet azzal is, hogy nincs elfogadható ma­gyarázat, nincs józan érv megcáfolására. Nyilván most is ez történt a Kossuth tér körbekeríté­sével. A város lakossága dühöng, az önkormányzat pedig mélyen hallgat. Igaz, nehéz lenne beismerni, hogy a műszaki iroda en­gedélye nélkül hogyan zár­hatták le a város egyik leg­forgalmasabb csomópont­jában az úttest felét, miképp rendezkedhetnek be hosszú távú útfoglalásra, amikor eredetileg csupán arra kért engedélyt a kivitelező, a Metropol Kft, hogy az ala­pozás idejére engedélyez­zék az útszűkítést — most meg még csak bontanak—> nehogy a nagy forgalom miatt beomoljon a pincének kiásott gödör. A hírek szerint a me­gyeszékhely jegyzője járult hozzá szóban a sávlezá­ráshoz. Azt is hallottuk: csak azzal a kikötéssel, hogy a lehető legrövidebb ideig érvényes az engedély, bár várhatóan így is 7-8 hónapig eltarthat ez az ál­datlan állapot. Reméljük nem tart. Mert Kováts Dénes A kormány, valamint a vám- és pénz­ügyőrség dolgozói a hibásak abban, hogy a (hamis) paprika bejutott hazánkba —fakadtak ki a múltkoriban Pátrohán, hoz­zátéve: ők jóhiszeműen ad­ták tovább egy kis haszonért. Természetesen a vámpa­rancsnoknem ígylátjaadol- got, s a helyzetképet felvá­zolva érthető az álláspontja. Minden bizonnyal van alap­ja annak a kijelentésének is: ilyen kis létszámmal, mint amilyennel rendelkeznek, ettől hatékonyabb munka el sem várható. Valóban, minden jármű­vet képtelenség alaposan átvizsgálni, ha ezt tennék, akkor azért morgolódnának az utazók, mert órákig kel­lene várakozni a határát­kelőhelyeken. Egyes véle­mények szerint még ha dik­tatúra lenne a határokon, szögesdróttal és géppiszto­lyokkal, akkor se számol­hatnának be teljes körű eredményről. Hisz tudunk távolabbi országokról, ahol nagy a szigor, mégis — akár életüket kockáztatva — próbálkoznak csempé­széssel egyesek. A magyar vám- és pénz­ügyőrök igyekeznek meg­tenni minden tőlük telhetőt, mondjuk visszavonják az engedélyt. Például abból a megfontolásból, amit épp a jegyző mondott, amikor az expo miatt lezárták a fél várost, hogy parkolót ala­kítsanak ki. Azt mondta—s közben lebontatta a kor­donokat —, hogy vannak ennek játékszabályai, pél­dául jóval előtte tájékoztat­ni kell a lakosságot, a rend­őrségtől is kell engedély, meg közterület-foglalásért díjat kell fizetni a városnak. Hétfőn délután végignéz­hette a város lakossága, mi­lyen szépnek értékelte a képviselő-testület az elmúlt négy év munkáját, s sen­kinek nem jutott eszébe, hogy becsempésszen egy közfelháborodást kiváltó intézkedést napirend előtt; hogy megfogják a hivatal kezét, ne engedélyezhessen ilyen döntést. Már csak azért is megérte volna meg­tenni, mert fura kép alakul­hat ki a közvéleményben olyan önkormányzatról, amelyik a szakosztály aka­rata ellenére keresztbe in­tézkedik, amelyik szóban engedélyez, amelyik nem tud érvényt szerezni aka­ratának, amelyik lenyeli, hogy egyik dolgozója — mint az építkezést végző cég gazdája — két munkájából a másikat tekintse előbbre- valónak, vállalva ezzel a szabályok megsértését is. y y a másért nem, talán Í—J azért is nagyobb fi- J. A. gyeimet kellene ilyen ügyekrefordítani, mert közeleg a választás. Meg azért, mert törvénytelen egy önkormányzat szeme láttára építkezéshez kezdeni építési engedély nélkül. a csempészek újabb és újabb trükkökkel próbál­koznak a haszonszerzés re­ményében. Ebből a csatából hol ez, hol az a fél kerül ki győz­tesen. Hiszen annak elle­nére, hogy számos jogsértő cselekményt fednek fel, rengeteg árut foglalnak le a vámosok, mégis bőven jut be hazánkba csempészáru. Ezt — bizonyos termékek forgalmának visszaesése ellenére — a KGST-piaco­kat járók maguk is tapasz­talják. Szögesdrót és határlibe­ralizáció: egymással ellen­tétes fogalmak. Hogy me­lyik a jobb, az nézőpont kérdése is lehet — igaz, a diktatúrát nem sokan sze­retik. Legfeljebb a hatalom gyakorlói. Persze az sem kellemes, ha ólmozott pap­rikát, metilalkoholos pálin­kát, netán sugárszennyezett cigarettát vásárol valaki. A nnyi azonban bizo­nyos: indokolt mér­tékű szigor szüksé­ges a határátkelőhelyeken. Még akkor is, ha az állami bevétel növekedése, mely a vám- és pénzügyőrök mun­kájának köszönhető, nem igazán érződik sem az ő anyagi megbecsülésükben, sem a lakosság terheinek enyhülésében. De talán el­jön majd ez az idő is... EBS G-nek valamikor nagy tudományos karri- • ért jósoltak, és ő mindent meg is tett, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Miután első tudományos publikációjában önmagának is bebizonyította, hogy a szo­cialista gazdaság humánu­sabb és hatékonyabb minden másnál, úgy érezte, életének legfőbb célja, hogy erről min­denkit meggyőzzön. Kisvár­tatva betéve fújta Marx, En­gels és Lenin műveit, újabb és újabb érvekkel támasztotta alá állításaik igazát. Igaz, az élet ennek az el­lenkezőjét igazolta, a dolgok egyáltalán nem úgy mentek, ahogy menniük kellett volna, de ő ezt az emberek buta­ságával, tájékozatlanságá­val magyarázta. így aztán éppen kapóra jött, hogy nagyszabású kampány kez­dődött, melynek során a fal­vak lakosságát kellett fel­világosítani a társadalom fejlődésének törvényei felől. Maga is lelkesen járta a vi­déket, előadásokat tartott. Elégedetten szemlélte a szépszámú hallgatóságot, bár jól tudta, hogy szinte erővel terelik be ilyenkor a lakosságot a terembe. Egy napon kis faluban tartott előadást, melyet kul­túrműsor követett, de ezt ő már nem várta meg. Ahogy kilépett a művelődési házzá előléptetett egykori istálló­épületből, a szomszédos kertben idős parasztembert pillantott meg, aki egyked­vűen tette a dolgát, fákat ül­tetett. — Hát magát nem érdekli az előadás, bátyám? — kér­dezte tőle G. kissé ingerül­ten. Orémus Kálmán Vakvágány —Nincs nekem arra időm —felelte mogorván az öreg. — Inkább ezzel foglalkozna az elvtárs is. Persze, beszél­ni könynyebb... G.-t éktelen harag fogta el. Most már csak azért is meg akarta mutatni, hogy ő nem csupán a beszédhez ért. Táskáját lerakta a kerítés tövébe, fogta az ásót és be­állt a meglepett parasztem­ber mellé. Ahogy egymás után földbe kerültek a cse­meték, valami megmagya­rázhatatlan öröm fogta el, bár ezt magának is félt be­vallani. Alkonyodon mire befejezték a munkát, jól el is fáradt, mégis elégedetten nézett végig az almafák ka­tonás során. Teltek az évek és egyre fel­jebb hágott a ranglétrán. Egyetemi katedrát kapott, tudományos fokozatot szer­zett, tanszékvezető lett. To­vábbra is a nagy klassziku­sok tanait hirdette, nem akart tudomást venni a kö­rülötte zajló változásokról. A rendszerváltást úgy élte meg, mint valami rossz ál­mot, amikor pedig kiderült, hogy nyugdíjazzák, csaknem belebetegedett. Aznap este hazament, le­ült egy csön­des sarokba, végiggondolta pályáját. Lá­zasan próbált felidézni valami olyan tettet, eseményt, mely értelmet ad­hat életének, amire büszke lehet, ami miatt elmondhat­ná, nem volt hiába. Am min­den fáradozás fölöslegesnek bizonyult. Hirtelen fáradt­ság tört rá, börtönnek érezte a szép lakást, kalodának az ízléssel berendezett szobát. Beült a kocsijába, elindult csak úgy valahová, cél nél­kül. K iért a városból, zöld mezők, gondozott kertek maradtak el mögötte. Kis faluba ért, is­merősnek tűntek az utcák, mintha már járt volna erre egyszer, valamikor. Megállt az iskola mellett. A szom­szédban gyönyörű almáskert virágzott. G. végignézetta ka­tonás rendben sorakozó fá­kon és megértette, hogy min­den hiába. A nyíregyházi 6-os Számú Általános Iskola folyosó­tárlatán Harasztosi Pál (archív) felvétele IMk O US 811 © 8S Szögesdrót nélkül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom