Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-26 / 253. szám
1994. október 26., szerda KOZELET Türelmes modern rabszolgák Boszorkányüldözés helyett • Nem lehetnek bűnbakok most is a köztisztviselők Nyíregyháza (KM— Sz. J.) — Egyetlen kérdésben sem vette komolyan az érdekvédelmi szervezetek véleményét a kormány — ezzel a mondattal kezdte a napokban Nyíregyházán járt Fehér József, a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezetének ügyvezetője a Megyeházán rendezett sajtótájékoza- tót. Bár — tette hozzá — bízunk a társadalmi-gazdasági megállapodás olyan tartalmú megközelítésében, mely a munkavállalók érdekeinek megfelel. Fájlalják, hogy nem kezdődött meg időben az egyeztetés a jövő évi költség- vetésről. A szakszervezetek nevében szót emelt az életszínvonal stabilitásáért — na, nem azért, mintha olyan magas lenne az életszínvonal, hanem azért, hogy az elszegényedés lelassuljon. A közintézmények, ahol egymillió állami alkalmazott dolgozik, a társadalom működőképességéhez szükségesek — tért rá arra a szférára Fehér József, melyet ők is képviselnek. A közigazgatásban foglalkoztatott 106 ezer dolgozó közül 63 ezren az államigazgatásban, 43 ezren az önkormányzatokban tevékenykednek. 610 ezer a közalkalmazottak száma. Szerinte a számok kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját is, úgyhogy nem érzik indokoltnak a „fűnyíró” módszert, mely 4-8 százalékos létszám- csökkentést helyez jövőre kilátásba. Van olyan terület, ahol valóban indokolt a leépítés, van azonban, ahol bővítésre lenne szükség. Létszámcsökkentés — de milyen feladatokat ne végezzenek el?! — merült fel a logikus kérdés. Elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati magatartást, mely az „olcsóbb államot” jelszó jegyében — a pénzszűke miatt — őket fogja fel bűnbaknak. Úgy vélik, hogy az ágazati szak- szervezet helyzete mit sem változott — 1990-ben politikai boszorkányüldözésnek voltak kitéve, mondván, hogy kiszolgálták a régi rendszert, most pedig a gazdasági bűnbak sze-repével szeretnék őket felruházni. Megtudtuk, hogy a közigazgatásban az átlagkereset októberben 27 ezer forint körül alakult (a községekben 15-16 ezer forint) — az országos átlag 32 ezer, a szellemi foglalkozásúak havi átlagjövedelme a legfrissebb statisztikai adatok szerint 53 ezer forint — egyszóval a réteg alulfizetett. A túlmunkáért nem jár pénz (pedig az ügyintézők 70 százaléka rendszeresen túlmunkát végez) — ezt modem rabszolgaságnak tartja. A bérbeállás jelenleg 80-82 százalékos, 90 százalékig finanszíroz a központi költség- vetés, de a maradék 10 százalékot az adott közigazgatási szervnek kell kigazdálkodnia. De miből, amikor minimális a tartalék? Az önkormányzatok egynegyede pedig csődben van. Persze szóba került az a bizonyos törvény, meg a bértábla. Ennek apropóján hangzott el, hogy nincsenek teljesíthetetlen követeléseik, megkülönböztetési igényük, csak a jogaik érvényre jutását szeretnék végre elérni. Amire türelmesen várnak. Immáron két és fél éve. Folytatódik a sárdobálás Német lapvélemények a kormány első száz napjáról Jön Kuncze Nyíregyháza (KM) — Kuncze Gábor belügyminiszter, koalíciós miniszterelnök-helyettes október 28-án, Nyíregyházára látogat. Délelőtt a megyei rendőr-főkapitányságon találkozik rendőrökkel, tűzoltókkal és határőrökkel, délben a megye polgármestereivel folytat eszmecserét Nyíregyházán, a városházán, délután a város központjában tesz sétát, majd a sajtó képviselőivel folytat kötetlen eszmecserét. Estére a városi tévében válaszol a nézők kérdéseire, majd az SZDSZ nyíregyházi ön- kormányzati képviselőjelöltjeivel és pártja tagságával találkozik. Bonn (MTI) — Magyar- országon csalódniuk kellett azoknak, akik azt hitték, hogy az egyértelmű viszonyokat teremtő májusi választás után megszűnik a kicsinyes civakodás. De talán ez jó jel, mert eszerint az ország helyzete még nem annyira rossz, hogy valamennyi demokratikus erő összefogására lenne szükség — írta hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung a Hom- kormány száz napjáról szóló cikkében. A tekintélyes német konzervatív újság budapesti tudósítója, Matthias Rüb úgy látja, hogy a politikai élet mindennapjaiban folytatódik a sárdobálás, s a kormány és az ellenzék kölcsönösen egymást vádolja a jószándék hiányával. A lap a továbbiakban részletesen ismerteti a parlamenti munka legfőbb vitakérdéseit, az önkormányzati választási törvény és a pótköltségvetés kapcsán kölcsönösen hangoztatott vádakat. A belpolitikai életben a kormány néhány dolgot elindított — írja a lap. Példaként a médiaháború kérdését említi, „amely befejeződött, de nem ért véget”, mert most az ellenzék beszél politikai tisztogatásokról. — Tény, hogy a televízió fő hírműsora sokkal jobb lett, de annyira a kiegyenlítettségre, s lehetőleg minden ellenzéki párt megszólaltatására törekszenek, hogy fontos külföldi hírek számára sem marad idő — állapítja meg a tudósító. A Die Welt című lap hétfői írása szerint Hóm Gyulának november végéig érzékelhető eredményeket kell felmutatnia, hogy elterelje a figyelmet a 56-os megemlékezéssorozatról és jó hatást gyakoroljon a decemberi önkormányzati választásokra. A Kovács István névvel jegyzett tudósítás beszámol arról, hogy a miniszterelnök az 1956-os felkelés leverése kapcsán rendezett ünnepségeken jobbnak látta hallgatni, mert részvétele a kopszorúzáson megosztotta az embereket. A cikk szerint a magyar kormányfőt nyomasztják a múlt árnyai és beváltatlan ígéretei. — Hornt is a Clinton-szindróma fenyegeti, hiszen a magyar miniszterelnök is túl sokat ígért, s az eredmények elmaradnak az ígéretek mögött — állapította meg írásában a jobboldali német lap. Szerzői díj — ekére, tenyészlóra A képzőművészeti alkotás is áru lesz, ha forgalomba hozza a kereskedelem Budapest (KM) — A szerzői jogról szóló törvény módosításának vitájában szót kért dr. Kávássy Sándor, megyénk kisgazdapárti képviselője. Azzal kezdte, hogy különvéleményt képvisel, egyedül és kizárólag a saját álláspontját ismerteti. A tárgyra térve azt hangsúlyozta: a törvényjavaslat címe a lehető legnagyobb mértékben félrevezető, mert bár kétségtelenül a szerzői jogból indulnak a dolgok, törvényjavaslatunk minden más előtt — döntően és elsősorban — a műkereskedelemre vonatkozik. A műkereskedelemre nézve kíván alapvető rendszabályokat foganatosítani, illetve általánossá tenni, amennyiben a kereskedelmi forgalomba került képző- és iparművészeti alkotások — rajz, festmény, stb. — adásvétele esetére az alkotó életében és utána még 70 évig 5 százalék szerzői díj, ezt követően ugyanannyi járulék megfizetését teszi kötelezővé a vásárló számára, ha az értékesítő kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet. Mindezt pedig — az indoklás szavai szerint — azért, hogy így teremtsenek bázist az alkotó tevékenység támogatására, továbbá az alkotóművészek és örököseik jóléti és szociális céljaira. Ami az így megfogalmazott célokat illeti, természetesen helyeseljük, azokkal egyetértünk — mondta a képviselő —, a törvényjavaslatban megfogalmazott mód azonban elfogadhatatlan, sőt kifejezetten elítélendő. Az állampolgárok zsebére nagylelkűnek lenni, pénztárcájába kotorászni nagymérvű arrogancia és eléggé el nem ítélhető cinizmus, hogy keményebb szavakat és minősítést ne használjunk. Szerintünk az egész törvényjavaslat logikája fals és sántít: rossz a premissza, rossz a kádencia. Ha nem szobatudós módjára, nem íróasztalnál fogant mihaszna és életidegen tételekből kiindulva közelítünk a kérdéshez, hanem mondjuk a költőfejedelem Goethe azon szavait alapul véve, hogy tudniillik „minden elmélet szürke, de zöld az élet aranyfája”, akkor minden más előtt azt kell figyelembe venni, hogy a képzőművészeti alkotások a kereskedelmi forgalom szférájában — és részben azon túl is — áruk. Hála istennek, mert ha ez nem így volna, az volna az igazán nagy baj: a művészet és a művészek tragédiája. Derültség fogadta a képviselő ezt követő mondatait. Hasonlatképpen említette: mi lenne a közítélet, ha mondjuk az eke, a traktor vagy a személygépkocsi esetén minden egyes értékesítés alkalmával különdíjat számítanánk fel a formatervezőknek. Tudom, minderre azt lehet mondani, hogy a műalkotások különleges, kivételes áruk. Ez igaz, de más áru is rendelkezhet kivételes tulajdonságokkal, például egy természeti csodának számító versenyparipa. Ugyancsak meglepő volna, ha a tenyésztő, miután értékesítette, minden egyes futam után — tenyésztői mivoltának elismerésére — szerzői díjat követelne. De ha mindez hibás és elfogadhatatlan érvelés volna is, akkor se lehetne figyelmen kívül hagyni, hogy a szóban forgó szerzői díj és járulék ellen a műkereskedelem minden résztvevője felháborodottan tiltakozik: a műkereskedő, az időnkénti vásárló és a műgyűjtő is. Mert hogy is lehet kicsiny hazánkban értékes vagy értékesebb műtárgyhoz jutni? Egyik lehetőséget a Bizományi Áruház Vállalat és más cégek, galériák által rendezett aukciók jelentik. Itt hosszabb-rövidebb licit alapján alakul ki az úgynevezett leütési ár. Miután az elmúlt évtizedek során két vagy három jelentős árrobbanás is volt, általában a leütési ár sem kevés. Ehhez árverési járulék címén 21 százalékot számítanak. A leütési ár és az árverési járulék alapján további 5 százalék szerzői díjat, tehát amiről itt szó van, 1993 óta 1 százalék kulturális járulékot. Az igényes vásárló vagy műgyűjtő a leütési árhoz így 21 százalékot kénytelen hozzátenni, ha — mondom — értékesebb műtárgy birtokába akar jutni. Hogyne tudná a kultúra világában járatos ember, menynyivel szegényebb lenne az ország, ha nem lett volna néhány lelkes és elszánt műgyűjtő. Vajon dicsekedhetnénk-e és járhatna-e szimpatizánsokat és barátokat gyűjteni az ország, ha nincs egy kemény férfi, aki kiragadja a vandálok kezéből Csontváry vásznait. Mindezt a tevékenységet tehát ilyen drasztikusan adóztatni nem utal túl nagy belátásra, sem komoly megfontolásra. És micsoda demokrácia fütyülni az emberek, az érintettek véleményére és olyan rendszabályokat erőltetni, kikényszeríteni, amelyeket a haszonélvezők kivételével mindenki utál, poros eszmék, vitatható absztrakciók alapján. Mindezek alapján azt javasolta, hogy az államtitkár asz- szony vonja vissza e szerencsétlen, az érintettek körében — a kedvezményezetteket kivéve — általános ellenszenvnek örvendő törvényjavaslatot. Reméltük, hazatérünk Napilapjukban már több esetben jelent meg írás a nyíregyházi elhurcoltakról, melyekben mindig csak a bölci fogolytábort említik. Ugyancsak a bölci fogolytáborról ír dr. Fazekas Árpád az általa készített Elhurcoltak című könyvben is. Annak érdekében, hogy a velem együtt elhurcolt és szenvedett sok nyíregyházi se maradjon ki a megemlékezésből, szeretném elmondani röviden a foksáni, tigi- nai és kisinovi táborok sorsát is, és nem utolsósorban a tiraszpoli táborét, ahol a leghosszabb időt töltöttem. 