Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-20 / 248. szám
1994. október 20., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Expo, Fesztivál Magyarország Fesztivál 1996. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében c. kiadvány a minap került kezembe. ízléses, egyszerű, formás, igen tartalmas, nem hivalkodó kiadvány. A beköszöntőt dr. Vincze István megyei Expo-fele- lős írta. Az 1996-os naptár és feljegyzések mellett részletesen, mégis térséget átfogóan kínálja a programokat. Lehet, hogy a fővárostól megyénk távolsága nagy. Összefogás, akarat, a települések bemutatása, az idelátogatók programmal való megtartása példamutató. Elég megemlítenem: Szatmár feltárja értékeit, Élő múlt Beregből, Tisza- vasvári napok, de Nyíregyháza, Kisvárda, Nagykálló, Nyírbátor, Máriapócs, Haj- dúdorog rendezvényeit. Nem tudom, hogy hol kapható biztos a kiadók szándéka, úgy igaz „hogy szándékaink szerények, tisztességesek és aktuálisak abban az esetben is, ha mégis elmaradna a Magyarországi Világkiállítás” — írja dr. Vincze István. Akár EXPO akár Fesztivál, a megye érdekeit szolgálja. Palóczy Lajosné polgármester Máriapócs Pisztoly Szeretném elmondani gondolataimat, érzéseimet, melyek a cikk olvasása után ébredtek bennem. Igen, én is ott voltam a Republic koncerten, annak ellenére, hogy már lassan túl vagyok a negyedik X-en. Szeretem őket! Vidámak, fiatalok, jó zenét játszanak és dalszövegük az igazságot fejezik ki! Azon a bizonyos koncertnapon bizony nagyon hideg volt, de mi rajongók ennek ellenére kimentünk megnézni kedvencünket. Bizony két óra hosszat vártünk a kapu előtt. A rendezőktől érdeklődtem én is, mit tudnak, meg lesz tartva a koncert, de semmilyen választ nem adtak. Kértük, legalább engedjenek be az épületbe: hisz nagyon hideg van, de erre nem voltak hajlandók. Egy óra elteltével az emberek kezdtek hazaszállingózni. A pénztár is bezárt, nem adtak ki több jegyet. Még mindig nem tudtam, mi történt? Megtartják? Elmarad? Mi van a fiúkkal? Baleset történt? Kételyek között ugyan, de maradtam vacogva ugyan, de vártam. És megjöttek! A kapunál álltunk. Nem láttam, hogy dulakodás történt volna, persze nagy volt a tömeg. Végre minket is beengedtek és elfoglalhattuk helyünket, amíg a technikusok szereltek. Elkezdődött a koncert. Láttam, hogy a fiúk idegesek, át vannak fázva, Cipő szinte vacogott, de játszottak és nekünk ez volt jó! Együtt énekeltünk, tapsoltunk. Köszönjük a jó koncertet. Én , mi mindig várunk benneteket, mert szeretjük amit csináltok! Ui: Jobb lett volna, ha tudjuk, mi miatt késtek. Balmaz Lászlóné Nyíregyháza Állásfoglalás, kérés, remény Amit a kormány figyelmébe ajánl a Nagy Imre Társaság A Nagy Imre Társaság névadója és 1956 szellemi örökségéből kiindulva elfogadja a május 8-i és 29-i demokratikus és szabad választások eredményét, mint a választásokban aktívan részt vevő honfitársaink többségének döntését és akaratát! Elfogadja, mert ez felel meg a többpárti parlamentáris demokráciák legfőbb működési szabályának és 1956 egyik fő tanulságának is. Akkor a forradalmi szervezetek programjaiban, követeléseiben kifejezett népakaratot névadónk — a forradalom mártír miniszterelnöke — törvényesítette, emelte állami rangra, ezt figyelembe véve alakította meg a forradalom többpárti nemzeti kormányát, mondta fel a Varsói Szerződést, nyilvánította ki hazánk semlegességét és követelte a szovjet hadsereg kivonását. Mindezzel párhuzamosan kérte a forradalom szervezeteinek és a lakosság támogatását az akkor létfontosságú nemzeti ügyeink, a forradalom követeléseinek közös, együttes rendezése és megoldása érdekében. A Nagy Imre Társaság arra kéri az új parlamentet és kormányt, hogy 1956 szellemében törekedjenek hazánk mai sorskérdéseinek mielőbbi pontos számbavételére, ezek kendőzetlen nyilvánosságra hozására, megoldásuk érdekében a nemzeti összefogás és cselekvés megvalósítására. Mindenekelőtt az anyagi feltételek megteremtésével a fokozatos létbiztonság megteremtésére — elsősorban a legnehezebb körülmények között élők számára —, valamint a külső és belső békénk biztosítása végett. Tevékenységükben mindig azt keressék és tegyék, ami a nemzetet összekovácsolja és kerüljék azt, ami megosztja. Munkájukat jellemezze a tolerancia, a másság tisztelete, a vitázókban, ellentmondókban is a jó szándékot feltételező magatartás, a felmerülő vitákban és érdekütközésekben a kulturált, csak a tényekre alapozott érvelés. Legyen bátorságunk korrigálni, — ha kell az ellenzék konstruktív bírálatára — a munkájuk közben, a törvényalkotási folyamat közben elkövetett tévedéseiket, botlásaikat. Szeretnénk meggyőződni arról, hogy az új parlament és kormány a tényleges, hiteles tetteik és érdemeik szerint biztosítaná az elmúlt évtizedekben a törvénytelenségeket elszenvedett erkölcsi és politikai megbecsülését, tisztes megélhetésüket, s akik számára még nem történt meg: az anyagi kárpótlásukat is. Kovács László NIT megyei elnöke Az elbocsátott generáció A gazdasági recessziónak a világon mindenütt szükség- szerű és természetes velejárója a munkanélküliség növekedése. A gazdasági szerkezetváltás törvényszerűen teremti az új munkanélkülieket. Ilyenkor már megjelenik a társadalomban egy olyan munkanélküli réteg is, amely tagjainak — komoly befektetéseket igénylő munkaerő-gazdálkodási és -képzési politika hiányában — minimálisak az esélyei arra, hogy addigi foglalkozásukban újra munkahelyhez jussanak. Ilyen például a bányász, kohász, de ilyen számos más ipari és mezőgazdasági foglalkozás művelője, amikor fejlettebb technikák, technológiák helyettesítik az addigi emberi munkát. A recessziós és strukturális — a gazdasági szerkezetváltásból következő — munka- nélküliség mellett egy új kelet- közép-európai típus is megjelent. A társadalmi-politikai rendszert szocializmusból piacgazdaságba átvezető folyamatban munka nélkül maradtak meghatározó — bár még konkrétan számokban nem kifejezhető — része ugyanis minden körülmények között teljesen esélytelen az ismételt munkába állásra, tehát funkcionálisan képez munkanélküli tömeget. A gazdasági struktúra kiveti magából az önhibáján kívül, de ténylegesen felesleges munkaerőt is. Ez utóbbiak esetében nem történik más, mint hogy a termelés szempontjából latens funkciótlanokból manifeszt funkciótlanok lettek, vagyis — önhibájukon kívül — almunkát végzőkből olyan munkanélküliek, akiknek az almunkához szükséges szakértelmére senkinek sincs, s nagy valószínűséggel senkinek nem is lesz szüksége. Az elbocsátott fizikai és nem fizikai dolgozókat egyaránt magába foglaló tömeg ugyanis csak korlátozott funkciójú végrehajtásra képes, mert sohasem tanulta meg az önállóságot, sőt kiölték belőle annak még a csíráját is. Az oktatás nem annyira szakembereket, mint latens funkciótlanokat produkált. A gazdaság állami szektora pedig egyre zsugorodva már képtelen felszívni őket, ők pedig maguk különösen meglett korban mások által szervezett képzéssel, önképzéssel legfeljebb csak részben tudnak megfelelni a számukra előnytelenül megváltozott körülményeknek. Utódaik megtanulnak majd a munkanélküliséggel — mintegy eleve elren- deltségként — együtt élni, s perifériára szorítottan képességeik alatt képzetten nagy eséllyel ugyanúgy nem kellenek majd senkinek, mint szüleik. A magyar gazdaság — ki tudja mennyi idő múlva — csak a magánszektorra alapozva tud megújulni. Szathmári Rudolf Nyíregyháza Békéljünk meg végre Nekem eddig semmi bajom nem volt a magyarságommal. Még a fura nevem ellenére sem, amit egyik ősöm hozott magával, amikor Kossuthnak jött segíteni. Még az elmúlt években sem, amikor egyre másra váltak emberek „ősmagyarokká”, vagy degradáltak le megint másokat „nemmagyarokká”. A napokban azonban amikor együtt lapoztuk lánykámmal a Hétszínvilág olvasókönyvét, kétségeim támadtak. Gyönyörködtünk a kedves grafikákban, és a híres festmények reprodukcióiban, ám a 169. oldalnál elállt a szívverésem. Rajta Magyarország térképe Dunával, Tiszával, s körülötte szép ciklámen vonallal a Nagy-Magyaror- szág; bejelölve az elcsatolt részek, és kék gyöngybetűkkel odaírva, hogy melyik országhoz kerültek. A térkép két fotóra van montírozva, az egyiken (ezt még csak értettem) a sághegyi trianoni emlékkereszt, a másikon Stróbl Alajos: Széchenyi Istvánt ábrázoló szobra. Itt már kételkedni kezdtem magyarságomban, de történelemtudásomban még inkább. Én eddig meg voltam győződve róla, hogy drága Széchenyink meg sem érhette Trianont, nemhogy köze lett volna hozzá. A térkép alatt rövid írás a Magyar Cserkész című lap 30. évfolyamának 1991. júniusi számából: „1920. június 4-én a történelmi Magyarországot a trianoni békediktátum megsemmisítette. Romániához csatolt 103 093 négyzetkilométert 5 257 467 lakossal. Jugoszláviához 20 551 négyzet- kilométert 1 509 259 lakossal. Csehszlovákiához 61633 négyzetkilométert 3 517 568 lakossal. Ausztriához 4020 négyzetkilométert 291 618 lakossal. Lengyelországhoz 589 négyzetkilométert 23 662 lakossal. A történelmi Magyar- ország területéből (325 411 négyzetkilométer Horvátországgal együtt) mindössze 92 963 négyzetkilométer maradt meg.” Tavaly az egri vár védőinek esküjét tanulta meg lányom kívülről, és szavalta el osztálytársaival Gárdonyi Géza sírjánál. Megható volt. Lehet, hogy az idén ezt fogják kórusban mondani Széchenyi szobránál? Szóval anyának még csak- csak, de magyarnak alkalmatlan vagyok, hiszen én nem tudok örülni annak, hogy ezt fogják gyermekem fejébe tölteni a negyedik osztályban (lehet, hogy elfelejtettem megemlíteni, de általános iskoláról van szó). 10 évesen képtelen lesz megérteni a történelmünk egyik legvitatottabb, legbonyolultabb eseményét. Annál is inkább, mert a szerző elfelejti megemlíteni, hogy mi kezdtük: mi támadtuk meg Szerbiát! Aki pedig hadba megy számítson rá, hogy veszíthet! Nem, ne értsenek félre, nem vagyok ellendrukker. Én sem örülök e kétes békeszerződésnek, de könyörgöm, békéljünk már meg!!! Ne bántsuk szomszédainkat, hogy ők se akarjanak bennünket bántani. Higgyék el: a következő vereség után már nem lenne mit szétosztani... Huzrik Anna Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje, A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Betakarítás Nagyecseden Szűcs Róbert felvétele Pártok, városatyák Kavarog bennem a düh egyes emberek erkölcsi érzékrendje miatt. Nyíregyházán zárt ülésen számot adnának a „mocskos” ügy hátteréről, mint választott önkormányzati tagok, de nem a nyilvánosság, vagyis a választó állampolgár előtt. Be kell látnunk, hogy a többpárti demokráciához is hozzátartozik a korrupció. A választó állampolgárok viszont nem csak azt nézik, hogy törvényes-e egy-egy intézkedés, hanem azt is, hogy milyen a mögötte meghúzódó személyes, vagy testületi felelősség hitelessége. A törvényesség csak feltételezi a jó szándékot. A hitelesség annyival több, hogy már az állam- polgári közérzetjavító hatásával is alakítja véleményünket. Mert lehet törvényes, de soha nem lesz hiteles az az önkormányzati tag, aki megszavaz és tudomásul vesz vagyonmentést. A teljesség igénye nélkül megjelölésre kerülő nyíregyházi önkormányzati vállalatok átalakításakor mindenütt fellelhető a vagyonmentés. Vegetál a hőszolgáltató, vízszolgáltató, szemétgyűjtő, IKSZV stb. korábbi ön- kormányzati vállalat. Közben lobbyzás folyik az átalakítások módosítására. No, de hol vannak a szakemberek? Egyáltalán hol vannak a demokratikus pártok? Magyarázkodunk a Julius Meinl ajánlatán. Még be is bizonyítjuk, hogy alkalmanként előnyösebb lehet a zártkörű versenytárgyalás egy nyilvánosnál. Csak az marad le a tisztességes tájékoztatóból, hogy az UNITERV Rt. jogelőd Kft.-jét maga az önkormányzat (tanács) alapította, így már egészen másként látszik, hogyan kószál a város pénze és vagyona. A város jelentős vendéglátó helyei bezárva, mert a honatyák kötelezettségvállalás nélkül adják el ingatlanjainkat. Bontunk feleslegesen, miközben évtized múlva sem épül fel a beígért bank székháza. Közlekedési koncepció nélkül leteszünk üzletházakat olyan helyre, ahol nem létesíthető parkolási lehetőség. Vétkes módszerrel sorvasztja el a polgármesteri hivatal a Síp és Egyház utca közötti területet. Hol itt az emberség? Lényeges projekt megvalósulásáról, amit a polgármesteri hivatal szervezett nem lehet beszélni. De kinek is lenne vonzó ilyen gazdálkodási és szemléletbeli környezet? Azon is el kellene már gondolkodni, hogy kell-e annyit a tisztségviselőknek Európában” utazni, amikor érdemi eredménye nem mérhető — miközben a szociális segélyt lenne kik között felosztani. Ez az önkormányzati kasz- sza így csak egy feneketlen zsák, amit soha nem lehet megtölteni. Nincs itt egyáltalán túlpolitizáltság. Van tehetetlenség és tenni nem akarás is. Jó példája ennek a több évet késő önkormányzati lakásértékesítés. Vajon egyszer lelkiismeretében fel- mérik-e az igen tisztelt tisztviselők, hogy a korábban sokkal előnyösebb pozíció jogán mennyi kárt okoztak az itt élő embereknek, akiktől ráadásul azt várják, hogy most újra megválasszák Önöket? Nem kellene itt a nagy- politika módszeréhez nyúlni és politikai üldöztetésnek nevezni a tisztázó vita légkörét. Kezdjünk el rendet tenni a saját házunk tájain. Az „F” kategóriázás bérek által szított tüzet sem utólag kellene kezelni. Még egy rossz kormányzati döntést is végre lehet ésszerűen és szakszerűen hajtani. Bőséggel van miből választani azon célok közül, amellyel az itt élő emberek közérzetét javíthatnák. Ezek még szigorító kormányzati intézkedések mellett is megtalálhatók. Nem árt viszont néhány önkormányzati tagnak levonni azt a következtetést, hogy nagy volt ez a cipő nekik. A pártoknak azt a következtetést is le kell vonniuk, hogy a választásra jelöltek erkölcsi értékrendjéért is felelősséggel tartoznak. Nekünk állampolgároknak is körültekintőbben kell választanunk. Azért a választás, hogy ne csak az elvégzett, hanem az el nem végzett feladatok is mérlegre kerüljenek. Tisztelettel: Názon Gyula Nyíregyháza
