Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-22 / 250. szám
1994■ OKTOBER 22., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete A holnap, nádfedél nélkül Tóth m. Ildikó Ezredévek változásaival dacolva őrzi a Szatmár-beregi síkság a táj erdős-lápos képét. A Tisza, Szamos, Kraszna, Túr, Szenke, Gőgő, Csaronda, Batár és Tapol- nak vizei alakították ki a síkságot. Folyókban talán ez az ország leggazdagabb területe; aki föntről néz le rá, ezüstösen csillogó vizeket lát, melyek kanyarognak, átszőve a vidéket. A református templom A Szamosháton fekszik Zsarolyán, az alig ötszáz lelkes falucska, rétek, legelők, nagy erdőségek ölelésében. Fontos védelmi jelentőséggel bírt ez a vidék a honfoglaló magyarság számára, mint az Erdély felé vezető út hídfője. Zsarolyánt még 1270- 72 között Machabeus szatmári hospes kapta adományként a királytól. Nagyrészt köznemesek lakták és jobbágyaik közül is bizonyára itt éltek néhányan. A véres történelmi zivatarok, hordák, hadak pusztítása alakította folytonosan a vidéket. Zsarolyánt 1717-ben a tatárok felégették. Akkor még Jánkmajtishoz közelebb feküdt. Négyszáznyolc lakost számláltak a jobbágyfelszabadítás körül, s ma sincs sokkal több. Mintha a T alakú útelágazáshoz húzódott, álmosító csöndű település nem bírna eltartani nagyobb népességet. Egy óra alatt ráérősen be lehet járni a területét, mert mindössze hat utcája van. Ebből három csak zug, pár házzal, néhány lakóval. De legalább mindegyik köves... A fehérgyarmati-csengeri országút mellé települtek az újabb falurészek, a másik fő út a korzó, a Tiszabecs felé kiágazó utca. Ez orsószerűen kiszélesedik és itt van az egyetlen látnivaló, a XVIII. század második felében épült református templom. Homlokzati középtornyos, félköríves zá- ródású, eklektikus épület. Az egyház anyakönyve 1768-ban kezdődik, belőle nyomon lehet követni a családok születését, gyarapodását, széthullását, a családfák ágait. Kisnemesi jellegét régebben elvesztette már a falucska, mutatóba maradt még egy-két kúria. A másfél száznál alig több ház jobbára az 1970-es árvíz után épült, mert az ár elvitte, lakhatatlanná rombolta szinte mindet. Csak az menekült meg, ami magaslaton állt. Zsarolyán így szinte jellegtelen, arctalan, mint errefelé a legtöbb falu. A hajlékok csak annyiban különböznek, hogy gazdájuk más színre festette a falakat, itt cifrázta, ott díszítette. Még van köztük pár rangosabb, kevélyebb kinézetű ház, sőt parabolaantenna is, jelezve a legmodernebb időket. A tespedő nyugalomra felfigyel a nyüzsgő városból érkező. Ám, ha tekintete nemcsak átsuhan a házakon, hanem befürkész az udvarokba is, hajladozó embereket lát. A soros, néhol keresztcsűrös beépítésű szalagtelkeken a porták mögött kertek húzódnak meg. Krumplit, uborkát, konyhakerti növényeket termelnek a zsarolyániak, pótlandó egy kicsi jövedelmet. Hat család foglalkozik nagy tételben uborkával, többen almáznak. Részaránytulajdonba, kárpótlásba visszakapott földeken búzát, kukoricát, zabot, árpát művelnek. A falu madártávlatból — Más lehetőség nincs is, mert nagy a munkanélküliség — magyarázza Nagy József. A bajszos fiatalember Zsarolyán falugondnoka, de csak néhány hónapja tölti be ezt a tisztet, így pontos adatokkal a legnagyobb igyekezet ellenére sem szolgálhat. Most méri fel a falut. — A munkaképes korúak több, mint fele az — becsüli. — Mindenesetre huszonkilencen kapnak jövedelempótló támogatást. Régen a legtöbben Fehérgyarmaton dolgoztak, a nők a varrodába jártak... De szinte mindegyik üzem tönkrement, a vidékieket engedték el elsőként. Van olyan zsarolyáni, aki már négy éve munkanélküli. Az átlagjövedelem hét-nyolcezer forint, de néhány embernek semmiféle jövedelme sincs, csak a szociális támogatásból élnek. Platán alatt hűsölnek az öregek otthonának lakói A szerző felvételei A falucska gyermekei Nagyszekeresre járnak általános iskolába, ők lehetnek vagy harmincán. Óvoda Kisszekeresen van. Gimnázium, szakközépiskola pedig legközelebb Fehérgyarmaton. Zsarolyán lakosságának kevesebb, mint egyharmada nyugdíjas. Az öregek otthonában huszonkét idős ember lakik. Özvegy Udud Bertalanná 89 esztendős, eleven beszédű asz- szony. Csak mozgása árulja el a korát. Itt született a faluban. □ Milyen volt itt az élet régen? — Nagyon nehéz, nem volt semmink. Hiába dolgoztunk... Tíz gyermek anyja vagyok, hét fiút és három lányt szültem — büszkélkedik vele. □ Az árvíz előtt vagy most szebb a falu? — Most szebb — bólint meggyőződéssel. — Nincs nádfedeles ház. Beszélgetünk, körénk gyűlnek néhányan. A kis társaság leggyakoribb témája az egészségi állapot mellett a nyugdíjemelés. Páti Miklósné, Adél néni 72 éves lesz, ő is nyugodtan letagadhatna a korából tíz esztendőt. — Ha jól meggondoljuk, nem érünk semmit a nyugdíjemeléssel, mert nyolcvan százalékát ide kell fizetni — tűnődik el —, de legalább itt megkapunk mindent... Ez a fajta biztonság azonban hiányzik a falunak, nincsenek munkahelyek e vidéken. A fejlődésnek ez a legnagyobb gátja. Vezetékes víz mindenütt van, de hiányzik a szennyvízcsatorna. Negyvenhat helyen csörög a telefon, tizenhét kérelmező vár bekötésre. A múlt esztendőben fejezték be a gázbevezetést, minden házhoz elvitték a csonkot, sőt még az üres építési telkekre is. Bármilyen siralmas is a jelen, Zsarolyán azért a holnapot építi, tervezi gyarapodását. Tavaly öt keresztelőt és egy esküvőt tartottak. Bíztató jel a jövőre. A KM VENDÉGE A tej „tudósa” Nabrádi Lajos Végigkóstolta Közép-Európa tej- és sajtüzemeinek termékeit. Egyik reklám- hordozója is lehetne cégének, hiszen majd minden reggel tejet kortyint nyíregyházi otthonában. Mostanában kémcsövek, lombikok, számítógépek birodalmában dolgozik, ám délutánonként, esténként sok ember veszi körül, közéleti, ha úgy tetszik társadalmi munkát végez: ő a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület megyei titkára. A Szabolcs Tejipari Rt.-nél dolgozik, munkakörének megnevezése kissé furcsán hangzik: minőségfelügyeleti főmérnök. Nevének kiejtése már sokkal egyszerűbben és szebben cseng: dr. Molnár István. A kísérletezés, a tudomány szolgálatában áll. Hangsúlyozza: ez nem elvont, elméleti, hanem alkalmazott tudomány és főleg a fogyasztók érdekében valósul meg. A laikus újságíró persze rögtön arra kéri: bizonyítsa ezt egyszerű, konkrét példával. Kendőzés, félremagyarázás nélkül máris jön a válasza: tíz évvel ezelőtt a megyei íapban is panaszkodtak, a nyíregyházi boltokban megsavanyodott az előző napi tej. Most három napig tart a szavatosság, ez is jelzi a fejlődést. Jó tudni, hogy a számítástech nikát is bevonták a minőségellenőrzésbe. Népes nyíregyházi családba születet, ahol a tanulást szent kötelességnek tekintették. Az egyik öcs- cse építészmérnök, a fia neves villamos- mérnök. Ám nem csak ezért ismeri jól a magyar műszakiak manapság cseppet sem rózsás helyzetét. Maga is mérnök. A következő mondatokat a szakmai önéletrajzából idézzük, amely érdekes, talán olvasmányosnak is mondható. „KépzettDr. Molnár István ség: okleveles vegyészmérnök. Okleveles műanyag-alkalmazás- technikus szakmérnöki képesítés a Budapesti Műszaki Egyetemen. A doktori disz- szertáció témája A tejipari minőségszabályozás rendszere. Nyelvismeret: német középfok. Publikációk: MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága kiadványa, Élelmiszervizsgálati Közlemények, Szabványosítás. Fontosabb külföldi szakmai utak: Franciaország, tejporgyártás; Hollandia, Ausztria, Németország, Svájc, Cseh-szlovákia: ismeretterjesztés”. (Előfizetője német szaklapnak.) Szívesen emlékszik rá, hogy Ausztriában azt ta- nulta: miSzücs Róbert felvétele ként lehet változtatni a tej összetételén. (Vitamin és zsírtartalom.) Önmagától adódik a kérdés: ha van európai összehasonlítási alapja, mondja meg, milyen a szabolcsi tej? Nos, válaszából kiderül, elég jó ízű, de a kopár legelők miatt mészben szegény, ezért sajtgyártásra kevésbé alkalmas. Megszívlelendő tanácsot is ad, főleg kistermelőknek: úgy mint régen, gondot kellene fordítani a legelő- gazdálkodásra. Nem csak a felvásárlási ár növelésével, az önköltségek csökkentésével is javítható a termelő jövedelme. Sajnálja, hogy csökkent a műszakiak presztízse, sajnálja, hogy megszűntek a megyei műszaki hónapok, sajnálja az újító mozgalom eltörlését. Ám sajnálkozásai közepette javaslatokkal is szolgál: a műszaki értelmiség legyen öntevékeny és innovativ. Piackutatás után a társadalom és a munkaadó adjon több pénzt műszaki fejlesztésre. Több fizetést érdemel a jó műszaki. A jó szakembert szívesebben megtartja a munkaadó. Érdemes tehát ma is megújulni és újítani. A munkavállalónak pedig a megújulás létkérdés lehet. HBHUTi"!