1944. november 2-án szedtek össze és Debrecenbe vittek gyalog, ahonnan november 17-18 és 19-én szállították tovább a foglyokat. Én a november 19-ei csoporttal voltam és a foksáni elosztó táborba kerültem. Innen szállítottak az első lágerbe Tiginába (jelenleg Benderi), ahová 44. dec. 6- án érkeztünk. Az első halottunk a foksáni és benderi közötti úton — a mi vagonunkban, melyben 106-an voltunk — Nagy Miklós nyíregyházi postás volt. 1945. március végén — mielőtt tovább vittek volna fogolyszámlálást tartottak és az ide érkezett 33 vagonból már csak 384 élő fogoly volt. A második láger Tirasz- pol volt, ahol 1945. áprilistól 1947. január végéig voltunk. A harmadik lágerbe Kisi- novba 1947 februárjában kerültünk, ahonnan az egyik felét — köztük en- gemet is — hazafelé indítottak, a másik felét — köztük a Závodni fivéreket pedig tovább vitték más fogolytáborba. Én 1947. június 21-én érkeztem haza Nyíregyházára. Az első lapot 1946. n. 20-án írhattam, melyre 1946. Vm. 15- én érkezett válasz. A bakancsom talpbélésében sikerült hazacsempésznem a körlet névsorát, melyben szabolcsiak is vannak. A remény mindig élt bennünk, hogy hazatérünk. Esténként — ha volt hozzá erőnk — a fogolytábor dalát énekeltük sírva, melyet az egyik fogolytársunk írt, és otthonunkra, szeretteinkre gondolva erőt merítettünk a mindennapi megpróbáltatások elviselésére, hogy hazajöhessünk. Bányai István Nyíregyháza, Kossuth u. 29. 198/1 kisinovi fogolytábor volt lakója A reformáció... ...emléknapja alkalmából rendez ünnepséget a Magyar Demokrata Fórum mátészalkai szervezete és a magyar protestáns közművelődési egyesület a Mátészalkai Művelődési Központ színháztermében október 31-én 16 órai kezdettel. Szalay László fehér- gyarmati református lelkész mond imát, a műsort Liebmann Katalin és Várkonyi Balázs újságírók vezetik. Közreműködik többek között Béres Ferenc Liszt-díjas énekes, Lipcsey Edit énekművész. (KM) Egy kenyéren... ...címmel rádióműsort indít december elsején a Magyarok Világszövetsége. Az adás havonta egyszer a Kossuth és Petőfi rádió éjszakai műsorában jelentkezik, éjféltől hajnali négy óráig. Az adás egyelőre csak a Kárpát-medencében és környékén lesz hallható. (KM) Haladéktalanul... ...kezdődjenek tárgyalások a vasutasok 1985-ös foglalkoztatásáról, béremelésről, a kollektív szerződés megerősítéséről a MÁV Rt. vezetői és a szakszervezetek között, sürgetik az rt. szakszervezetei. Állásfoglalásukban nyomatékosan kérik a kormányt és a parlamentet, hogy csak megfontolt, társadalmilag is támogatott döntéseket hozzon a vasút jelenéről, jövőjéről. (MTI) Az ipari üzemek... ...bányák jelentős része megszűnt Tatabányán, így a városban ötezerre emelkedett a munkanélküliek száma. A lakosság jelentős része csak önkormányzati támogatással képes fenntartani a lakását, fizetni a villanyszámlát, a távhőszolgáltatást, és a lakbért. (NSZ) Alig néhány... ...ágy üres a Fejér megyei menhelyeken. A székesfehérvári önkormányzat nyolc és fél millió forinttal támogatja az elesetekkel foglalkozó krízisközpont működését. Dunaújvárosban telt ház van már, a negyven hajléktalant befogadó szállón, Sárbogárdon szintén nincs üres ágy. (MTI) Kelet-Magyaroiszág 5 Röviden
