Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-19 / 247. szám

1994. október 19., szerda KOZELET Nyíregyházi elhurcoltak Az akkor 15 000 főre leapadt lakosságból egyszerre 2300 civil férfit hajtottak el Fazekas Árpád Az 1944. november 2-i nyír­egyházi elhurcolás a szovjet hadsereg magyarországi „em­ber elszállításának” a nyitánya volt. Kiemelkedett azonban ezek közül is két szempontból: l. rendkívül korán történt, a harcok elülte után két nappal és 2. elképesztő volt a mérete, vagyis az akkor kb. 15 000 főre leapadt lakosságból egy­szerre 2300 civil férfit hajtot­tak el. A tények azt bizonyítják, hogy kisebb mértékben ez­után, sőt 1945 folyamán is voltak elhurcolások. így váro­sunkban 3-4000, megyénkből még kb. további 4000, csak Kárpátaljáról 40 000 és az akkori Magyarországról leg­alább 200 000 civil személyt hurcoltak el szovjet lágerekbe. A nyíregyházi elhurcoltak közül 1-4 éven belül kb. 120 személy, 5 százalék térhetett vissza, többnyire testileg-lel- kileg betegen, s ma már csak 30-an vannak életben. Az el­hurcoltak 1700 özvegy fele­séget és 4000 árva gyermeket hagytak maguk után. A túlélő szemtanúk szerint kb. 1200 nyíregyházi polgár Bölc vá­rosába (Ukrajna) a lágerek melletti területen lett elföl­delve, jeltelenül 1944 decem­berében és 1945 elején. Ugyanis Bölcben két láger is volt: az óvoda épületében és a volt cári lovassági laktanyá­ban. A halottvivők és a sírásók is természetesen magyar fo­golytársak voltak. A mai nyíregyháziakat ezen elhurcolások hallatán főleg két kérdés foglalkoztatja. 1. Mi volt az oka, magyarázata és 2. mi volt a célja, haszna? Ezekre vonatkozóan ma már figye­lemre méltó magyarázatot ta­Kormányon Nyíregyháza (KM) — A Magyar Gallup Intézet ok­tóber 8-án és 9-én vizs­gálatot folytatott, többek között azt tudakolva, mely pártokból áll a koalíció? A válaszadók 69 százaléka adott helyes feletet. To­vábbi öt százalék tudta ugyan, hogy az MSZP és SZDSZ is tagja a kor­mánykoalíciónak, de ők más pártokat is a koalíció tagjainak gondoltak. Első­sorban az MDF és a FIDESZ volt olyan párt, amelyet ezek az emberek a koalíció tagjainak hittek. Az viszont, hogy az MSZP kormányzati sze­repben van, már nyolc­vanöt százalék tudta, de közülük meglehetősen so­kan nem tudtak az SZDSZ kormányzati szerepválla­lásáról. Október elején tehát az embereknek alig háromnegyede volt tisztá­ban vele, hogy az országot az MSZP és az SZDSZ koalíciója vezeti. Azt is számításba kell venni, hogy az emberek egy része feltehetőleg nem tudott különbséget tenni a kor­mány és a parlament fogal­ma között. Arra a kérdésre, hogy mely pártok vesznek részt a koalícióban: a meg­kérdezettek nyolcvanöt százaléka szerint az MSZP, hétvenhat százalé­ka szerint az SZDSZ, hu­szonegy százaléka szerint az MDF, tizenhat százalé­ka szerint a FIDESZ. Benke László gépészt 27^ évesen hurcolták el, s négy évet töltött lágerekben. Ő ismeri Bölc városában a kb. 1200 nyíregyházi áldozat tömegsírját Amatőr felvétel lálhatunk egy helybeli tanár naplójában. Dr. Marssó József tanár Vasvári Pál u. 5. sz. alat­ti lakos szemtanúként feljegy­zéseket készített Nyíregyháza szovjet elfoglalásairól 1944. okt. 21. és 31. Az 1944 kará­csonyán papírra vetett és 1984-ben sajtó alá rendezett 50 gépelt oldalnyi kézirat (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1994, 3, 345-375 o.) élethűen ismerteti a város első, 1944. okt. 21-i szovjet meg­szállását. Öt nap múlva azon­ban még a németek súlyos har­cok árán Nyíregyháza átme­neti feladására kényszerítették a szovjet csapatokat. Az Otto Wöhler vezérezredes parancs­noksága alatt harcoló 8. német és a 2. magyar hadsereg kb. 150 000 emberét a város 1944. október 26-i visszafoglalása után ezen a nyíregyházi hídfőn keresztül sikerült visszavonni a Tisza jobb partjára és ott újból harcba vetni. A hatalmas emberanyag kimentése után a német hadvezetés egyszerűen feladta Nyíregyházát, amelyet így a szovjetek 1944. október 31-én újból megszállhattak. Ekkor mind a németek, mind a szovjetek győztesnek tekint­hették magukat, csupán Nyír­egyháza kiszolgáltatott polgári lakossága járt ismét szeren­csétlenül. Az átmeneti kudarcot ugyanis Plijev szovjet tábor­nok Nyíregyháza férfi lakos­sága németekkel való együtt­működése feltételezésével (ún. partizán tevékenység) magyarázta, s emiatt a város újbóli birtokba vétele után két nappal a civil férfiak jelentős részét partizánként szovjet lágerekben elszállították. El- vakultságukban elvittek ötven szociáldemokrata párti ipa­rost, illetve iparossegédet is. Marsó tanár így összegezte véleményét: „Az a három­négyezer ember, akiket a sztá­lini hadvezetés november el­sején Nyíregyházáról elhur­colt, a városunk legnagyobb háborús vesztesége... legalább 2-3 évtizedre nagyon megron­totta Nyíregyházán az orosz­magyar viszonyt... maga a há­ború a felelős, ez a rettenetes, kegyetlen és kiszámíthatatlan szörnyeteg, amelynek nem az a legnagyobb bűne, hogy va­gyonokat, életeket, népeket semmisít meg, hanem az, hogy az embereket szükségszerűen förtelmes ördögökké aljasítja le, akár németek, akár oro­szok, akár magyarok, akármi­lyen nemzetiségűek.” A magyar civil férfiak kényszermunkája jelentősebb népgazdasági haszonnal nem járt, mégis szükség volt rá, mert a lágermunka és a ha­láltáborok hálózata — kb. 3500 — hozzá tartozott a sztá­linizmus lényegéhez. A zsar­nokság évtizedeiben a nyír­egyházi borzalmat csak a népi emlékezet és egy-egy bátor hazafi, helytörténész, pl. Had- házy Lajos ref. lelkész 370 el­hurcolt adatait írta össze 1974 után, tartotta számon. Az el­hurcolások körüli hivatalos titkolódzás érthetővé teszi Makrai Sándor amatőr hely- történész (Nyírbátor) 1991. évi felfogását: „A falu mik- rotörténetének megírását nem szabad a történészekre bízni, mert azok a korukban ural­kodó politika szája íze szerint írnak és az akkor fellelhető dokumentumok alapján.” Fontos az igazság felmu­tatása az 50. évforduló kap­csán, mert az elhurcolások egyben a magyar népesség fo­gyásának máig fájó és ható tényezői is. Diplomával sokkal nehezebb Nyíregyháza (KM) — Bár Magyarországon a munka- nélküliség csak néhány éve kezdett tömeges méreteket ölteni, már vannak arra uta­ló jelek, hogy a társadalom­nak szembe kell néznie a munkanélküliség tartóssá válásának súlyos problé­májával. A KSH negyedéves munka­erő-felmérése alapján a tartó­san munkanélküliek száma 1992.1. negyedévéről 1994. II. negyedévére 68 ezerről 186 ezerre, az összes munkanél­külin belüli arányuk pedig 16 százalékról 41 százalékra nőtt. Ez a nagyarányú emelkedés még szembetűnőbb, ha figye­lembe vesszük, hogy ez idő alatt a munkanélküliek szá­mában egy jelentős mértékű növekedés után 1993 II. ne­gyedévétől folyamatos lassú csökkenés volt tapasztalható. A tartósan munkanélküliek ál­lományát feltehetőleg azok alkotják, akiknek már a mun­kanélküliség kezdetén legki­sebb az elhelyezkedési esélye. Úgy tűnik, hogy 1993-tól a szakképzettségbeli különbsé­gek már nem befolyásolják olyan nagymértékben az elhe­lyezkedési esélyeket, mint egy évvel korábban. A hosszan tartó munkanélküliség sújtja a középkorosztályba tartozókat és a nyugdíjazás előtt állókat. Különösen nehéz helyzetben vannak a közvetlen a nyugdíj­kor előtt állók, akik elhelyez­kedési esélyeiket már nemigen tudják átképzéssel javítani. A munkanélküliség tartóssá vá­lása azonban a jobb kondí­ciókkal rendelkező felsőfokú végzettségűeket is sújtja, erre utal arányuk növekedése. Maléterné a megyeszékhelyen Nyíregyháza (KM) — Ked­ves vendége volt a Nagy Imre Társaság megyei szerveze­tének a napokban: nyíregyhá­zára látogatott Maiéter Pálné Gyenes Judit, az 1956-os for­radalom honvédelmi minisz­terének özvegye. Társaságá­ban volt dr. Horváth Miklós alezredes, hadtörténeti kutató és Földvári Rudolf, a Nagy Imre Társaság országos ügyin­tézője. A mintegy ötven meghívott közel háromórás beszélgetést folytatott a vendégekkel. A mártír özvegye volt férjéről, megismerkedésük körülmé­nyeiről, rövid házasságukról, a bebörtönzött Maiéter Pálról beszélt, dr. Horváth Miklós hadtörténeti kutató — aki Ma­iéter Pál életét, a forradalom alatti ténykedését, letartózta­tásának körülményeit, a bör­tönben töltött időszak ese­ményeit kutatja — pedig ku­tatásainak eredményeiről tá­jékoztatta az érdeklődőket. El­mondta, hogy Maiéter a bör­tönben sem tétlenkedett. Fog­lalkozott a forradalom ese­ményeivel, a jövővel, az or­szág függetlenségét feltételező kibontakozás gyakorlati kér­déseivel. Ez a találkozó az ötödik volt abban a sorban, amelyet a Nagy Imre Társaság eddig szervezett. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy nagy érdek­lődés kíséri munkájukat, s Nyíregyháza lakói szívesen hallgatják az 1956-os for­radalomról szóló történeteket, hisz azokat olyanoktól hall­hatják, akik cselekvő részesei, átélői voltak, vagy olyan tudó­soktól, akik annak a komák, s a kor jeles egyéniségének, Nagy Imrének az életét és munkásságát szeretnék köz­kinccsé tenni. Koszorúz a TIB október 23-án Nyíregyháza (KM) — Októ­ber 23-a alkalmából a Törté­nelmi Igazságtétel Bizottság Kelet-Magyarországi Szerve­zete és a Politikai Foglyok Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Szövetsége délelőtt 11 órakor az Északi temetőben Nyíregyháza város ’56-os mártírjainak síremlékeinél ko­szorúzási ünnepséget rendez. Az emlékbeszédet dr. Szilágy­iné Császár Terézia a KDNP országgyűlési képviselője mondja. Európa és az ára Az előző és a mostani kor­mány, a politikusok és a médiák szünet nélkül is­métlik, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás belépést jelent a valódi Eu­rópába. Az optimistábbak már e század végére remé­lik a csatlakozást, de senki sem szól arról, hogy mit je­lent a csatlakozás, mibe kerül majd akkor és már most is az ország lakossá­gának. Mi magyarok annak el­lenére, hogy még igen messze van a csatlakozás időpontja — igazában csak a németek és az angolok tá­mogatják azt — máris saját bőrünkön keresztül érezzük — brüsszeli direktívák és a Valutaalap határozatainak a következményeit. Lássunk ebből egy csokorra valót. A nemzetközi fórumokon elhatározott átszervezések „eredményeképpen” szá­molták fel pl. a borsodi ko­hászati medencét is, s így a huszonkétezer tapasztalt szakmunkásból ma már csak alig kétezer maradt. Hasonló a helyzet a bánya­iparban is. A villamosener- gia-termelés bázisaira pe­dig egyre inkább rákény­szerítik az olaj, a gáz, a kül­földi szén behozatalát, amelyekért természetesen devizában kell fizetni. Az érv mindig az, hogy azok olcsóbbak. Valójában csak addig, amíg a mestersége­sen leszorított áraikkal tönkre nem teszi a belföldi ágazatokat. Mi a helyzet és mi vár­ható az országunkban meg­határozó mezőgazdasági termékekkel? Azt már tu­domására hozták a közel­múltban Párizsban tárgyaló magas szintű magyar kül­döttségnek is, hogy mező- gazdasági termékeink előtt zárva a piacuk még az eset­leges belépés után is. Náluk túltermelés van, s a francia paraszt nem engedi, hogy termékeink konkurenciát jelentsenek. Az úgyneve­zett integrációnak a pénz­világban pedig az az ered­ménye, hogy egyre tovább megyünk azon az úton, amit még az előző kor­mányok megnyitottak a Va­lutaalap előtt az ország eladósodásával. A felsoroltak azonban nemcsak magyar, még csak nem is kelet-európai jelen­ségek, problémák. A tőke gazdasági háborút kezdett a szocialista rendszerek szét­hullása után, egész Euró­pában támad. Ez már a fegyverek nélküli háború. A tőke nemzetközi kihívása nemzetközi választ követel. Október 23-án Brüsszel­ben az Európai Unió köz­pontjában rendezendő meg­mozduláson a hiteles balol­dal képviselői — köztük a magyarországi szociálde­mokraták is — erre sze­retnének választ kapni, hogy mit jelent az Európai Unió „Európája”. Mi azt is szeretnénk tudni, mi jogon határoznak rólunk máris Brüsszelben, mi jogon nö­velik a munkanélküliséget, számolják fel az állami szolgáltatásokat, sorvaszt­ják el a nehéz- és feldolgo­zóipart, teszik kérdésessé a szociális vívmányokat, a munkatörvényeket, a kol­lektív szerződéseket stb. Magyarán, szeretnénk tudni mi az ára a csatlakozá­sunknak. A félreértések elkerülése végett mi nem akarunk kí­nai falat magunk köré, tudjuk, hogy a népeknek Európában együtt kell boldogulniuk. Mert szerin­tünk Európa egyetlen konti­nens közös történelemmel, közös tradíciókkal, népeik által kivívott jogaikkal, követeléseikkel. Európa számunkra a demokráciák és a népek testvériségét, az általános jólétet jelenti, s nem a gaz­dagokra és a szegényekre való szétválasztást. Mi olyan Európához szeret­nénk tartozni, ahol a tőkést is befogják a szekér elé, nemcsak a munkást. Oláh Gábor Röviden Sztrájk... ...készül Diósgyőrben. A Nemesacél Mű szakszer­vezeti bizottsága levélben közli, hogy elfogyott a ko­hászok türelme, mivel az augusztus végétől ígért kor­mánydöntés a mai napig nem született meg. Mint hangoztatják, a döntéshiány a diósgyőri kohászat acél­gyártásának megszűnését jelenti, maga után vonja a munkahelyek elvesztését is. (NSZ) Etnikai... ...válságkezelés a célja Tabajdi Csabának, a Mi­niszterelnöki Hivatal ál­lamtitkárának —, derült ki azon a sajtótájékoztatón, melyen azt hangoztatták az illetékesek, a parlamentben létre kell hozni egy ci­gányügyi albizottságot, amely politikai támoga­tást nyújtana a kormánynak a cigány válságkezelő program végrehajtásához. (MTI) A lakosság... ...nettó megtakarítása au­gusztus végéig mintegy kétszáz milliárd forintot tett ki, ez körülbelül hetven­nyolc milliárd forinttal na­gyobb a tavalyi, azonos időszakban mért összegnél. A fogyasztói árak az első nyolc hónapban tizennyolc százalékkal emelkedtek. (MTI) A Liga... ...nem lát esélyt a megál­lapodásra, mivel szerinte csökkentek a társadalmi, gazdasági megállapodás megkötésének kilátásai. Képviselőik hangoztatták, a kialakult helyzetért a kor­mányt terheli a felelősség. A kormány rovására írják azt is, hogy a munkavál­lalók javaslataira sem rea­gáltak még érdemben. (NSZ) Százezer... ...expoaláírás vár hitele­sítésre, hiszen ennyi gyűlt össze az Új Magyarország szerkesztőségében, ahol, mint ismeretes a népsza­vazást kezdeményezték az expo érdekében. Ha a száz­ezer aláírás hiteles, s a nép­szavazás tárgya nem tar­tozik a tiltott témák közé, akkor az országgyűlés köte­les kitűzni a népszavazást. (UM) KeieTMagyarorszá^^^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom