Kelet-Magyarország, 1994. október (54. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-12 / 241. szám
1994. október 12., szerda HATTER nn mm Vetik az őszi búzát. Misák Gyula farmer. Nagycserkesz határában 30 holdon veti el a kenyér- gabona magvait Balázs Attila felvétele A szekérhúzó szürkeállomány Wl ezöjpowí Kapzsi kereskedők Nyíregyháza (KM - GB) — Egy évvel ezelőtt az MTA megyei Tudományos Testületének (TT) második közgyűlésén, a nyírkarászi születésű Dudás Illésnek a műszaki tudományok doktorának, a Miskolci Egyetem Gépgyártástechnológiai Tanszéke tanszékvezető professzorának fölvetésére idén áprilisban megalakult a TT Gépipari Alkalmazások Munkabizottsága. E bizottság elnökeként maga Dudás professzor vezette azt a kerekasztal-megbeszélést, amelyet a TT napokban lezajlott harmadik közgyűléséhez kapcsolódva szervezett „Mit tehetnénk a megyéért?” címmel. A professzort az ott elhangzottakról kérdezte munkatársunk. □ Megalakuláskor milyen célt tűzött ki maga elé a munkabizottság? — Miután ez már a harmadik év, hogy összejönnek Kecskés professzor úr vezetésével a megyéből elszármazott, de ide kötődő tudományos szakemberek, valamint a megye itt élő tudományos grémiuma, úgy gondoltam, használjuk ki ezt arra is, hogy megbeszéljük, mit tehetünk mi együtt ezért a megyéért. □ A tényeket, a kerekasztal- megbeszélés vitaindító előadásában Ön ismertette. Kiemelne közülük néhány lényeges elemet? — A gazdasági növekedés a 60-as évektől 87-ig az egész világon fokozatosan csökkent. Azután viszont egy új hajtóerő: az igényesebb munka és termék, a technológiai megújulás hozott lendületet. Jó példa erre Japán fejlődése. Ugyanakkor jól nyomon követhető Magyarországnak a világexportból való csökkenő részvétele, amely 1938-tól napjainkig tart. Szabolcs-Szat- már-Bereg iparszerkezetéről elmondható, hogy a mezőgazdasági termék-, és fafeldolgozás az iparának mintegy 35 százalékát teszi ki. A másik jelentősebb iparág a textil-, és cipőipar, amely hozzávetőlegesen 25 százalékot képvisel. Viszonylag jó lehetőségek között működik: eladható termékei vannak nyugaton is. Meg kell keresni azokat az ázsiai piacokat, ahol nagy tömegben lehet gyártmányait eladni. □ Ennyire elfogadható lenne nálunk a helyzet? — Sajnos nem. A lehető legsúlyosabb helyzetben van jelenleg a gépipar, amely ugyancsak 20 százalékot tesz ki a megye iparán belül. Igen gyenge piaci lehetőségekkel, nagyrészt elavult technológiával rendelkezik. A gépiparra jellemző leginkább, hogy 1989 után, a keleti piac összeomlásával szinte kiszorult a piacról. □ Miben látja a megyei ipar növekedésének akadályait? — Megítélésem szerint kevés a működő tőke, a finanszírozási lehetőség, hiszen a bejövő nyugati tőke 64 százaléka Budapestnél megáll. Hiányzik a piacismeret, a marketingtevékenység, a bevált eljárások adaptálása. □ Miket lehet a régió erőségének nevezni? — Erőssége lehet a megyének az a kedvező földrajzi elhelyezkedés, hogy három szomszédos állammal határos, szinte érintetlen természeti adottságai vannak, ahol a turizmus fellendítésére nyílik lehetőség és mindenekelőtt a megyére jellemző mezőgazdasági termélést (gyümölcs- termesztés, dohánytermesztés) lehet jó esélyekkel fokozni. Ezenkívül van néhány jól működő vállalata, amelyeket nem lenne szabad engedni az utolsó órában teljesen megsemmisülni. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági jellegtől függetlenül, a több lábon állás érdekében szükség van e megyében is iparra. □ Hogyan rangsorolhatóak a feladatok? — Meg kell őrizni a meglévő ipart, esetenként bővíteni kell azt. Segítséget kell nyújtani a piacra jutáshoz. Alapvetően meg kell oldani a finanszírozási rendszert, s működőképessé kell azt tenni. A következőkben a támogató intézmények megerősítésére, regionális fejlesztésre van szükség. Elengedhetetlen, hogy a megye megoldja saját magának a regionális szintű koordinációt, az új termelési eljárásokhoz való hozzájutást. Vagyis a környező miskolci, debreceni egyetemek, de akár a határon túli, szomszédos Kassa, Nagybánya, Ungvár egyetemeinek bevonásával know-how transzferhez kell jutni. — Elengedhetetlen egy ipari park létrehozása. Ebben kapcsolódni lenne célszerű a Kárpátok Eurorégió 12 egyetemének, kassai széhellyel szervezett együttműködési törekvéséhez. Az ipari park egyrészt a magasan kvalifikált szakemberképzésben, másrészt a vállalkozásfejlesztésben bírna nagy jelentőséggel. Nagyon fontosnak tartanám az új kezdeményezések elindítását a termék, technológia és piac vonatkozásában, de mindenekelőtt a kihasználatlan kapacitásokat kellene mozgásba hozni. Ebben a munkacsoport is feladatot vállalt: felméri ezeket, ajánlásokat tesz a kapacitásokra nézve és a foglalkoztatási gondokra mindenekelőtt igyekszik megoldást találni. Egy különleges gazdasági övezet létrehozásának lehetősége meg van, és fel kell gyorsítani a megoldását. □ Ezek a megállapítások többnyire hasonlítanak az UNIDO tanulmányt megyénkről nem régen készítő holland szekemberekéhez. — Azt kell mondjam, a hollandokéval teljesen szinkronban vannak a mi megállapításaink. Amivel a mi grémiumunk, a TT többet tehet az az, hogy kiaknázható az a szellemi tőke, amelyet a megyében dolgozó és az innen elszármazott tudósaink halmoztak föl. Nábrádi Lajos A termelők, a kisebb eladók szerény jövedelmet könyvelhetnek el, viszont a viszonteladók nagy lábon élnek, lefölözik a hasznot. Ezt a nem új megállapítást hangoztatta a minap Nyíregyházán az egyik gazdasági szakember. Azért hangoztatta a témát, mert több, szomszédos országból importált árunak most van a szezonja. A műtrágyát, a tűzifát például mostanában nagy tételekben vásárolják, mindkét árura szükség lesz a következőhetekben, hónapokban. Az egyik nyíregyházi cég a műtrágyát átveszi az importőrtől, aztán majdnem 90 százalékos felárral kínálja megvételre a boltjában. Sok tájékozatlan vevő vásárol is ebben a boltban. Nem egyedi esetről van szó. Keleti szomszédainktól sokféle árut hozhatunk be, viszonylag olcsón. Ezekre az árukra az importőr rátesz egy árrést, a viszonteladó még egyet. Am még így is előfordul egyes árucikkeknél, hogy azok valamivel olcsóbbak mint a magyar, vagy a nyugati áruk. (A minőségi külömbségeket természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, de az is igaz, hogy a kispénzű emberek nem törekszenek szuper minőségre.) Igaz, hogy piacgazdaság van, igaz, hogy szabadak az árak, de egyes kereskedőket nem árt lebeszélni a kapzsiságról. Köztudott, hogy megyénk még most is a nagyobb állattartó megyék közé tartozik, a két szomszédos megyében, Hajdúban és Borsodban mégis sok helyen találunk olcsó húst, 10-20 százalékkal olcsóbbat a mi átlagos boltjainkhoz képest. Am maradjunk az eredeti témánál, a szomszédainktól behozott árunál. Szükség van a szomszédok cserekereskedelmére, de talán egyes áruk tekintetében kisebb arányban. Megyénkben az elmúlt évben havonta 200- 250 vállalkozói engedélyt kértek és kaptak. Az engedélyt kérők jóval több mint fele kereskedésre vállalkozott, 20-30 százalék szolgáltató tevékenységet folytat, és csak igen kevesen vállaltak termelő munkát. •jf-k edig az új értéket elő- állító üzemek, üze- JL mecskék enyhítenének a foglalkoztatási gondokon, s ha több hasonló üzem lenne, a bőséges kínálat miatt az árak lefelé is kúszhatnának. Tárta Y j olt abban valami meg- 1 / döbbentően és elgon- V dolkodtatóan emberi, amikor az egyik foglalkozás végén odaállt a paszabi cigányember, Mátyás Sándor a Nyír-Dinamika Kft. ügyvezető igazgatója, Lőkös Sándor elé, s így vallott: „Főnök! Nem is gondolja, amióta tudom, hogy van munkám, nyu- godtabban alszom, s még az asszony simogatása is jobban esik.” E vallomásból is kiderül, mit s mennyit jelent az ember számára a biztonság, s mekkora félelmekkel, létbizonytalansággal jár a tétlenség, a munkanélküliségre kárhoztatás. S ha Mátyás Sándor, e jótét lélek a biztonságról szólt, a vizsga után Paszabon az iskolában, én azokra a tóttá, hogy nem hitt nekünk. Kitartottak, s ma Paszabon húsz olyan cigányember van, aki megszerezte a mezőgaz- v v-*-' ■* v-r, ' 'v Farkas Kálmán Mesterség a cigányoknak télvégi estékre gondoltam, amikor órák hosszat, fázósan arról győzködtük a paszabi fiatal cigányokat, üljenek újra iskolapadba, tanuljanak, mert ennek csak hasznát veszik. Az egyik legádázabb ellenzője akkor Mátyás Sándor volt, aki most nem győzött bocsánatot kérni. Bándasági építőanyagkészítő mesterséget, s nem jön zavarba, ha ebben a szakmában keresnek munkaerőt. Többségük családját a koplalástól mentette meg e tanfolyam. Oláh János, a cigányegyüttes gitáros táncosa így vallott erről: „Sokat tanultam itt, de ami fő, megélhetést biztosított. Amíg ide jártam, ebből élt a családom. Havonta a segéllyel együtt 13 500forintot vittem haza.” De mi lesz velük ezután? Mátyás Sándor elszomorító szavait idézem: „Ez a tanfolyam enyhített a családom éhezésén.” Mi vár a Mátyás családra? Novák Mihály bizakodóbb volt. „Ezzel a bizonyítvánnyal tudok magamon segíteni. / tt a legősibb anyagai, a földdel tanítottak meg bánni. Egyáltalán nem jönnék zavarba, ha most azt kérnék építsek vályogból egy nyárikonyhát.” Kommentár A küszöb Balogh Géza M ost már biztos, hiszen a köztársasági elnök kitűzte az időpontot, december 11-én tartjuk a helyhatósági választásokat. Az ellenzéki pártok, melyek kezdettől fogva elutasították a két kormánypárt választási törvénytervezetét, berzenkedtek még egy kicsit az időpont miatt, mondván az pontosan ezüst- vasárnap, de aztán szép csendben beletörődtek. Nem volt azonban ilyen sima, előre lefutott mérkőzés ez, még ha most annak is látszik, hiszen aki figyelemmel kísérte a módosított törvénytervezet körüli csetepatét, az tudja, hogy milliónyi variáció létezett. A kisgazdák kezdettől fogva bojkottálták a tárgyalásokat, mondván a törvény módosításához, pláne a választások előtt hatvan-het- ven nappal nincs joga a kormánypártoknak, de nem tudott egységes álláspontot kialakítani az MDF, a Fidesz s a KDNP sem, s hogy még furcsább legyen a helyzet, vita volt az érvényességi küszöb esetében az MSZP, és az SZDSZ között is, ám utóbb ők ketten legalább megegyeztek. Voltak már-már komikus — vagy inkább tragikomikus— mozzanatai is a vitának, például akkor, amikor a koalíciós pártok azt bizonygatták, hogy az új törvénnyel tulajdonképpen az ellenzéki pártok járnak jól, vagy például akkor, amikor egyik-másik ellenzéki politikus elszólásából az derült ki, hogy nekik tulajdonképpen még tényleg jól jöhet a változtatás, hiszen ha rosz- szul szerepelnek, rákenhetik a módosított törvényre azt. Az ellenzékiek makacssága meglepte a kívülállókat is, ha egyáltalán kívülálló lehet e játszmában valaki. A kilencvenes választásokon negyven százalék volt az érvényeségi küszöb. Ezt a koalíciós pártok le akarták szállítani nullára, aztán látva az ellenkezést, felemelték harminc, majd harmincöt százalékra. A tízezer lakosnál nagyobb települések egyéni jelöltjeinél négy éve huszonöt százalék volt a küszöb, a törvénytervezet készítői eredetileg nullát javasoltak, de aztán elmentek a húsz-huszonöt százalékig. Az ellenfél hajlíthatatlansága láttán aztán ők is megmakacsolták magukat, s bejött az eredeti terv, a nulla százalék. számjáték után viszont felmerül a ké- i J rés: minek kellett az új törvénytervezet, ha a tárgyalások során néhány százaléknyi eltéréssel tulajdonképpen a régi állapotokat is elfogadták volna a koalíciós pártok, s miért nem hajlottak az egyezségre az ellenzékiek, hiszen majdcsak visszaállt a korábbi helyzet? Ezek után mit mondjunk: komolytalan mindkét oldal? Ez esetben szomorúan állapíthatjuk meg, hogy alighanem igen.
