Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-15 / 244. szám
1994. október 15., szombat HATTER Tisztázni a megye szerepét Medgyesi József elképzelései a megyei önkormányzatról és saját sorsáról Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Közelegnek az önkormányzati választások, ez nemcsak a településeket érinti, de a megyei közgyűlést is. Tagjait most már közvetlenül választják meg, elnök, alelnök csak az lehet, aki bejut a közgyűlésbe. A megye szerepéről, egyéni ambícióiról beszélgettünk a jelenlegi elnökkel, Medgyesi Józseffel. □ Az elmúlt időszakban — bár akadtak még ellenvélemények — a megye szerepe jelentősen megváltozott, megszűnt osztogató jellege. A törvénymódosulás után mi várható? — Egyesek szerint jelentősen nő, mások elemzése szerint lényeges változás nem lesz. Korábban szó volt arról: a megyéhez kerülnek a térségi feladatokat ellátó oktatási intézmények, mert nem várható el, hogy egy adott település a normatíván felüli kiadásokat saját költségvetéséből finanszírozza. Hátrányt jelent, hogy a Munkaügyi Központ továbbra is független állami szerv marad. így, eszköz nélkül nekünk legfeljebb a koordináció és az információ- áramoltatás feladata jut. Ugyanez jellemző a környezetvédelemre. Alapvető érdekünk a fejlesztések koordinálása, mondjuk a veszélyes hulladékok vagy a hulladékégető tekintetében, de a közös beruházás szinte elképzelhetetlen, anyagiakkal senki sem hajlandó beszállni. Elég csak a megyei kórház példáját említeni. Szakmai segítség □ Mi a gátja a települések és a megyei önkormányzat közötti még komolyabb együttműködésnek? — Egy számomra alapvetően idegen dolog: egyesek úgy vélik, hogy a megye rá akar telepedni az önkormányzatokra. De kérdem én, ha normatív rendszerek működnek, akkor ez hogyan lehetséges? A megyei apparátus úgy épül fel, hogy szakmai segítséget nyújtson. Mondjuk egy egyetemi végzettségű energetikust vagy közlekedési mérnököt nem képes alkalmazni egy kisebb település, de mi igen, és ez a személy mindenki rendelkezésére áll!. Azt a szemléletet nem tudom elfogadni, hogy eluralkodik a „tulajdoni őrület”, és akkor is maguk akarnak egy kisebb településen térségi feladatot ellátó intézményt működtetni, ha képtelenek erre. Az nem lenne jó, ha az említett őrület miatt lepusztulnának az intézmények, s ezután kellene átvenni őket. Meggyőződésem, hogy nem sérti a demokráciát, ha egy térségi feladatot ellátó intézmény megyei szervezetként teszi a dolgát. Működtetésében, vezetőinek kinevezésében úgyis kikérjük az adott település önkormányzatának véleményét. Nem felajánlkozás A Megyei Fejlesztési Tanács létrehozása, ami a közgyűlés mellett tevékenykedik, elismerése annak, hogy a fővárosban nem tudják érdemben megmondani: a megyék fejlesztésének mi legyen a stratégiája. Itt, helyben kell gyűlés elnöki tisztségét. Voltak, akik egy korábbi nyilatkozatát úgy értelmezték: felajánlkozott az MSZP-nek... — Ez nem így van. Engem több oldalról is megkerestek, én azt nyilatkoztam: kiktől várok támogatást. Ezzel gyakorlatilag azt fejeztem ki, melyik párt az, aki számolhat velem. De amíg egy párt nem nyilvánítja ki, hogy szüksége van a munkámra, addig konkrétan nem is nyilatkozhatok. Arról viszont igen, ha megkapom egy olyan párt támogatását, amelyiknek elképzeléseivel egyetértek, akkor vállalom a további munkát. Azzal tisztában vagyok, hogy gyűlésbe, a tagok közül választják az elnököt az erőviszonyok függvényében. Én nem presztízsből lettem elnök, nem is pályáztam erre a székre, 26 éven át szakmai területen dolgoztam. Több mint 170 település javasolt a tisztségre, a jelölőbizottság felkérésére indultam, ezt a bizalmat nem lehetett lekicsinyleni. □ A hírek szerint egy, a már említett nyilatkozata miatt megorrolt Önre a főjegyző és az alelnök, mert az érződött: a jövőben nem kíván velük együtt dolgozni. — Ahhoz meg kellene engem választani, hogy egyáltalán javaslatot tegyek. Egy szóMedgyesi József megalkotni az elképzeléseket, valamennyi település érdekeit, javaslatait figyelembe véve. Budapestről nem lehet kapcsolatot tartani közel 3200 településsel. A fejlesztési tanácsok működése révén nem kell minden ügyben a fővárosba utazni, csökkenthetők az önkormányzatok (utazási) kiadásai. Ha eljön ide egy miniszter, nem tud felkeresni minden várost és községet, az együttműködés eredményeként viszont valamennyi gondot komplexen elé lehet tárni. Ha a lakosság közvetlenül választja majd meg a megyei közgyűlés tagjait, akkor még egyértelműbben képviselhetek a megyei érdekek. □ De félő, a pártlisták alapján éppen a. térségi érdekek sérülnek. így az a nem kívánt helyzet is előállhat, hogy a közgyűlés tagjai aránytalanul nagy számban nyíregyháziak lesznek. — Én bízom abban: a listákon a térségi elveket figyelembe véve állítanak jelölteket a pártok. Nem hiszem, hogy az egyes régiókban a térségi jelöltekkel szemben a megye- székhelyen élőkre szavaznak. □ A hírek szerint Ön a következő négy évben is szívesen töltené be a megyei közse közgyűlési tag, se elnök nem lehetek párttámogatás nélkül. Ha megfelelő támogatást kapok, természetesen vállalom, a többi a közgyűlésen múlik majd. □ Csak az MSZP jöhet szóba? — A FIDESZ-ben nyilván nem gondolkozhatok. Nekem igazából egyik párttal sem volt konfliktusom, az sem érdekel, más pártok kiket jelölnek. Csupán az: velem ki számol. Olyat nem jelenthetek ki, hogy a választással kapcsolatosan minden párt felé nyitott vagyok. De a megye fejlesztésének szempontjából igen. Nyitott vagyok a lakosság irányában is. Harminc éve te- vékenykedek Szabolcs-Szat- már-Beregben, mert nagyon tisztelem az itt élő embereket. Elmehettem volna innen, de nehéz elszakadni a szülőföldtől. Azon dolgoztam és dolgozom, hogy a sötét Szabolcs kifejezést felejtsék már végre el ebben az országban. Nyugodtan alszik □ Elképzelhető, hogy csupán közgyűlési tag lesz, elnök nem. Csalódott lesz akkor? — Ennek megvan a forgatókönyve. Elnök csak úgy lehet valaki, ha bejut a közHarasztosi Pál felvétele val nem említettem, hogy a jelenlegiek nem tölthetik majd be posztjukat. A főjegyző egyébként is határozatlan időre lett kinevezve. Más kérdés, hogy van elképzelésem arról, kivel dolgoznék szívesen együtt. Ha javaslatot, teszek, azt vagy meghallgatják, vagy nem, összességében nem tőlem függ a dolog. □ Esélylatolgatás? — Nem szoktam jósolni. Ha nem kapok bizalmat, visszamegyek az apparátusba, végzem a munkámat. Ha lesz lehetőségem, vállalom. □ A választási harc el is durvulhat, nem egy emberről terjesztgetik a pletykákat, anyagi haszonszerzéssel vádolva őket. Önről azt állítják, hogy beteg. Nem fél, hogy személyét támadni fogják? — Nyugodtan alszom. Vannak rosszakarók, önjelöltek, akik mindenfélét terjesztenek, olyat adnak számba, amit nem is mondtam. Az egészségemmel