Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-24 / 251. szám
1994. október 24., hétfő HÁTTÉR Tiszta vizet a pohárba Az új kft. nyitva áll a társközségek előtt, beléphetnek, s rábízhatják vagyonukat Mátészalka (KM - Sz. E.) — A VIKUV Hydrokomplex Kft. működteti Mátészalkán május eleje óta a vízmüvet. Az ön- kormányzattal közösen létrehozták a Hydroszat Kft.-t az üzemeltetés biztosítására. A hatósági engedélyek birtokában sor kerül a vízmű üzemeltetés szervezeti kialakítására is. Az új kft. nyitva áll a társközségek előtt, beléphetnek, s rábízhatják vizíközmű vagyonukat. A mátészalkai vízműben öt társközségnek van tulajdoni része. Számukra is szolgáltat vizet a Hydroszat Kft. A helyzet mégsem ilyen egyszerű, hiszen az a veszély fenyegeti a társközségeket, hogy korlátozni fogják a számukra adott vízmennyiséget, amennyiben a kft. nem kapja meg az általuk szolgáltatott víz árát. A bonyodalmakról kérdeztük Siket Vilmost, a VIKUV Hydrokomplex Kft. ügyvezető igazgatóját. Fizetési késedelem Harasztosi Pál illusztrációja — A SZAVICSAV megszűnése után megalakuló Keletvíz Rt.-vel és a társközségek vezetőivel megállapodtunk, a vizet változatlanul és zavartalanul szolgáltatjuk ugyanazért a díjtételért, mint a mátészalkai városi lakosságnak. Opá- lyi, Jármi, Papos, Nyímegy- gyes, Nyírcsaholy önkormányzatai víziközműveiket a Keletvíz Rt.-be vitték be. Ők működtetik a hálózatot és ők szedik be a vízdíjat is. A helyzet furcsasága viszont az, hogy a vizet mi adjuk, ám ezért a Keletvíz Rt. öt hónapja nem fizetett nekünk. A tartozásuk mára már meghaladja a hatmillió forintot. Született ugyan megállapodás a résztörlesztések fizetéséről, ám a teljes összegről hallani sem akarnak. A Keletvíz Rt. vezetőivel a találkozó is csak arra a szigorú felszólításra jött létre, hogy bejelentettük, korlátozzuk a vízszolgáltatást, ameny- nyiben nem fizetnek. Ők a lakosságtól beszedik a vízdíjat, ám mi ebből semmit nem kapunk. — A Keletvíz Rt. úgy gondolja, bérleti díjat számol fel a vízművek használatáért, holott erre semmi jogalapjuk nincs, mivel be nem jegyzett cégként nem rendelkezhetnek a települések vízmüveivel. — A jogszabály azt mondja, a közületeket ki lehet zárni a vízszolgáltatásból, ha nem fizetnek. Ez azonban nem igaz a lakosságra. Mi a Keletvíz Rt.- vel mint közülettel állunk szemben, ám e közület mögött a lakosság áll. A feszültség feloldásáért sokat tehetne az öt érintett település polgármestere. Kértük őket, szólítsák fel ők a lakosság érdekében a Keletvíz Rt.-t a fizetésre. A polgármesteri hivataloknak ugyanis szolgáltatási kötelezettsége van. Választ azonban csak jármi község polgár- mesterétől kaptunk. Nincs döntés — A mátészalkai önkormányzat már azt is felajánlotta, csökkenti a társközségek vízdíját és átvállalja az üzemeltetési költségeket. A Keletvíz Rt. részéről azonban érdemi döntés a mai napig nem született. Taktikáznak, várnak, ám ez a taktikázás nagyon előnytelen lehet a lakosság számára, mert amennyiben nem rendezik adósságukat, korlátozni fogjuk a vizet. Természetesen előtte tájékoztatjuk a lakosságot, miért nem kapnak elegendő vizet, és milyen időben szünetel majd a vízszolgáltatás. Tudomásunk van róla, hogy a Keletvíz Rt. bejegyzését a cégbíróság véglegesen elutasította, és félő, hogy a gyakorlatilag nem létező cég megszűnik és mi futhatunk a pénzünk után. Ugyanúgy, mint annak idején a SZAVICSAV által kezelt fejlesztési amortizációs költségek után, amit nem a vízművek műszaki állapotának javítására fordítottak, hanem valahol eltűnt a nagy közös süllyesztőben. SZAVICSAV már nincs, Keletvíz Rt. nem is lesz, és a végén a lakosság issza meg a levét a hercehurcának. Feltéve, ha lesz mit innia. — Az érintett társközségek polgármestereinek látni kellene, hogy Mátészalkával együtt közös érdekük ennek a problémának a megoldása. Műszakilag és gazdaságilag is optimálisan működtethető egység lehetne a mátészalkai vízmű. Bármennyire is önállóak az önkormányzatok, ám mégis kellene kötődniük a régió központjához, hiszen közösen előbbre juthatnának. — Szeretném, ha a lakosság tudná, amennyiben sor kerül a kényszerlépésre, nem a Hydroszat Kft. érte a felelős, hiszen nem mi okoztuk a problémát. Végső eszköz — A vízkorlátozás csak végső eszköz — veszi át a szót dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka polgármestere. — A többfordulós tárgyalások eredménytelenül zárultak, az utolsó határidő október 12-én lejárt. A város és az öt település lakosságának elemi érdeke, hogy rendeződjön ez a gond, s megkapjuk a nekünk járó pénzt. A szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az igénybe vevőnek meg kell fizetnie. Ahhoz, hogy a mátészalkai vízmű üzemképes állapotban maradhasson, nekünk szükségünk van erre az összegre. Miután minden remény meghiúsult a Keletvíz Rt. hibájából, nekünk kell megtennünk a fájdalmas, ám elengedhetetlenül szükséges lépéseket. — Reméljük, az érintett községek lakossága megérti, milyen nehéz helyzetben kellett döntenünk, s segítségünkre lesznek polgármesterükön keresztül. Célunk, hogy e kérdés tistésséges megoldást nyerjen. Táj ■*#>2» 1 €wm%0n A szokásos „utolsó puszira” ment be a gyerekszobába. — Anya, írtam valamit! — és roppant rejtélyesen egy összehajtogatott papírlapot húzott elő a paplan alól. — De, titok! — suttogta, ezzel kikényszerítve egy újabb puszit. Lekapcsolta a villanyt, behúzta maga mögött az ajtót, s már csak a konyhában jött rá, hogy a papírt még mindig a kezében tartja. Nem volt szokatlan az ilyen levélke. Fia így „üzente” meg azt is, hogy legót kér születésnapjára, hogy már nem hisz a Télapóban, vagy, hogy szerelmes a Tóth Katicába. Széthajtogatta, belenézett..., és lerogyott a hokedlira. Letaglózta a néhány girbe-gur- ba sor: „Kedves Apa és Anya! Nagyon szeretlek benneteket, és nagyon megköszönöm, hogy örökbe fogadtatok és felneveltek engem". Két karja bénultan hullott az ölébe, hagyta, hogy megrohanják az emlékek... Talán ott kezdődött, amikor szült egy kisfiút. Koraszülött volt és öt nap múlva meghalt. A következő terhességét elvetélte. Igen, akkortájt, az idegösszeomlás határán jött az ötlet: örökbehisztis bakfist. Amint beléptek a helyiségbe, rögtön tudta kihez jöttek. Az ő fia állt ott! Másfél évesen, aranyszőkén, júliusban is fehér bőrrel, és kék szemekkel, amiket Huzrik Anna ZmL mm _ _ mm •• _ Orokbe-orokre fogadás. Először a férjét kellett meggyőznie, aztán a hivatalokat. Kilincselt, kérvényeket írt, igazolásokat szerzett be, és közben egy fiúról álmodott. Végre elintézett mindent. Megnyílt a csecsemőotthon kapuja, és mehettek választani. Néhány perc múlva már bőgött is. Rabszolgavásáron érezte magát. Pedig mindenki segítőkész volt. Szívélyesen vezették őket csoportról csoportra. — Jöjjön velem! Mutatok valakit — mondta a védőnő. Azzal karonragadta és folyosókon, termeken keresztül vonszolta magával, mint egy ő azóta is tengerzöldnek lát. Csak nézték, nézték egymást a járóka rácsán keresztül. Végül a gyerek oldotta a feszültséget: ölbekéreszkedőn nyújtotta ki karját az asszony felé. Az meg felkapta, magához szorította, beszívta babaillatát. —Sanyikának hívják. A védőnő csak állt, és nézte az újdonsült apát, hogy oda- oldalog „újszülött” fiához, sután ölbe veszi, először szétnéz, figyelik-e, és utána csókolja meg. Csak a csöppség nincs zavarban. Viháncol és visít, hisz el sem tudják képzelni ezek a felnőttek, milyen nagyszerű dolog, egy nap alatt Anyát is meg Apát is szerezni! Nna, összehoztunk ma is egy családot! — motyogta magában a védőnő, és szipogott még egy utolsót, letörölte arcáról a mosolyt, nemlétező ráncokat simított el köpenyén, majd: — Tessék kérem az ebédeltetéshez felkészülni! — hes- sentette szét a meghatottan bámészkodó gondozónőket... ...—Anya! Anya!—hallatszik egy hívó hang a gyerekszoba felől. Az asszony kábán merül fel emlékei mélyéről. —Mi baj kicsim? —Gyere, bújj mellém!—s már húzódik is, hogy helyet csináljon maga mellett. — De csak míg el nem alszol! — próbál meg szigorú lenni anyja. A ztán amint leteszi a fejét és átöleli fiát, nyomban el is alszik. „Na látod, mindig te alszol el hamarabb!” Elvigyorodik, és befúrja fejét anyja hóna alá. Oldalnézetben Balogh József A nyüzsgés elkezdődött. Az idő nem volt éppen túl barátságos, de a háziasszonynak akkor is főzni kell, ha kint hideg, borongás idő van. A piac lüktet. Az oldalról nézelődő krumpliárusra figyel: jó napja van, zsákszámra viszik tőle kilónként 25-ért. A tizenkettedik vevő is elégedetten távozik, a kereskedő is dörzsölheti a markát. Aztán a nézelődő közeledik. Már emelné is a következő zsákkal, amikor a nézelődő megszólal: nem venni szeretne, csak kíváncsi, miért nem adott egyik vevőnek sem számlát. Merthogy törvény írja elő, a sok számla alapján áll össze a havi, az évi forgalma, azután kellene adót fizetnie. A kereskedő egy ideig szépítget, bár eleve kilátástalannak ítéli az ellentke- zést, hisz ő is látta a közelből nézelődőt, nem gondolta volna róla, hogy épp egy adóellenőr, aztán beletörődik: ezúttal vesztett. Nem úgy a közelben álló idősebb asszony, aki minden bizonnyal vásárló. O kezd dohogni magában: miért kell azt a szegény embert bántani, csak jót tesz a vevőkkel, amiért ilyen olcsón adja. Miért a zaklatás amiatt a nyomorult számla miatt. Aztán a helyzet váratlan fordulatot vesz. Megszólal egy férfi is, de nem a kereskedőhöz, nem is adóellenőrhöz intézi szavait. Az asszonyhoz szól. Tudja néni, azért kellenek azok a forintok, mert abból lenne több a maga nyugdíja. Ismerősöm mesélte az iménti kis történetet, amiről sokféleképpen lehet véleményt mondani. Lehet a kereskedőt sajnálni, s mondogatni: ne ezen akarjon az állam meggazdagodni, a nagyhalakat fogja meg, akik milliókkal menekülnek az adófizetés alól. A rendeletek megteremtik a lehetőséget arra, hogy akik mezőgazdasági termelésből élnek, egymillió forint árbevételig nem kell adót fizetniük. A kereskedőknek is vannak kedvezményeik, hiszen a vállalkozás költségei után nem, csak a nyereség után kell fizetniük. Az átlagembernek, a fizetésből élőknek pedig minden forintja adóköteles. Fiat-autószalon és -szervizüzem épül Nyíregyházán a Kelet-Tranzit Kft. beruházásában Elek Emil felvétele Kommentár Zsebre megy Nyéki Zsolt * 1-» t yomasztólag hatott l\l egy mezőgazdasági 1 V szakember sötétre festettjövőképe ,mely szerint az elmúlt évtizedek szövetkezeteiben „megedződött" egykori tsz-tagok többsége képtelen az új szellemű gazdálkodásra. A reggeli eligazításokat követő egész napi látszatigyekezet, a reggeli lélek- és testmelegítő felesek mentalitását nehéz kiölni az emberekből. A rendszerváltás az agrárágazatot több évre (egyesek szerint évtizedre) visszavetette, a legtöbb helyen mindent újra kell kezdeni. Az általános elszegényedés mellett kevesen képesek az új idők kihívásainak megfelelő beruházásokat anyagilag finanszírozni, a gazdálkodást segítő pályáztatási rendszer pedig ma még idegen a gazdák többségétől. Erre példák hosszú sorát említik a földművelésügyi hivatalok munkatársai, hiszen egy-egy vissza nem térítendő támogatás meghirdetésekor valóságos rohamot állnak ki, a földbirtokot igazoló lap lobogta- tásával sokan azonnal nyújtják a markukat mondván: az a pénz nekik jár A pályázati felhívás részleteivel, feltételeivel, a pályázat elkészítésének precíz munkájával már nem nagyon törődnek. A borúlátó szakember véleménye szerint egy generációnak ki kell halni ahhoz, hogy a termelés valóban korszerű legyen. A helyzet azért talán nem ilyen rossz. A közös ló már régen elvágtatott, s mindenki szeretne jobban élni, több pénzt keresni A föld- tulajdonosok többsége előadásokra jár, nyitott az újra, részt vesz a vidéki tanácskozásokon. Az érdeklődés, a nem erőszakkal manipulált jelenlét érezhető. Az csak természetes, hogy új ismeretek befogadásában akadnak lassabban haladók is, de számukra megnyugtató biztonságot nyújthat a közösség, az új típusú szövetkezés. A siker záloga a közös érdek, a sokáig megtagadott haszon, hiszen zsebre, s nem egyre megy a dolog. ... "V •••'' 1 & l \ * J *X*J é I 111 KBietSagfalwsS^ll
