Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-01 / 232. szám
1994. október 1szombat Úri huncutság lett a politika Polgármesterből bankár lesz Mádi Zoltán, és kivonul a nyíregyházi közéletből Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Nemcsak az önkormányzati választások okozzák, hogy megindultak a találgatások a lehetséges polgármesterekről. Nyíregyházán már hónapokkal ezelőtt számtalan pletyka kelt szárnyra a jelenlegi városvezető, Mádi Zoltán jövőjéről is. A lokálpatrióta fiatalember mindeddig elhárította a nyilatkozatot, de a napokban exkluzív interjút adott lapunknak, felsorolva nemcsak az okokat, de némi számvetést is készítve. Az eskü kötelez □ Úgy gondolom, nem lehetett véletlen, hogy az utóbbi hónapokban kissé háttérbe vonult. — Tudatos lépés volt. Tavasszal döntöttem erről, mert nem akartam már olyan terhet a vállaltira venni, amit nem bírok el. Ez persze nem jelentette azt, hogy kivontam magam a munka alól, hiszen esküm is arra kötelez, hogy mindent megtegyek ezért a városért, míg megbízatásom tart. A helyi közélet erejét bizonyítja: távollétemben nem ért méltatlan támadás. □ A pletykák azért terjedtek, még ha vélhetően alap nélkül is. Igaz, ehhez tulajdonképpen — ha nem is tetszik — hozzá kell szoknunk... — Nekem nem az a feladatom, hogy pletykákkal hadakozzam — bár sajnos ezek hozzátartoznak a közéleti szerepléshez — hanem hogy a város érdekében végezzem a munkámat. Persze a hozzám közel állók tudják, bánt a dolog. A politika az elmúlt négy évben ismét úri huncutsággá vált az emberek szemében. En azonban nem a választási időszaknak, hanem a városért dolgozom. Azért nem hoztam nyilvánosságra a jövőmet illető elképzeléseimet — csupán néhányan tudtak róla, hisz döntésem régebben megszületett —, mert azt akartam, hogy minél rövidebb ideig szóljon a közélet a választásokról. Sokan keresték □ Miképp döntött? — Nem kívánok indulni, sőt, semmilyen formában sem akarok a kampányban megjelenni. Annak ellenére határoztam így, hogy rettenetesen kötődöm szülővárosomhoz. Ezt érezhették azok, akik nem hitték el, hogy fel tudok állni polgármesteri székemből. Persze nagyon sokan megkerestek, hogy induljak. Döntésem legfőbb oka, hogy az év elejére nyilvánvalóvá vált: még egy önkormányzati ciklust nem lehet végigcsinálni anélkül, hogy komoly személyiség- és egészségkárosodás ne érje az embert. Szerintem jogszabályban kéne megfogalmazni, maximum két ciklusban tölthesse be valaki e posztot Magyarországon. A miskolci polgár- mester, vagy egyik képviselőnk halála, a környezetemben élő munkatársak hosszabb kórházi kezelései is a váltásra ösztönöztek. Döbbenten látom napjainkban, hogy pontosan azok éreznek legnagyobb elhivatottságot, próbálnak felszínen maradni, akiknek ezt a négyéves teljesítménye nem indokolja, de akik számára egzisztenciává vált a politika. Számomra szerencsére nem vált azzá a polgármesterség. Milyen érzésekkel áll majd fel a polgármesteri székből? — A négy év során összességében a támogatást és a sze- retetet éreztem a városlakóktól, a kemény dolgok, összecsapások inkább zárt ajtók mögött zajlottak. Nyíregyháza az elmúlt négy évben modellt és mintát adott, ezt nem lehet vitatni. Nem tökéletessége miatt, de mert megpróbáltunk felnőni a példátlan kihíváshoz, mely előtt ez az ország áll. A négy év alatt hárommilliárdos fejlesztés valósult meg, a KGST piacé már megtérült, az egyesek által szidott Kossuth tér (a fejleszések 2%-át költöttük mindössze rá) az eltelt egy hónap alatt igazolta önmagát, mint a közösség tere. A legszegényebb parasztházban is volt tisztaszoba — e tér ezt a célt szolgálja, hiszen a város szíve. Említhetném a SZÁÉV munkásszállóját is, mint egy komplex beruházás példáját. Amit kifizettünk érte, abból kaphatták meg pénzüket a végkielégítésre várók, állami céltámogatást kaptunk rá, így a kollégiumban és étteremben méltóképpen élhetnek és étkezhetnek a város középiskolásai. Arról a munkalehetőségről nem beszélve, amihez a vergődő építőipari szervezetek jutottak a felújítás során. Országszerte érezhető a megbecsülés, amit Nyíregyháza ön- kormányzata kivívott. — A lelkek újjáépítése persze legalább ilyen fontos. Ide sorolnám a díszpolgári címek március 15-iki ünnepélyes átadását (az első Balczó András volt), a városi Télapó-ünnepséget (legutóbb tízezer gyerek volt a Bujtosi csarnokban), az idén igazán sikeres Nyírségi Őszt, a Kelet-Nyugat Expo megszületését, és még számos dolgot, amitől e városnak lelke és hangulata van. Én két dolgot ígértem négy évvel ezelőtt. Az egyik, hogy nem fogok hazudni, a másik, hogy mosolyogva és hittel csinálom munkámat, mert a mosoly a legrövidebb út két ember között. Nagy lehetőség volt □ Megbánta, hogy elvállalta? — Egyáltalán nem. Csodálatos lehetőség, nagy kihívás volt; egy Arany János utcai 29 éves fiatalember számára a legmegtisztelőbb pozíció, amit szülővárosában elérhet. Köszönöm a lehetőséget. □ Kudarcok? — Elvittem a balhét az F kategória ügyében, pedagóguscsaládból származóként. Azért váltam bűnbakká annak ellenére, hogy ez idáig mi hajtottuk végre a legnagyobb béremelést, mert a parlament egy végrehajthatatlan törvényt alkotott. Nyilván van több minden, amit ma már másképp csinálnék, de ha hibát vétettem, tudtam elnézést kérni. □ Jó lehet ma nyíregyházi polgárnak lenni? — Édesanyámmal beszélgettem erről a minap, és igazat kell adnom neki. Én a magam lelkesedésével azt hirdetem: Nyíregyháza jó város, mert nagyon akarom, hogy az legyen. De tudom, érzem, nemcsak az ország van nehéz helyzetben, hanem a keleti vége is komoly gondokkal küzd, így az itt élők is. Én szeretem, ez az egyetlen hely a világon, ahol otthon vagyok. Azért meg kell próbálni jól érezni magunkat, rajtunk is múlik, hogyan élünk. □ Ez azt jelenti, hogy nem költözik el, hanem itt él majd mandátuma lejárta után is? — Igen. Állásajánlatokat végig kaptam a négy év során, bár korábban nem foglalkoztam velük. Miután elhatároztam, hogy nem indulok polgármester-jelöltként, két olyan volt közöttük, mely megfontolásra késztetett, mert nyíregyháziak. Végül elfogadtam a CIB (Közép-Európai Nemzetközi Bank) vezetőinek ajánlatát, szóbeli megállapodásunk alapján a helyi bank vezetője leszek majd. IIIIIIIiíIiIíí^IÍiSmSSIiSSé^ y » isközség, harmadosz- csak az tudja, aki próbálta — szálig a hajam, látja-e! Aztán így vagyok — emeli az ujját K tályú étterem, kora mondja nekem, mintha ben- nézze csak ezt a sebet—szét- — egyedül. Akadna pedig JÍY délután. A félhomá- sőséges kapcsolatban áll- húzva mellén az .inget, egy egy takaros személy itt nem lyos és teljesen üres belső he- nánk évek óta, majd megáll nagy forradásra mutat —, messze, özvegy már az is ré- lyiségbe, ahol ülök, biliárd- előttem, s nagyot húz a kézé- tüdőlövés, / azt hittem, vége, gebben, csak hát az új élet, golyók tompa csattanásai ben szorongatott sörösüveg- konyec. Es mégis itt va- tudja, hetvenen túl... Azért hallatszanak be az utcára né- t gyök! ... majd meglátjuk. Na, Isten ző külső teremből. Unatkoz- * Egyébként, áldja! —fejezi be hirtelen, s va, kedvetlenül kortyolgatom r'***®* ' egy kis tüze ha ahogy jött, úgy döcög is el a a kávémat: rég látott ismerő- - - lenne!... derengő fényben. Újra csak a söm, aki telefonon ezt a helyet ; "ETUa B mn B Bar *9 |l Meggyújtom körvonalait látom, javasolta egy kis beszélgetés- || Cl 1 Cl 1BBk%# mm d «P a cigarettáját, re, sehol sincs, pedig a meg- Iff , majá a kezem- —y gyedül maradva — az beszélt idő jócskán elmúlt ■; mel intek: ül- t-f ismerősöm még minmár. bői. Bizonytalanul bólogatok jön le az asztalhoz. Visszaint, JL-J dig sehol — eltöprenÉpp felállni készülök, hogy —fogalmam sincs, miről van hogy köszöni, nem, s már gek a látottakon, hallottakon, körülnézzek, amikor egy kaj- szó. folytatja is: Mi lehet az oka e vallomásla kalapos, idős ember lép be — Maga sem tudja, fi- — Megjöttem hét év után. kényszernek ennyi év után? a nyitott ajtón, s csoszogó atalember—folytatja aztán Az asszony, nyugodjon, kol- Honnan ez az erő és élni aka- léptekkel megindul felém. A —.honnan is tudná! De jól is dúsnak nézett, az ajtót is rám rás ebben az idős emberben? fény a háta mögül szüremlik van az, nem embernek való a vágta. Végül, persze, been- Hogy nem élte fel energiáit, be, így arcát alig, inkább háború. Mert nézze csak — gedett. Hej, de jó volt újra vesztette kedvét máig, mint csak a körvonalait látom. itt megemeli a kalapját, s otthon! Dolgoztunk... pedig annyian a későbbi nemzedé- — Nem tudják ezek, mi elővillan alóla tar feje — ott csont-bőr voltam ám sokáig, kékből? Vajon tudható, kide- az... dehogy tudják..., azt fagyott el, hullott ki utolsó Most meg öt éve már, hogy ríthető-e mindez? I Egy pontban Balogh József emrég, amikor Világosi Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára itt járt Nyíregyházán, elmondta, hogy a készülő önkormányzati törvény szerint a polgármesterek fizetését a miniszteri fizetéshez igazítják. Ez nagyjából olyan következményekkel jár, hogy egy háromezer lelkes település polgármestere nem kaphat többet, mint egy ötezer lelkes településé. Számolgatni kezdtem: van ma olyan kistelepülésen dolgozó polgármester, aki jóval többet keres, mint amennyit kaphat majd az új rendelkezés szerint, s azon töprengtem, vajon mit tehetnek ilyenkor az ő fizetésével. Lehet-e csökkenteni, netán a felére leszállítani a választások után, holott ugyanazt a munkát végzi majd, talán még magasabb színvonalon is, hiszen az előző négy év jó tanuló-, vagy gyakorlóidő volt? Nem az a gyakorlat ugyanis nálunk, hogy egy-egy munkakörben csökkenthetők is a fizetések, ilyet legfeljebb fegyelmi vétség, vagy büntető intézkedésként tesznek, s lám most itt állunk egy új lépéskényszer és egy meghonosodott gyakorlat határán, s nem tudjuk, mi a teendő. A politikai államtitkár kapásból megválaszolt a dilemmára, mondván: a mostani négy év az új választások napján lejár. A következő naptól egy új polgár- mester kerül a falu élére, akinek újólag megállapított fizetése lesz, s ha azt történetesen ugyanúgy hívják, mint az előzőt, s ha az történetesen ugyanaz lesz, mint aki volt, akkor sem történik semmi, egy szakasz lezárult az életében, mert négy évre választották, s egy újabb szakasz kezdődik, mert megint négy évre választották. Mindez akkor jutott eszembe, amikor azt olvastam a Kelet-Magyarország- ban, hogy a megyei közgyűlésen váratlan perpatvart okozott a köztisztviselők végkielégítésének kérdése. Ott azon az egy ponton vitatkoztak: vajon a havi illetmény vagy az átlagkereset alapján számfejtsék-e majd végkielégítésüket. Bennem pedig az a kérdés vetődött fel, vajon akit meghatározott időre választanak, mindegy, hogy polgár- mesternek, megyei vezetőnek, vagy országgyűlési képviselőnek, aki tudja, hogy mandátuma négy év múlva lejár, miért kell annak végkielégítést adni? Miért nem az jogosult csak rá — mint az élet egyéb területein — akinek megszűnik a munkaviszonya, aki azt hitte, hogy nyugdíjas koráig állása lesz, de közben kiszaladt alóla a munkahely? A kik közéleti munkát vállaltak, akik közéleti szereplésre adták fejüket, azoknak eleve számolni kellett, s kell azzal, hogy négy év múlva, — ha nem választják meg ismét őket—akkor maguknak kell gondoskodni sorsuk további alakításáról. És erre négy év a felkészülési idő. Kommentár Idősek világnapja Kovács Éva O któber 1 -je az Idősek Világnapja. Ez az a nap, amikor hivatalosan is az őre gek felé fordul a figyelem, amikor az egész világon megemlékeznek a szülőkről, nagymamákról, nagypapákról, amikor elmondják, különféle fórumokon kölönféle rendű és rangú szónokok megmagyarázzák, mit is köszönhetünk az időseknek. Szép dolog a világnap, de nagy baj, ha az öregek tisztelete csak ezen a napon téma. Súlyos hiba lenne, ha csakis az esztendő egyetlen napján fogalmaznánk meg a nekik szóló köszönetét, ha máskor nem, csakis ezen a napon adnánk virágot, vennénk ajándékot, ha máskor, más alkalmakkor nem tudatosulna bennünk a lényeg: életünket, holnapunkat köszönhetjük nekik. Nincs manapság könnyű dolga a fiatalnak, de nincs az öregnek sem. A napi híreket hallgatva mindnyájunk számára egyértelmű a felismerés: a megélhetési gondok „kortalanok”, egyaránt nehezítik a fiatalok, kisgyermekes családok, vagy éppen a nyugdíjasok életét. A havi jövedelem csak számszerint növekszik, vásárlóértéke stagnál, vagy éppen a korábbinál kevesebb. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a törvénykezés, a nemrég leköszönő vagy éppen a most hivatalban lévő kormányok szándéka dicséretes, de sajnos nem mindig elégséges. Hiába készül ugyanis törvény arról, hogy visszamenőleg emeljék a nyugdíjakat, az elhatározás mellett az illetékeseknek a szükséges pénzek előteremtése is komoly nehézséget jelent. A szándék és hozzáállás mindenesetre megnyugvásra adhat okot. Mint ahogy megnyugtató és elismerésre méltó az az igyekezet, amely a világnap megrendezését megyeszerte jellemzi. A nyugdíjasok megyei szövetsége közel százötven település polgármesterének küldött levelet, melyben kérte, október 1-jén lehetőség szerint ünnepeljék meg, köszöntsék fel az öregeket. Mint kiderül, a polgármesterek döntő többsége pozitívan reagált a kérésre, s a világnap alkalmából nem feledkezik meg falujának, városának időseiről. A kiknek nem csak október első napján, hanem a nap minden órájában elismeréssel, köszönettel tartozunk...