nincs gond, túlsúlyomból önként sikerült leadnom jó- néhány kilót. Ha valakik úgy érzik, pártember kell a megyei elnöki posztra, akkor nem sok esélyem van. Ha szakember kell, aki tett már valamit ezért a régióért, akkor szóba jöhetek. Tárca ijutott belőlük az K idén. Már azt hitte az X jL ember, vége, elviszi őket az eső, a hideg hajnalok. Hiszen már október eleje van. Nem, eddig legalább csak a nyári estéken nem lehetett tőlük nyugodni, most már éjszaka sem hagynak pihenni. A hajsza még lefekvés előtt megkezdődik. Az egész család a plafont, a függöny őket, a szekrény beugróit vizsgálja. Előkerül légycsapó, kispárna de a leghatásosabbnak a porszívó bizonyul. A vadászat eredményeként 5-6 kerül terítékre. Nem dicsekvésre méltó a siker, de ha Zümmögés, csapkodás, hangos szitkozódás, a család minden tagja talpon. Az álDankó Mihály * Szúnyog mindent tűvé tesznek, akkor sem látni belőlük többet. Hol jönnek be? — hangzik el valahányszor a költői kérdés. — Pedig min- den ajtó, ablak bezárva. A legkisebb rés is bedugva. Az egyetlen kis ablakszemen dupla szúnyogháló feszül, mert mégsem fulladhat meg az ember. Aztán a villanyoltás. A rafinált jószágok kivárják, míg mindenki elszenderül. ||| mos szemek vérben fo- r o g n a k , fegyver gyanánt mindenki meg- ragad valamit, mert rejtekhelyükről újabb és újabb vérszívók kerülnek elő. S hadba indulnak, mert nem akármilyen fából faragták ezeket a teremtéseket. Nem riasztja őket kenőcs, spray, elektromos szúnyogirtó. A csata keményen dúl. Úgy kell nekik, ez volt az utolsó vacsorájuk! — hangzik a diadalittas ordítás, egy-egy sikeres akció után. S a harcmezőn, mármint a tapétán, vérnyomok jelzik az eredményt. Csend, vége a második felvonásnak. Csakhogy nem olyan egyszerű az élet. Hírmondó még mindig marad belőlük, reggel ki-ki elpanaszolja, a kezén, lábán lévő csípésekkel illusztrálva, mennyire nehéz éjszakája volt. A munkahelyen is magyarázkodni kell, hogy nem lumpolt, nem maradt ki, csupán a szúnyogokkal vívott küzdelemben maradt alul. Előny Keletnél Nyéki Zsolt G azdaságát tekintve agrárjellegű megyénkben sok család költségvetését gyarapítja egyáltalán nem mellékesen a mellékesből, legtöbb esetben kistermelésből származó jövedelem. A megtermelt javak, zöldségek és gyümölcsök kereskedelmét azonban gyakran nehezíti a termővidék és a nagyobb fogyasztói, kereskedelmi központok között mért földrajzi távolság. A fővárosi vagy a dunántúli kereskedők érthető módon kalkulálják árajánlataikba a szállítás költségeit is, magyarán annyival kevesebbet kínálnak az áruért, amennyivel többe kerül nekik a fuvar. Ez év őszén született egy javaslat a léalma felvásárlási minimálárára, amelyet az egyik jelentős osztrák piaccal rendelkező, dunántúli kereskedő cég a fenti okokra hivatkozva elfogadhatatlannak tartott. A javasolt ár melletti kitartás nem volt kockázatmentes, hiszen az ország egyik legnagyobb léalma exportőrének kivonulása a megyéből sok-sok ezer tonna alma sorsát tette volna kérdésessé. Most azonban a keresleti piac győzött, az olcsóbb román vagy ukrán alma szállítása még többe került volna, s így idén megfordult egy régi szokás: nem a termelőnek ígértek kevesebbet, hanem a osztrák partnerektől kértek többet.. A szabadpiac önszabályozó mechanizmusa kitűnően működik ott, ahol a beavatkozás nem ideológiai alapon történik, ahol a nehezen átlátható folyamatokat csak az ügyeskedők kiszűrésére bolygatják meg. A szabályos keretek között működő piac jellemzője az is, hogy a mindenkori vásárló eldöntheti: adott áru vagy szolgáltatás adott árfekvése számára elfogadható vagy sem. Hangsúlyozottan törvényes keretek között a döntés joga ennyi és nem több. Nyerő pozícióban, vetélytársak nélkül senkit sem humanitárius szempontok vezérelnek a boldogulás útján. Magasnak tartott árszint, vagy alacsonynak ítélt minőségi mutatók esetében adott a lehetőség olcsóbbat vagy éppen jobbat keresni szőkébb s tágabb világunkban. Y y aa keresésrefordíl / tott idő, energia X X több pénzt emészt fel, akkor nincs más választás, fizetni kell. Valami hasonló történt most a szabolcsi almával is. A teniszvilágából vett hasonlattal élve: ebben a játszmában előny Keletnél. Kommentár Fehér bottal Kállai János Ö téves alig lehettem, amikor az áldott emlékű Somogyi szemészprofesszor e szavakkal próbálta megtörni félelemből, félszegségből fakadó hallgatag makacsságomat: Na, kisöreg! Pilóta ugyan sohasem lehetsz, de azért látni fogsz; olyan lesz a szemed, mint a sasé! Persze, mint utóbb igazolódott: se vadászrepülő nem lettem, se ragadozó-madár; és a látásomra immár négy évtizede állandóan ráfér az egyre nagyobb dioptriákat számláló szemüveg. Mert szürkül, halványul körülöttem a világ, bizonytalanodik az olvasás, orrig emelt újságjaimban összefutnak a sorok, ha fáradtabb vagyok. Ilyenkor egyre gyakrabban beszélgetek a szemeimmel. Kérdezem az élesebb „balost”: ugyan, meddig szolgálsz még? Faggatom a csak foltokban közvetítő „jobbost”: bírja-e még a kizsákmányolást; a nyolctíz órákat a monitor előtt; a behabzsolandó, azután pedig írásban „kiadott” betűtengert. Meddig tart még a fény, a világosság? Tudom: az értő-gondolkodó, a szemevilágából megélni próbáló ember számára nem lehet mellékes vagy közömbös a látás dimenziókat adó hatalmának a megléte, őrzése-védelme. Szoktam gondolni arra is, mert esélyem van rá: mi lesz, ha egyszer rámszakad az örök sötétség, és úgy hullok a képnélküliség sza- kadékába, mint álmából felriadt denevér az erdőtűzbe. Ki fog átvezetni az úton? Ki lesz, aki kopogtató, talajkereső bottapogatózásomra felfigyel? Persze, mindez csak az egoista önféltés aggodalma — nyugtatgatom magamat. Ráérek megijedni; és vannak szupertechnikával megalkotott csodaszemüvegek, kontaktlencse-varázslatok, és serkenthetők a még teljesen el nem tompult-sorvadt látóidegek, és... és... És mit tegyenek azok a sors- és szem-társaim, akik sohasem „talákozhattak" a napfénnyel, akik ujjhegyükkel körvonalazzák a szépség határait, akik folyton befelé tekintenek, hogy látva lássanak? Igen. Legalább az örökre zárt szemhéjak mögötti univerzum mindensége adassék meg nekik! Mert, ha már az sincs, akkor mire a fehér pálca, mit ér a vak-írás, a speciális könyvek garmadája.-» -j em, ne a sajnálat /\/ legyen a reakciónk 1 V a vakvezető kutya pórázát szorító, óvatosan araszolgató emberek láttán. Hanem az elfogadás, az örök-kényszer-másság tudomásul vétele, az együttélés, a velük lét természetessége. „Nézem a képeidet, nézem, nézni fogom, amíg lesz szemem...” — idézhetjük a poétát. Örvendjen méltán, mert a szerelemmel imádott lény neki a testvaló vizuális gyönyörét is kínálja. Mindenkor. Épp, mint ma: agyengénlátókés világtalanok nemzetközi napján. ffijWf »'! Q i. jt’T) f Q Ét'T-I- |||||||C m ||í|g > f r, 3 -|||1
