Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-04 / 234. szám

1994. október 4., kedd HAZAI HOL-MI A szentmártoni vállalkozás Fonott áruk és kerti bútorok készítését sajátítják el a cigány fiatalok Egy hallgató. Bakró Albertné Amatőr felvétel Farkas Kálmán Tiszaszentmárton — Itt el­fogy a kövesút. Kertjei alatt kígyózik az ukrán határ. Ne­vezték fél évszázaddal ez­előtt Margit hercegnő falu­jának is. Ez volt az Odeschal- chyak birodalma két kas­téllyal, sok szolgával a 30-as évek derekán. Tiszaszent­márton lélekszáma akkor ezer volt. A falu 70 százaléka cselédkenyéren tengette éle­tét. Azóta fordult a történelem ke­reke, változott az élet, ám nem annyira lendült, hogy napja­inkban ne fenyegetné ismét a rohamos elszegényedés a szá­guldó munkanélküliség miatt, amely leépüléshez vezet, tes­tet, lelket rombol. Modern iskola — Ide a kultúra is csak úgy jön, ha járunk utána — mond­ja rezignáltan, ám igen talá­lóan a kedves Szabó Éva jegy­ző. A modem iskolaépülettel egy fedél alá épült igazán im­pozáns, modem községháza kellemesen hűvös irodájában beszélgetünk. Társaságunkban van a frissen kinevezett, hi­vatásának élő igazgatónő, Or­bán Ferencné, Zsuzsa asszony is. Nem fogyó falu Szentmár- ton. Lélekszáma most megha­ladja az 1300-ü Nem szólva a cigányságról. Ők ebből 350- nel részesednek. Ez pedig írd és mondd a lakosság 27 száza­léka. Ezzel pedig már illik és kell is számolni. Olyan neural­gikus tényező, amelynek csak részbeni kezeléséhez is elhiva­tottságú vezetőkre van szük­ség. Ilyen az iskola igazgató­nője és a jegyző. S ha a falu lé­lekszámút illetően a cigányság aránya „csak” 27 százalék, az iskolai tanulóké feleződik! Szerencsére szép számmal akad közöttük tehetség. Ilyen a kis Pongó Rudi, aki a ci­gány-magyar vers- és próza­mondó megyei verseny ka­tegóriájában Móra Ferenc A patkó című költeményével győztes lett. Éva és Zsuzsa írtak, levelez­tek, utaztak, míg végül ajtó nyílt előttük. S hála kitartásuk­nak, elképzelésük megvalósu­lóban van. — Bár nem az eredeti, de ez még talán jobb is. Olyan fiatal cigányok kerestek meg, mint Pongó Andrásné. Azt kérték, indítsunk tanfolyamot, ame­lyen az általános iskola 7-8. osztályát elvégezhetik a cigá­nyok — említi a jegyzőnő. — Végül is az iskolából nem lett semmi — fűzi hozzá az igazgatónő. Ám Zsuzsa igazgatónő nem adta fel. Jó sorsa hozta össze az ügy kapcsán a Munkaügyi Központban Gönczi András­sal, aki felajánlotta segítségét így került kapcsolatba az átképző központtal. — Igazán készségesen fo­gadtak, s miután megbeszéltük a teendőket, május 8-án már meg is kezdődhetett a fonott­áru- és kertibútor-készítő tan­folyam Tiszaszentmárton- ban... Elnyűtt művelődési ház, ko­pott cégérrel. Fent a lépcső- feljáratnál ismerős cigány férfi fogad. Lakatos József mester, a tanfolyam vezetője. Isme­rem. A hetedik határban is — Hogyhogy itt talállak? — Járom a világot. Tanítom a szakmára a cigány fiatalokat — mondja. Lakatos Jóskát valóban is­merik a hetedik határban is. Tanított Nyíregyházán, Mis­kolcon, Ózdon, meg még ki tudja hol. Most éppen Szent- mártonban. — Eddig legalább 100 ci­gányt tanítottam meg a kosár­fonásra, adtam a kezükbe ke­nyérkereseti lehetőséget. Nagyterem, olajos padló, most munkaterem. Kazettáról roma muzsika szól. A fal mel­lett kétoldalt fiatal cigányok, cigány lányok. Felkészítették őket, hogy vendég érkezik. Csinosak, ujjaik között formá­lódik a bevásárlókosár, gyü­mölcsöstál, tálca és sok más szép termék. Három hónapja mutatta meg nekik az első fo­gásokat Lakatos Jóska. Ki hin­né? Igazi piacképes termékek. — Mire jogosítja e tanfo­lyam elvégzése őket? — Ha sikeresen elvégzik, elhelyezkedhetnek a szakmá­ban vagy vállalkozásba kezd­hetnek. Ez már valami. Addig havonta a munkaügyi köz­ponttól 7700 forintot kapnak. Szól a muzsika, serényen mozognak az ujjak. — O az osztályelső — mu­tatja be a mester Bakró Albert- nét. Félszeg cigányasszony. Huszonhat éves, 4 gyerek any­ja. Férjét az italozás miatt ott­hagyta. Élettársa van. Nehéz anyagi helyzete miatt gyere­keit az anyjánál helyezte el Zsurk faluban. — Én meg albérletben lakom itt Szentmártonban — mondja. — Igazán kedvező, hogy a központtól 3 ezer forint hozzájárulást kapok a fize­tésen felül. A sor legelején a szőke Hor­váth Gyöngyi dolgozik. — Kenyértálcát, virágtartót, bevásárlókosarat fonok. Mi­kor mi van előírva. Otthon csak tétlenkedtem, semmit nem csináltam. Itt legalább ke­resek havonta 7700 forintot és tanulok is. — Itt mindenkinek megvan a 8 osztálya. Én nagyon örü­lök, hogy szakmát tanulhatok. Ha végzek megpróbálok vál­lalkozni — vélekedik a fekete szakállú Tóth Sándor. Notórius hiányzók Sajnos, nem minden hallgató gondolkodik így. Főleg, a notóriusan hiányzók, akik mi­att veszélybe kerülhet a tanfo­lyam sorsa. Betegségre és sok mindenre hivatkoznak. Pedig itt térítés ellenében ebédet is kapnak. Sokuk még ezt sem fizeti. Ám a polgármesteri hi­vatal állja a cehet. — Olykor kénytelen vagyok azzal „fenyegetőzni”, hogy a hiányzóktól megvonom a se­gélyt — jegyzi meg Szabó Éva. — Persze, hogy nem te­szem meg, de muszáj a fegyel­met megkövetelni a többiek érdekében, a tanfolyam lété­ért. Olcsó legyen vagy működőképes? Korszerű és egyre inkább szolgáltató jellegű legyen közigazgatásunk Nyíregyháza — A rómaiak, de francia forradalom győz­tesei, sőt Lenin, de az utóbbi időben minden kormány — így természetesen a legújabb is — a bürokrácia megnyir­bálását, közkeletű kifejezés­sel olcsóbb közigazgatást ígért választóinak, szimpa­tizánsainak, a„népnek”. Az a magyar köztisztviselők és közalkalmazottak számára nem értelmezhető, hogy 50 ezerrel, 70 ezerrel vagy 17 ezerrel, netán 8 százalékkal, 10 százalékkal többen dolgoz­nak a közigazgatásban és in­tézményekben, mint ahogy ar­ra szükség lenne. Sajnálatos módon az utóbbi időben igen gyakran elhang­zottak ilyen vélemények „mértéktartó körökből”, ami nem kevéssé megzavarja az érintett munkahelyek munka- vállalóit is. Pedig a köztisztvi­selői kar az utóbbi időben sok mindent megélt... Emlékezzünk csak a 80-as évek elejére, amikoris politi­kai indíttatású „szemfényvesz­tő igazgatási” létszámcsök­kentés folyt, vagy a különböző „átszervezések”, „korszerűsí­tések” mindig olyan ered­ményt hoztak, hogy időlege­sen ugyan kevesebben dolgoz­tak a közszolgálatban, azon­ban a növekvő munkaterhek „visszaszervezték” a létszá­mot. Ugyanezt élték át a köz­tisztviselők a legutóbbi rend­szerváltozáskor is. Csak a némák nem szórtak rájuk tücs- köt-bogarat, csak a bénák nem rúgdosták meg őket, — holott pártatlanul, tisztességgel elvé­gezték a rájuk kirótt feladatot, úi. mint a választásokat, a nép­szavazásokat több fordulóban, s elviselték az önkormányzati hivatalok átszervezése során (okkal, ok nélkül) keletkezett, egzisztenciájukat is érintő ese­ményeket, de méltósággal fe­lülemelkedtek azon a párját ritkító anomálián is, hogy munkaviszonyukat szabályo­zó, a köztisztviselők jogállá­sáról szóló törvény bértábláza­ta a törvény hatálybalépésétől számított majd három év múl­va hatályosul, 1995. január 1- jén.(?) Dúl a nyilatkozathábo­rú, összefeszülnek a vélemé­nyek a Parlamentben és azon kívül. A köztisztviselők pedig teszik dolgukat, készülnek az újabb választások hozzájuk méltó megszervezésére és le­vezénylésére. Munkájuk mel­lett viszont természetes igé­nyük van arra is, amit a Ma­gyar Köztisztviselők és Közal­kalmazottak Szakszervezete is messzemenően képvisel, — hogy vi-szonyaikat „összefé­sült törvények” szabályozzák. Ne legyen első és másodrangú köztisztviselő. Kinevezésük­kor csak a szakmai alkalmas­ság számítson, ne pedig politi­kai lojalitásuk. Szakszervezetünk törekvé­se, a stabilabb, garantáltabb viszony megteremtése. Lehet ugyan ígérni olcsóbb állam- igazgatást, csak ilyen a vilá­gon nincs. Van viszont arra le­hetőség, hogy az arra hivatot­tak a munkamegosztást átte­kintsék, hogy a központi túl­költekezést mérsékeljék, és hogy meghatározott tárcák, meghatározott csápjait lenye­segessék és természetesen arra is van lehetőség, amit a szak- szervezet szintén messzeme­nően támogat, hogy minél kor­szerűbb, minél eredménye­sebb és egyre inkább szolgál­tató jellegű legyen közigazga­tásunk. Ami nem lesz olcsóbb, de csak ilyen ok miatt nem is szükséges, hogy működőké­pességét veszély fenyegesse. Természetesen mindezek mellett a köztisztviselőket olyan, a kormánnyal kötendő társadalmi, gazdasági megál­lapodás kereteibe tartozó kér­dések is foglalkoztatják, szo­rítják, mint a költségvetési in­tézményekre tervezett bérszi- lencium; az államháztartás re­formján belül: a kincstári fi­nanszírozás lehetősége megte­remtésének következményei, a közigazgatás korszerűsítése, a költségvetési szerveknél a differenciált gazdálkodás sza­bályának bevezetése, a nyug­díjrendszer átalakítása, az el­különített alapok visszaszorí­tása. Önkormányzati kérdé­sekben az az általános állás­pont, hogy az önkormányza­tok helyzete nem lehet jobb az államháztartás helyzetétől; egészségügyi kérdésekben: a kórházi kapacitások csökken­tésére irányuló akarat, az ön­kéntes kölcsönös biztosító pénztárak forráskiegészítő szerepének erősítése, a táp­pénzrendszer átalakítása oly módon, hogy az egészségbiz­tosítás, csak a speciális mun­káltatók átlagos kockázatvál­lalását meghaladó esetekben legyen érintett, egyébként a táppénz a munkáltató és a munkavállalók közötti szer­ződés elemévé váljon; a teljes költségvetési bérpolitika és így tovább. Mindezekről a kérdésekről, továbbá arról, hogy ezen kér­dések kapcsán tagjai képvise­letében meddig mehetnek el a szakszervezetek és a meglévő, törvényben is biztosított esz­közeikből, melyekkel léphet­nek fel, vagy bizonyos önkor­látozó magatartásukért mit és milyen garanciával kémek, ar­ról október 14-én a megyeháza dísztermében 10 órától fogunk eszmét cserélni polgármeste­rekkel, jegyzőkkel, intéz­ményvezetőkkel és szakszer­vezeti tisztségviselőkkel. Timkó József Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezete megyei titkára Kiszorítósdi Bartha Andrea O vono ismerősöm lelkesen mesélte: képzeld, egy ame­rikai óvodamintát ismertető tréningen micsoda jópofa játékot próbáltunk ki! A szervezők leterítettek a föld­re néhány újságpapírt, majd énekelni kezdtek, s amikor abbahagyták a dalt, nekünk valamennyiünknek rá kellett állni az újságokra. Igenám, a papírokat azon­ban sorra szedték fel a pad­lóról, így egyre kisebb és kisebb hely maradt a cso­portunknak. A végén már csak egyetlen lapra állhat­tunk, mégis jutott hely vala­mennyiünknek, mert kézzel- lábbal segítettünk egymást megtartani. Van ennek a játéknak egy magyar változata. Székeket állítanak körbe, eggyel ke­vesebbet, mint ahány gye­rek játszik. Tapsszóra az­után mindenkinek le kell ül­ni, aki nem elég ügyes, áll­va marad, hisz nem jut neki szék. Kiesik a játékból, s akkor eggyel csökkentik az ülőhelyek számát, hogy a következő körben is legyen egy kieső. Mindez addig folytatódik, míg végül egy gyerek marad — tapsol­juk meg, ő lett a legügye­sebb! Ugye, ismerős ez az utób­bi variáció? Szorítsuk ki, nyomjuk el, tapossuk a földbe, hisz nem elég életre­való. Nem csak az óvo­dában dívik a kiszorítósdi, össznépi játék ez minálunk. S a győztesnek—ha nem is tiszta szívből — tapsolunk, mosolyt erőltetve az ar­cunkra gratulálunk. P edig játszhatnánk épp az ellenkezőjét, a „bennmaradós- dit” is. Vajon képesek len­nénk még egymásra odafi­gyelni, vagy túl régóta játsszuk már a magyar vál­tozatot? Röviden Biogazdálkodásról... ...indul előadássorozat a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán. A foglalkozá­sokat péntekenként (az el­sőt október 7-én) tartják, 14 órától. (KM) Feloldja... ...az erdők és a közelükben lévő területekre elrendelt általános tűzgyújtási tilal­mat a Földművelésügyi Mi­nisztérium. (MTI) Kossuth Lajos... ...halálának centenáriuma alkalmából Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum aulájában Kossuth-bankók- ból nyílt kiállítás, mely de­cember 1-jéig tart nyitva. (MTI) IV. Országos... Művelődési Otthoni Kon­ferencián, október 14-15-én Kecskeméten a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Népművelők Egyesülete szervezésében megyénk szakemberei is részt vesznek. (KM) Kotrási... ...munkákat végeznek a Ti­szán a tiszabecsi és a tisza- csécsei folyószakaszon. Búcsú a pohártól Nyíregyháza (KM - N. L.) — A megyei munkaügyi központ pszichológiai szakszolgálatának fontos szerepe van a munkanél­küliség kezelésében. Töb­bek közt ezt állapították meg a megyei munkaügyi tanács legutóbbi ülésén. A szakszolgálat és az álláske­reső klub több krízishely­zetbe került munkanélküli­nek is segített. A szakszolgálat egyik fontos feladata a képzési tanfolyamokra jelentkező munkanélküliek pszicholó­giai vizsgálata. Főleg túlje­lentkezés esetén végeznek vizsgálatokat és akkor, ha a tanfolyam elvégzéséhez sa­játos képességekre van szükség. Ha a vizsgálat al­kalmatlanságot állapít meg, akkor az illetőnek egy má­sik tanfolyamot javasol a szakszolgálat. Tavaly 718 munkanélküli vett részt pszichológiai vizsgálaton, valamennyi vizsgálat 2-3 teszt alkalmazásából, il­letve lehetőség szerint egyéni elbeszélgetésből állt. Miben is segíthet a szak- szolgálat? Ha a munkanél­küli nem tudja eldönteni, hogy milyen átképzési tan­folyamra jelentkezzen, ha személyes gondjai vannak, ha szeretne átfogó képet kapni érdeklődéséről, ké­pességeiről, önmagáról, ha álláskeresési ötletekre kí­váncsi. Jó tudni: a nyíregy­házi Benczúr tér 18. sz. alatt működő szakszolgálat szolgáltatásai ingyenesek. Néhány konkrét ügy, amelyet a szakszolgálat in­tézett. Egy munkanélküli alkoholista nő elvált, félje nevelte két gyermeküket, ő a segítőházba költözött. Öt egyéni tanácsadás után le­szokott az italról és munkát talált magának. Egy 24 éves lányt a budapesti munka­helyről erőszakkal hoztak haza a szülei. Itthon tíz hó­napig munkanélküli volt, a végén már ideggyógyászati kezelésre szorult. A szak- szolgálat lelkileg helyrebil­lentette, tanácsokkal látta el, így sikerült megyénkben munkát találnia. Egy keres­kedelemben dolgozó asz- szonyt a munkahelyéről el­bocsátottak, 13 hónapi tét­lenség után jelentkezett az álláskereső klubba, ahol in­formációkat kapott arról is, hogy miként lehet vállalko­zóvá válni. Ez az asszony azóta sikeresen vezeti a saját üzletét. Egy építész- technikus fiatalember 9 hó­napos munkanélküliség után kereste meg a klubot, ahol felkészítették, ez a fia­talember most egy épít­kezési társaságnál műszaki vezető beosztásban dolgo­zik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom