Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-01 / 232. szám

1994. október 1szombat Úri huncutság lett a politika Polgármesterből bankár lesz Mádi Zoltán, és kivonul a nyíregyházi közéletből Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Nem­csak az önkormányzati vá­lasztások okozzák, hogy megindultak a találgatások a lehetséges polgármesterek­ről. Nyíregyházán már hó­napokkal ezelőtt számtalan pletyka kelt szárnyra a je­lenlegi városvezető, Mádi Zoltán jövőjéről is. A lokálpatrióta fiatalember mindeddig elhárította a nyi­latkozatot, de a napokban exkluzív interjút adott lapunk­nak, felsorolva nemcsak az okokat, de némi számvetést is készítve. Az eskü kötelez □ Úgy gondolom, nem lehetett véletlen, hogy az utóbbi hóna­pokban kissé háttérbe vonult. — Tudatos lépés volt. Ta­vasszal döntöttem erről, mert nem akartam már olyan terhet a vállaltira venni, amit nem bírok el. Ez persze nem jelen­tette azt, hogy kivontam ma­gam a munka alól, hiszen es­küm is arra kötelez, hogy min­dent megtegyek ezért a váro­sért, míg megbízatásom tart. A helyi közélet erejét bizonyítja: távollétemben nem ért méltat­lan támadás. □ A pletykák azért terjedtek, még ha vélhetően alap nélkül is. Igaz, ehhez tulajdonképpen — ha nem is tetszik — hozzá kell szoknunk... — Nekem nem az a felada­tom, hogy pletykákkal hada­kozzam — bár sajnos ezek hozzátartoznak a közéleti sze­repléshez — hanem hogy a vá­ros érdekében végezzem a munkámat. Persze a hozzám közel állók tudják, bánt a do­log. A politika az elmúlt négy évben ismét úri huncutsággá vált az emberek szemében. En azonban nem a választási idő­szaknak, hanem a városért dolgozom. Azért nem hoztam nyilvánosságra a jövőmet il­lető elképzeléseimet — csu­pán néhányan tudtak róla, hisz döntésem régebben megszüle­tett —, mert azt akartam, hogy minél rövidebb ideig szóljon a közélet a választásokról. Sokan keresték □ Miképp döntött? — Nem kívánok indulni, sőt, semmilyen formában sem akarok a kampányban megje­lenni. Annak ellenére határoz­tam így, hogy rettenetesen kö­tődöm szülővárosomhoz. Ezt érezhették azok, akik nem hit­ték el, hogy fel tudok állni pol­gármesteri székemből. Persze nagyon sokan megkerestek, hogy induljak. Döntésem leg­főbb oka, hogy az év elejére nyilvánvalóvá vált: még egy önkormányzati ciklust nem lehet végigcsinálni anélkül, hogy komoly személyiség- és egészségkárosodás ne érje az embert. Szerintem jogszabály­ban kéne megfogalmazni, ma­ximum két ciklusban tölthesse be valaki e posztot Magyaror­szágon. A miskolci polgár- mester, vagy egyik képvise­lőnk halála, a környezetemben élő munkatársak hosszabb kórházi kezelései is a váltásra ösztönöztek. Döbbenten látom napjaink­ban, hogy pontosan azok érez­nek legnagyobb elhivatottsá­got, próbálnak felszínen ma­radni, akiknek ezt a négyéves teljesítménye nem indokolja, de akik számára egzisztenciá­vá vált a politika. Számomra szerencsére nem vált azzá a polgármesterség. Milyen érzésekkel áll majd fel a polgármesteri székből? — A négy év során összes­ségében a támogatást és a sze- retetet éreztem a városlakók­tól, a kemény dolgok, össze­csapások inkább zárt ajtók mögött zajlottak. Nyíregyháza az elmúlt négy évben modellt és mintát adott, ezt nem lehet vitatni. Nem tökéletessége miatt, de mert megpróbáltunk felnőni a pél­dátlan kihíváshoz, mely előtt ez az ország áll. A négy év alatt hárommil­liárdos fejlesztés valósult meg, a KGST piacé már megtérült, az egyesek által szidott Kos­suth tér (a fejleszések 2%-át költöttük mindössze rá) az el­telt egy hónap alatt igazolta önmagát, mint a közösség tere. A legszegényebb parasztház­ban is volt tisztaszoba — e tér ezt a célt szolgálja, hiszen a város szíve. Említhetném a SZÁÉV munkásszállóját is, mint egy komplex beruházás példáját. Amit kifizettünk érte, abból kaphatták meg pénzüket a végkielégítésre várók, állami céltámogatást kaptunk rá, így a kollégiumban és étteremben méltóképpen élhetnek és ét­kezhetnek a város középis­kolásai. Arról a munkalehető­ségről nem beszélve, amihez a vergődő építőipari szervezetek jutottak a felújítás során. Or­szágszerte érezhető a megbe­csülés, amit Nyíregyháza ön- kormányzata kivívott. — A lelkek újjáépítése per­sze legalább ilyen fontos. Ide sorolnám a díszpolgári címek március 15-iki ünnepélyes át­adását (az első Balczó András volt), a városi Télapó-ünnep­séget (legutóbb tízezer gyerek volt a Bujtosi csarnokban), az idén igazán sikeres Nyírségi Őszt, a Kelet-Nyugat Expo megszületését, és még számos dolgot, amitől e városnak lelke és hangulata van. Én két dolgot ígértem négy évvel ezelőtt. Az egyik, hogy nem fogok hazudni, a másik, hogy mosolyogva és hittel csinálom munkámat, mert a mosoly a legrövidebb út két ember között. Nagy lehetőség volt □ Megbánta, hogy elvállalta? — Egyáltalán nem. Csodá­latos lehetőség, nagy kihívás volt; egy Arany János utcai 29 éves fiatalember számára a legmegtisztelőbb pozíció, amit szülővárosában elérhet. Köszönöm a lehetőséget. □ Kudarcok? — Elvittem a balhét az F kategória ügyében, pedagó­guscsaládból származóként. Azért váltam bűnbakká annak ellenére, hogy ez idáig mi haj­tottuk végre a legnagyobb bér­emelést, mert a parlament egy végrehajthatatlan törvényt al­kotott. Nyilván van több min­den, amit ma már másképp csinálnék, de ha hibát vétet­tem, tudtam elnézést kérni. □ Jó lehet ma nyíregyházi polgárnak lenni? — Édesanyámmal beszél­gettem erről a minap, és igazat kell adnom neki. Én a magam lelkesedésével azt hirdetem: Nyíregyháza jó város, mert nagyon akarom, hogy az le­gyen. De tudom, érzem, nem­csak az ország van nehéz hely­zetben, hanem a keleti vége is komoly gondokkal küzd, így az itt élők is. Én szeretem, ez az egyetlen hely a világon, ahol otthon vagyok. Azért meg kell próbálni jól érezni magunkat, rajtunk is múlik, hogyan élünk. □ Ez azt jelenti, hogy nem költözik el, hanem itt él majd mandátuma lejárta után is? — Igen. Állásajánlatokat végig kaptam a négy év során, bár korábban nem foglalkoz­tam velük. Miután elhatároz­tam, hogy nem indulok pol­gármester-jelöltként, két olyan volt közöttük, mely megfonto­lásra késztetett, mert nyíregy­háziak. Végül elfogadtam a CIB (Közép-Európai Nemzet­közi Bank) vezetőinek ajánla­tát, szóbeli megállapodásunk alapján a helyi bank vezetője leszek majd. IIIIIIIiíIiIíí^IÍiSmSSIiSSé^ y » isközség, harmadosz- csak az tudja, aki próbálta — szálig a hajam, látja-e! Aztán így vagyok — emeli az ujját K tályú étterem, kora mondja nekem, mintha ben- nézze csak ezt a sebet—szét- — egyedül. Akadna pedig JÍY délután. A félhomá- sőséges kapcsolatban áll- húzva mellén az .inget, egy egy takaros személy itt nem lyos és teljesen üres belső he- nánk évek óta, majd megáll nagy forradásra mutat —, messze, özvegy már az is ré- lyiségbe, ahol ülök, biliárd- előttem, s nagyot húz a kézé- tüdőlövés, / azt hittem, vége, gebben, csak hát az új élet, golyók tompa csattanásai ben szorongatott sörösüveg- konyec. Es mégis itt va- tudja, hetvenen túl... Azért hallatszanak be az utcára né- t gyök! ... majd meglátjuk. Na, Isten ző külső teremből. Unatkoz- * Egyébként, áldja! —fejezi be hirtelen, s va, kedvetlenül kortyolgatom r'***®* ' egy kis tüze ha ahogy jött, úgy döcög is el a a kávémat: rég látott ismerő- - - lenne!... derengő fényben. Újra csak a söm, aki telefonon ezt a helyet ; "ETUa B mn B Bar *9 |l Meggyújtom körvonalait látom, javasolta egy kis beszélgetés- || Cl 1 Cl 1BBk%# mm d «P a cigarettáját, re, sehol sincs, pedig a meg- Iff , majá a kezem- —y gyedül maradva — az beszélt idő jócskán elmúlt ■; mel intek: ül- t-f ismerősöm még min­már. bői. Bizonytalanul bólogatok jön le az asztalhoz. Visszaint, JL-J dig sehol — eltöpren­Épp felállni készülök, hogy —fogalmam sincs, miről van hogy köszöni, nem, s már gek a látottakon, hallottakon, körülnézzek, amikor egy kaj- szó. folytatja is: Mi lehet az oka e vallomás­la kalapos, idős ember lép be — Maga sem tudja, fi- — Megjöttem hét év után. kényszernek ennyi év után? a nyitott ajtón, s csoszogó atalember—folytatja aztán Az asszony, nyugodjon, kol- Honnan ez az erő és élni aka- léptekkel megindul felém. A —.honnan is tudná! De jól is dúsnak nézett, az ajtót is rám rás ebben az idős emberben? fény a háta mögül szüremlik van az, nem embernek való a vágta. Végül, persze, been- Hogy nem élte fel energiáit, be, így arcát alig, inkább háború. Mert nézze csak — gedett. Hej, de jó volt újra vesztette kedvét máig, mint csak a körvonalait látom. itt megemeli a kalapját, s otthon! Dolgoztunk... pedig annyian a későbbi nemzedé- — Nem tudják ezek, mi elővillan alóla tar feje — ott csont-bőr voltam ám sokáig, kékből? Vajon tudható, kide- az... dehogy tudják..., azt fagyott el, hullott ki utolsó Most meg öt éve már, hogy ríthető-e mindez? I Egy pontban Balogh József emrég, amikor Vilá­gosi Gábor, a Bel­ügyminisztérium po­litikai államtitkára itt járt Nyíregyházán, elmondta, hogy a készülő önkormány­zati törvény szerint a pol­gármesterek fizetését a mi­niszteri fizetéshez igazítják. Ez nagyjából olyan követ­kezményekkel jár, hogy egy háromezer lelkes település polgármestere nem kaphat többet, mint egy ötezer lelkes településé. Számolgatni kezdtem: van ma olyan kistelepülé­sen dolgozó polgármester, aki jóval többet keres, mint amennyit kaphat majd az új rendelkezés szerint, s azon töprengtem, vajon mit te­hetnek ilyenkor az ő fizeté­sével. Lehet-e csökkenteni, netán a felére leszállítani a választások után, holott ugyanazt a munkát végzi majd, talán még magasabb színvonalon is, hiszen az előző négy év jó tanuló-, vagy gyakorlóidő volt? Nem az a gyakorlat ugyanis nálunk, hogy egy-egy mun­kakörben csökkenthetők is a fizetések, ilyet legfeljebb fegyelmi vétség, vagy bün­tető intézkedésként tesznek, s lám most itt állunk egy új lépéskényszer és egy meg­honosodott gyakorlat hatá­rán, s nem tudjuk, mi a te­endő. A politikai államtitkár kapásból megválaszolt a di­lemmára, mondván: a mos­tani négy év az új választá­sok napján lejár. A követ­kező naptól egy új polgár- mester kerül a falu élére, akinek újólag megállapított fizetése lesz, s ha azt törté­netesen ugyanúgy hívják, mint az előzőt, s ha az törté­netesen ugyanaz lesz, mint aki volt, akkor sem történik semmi, egy szakasz lezárult az életében, mert négy évre választották, s egy újabb szakasz kezdődik, mert megint négy évre választot­ták. Mindez akkor jutott eszembe, amikor azt olvas­tam a Kelet-Magyarország- ban, hogy a megyei közgyű­lésen váratlan perpatvart okozott a köztisztviselők végkielégítésének kérdése. Ott azon az egy ponton vi­tatkoztak: vajon a havi il­letmény vagy az átlagkere­set alapján számfejtsék-e majd végkielégítésüket. Bennem pedig az a kérdés vetődött fel, vajon akit meg­határozott időre választa­nak, mindegy, hogy polgár- mesternek, megyei vezető­nek, vagy országgyűlési képviselőnek, aki tudja, hogy mandátuma négy év múlva lejár, miért kell an­nak végkielégítést adni? Miért nem az jogosult csak rá — mint az élet egyéb területein — akinek meg­szűnik a munkaviszonya, aki azt hitte, hogy nyugdíjas koráig állása lesz, de köz­ben kiszaladt alóla a mun­kahely? A kik közéleti munkát vállaltak, akik köz­életi szereplésre ad­ták fejüket, azoknak eleve számolni kellett, s kell azzal, hogy négy év múlva, — ha nem választják meg ismét őket—akkor maguknak kell gondoskodni sorsuk további alakításáról. És erre négy év a felkészülési idő. Kommentár Idősek világnapja Kovács Éva O któber 1 -je az Idősek Világnapja. Ez az a nap, amikor hiva­talosan is az őre gek felé for­dul a figyelem, amikor az egész világon megemlékez­nek a szülőkről, nagyma­mákról, nagypapákról, ami­kor elmondják, különféle fó­rumokon kölönféle rendű és rangú szónokok megmagya­rázzák, mit is köszönhetünk az időseknek. Szép dolog a világnap, de nagy baj, ha az öregek tisz­telete csak ezen a napon té­ma. Súlyos hiba lenne, ha csakis az esztendő egyetlen napján fogalmaznánk meg a nekik szóló köszönetét, ha máskor nem, csakis ezen a napon adnánk virágot, ven­nénk ajándékot, ha máskor, más alkalmakkor nem tuda­tosulna bennünk a lényeg: életünket, holnapunkat kö­szönhetjük nekik. Nincs manapság könnyű dolga a fiatalnak, de nincs az öregnek sem. A napi hí­reket hallgatva mindnyá­junk számára egyértelmű a felismerés: a megélhetési gondok „kortalanok”, egy­aránt nehezítik a fiatalok, kisgyermekes családok, vagy éppen a nyugdíjasok életét. A havi jövedelem csak számszerint növekszik, vásárlóértéke stagnál, vagy éppen a korábbinál keve­sebb. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a tör­vénykezés, a nemrég lekö­szönő vagy éppen a most hi­vatalban lévő kormányok szándéka dicséretes, de saj­nos nem mindig elégsé­ges. Hiába készül ugyanis törvény arról, hogy vissza­menőleg emeljék a nyugdí­jakat, az elhatározás mel­lett az illetékeseknek a szükséges pénzek előterem­tése is komoly nehézséget jelent. A szándék és hozzáállás mindenesetre megnyugvás­ra adhat okot. Mint ahogy megnyugtató és elismerés­re méltó az az igyekezet, amely a világnap megren­dezését megyeszerte jel­lemzi. A nyugdíjasok megyei szövetsége közel százötven település polgármesterének küldött levelet, melyben kérte, október 1-jén lehető­ség szerint ünnepeljék meg, köszöntsék fel az öregeket. Mint kiderül, a polgármes­terek döntő többsége pozití­van reagált a kérésre, s a világnap alkalmából nem feledkezik meg falujának, városának időseiről. A kiknek nem csak októ­ber első napján, ha­nem a nap minden órájában elismeréssel, kö­szönettel tartozunk...

Next

/
Oldalképek
Tartalom