Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-06 / 210. szám

1994. szeptember 6., kedd HAZAI HOL-MI Élére rakott forintok Lopakodva • Kemény élet a tanyán • A homokon nem sok babér terem Györke László Libabokor (KM) — Szinte lopakodva közelítem meg az egyetlen járható úton Sóstó­hegy felől Libabokort. Lopa­kodva, hogy az „ősi” csendet ne törjem meg. Mert az erdők ölelésében úgy ül csöndben két kis település — a másik: Körmenditanya —, mint kotlós a tojásokon. Benn az útkereszteződéstől alig kell néhány métert meg­tenni egyenesen, vége az asz­faltnak. Itt van a buszforduló. Ha tovább mennék a homokú- ton, az erdőn keresztül, Nyír­turára jutnék. Három kilomé­ter az erdőben. Közigazgatási­lag ide tartozik Libabokor. Aztán jobbra fordulok, Keme- cse felé, ott ötven méter még az út. A leghosszabb kövesút Pazony felé tart. Az utolsó háznál itt is hepehupás ho- mokút következik. Kész. Gya­korlatilag be is barangoltam a tanyát. Csak öregek Sárosi András csaknem „ős­lakosnak” számít, bár nem itt született, de 1954 óta — akkor építették fel szerény, de takaros kis házukat — élnek itt. Hármasban — felesége, Erzsébet asszony is csatlako­zik — beszélgetünk a tanyáról és lakosairól, a sorsról. — Itt már jóformán csak olyan öregek laknak, mint mi — mondja a 71 éves András gazda, aki „aktív” korában kertész volt Ilonatanyán. Az­tán név szerint sorolja, kik is laknak még itt. Tizenöt család jön ki. Aztán vannak „víken- desek” is vagy nyolcan-tízen. De ők, nem itteni lakosok, csak ki-kijámak a telekre. De például a szomszéd — valami­kor az apósé volt a porta — az isten tudja, mikor járt itt. — Meg is van emiatt a bosszúságunk — teszi hozzá Erzsébet asszonya —, mert a dudva magját mind ide hordja a szél. Alig győzünk gyomta- lanítani. Mert azt a kertet, amelyet Mosolyogni tessék! A Sárosi házaspár A szerző felvétele nem művelnek, ellepi a gaz. Az a ház, amelyben nem lak­nak, hamar leromlik. Libabokorban nincs bolt. Ha a mindennapit meg akarja vá­sárolni az idevalósi ember, kénytelen elkerekezni, vagy elgyalogolni a szomszédos körmenditanyai vegyesbe. Még szerencse, hogy közel van, ahogy mondani szokták: kőhajításnyira. Sárosiéknak például másfél kilométerre. Betegkártya — Még jó, hogy arrafelé van rendes út — mondja Sárosi András. — A gázzal már ne­hezebb a dolog. Mert gáz­cseretelep legközelebb Keme- csén van. Ha az ember a földú­ton megy, négy kilométer. Amarra, körbe: hat. Vagy Sós­tóhegyre kell menni, az meg már hat és fél kilométer. A legrövidebb utat nem lehet ám akármilyen időben választani. A homokon ilyen szárazság­ban ugyancsak süpped a ke­rék. Ügyes-bajos dolgaikkal vi­szont Nyírturára kell menni, mert ott van a libabokoriak számára is a polgármesteri hi­vatal. Túlságosan nem örülnek ennek, mert a „központba” csak egy három és fél kilomé­teres homokúton, az erdőn keresztül lehet eljutni. Vagy körbe, de az már nagyon hosz- szú út. Háziorvosuk is Túrán rendel, a legtöbben ide adták le betegkártyájukat. Orvos ide csak akkor jön, ha kihívják, vagy kihozzák. Még szeren­cse, hogy van a településen egy segélykérő telefon... Fúrott kutak mellett vízve­zetékről, gázvezetékről az itte­niek nem is igen álmodozhat­nak. Annak is örülnek, hogy a lakott területen aszfaltút van. Hat éve építették — javarészt lakossági hozzájárulásból. Az állandó lakosok közül ketten tartanak autót. A liba­bokoriak azonban szerencsés­nek mondják magukat, hiszen tanítási időben napi hatszor fordul itt meg a busz. Költségvetés — Nem valami jó itt a föld — mondja Sárosi András, mikor a megélhetési lehetőségekre terelődik a szó. — Ezen a futóhomokon amúgy sem igen lehet valami jó termést elérni, ilyen aszályban meg, mint ami az idén is volt, valósággal kisül minden. — Annyi krumplink se ter­mett, mint amennyit elültet­tünk — teszi hozzá Erzsébet asszony. — Az alma is annyi, hogy jó, ha a családnak elég lesz. Apropó, család. Libabokor­ból elköltöztek a fiatalok. (Jel­lemző, hogy mindössze két is­kolásuk van.) Ki a megyeszék­helyre, ki a környező nagyobb községekbe. Sárosiék három gyermeke közül kettő elkerült innen. Csak fiuk lakik velük. Miből élnek? Hiszen a ho­mok ilyen aszályban nem sok jövedelemkiegészítéssel szol­gálhat. Egy kis rögtönzött családi költségvetést készítünk. Gáz­ra, villanyra havonta ezer-ezer forint kell minimum, a tévé­előfizetés, az újság (Kelet-Ma- gyarország) együtt súrolja az ezret. Két hízót tartanak, meg aprójószágot, ezeknek a táp meg a kukorica havonta több mint hétezer forint. S máris túl vagyunk a tízezren. A kettőjük nyugdíja együtt alig húszezer. És akkor még nem vettek egy kiló kenyeret sem... — Nagyon be kell osztani azt a kis pénzt, az biztos — mondja Erzsébet asszony. — Ki kell jönni belőle, mert nem szeretünk kölcsönkérni. Megye Szombathely (MTI) — Keserű szájízzel ültek tár­gyalóasztalhoz múlt héten Szombathelyen az ország 16 megyei közgyűlésének elnökei; többet vártak ugyanis a kormányzattól a megyeszerep erősítése ügyében. A szervező — Kőtörő Miklós, a Megyei Önkormányzatok Orszá­gos Szövetségének elnöke, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke elmond­ta: elmúlt négyéves erőfe­szítéseik nem hozták a várt eredményt, legalábbis ez derül ki az önkormányzati, a helyi választásokról, és a polgármesterek jogállásá­ról beterjesztett törvények módosítása kapcsán. Ügy látja, hogy a kormánykoa­líció tagjainak elképzelései sem állnak túlságosan kö­zel egymáshoz a megye­szerep ügyében. A megyei elnökök ugyanis több beleszólást kívánnának például telepü­lésfejlesztési ügyekbe. Fontosnak tartanák, hogy a döntések adott területen szülessenek. Gond a működési deficit Mátyus (KM) — Mátyuson, ebben a kis beregi községben — a lehetőségekhez mérten — sok minden történt az utóbbi években, ami kissé megköny- nyíti az itt élők helyzetét. Nemrég költözött új helyre az orvosi rendelő. Heti egy alka­lommal itt rendel a lónyai há­ziorvos. A lónyai rendelőben a betegnyilvántartást már szá­mítógépre vitték, ám Mátyu­son ezt csak akkor tudnák megvalósítani, ha megvásárol­nának egy hordozható szemé­lyi számítógépet, ami százezer forintba kerül. Mivel az ügye­leti és a készenléti díjhoz is hozzájárul a „társközség” ön­kormányzata, sajnos — egye­lőre — az újabb költségekre nem telik. — Az orvosi rendelő felsze­reltsége eléggé szegényes — mondja Varga Gyula polgár- mester. Új műszerek, berende­zések beszerezésére azonban pénzhiány miatt gondolni sem mernek. A mátyusiak már annak is örülnek, hogy gyógyszerért nem kell Vásárosnaményba utazni, mint korábban. Hisz nemrég a másik szomszéd te­lepülésen, Tiszakerecsenyben új patika nyílt. Hamarosan újabb egészségügyi létesít­mény teszi némileg könnyeb­bé a mátyusiak helyzetét is: ugyanitt fogorvosi rendelő ké­szül, amelynek létrehozásához a mátyusiak is hozzájárultak. Mert azért nem mindegy, mennyit kell utazni, ha már helyben ennek megvalósításá­ra nincs lehetőség. Kerecseny ugyanis alig három kilomé­terre van ide, míg Namény legalább harmincra. A szerény keretek és lehető­ségek az oktatásügyet (is) be­folyásolják. Innen a felsőtago­zatos általános iskolások Ló- nyára járnak; a mátyusi önkor­mányzat 87 600 forinttal járul hozzá gyermekenként a költ­ségekhez. Bár még meleg van, az üdülők már elcsendesedtek. Még Tivadarban is... Györke László felvétele Erdélyi... ...gyermekek vendégesked­tek a napokban Tiszakóró- don. A helyi általános isko­la meghívására negyven ta­nuló és pedagógus érkezett Felsőrákosról. (KM) Először... ...Magyarországra érkezik a volt szocialista országok közül Sant Rajinder Singh, a spiritualitás tudományá­nak mestere, a Vallások Vi­lágközösségének elnöke. Miskolcon és Budapesten tart előadásokat és me­gyénkből is részt vesz egy csoport a programon. Ér­deklődni a nyíregyházi vá­rosi művelődési központ­ban Gyetvai Andrásáénál lehet minden csütörtökön 18-20 óra között. (KM) Világraszóló... ...botrányt keltett három év­vel ezelőtt Bret Easton Ellis Amerikai pszicho című re­génye, amely az Európa Könyvkiadó újdonságaként szeptemberben első ízben jelenik meg magyarul. (MTI) Nagyszabású... ...telefonfejlesztési prog­ram indult Pest megyében annak a megállapodásnak az alapján, amelyet nemrég a monori önkormányzat és a Monor Telefon Társaság írt alá. (MTI) Gyulán... ...újraindul az önálló refor­mátus iskolában a tanítás. A városban két éve kezdte meg tevékenységét a kato­likusok és a refoirnátusok közös Egyházi Általános Iskolája, amelyből jogilag már tavaly különvált a re­formátus iskola. (MTI) Olcsvaapátinál az egyik révész — Balogh Lajos — még fürdik a meleg napsütésben Györke László felvétele Gyógytornászok Nyíregyháza (KM — DM) — Az utóbbi időben na­gyon megnőtt az olyan betegségek, balesetek szá­ma, amikor a teljes gyó­gyuláshoz vagy az esetle­ges szintentartáshoz feltét­lenül gyógytornára van szüksége a páciensnek. Jó­val nagyobb az igény, mint azt a kórházak intézményi keretek között meg tudná­nak oldani. Ez inspirálta a Jósa András kórház köz­ponti tornatermének dolgo­zóit, amikor egy betéti tár­saságot hoztak létre. — Vannak elfoglalt em­berek, akiknek szükségük lenne gyógytornára, de dol­goznak, így nincs módjuk bejárni a rendelésre, ezért arra kémek bennünket, vál­laljuk el őket munkaidő után — kezdi a bemutatást Vámosi Istvánná gyógy­tornász. — Sokszor fordul­nak hozzánk fekvőbetegek is, mert a mentőszállítási nehézségek miatt (néha egy félnapot is igénybe vesz) a gyógytorna ^hatékonysága is csökken. Ők inkább ott­honukba kérik a kezelést. Sajnos, egyre többen szen­vednek krónikus mozgás- szervi és idegrendszeri be­tegségben is, ami folyama­tos „karbantartást” igényel. Erre viszont nincs elég gyógytornász és tornaterem. Ezeknek az embereknek is szeretnénk lehetőséget adni, hogy akár csoportosan, akár egyénileg részt vegyenek mozgásterápiában. A központi tornaterem­ben jelenleg a baleseti sebé­szet betegei kapják a keze­lést, de a gyógytornászok, mivel a főiskolán sok irá­nyú képzést kapnak, más, nem a tornaterem profiljába tartozó kóresetekben is se­gíteni tudnának. Gyakor­latilag mindent felvállalhat­nak — megfelelő szakor­vosi, javaslat alapján —, amit mozgással gyógyítani lehet (gyermekkori ideg- rendszeri sérülésektől, a nyirokduzzanat kezelésen át, az ortopédiai esetekig). Jó lehetőség, hogy emellett a járulékos fizikoterápiás kezeléseket is megkaphatja itt a beteg. — Továbbra is kijárunk a szeretetotthonokba, ahol a mozgáskorlátozottakkal foglalkozunk. Iskolákba, óvodákba a gyerekeknek tartásjavító tornát szerve­zünk — folytatja a szakem­ber. — A szolgáltatásaink közé tartozik még: vannak sokan, akik nem betegek, de például ülőfoglalkozást folytatnak, vagy bármi más ok miatt, mozgással szeret­nék egészségüket megőriz­ni, csak eddig még nem ta­láltak megfelelő helyet, tár­saságot, időpontot. Nekik is lehetőség lesz nálunk gyógy-, esetleg kondicioná­ló tornán részt venni. Mind­ezekből kitűnik, tevékeny­ségünk nagyon sokrétű, szerteágazó. Közösségünk létrehozását messze nem az anyagiak, hanem tagjaink ember- és szakmaszeretete késztette. Látva a betegek rászorultságát és a lehetősé­geket, megpróbálunk min­denkin segíteni, aki hoz­zánk fordul. WÍ€Í ti ’ Jf 9i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom