Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-21 / 249. szám

1994. október 21., péntek CSUPA ERDEKES „Átlépni a remény küszöbét" A pápa könyve: tegnap jelent meg húsz nyelven, húszmillió példányban Róma (MTI-Panoráma — Gózon István) — A könyvki­adás történelmének egyik szenzációja látott napvilágot csütörtökön: a világ harminc­hat országában egy időben ke­rült a könyvesboltokba n. János Pál pápa riport formá­jában készült „önvallomása”. A majd’ kétezer éves katolikus egyház eddigi 264 pápája közül Karol Wojtyla, a jen­gyei pápa” az első, aki saját maga írt könyvet vallásos hitéről, aki a nagyközönség­hez szólva nyilvánosan tálja fel a hitnek az egyén által megélt drámáját a posztmo­dem világban. Az „Átlépni a remény kü­szöbét” című könyv az olasz Mondadori kiadó gondozásá­ban jelent meg. Előzménye jó tíz évre nyúlik vissza, amikor Joseph Ratzinger bíboros, a vatikáni Hittani Kongregáció vezetője a katolikus egyház évszázados „hallgatási törvé­nyét” átlépve interjút adott egy újságírónak a hit kérdéseiről. ,vA jelentés a hitről” című ri­portkönyv annak idején nagy vitát kavart az egyházon belül, amelynek pozitív lett a végki­csengése, s így a szerző, Vitto­rio Messori komolyan gondol­hatott arra, hogy egy televíziós beszélgetésben szólaltassa meg n. János Pál pápát. A pápa az utolsó pillanatban lemondta a televíziós szerep­lést. Az újságíró 35 kérdését azonban eltette, s valemennyi- re egy-egy kisebb tanulmány­nyal válaszolt. Ezek a tanul­mányok kerülnek most a nagy- közönség elé: 20 nyelvre le­fordítva, 20 millió példány­ban. Messori — mint a könyv megjelenése előtt írt egyik cikkében maga hangsúlyozta — csak olyan kérdéseket tett fel a pápának, amelyeknek semmi közük nincs a politikai­szociológiai „vatikanológiá- hoz”. „Tömören fogalmazva, számomra nem Krisztus földi helytartója, hanem maga Krisztus volt a kérdés, az, hogy lehet-e hinni benne még, hogy életünkben és halálunk­ban ma is Evangéliumára, Egy­házára hagyatkozhatunk-e” — írta. II. János Pál nem utasított el egyetlen kérdést sem, mind­egyikre válaszolt. A könyv minden bizonnyal szintén ko­moly viták tárgya lesz, annál is inkább, mert amit ebben a könyvben leírt, az nem meg­fellebbezhetetlen kijelentés. A katolikus egyház feje csak tisztének ellátásakor nyilat­kozhat „ex catedra”, magán- személyként nem. Ez a könyv pedig egy földi ember vallo­mása, aki a könyv és egész pá­pasága mottójaként azt a biz­tatást választotta: „Ne félje­tek!”. Az ,Átlépni a remény kü­szöbét” várhatóan tekintélyes jogdíja teljes egészében a pápa jótékonysági szolgálatát lehe­tővé tévő alapítványt fogja gyarapítani. Márványon magyarul, németül Egy ausztriai kutató-kartográfus a mattsee-i új Szent Korona emlékműről Nyíregyháza (KM) — A Jósa András Múzeumban májusban rendezett konferencia egyik résztvevője volt vitéz Somor- jai Béla kartográfus, törzska­pitány, a Vitézi Rend archívu­mának gondnoka. A magával hozott kiadványokból ismer­tük meg a Salzburg melletti Mattsee községben létesített Szent Korona Emlékmű törté­netét. Ismert, hogy 1944 végén a koronaőrség Ausztriába mene­kítette a nemzeti ereklyét: 1945. április 26-ról 27-re vir­radóra Mattsee község hatá­rában, egy kettéfűrészelt ben­zineshordóban, 2,5-3 méter mély gödörben, a föld alá rej­tették azt. A koronaőrség pa­rancsoka, nemes bankói Pajtás Ernő koronaőr ezredes irányí­totta a munkákat, az őrség néhány tagjának közreműkö­désével. Amikor a korona­őrség amerikai fogságba esett, Pajtás ezredes a kihallgatása során végül elmondta az elrej­tés helyét, mivel a korona szál­lítására eredetileg szolgáló vasládát Augsburgban felnyit­va, természetesen üresnek ta­lálták. 1945. július 24-i feltárása után a Szent Korona Mattsee- ből került az USA-ba, ahon­nan csak a Carter kormányzat szolgáltatta vissza Magyaror­szágnak. A nyugati magyarság ál­dozatkészségével Mattseeben emlékművet emeltek azon a helyen, ahol a Szent Korona a földbe került. Az emlékmű kezdeményezője, a rejtekhely topográfiájának felkutatója, vitéz Somoijai Béla volt. Az emlékművet Szamosi József képzőművész tervezte. A Mattsee-i képeslap (fölül) — A helyszínek Somorjaí Béla rajzolatában vörös márványon magyar és német nyelven „Bujdosó útján ezen a dombon volt elásva a Magyar Szentkorona 27. april - 24. juli 1945. Ezt az emléket menekült magyarok állították István Király szentté avatásá­nak 900. évében 1983.” felirat olvasható, a felette lévő re­liefen Sacra Corona megje­löléssel a Szent Korona lát­ható. A relief Franz Konrad mari- azelli kőfaragómester mun­kája. Az emlékkápolnát Bal­dur Kreiseder mattsee-i épí­tőmester emelte. Az építés összköltsége 30 ezer márkába került. Az ünnepélyes beszen- telés 1983. szeptember 15-én történt. Most jó lenni katonalánynak! Budapest (MTI-Press) — Miközben Diana hercegnő és Károly herceg látványos és hangos érzelmi magánhá- borúját vívja, a sors igazság­talansága, hogy a hivatásos katonáknak azért kell fede­zékbe vonulniok Angliá­ban, mert kimutatták érzel­meiket egy fiatal hölgyka­tona előtt. Angela Inglis, 26 esztendős tizedes egy el­szánt pillanatában a felette­seire zúdította nagy bána­tát: nőiesebb keblet szeret­ne az egyenruha alatt! Mert­hogy kicsi a melle... A zsold pedig, sajnos, nem elegen­dő a plasztikai műtétre. Ing­lis tizedeskiasszony őszinte­sége felkavarta a hadveze­tést, beutalták tehát a kato­nakórházba és elvégezték rajta az óhajtott műtétet. A számlát — mintegy 2 és fél ezer fontot—a hadsereg fi­zette. És ebből lett a baj! A szőrösszívű civilek ugyanis — adófizetői érdekekre hi­vatkozva — pazarlással vá­dolták a hadügyminisztéri­umot. A választ a szóvivője útján tudatta a miniszter: a hadsereg nem engedheti meg, hogy bármelyik kato­náját kisebbségi érzés kí­nozza! Főleg, ha az átlagnál többször néz tükörbe. Melltartózápor Budapest (MTI-Press) — Van fogalmunk arról, hogy miképpen ünnepli hőseit a sta­dion? Az aréna ez ideig nem adott leckét, de most itt van Je- sulin de Ubrique matador si­kerének példája. Előzmény: a huszonegy esz­tendős szép fiú, spanyol lá­nyok és asszonyok bálványa, elhatározta, azzal hálálja meg a gyengébb nem iránta kife­jezett vonzalmát, hogy „csak hölgyeknek” rendezett via­dalon veszi fel a harcot a ki­rendelt bikákkal. Hírügynökségi beszámoló szerint kilencezren kerekedtek fel a hívásra, azért ennyien, mert többen nem fértek el a nézőtéren. Egy ötgyermekes mamát még az egész napos vonatozás sem riasztott vissza, mindenképpen látni akarta kedvenc matadorát. Délután háromnegyed 5-kor fehérbe és ezüstbe öltözötten le is szál­lott az angyal az arénába — a hölgyek legalábbis így lát­ták — és tette a dolgát: leszúrt hét bikát. És amikor a mu­tatvány végén teátrálisan meg­hajolt, hullani kezdett rá és felé bugyieső és melltartózá­por... „Cirkusz volt ez, nem bi­kaviadal. Méltatlan a mata­dorok művészetéhez” — mondta lebiggyesztett szájjal az egyik kolléga a siker láttán. Jesulin azonban értékelte hódolói gesztusát: fölkapott néhány alkalmi tetszéskelléket és meglobogtatta a feje fölött, a győzelem és a megadás zász- laiként egyaránt. Sztálin tolmácsa Pillantás a Kreml kulisszatitkaiba Bolzano (MTI-Panoráma) — Sztálin hajdani tolmácsa visszautasította azt az egyes történészek által még ma is vallott feltevést, amely sze­rint Hitler állítólag „meg­előző háborút” indított a Szovjetunió ellen, amikor 1941. június 22-én rátámadt. Valentyin Mihajlovics Bereskov professzor exklú- ziv interjút adott az APA osztrák hírügynökségnek abból az alkalomból, hogy kedden előadást tartott a dél-tiroli Bolzanóban. Eb­ben többek közt utalt a Vö­rös Hadseregnek a Finnor­szág ellen 1939-1940 telén megmutatkozott gyengesé­gére, bár nem tagadta, hogy Sztálin egy későbbi idő­pontban elképzelhetőnek tartotta a világháborúba va­ló bekapcsolódást. Bereskov szerint Sztálin már 1929-ben beszélt arról, hogy háború fog kitömi és előkészítette a szovjet la­kosságot a fenyegető össze­tűzésre. Végül is azonban meglepte őt Franciaország gyorsan bekövetkezett ve­resége 1940-ben — mon­dotta. Amikor arról faggatják, hogy milyen benyomásokat szerzett Hitlerrel lezajlott találkozóin, Bereskov rend­szerint a „Führer” izzadt te­nyerét említi. Az 1916-ban Szentpéter­váron született Bereskov tolmácsként részt vett Mo­lotov, szovjet külügymi­niszternek 1940 novembe­rében, Berlinben Hitlerrel és Ribbentrop német kül­ügyminiszterrel folytatott megbeszélésein. 1940 de­cembertől 1941 júniusig mint első titkár teljesített szolgálatot a berlini szovjet nagykövetségen. Jelen volt azon a találkozón, amelyen Ribbentrop tudomására hozta a berlini szovjet nagykövetnek a német had­üzenetet. E diplomáciai ténykedés mellett Bereskov tolmácsa volt Sztálinnak és Molotov- nak. Ebben a minőségében részt vett Sztálin, Roosevelt és Churchill háború alatti találkozóin. Arra a kérdés­re, vajon minek tulajdonít­ja, hogy több „tisztogatási hullámot” is túlélt, Beres­kov azt válaszolta, hogy „szerencséje volt”, és él­vezte Molotov védelmét Sztálint „alacsony, sovány, fakó arcszínű” embernek ír­ta le, hozzátéve, hogy a szovjet vezető olyan embei volt, aki meg tudta magá nak nyerni az embereket — „nagy színész volt”. A második világháború után Bereskov jelen volt más fontos politikusokkal — például a későbbi Csou En-laj kínai miniszterei nőkkel — folytatott megbe széléseken. A háború befe­jeztével egyébként újság írással foglalkozott, jelen­leg két amerikai főiskolán tanít és több történelmi tár gyú könyvet írt, ezek két­millió példányban keltek el és bepillantást nyújtanak a Kreml kulisszatitkaiba Az első partner Washington (UPI) — Ame­rikai egyetemi diáklányok között végzett felmérés azt mutatja, hogy az első sze­xuális kapcsolaton már „áte­sett” hölgyek kevésbé óva­tosak további partnereikkel, vagyis hajlamosabbak mel­lőzni a biztonságos szexet. A michigani egyetem kuta­tócsoportja közel 600 meg­kérdezett diáklány válaszai­ból azt a következtetést von ta le, hogy az első utáni kap­csolatoknál a hölgyek mái nem törekszenek olyan erő­sen a biztonságra, második és további partnereikkel gyakran diszkóban vagy bárban kötött egy estés is­meretség után bújnak ágyba és a biztonságos szex „játék- szabályait” sem tartják be olyan szigorúan. Csokoládé ízesítésű sör. Londonban e héten mutatták be a Whitbread cég forradalmian új termékét, a cso­koládé ízesítésű sört, melynek alkoholtartalma 4,6 százalék AP-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom