Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
1994. szeptember 5., hétfő HÁTTÉR Sokadik menet az F-ért Pedagógusbér-emelés csak papíron • Nyilatkozatháború Nyíregyházán Az ő érdekükben kellene dönteni Elek Emil felvétele Lakás nélkül Nyíregyháza (S. J.) — Született egy közalkalmazotti törvény, még 92-ben, melynek végrehajtása 1994. január 1-jétől (lenne) esedékes. Időközben elkészültek a besorolások, majd a visszasorolások, aztán az újabb átsorolások, de az utóbbiból már sokan kimaradtak. Legtöbbjük bírósághoz fordult. A pereket első fokon sorra megnyérték a közalkalmazottak. A város vezetői — mint legfőbb munkáltatók — vonakodnak fizetni. A nyilatkozatháborúban a fejüket kapkodják az érintett pedagógusok. Míg szerte az országban, de megyénkben is sok helyütt már rég túl vannak az önkormányzatok a bosszantó ügyön, addig Nyíregyházán tovább mérgesedik a helyzet, és távolodik a megoldás időpontja, s vele együtt nő ennek az anyagi terhe, méghozzá kamatostul. A történések jobb megértéséhez hozzátartozik, hogy az intézmények (iskolák) vezetői önálló munkáltatói jogkörrel rendelkeznek. Papíron. Költségvetésüket azonban az ön- kormányzat hagyja jóvá. Ok a fenntartók. Ott döntenek a felújításokról, a működési kiadásokról, a béremelések mértékéről. Rendszeresen összehívják az igazgatókat, és a hivatal illetékesei ismertetik a lehetőségeket. Eddig és nem tovább. így volt ez 1992-ben is. Azon a bizonyos megbeszélésen az az álláspont alakult ki, hogy javítani kellene a városi pedagógusok alacsony bérein. Kapóra jött tehát a friss törvény kínálta F fizetési kategória, mely akkor elsősorban a bérszint javítását jelenthette. Nyíregyházán ugyanis az általános iskolák bérbeállítási szintje csupán 50 százalék, a középfokon 62 százalék volt. Besorolták tehát az intézmények dolgozóinak 80-90 százalékát a felső fizetési fokozatba. A közalkalmazotti átlagbér ekkor 29 500 forint volt, országos viszonylatban. Az így elkészített átsorolások után is a nyíregyházi csupán 26 500 forint lett (volna)! Seszták Oszkár, a Humán Bizottság vezetője akkor úgy nyilatkozott, hogy a közgyűlés és a polgármesteri hivatal álláspontja szerint ez egy szükséges bérrendezést jelent, és jóváhagyólag tudomásul vették. A kézhez kapott besorolások tehát már minden közalkalmazott otthoni irattárában pihentek, amikor 1993 decemberében a munkaügyi miniszter rendeletére visszasorolták a dolgozókat. A rendelet továbbra is meghagyta a legmagasabb fizetési osztályba való sorolás lehetőségét, de ehhez szükség van a fenntartó jóváhagyására is. Ez volt az első bukfenc. Akadt igazgató, aki abban a kritikus 93. december végi intervallumban gyorsan kikérte a fenntartó előzetes hozzájárulását a feljebbsorolá- sokhoz. Az ottani pedagógusoknak nyert ügyük van. Fizetni kell Mádi Zoltán polgármester a közalkalmazotti béremelésről úgy nyilatkozott, hogy nem látja még annak a forrásait. Amit ígérhetek, az, hogy a 94- es költségvetésben az első számú prioritás lesz ennek a kérdésnek a tisztességes elrendezése. Az iskolák pedagógusai nem vették át a villámgyorsan elkészített új besorolásokat. Nem írták alá azokat. Tehát nem jött létre kétoldalú megegyezés a munkába álló és a munkáltató között. Bírósághoz fordultak. A perek eredményéről a nyíregyházi önkormányzat 1994. augusztus 29-i közgyűlésére tájékoztató készült. Ebből néhány tény és megállapítás. 1994. június végéig 645 közalkalmazott perében született elsőfokú ítélet, a perelő dolgozók javára. A bíróság megállapította, hogy a munkáltatónak fizetnie kell, sőt ennek az évi 20 százalékos kamatvonzatát is elő kell teremteni. A tárgyalásokra tanúként beidézett igazgatók azt állították, hogy az F kategóriába történő átsorolás feltételei változatlanul fennállnak. A visszasorolásra vonatkozó intézkedésüket pedig az önkormányzat utasítására hajtották végre. A bíróság álláspontja szerint a besorolási jogvitánál a fedezethiányt nem lehet figyelembe venni, mivel az államháztartási törvénynek csak a munkáltató és az állam (fenntartó), a mi esetünkben az önkormányzat jogviszonyában van jelentősége, a munka- viszonyban nem. A költség- vetés vállalta a finanszírozást. A törvény 72. paragrafusa alapján, ha az önkormányzat megigényli a biztosított összeget, az intézmények béralaptúllépése elkerülhető lett volna. Két esetben már másodfokon is megszületett az ítélet. A többiekre várhatóan még szeptemberben sor kerül. A jogerős ítéleteknél elrendelték a végrehajtást. Ha van pénz az intézmény (iskola) számláján, leemelik onnan. Ha nincs, fizetnie kell az önkormányzatnak — mondta a tájékoztatót készítő Kondomé dr. Kán Elvira, a nyíregyházi polgár- mesteri hivatal aljegyzője. Nem fog aláírni? Hamvas László (MDF) felháborítónak tartotta, hogy idáig jutott ez az ügy, és amellett állt ki, hogy az érdemi és főleg a pedagógusok számára megnyugtató döntést még ennek a testületnek kell meghoznia, nem halogathatják azt, pláne nem hagyhatják a következő önkormányzatra. Ignéczi Ferenc (MSZP) is elítélte a halogató taktikát és nem érti a polgármester peda- gógusellenességét, hisz a perköltségeket és az elmaradt bérek kamatait is a vesztes fél viseli, tehát a város, s ő bizony szégyellj magát, hogy egyáltalán idáig fajult az egész egy kellően át nem gondolt intézkedés, döntés miatt itt a városban. Tompa Andor (Fidesz) azért aggódik, mert így az iskolák kerülnek működésképtelen helyzete, hisz az ő költségvetésük terhére emelik most le a pénzt. Dr. Endreffy Ildikó (KDNP) alpolgármester, az USA-ban éppen ösztöndíjjal tartózkodó polgármester határozott álláspontját tolmácsolta a testületnek, amikor azt mondta, hogy Mádi Zoltán a költségek, bérek, kamatok fedezetéül szolgáló 200 milliós hitelkérelmet nem fog aláírni. Poroszka Ottó (SZDSZ) javaslata ugyancsak elgondolkodtató. Ó ugyanis azt szeremé, ha a hivatal illetékesei készítenének egy olyan intézkedési tervet, amely világossá teszi, hogy ilyen teher mellett miként lehetnek még működőképesek az egyes intézmények a városban. Kinek higgyenek? A hivatal szakmai álláspontja korábbról ismert. Nos, ha 100 százalékban fedezné az önkormányzat a korábbi besorolásoknak megfelelő bérigényt, akkor a következő egy éven belül tíz intézményt (3—4 iskolát, néhány óvodát és egykét bölcsődét) kellene bezárni. Ez természetesen munkaerőleépítést is eredményez. Béres József képviselő elismerte, a pedagógusoknak igazuk van, majd hozzátette, a helyzetet az előző kormány idézte elő. Az önkormányzat és a hivatal egyes dolgozóinak felelősségéről a plénum előtt most alig esett szó. Az ülést levezető Felbermann Endre alpolgármesterjavaslatára úgy döntött az éppen csak határozat- képes testület, hogy a Humán Iroda készítsen áttekintő anyagot. A képviselő-testület utolsó ülésére 1994. október 3-án kerül sor. ~ Balogh Géza ó ízű, igazi mulatós lakodalomban voltam a minap. Húzta a cigány rogyásig, mi meg táncoltunk, daloltunk szakadásig. Túl voltunk már a menyasszonytáncon is, mikor intett a két örömapa, hogy menjek, segítsek megszámolni a forintokat. Összejött vagy kétszázezer, s azt találtam mondani, no, ebből már hozzá kezdthet- nek a fiatalok az építkezéshez. Úgy nézték rám, mint aki nem ezen földön él. Kétszázezerből lakáshoz kezdeni? — kerekedett ki a szemük. Ha tízszer ennyi lenne, akkor talán... Egészen addig nem kerestem különösképpen annak az okát, hogy az utóbbi tíz évben lelassult, s mára szinte teljesen leállt a lakásépítés, mind az állami, mind a magánerős. Szegény az ország, szegények az emberek, adták a magyarázatot a szakemberek, és ezt sokakkal együtt tudomásul vettem én is. Egészen az említett menyasszonytáncig. Akkor kezdtem el komolyabban gondolkodni Nyéki Zsolt dén is rágós falatnak ígérkezik az alma a Földművelésügyi Minisztériumban. Ezt bizonyítja az az elhúzódó tárgyalás- sorozat, amelyen eldől: milyen támogatásformákkal segíti a kormány hazánk, s ezen belül megyénk legfontosabb gyümölcsének termesztését, értékesítését. A korábban megszokott alma mennyiségéhez képest az elmúlt év kisebb termése is súlyos piaci zavarokat idézett elő, néhány esetben talán még ma sem sikerült tisztázni azt a bizonyos háromforintos termelői támogatás kérdését. A sok félreértéshez vezető többletexport-támogatás nagysága mindenesetre tavaly meghaladta a kétmilliárd forintot, most az Agrárrendtartási Hivatal szakemberei legalább másfél milliárdot szeretnének kicsikarni a központi költségvetésből. Az első próbálkozás kudarcba fulladt, a Pénzügyminisztérium illetékesei az üres kasszára hivatkozva elutasították a kérelmet. Ez azon, hogy valahol sántít ez a magyarázat. Az ország, de legalábbis megyénk falvainak jelentős része az ötvenes években épült fel, pedig abban az időben igazán szegény volt az ország, s szegények voltak az emberek is. Hogyan tudta hát felhúzni a házát a vasúti pályamunkás, a tanító, a traktoros, a hat-hét holdas kisgazda...? Akkor, az ötvenes években—s ezt minden politikai célzás nélkül kérdem —, állami támogatás nélkül. Tudom én persze, hogy óriási a különbség az ötvenes évek, s a kilencvenes évek elején épült lakások között. Azokban a házakban nem volt dióparketta, két fürdőszoba, s a legtöbbjüknek nem futotta még csak fenyőgerendára sem, megtette az égerfa is. De még így is, próbáljon meg valaki ma felépíteni mondjuk egy átlagos méretű, minden luxustól mentes házat! Rejtély, hogyan tudtak akkor, s miért nem tud egy átlagos jövedelemmel rendelkező család ma felépíteni egy tisztességes házat. Pontosabban tud..., de a többségük bele is rokkan. nem érhette meglepetésként az ágazat szakembereit, hiszen az új kormány minden tárcától elvárja, hogy az államháztartás deficitjének csökkentése érdekében a rendelkezésére álló keretéből faragjon le néhány száz millió forintot. Az alma piacra jutását segítő támogatásért azonban tovább tart a harc, de a gazdálkodók nem feledkezhetnek meg egy fontos tényről. A nagyobb szociális biztonság reményében megválasztott új kormány is hitet tett az állam gazdasági szférában betöltött szerepének csökkentése mellett. Eszerint ha valaki vállalkozásba kezd, termelésbe fog az élet bármely területén, azt a lehetséges értékesítési forrásokra, befektetés-megtérülési kalkulációkra alapozva teszi. Az almatermesztés fő iránya jelenleg az ipari feldolgozás, a hazai piac és fogyasztás fellendítése, valamint a sűrítmény értékesítése. Az almatermesztés gondjainak megoldásához a leginkább érintett térségben szélesebb összefogásra van szükség.- £i. \-m- -w étfő délután volt. A i—i New York-i Boston J. A. szálló huszonhetedik emeletén Ernest Hemingway elzárta a meleg víz csapját és jobb lábát megemelve belelépett a fürdőkádba. Kényelmesen elhelyezkedett, fejét hátravetette, s ekképpen kezdett gondolkodni: „Hmm! Micsoda mennyei élvezet! Nyakig burkolóztam ebbe az andalító melegségbe, s közben úgy lebegek, mint egy túl nagyra nőtt teknősbéka. Ha most papírt fognék és megörökíteném ezt a csodálatos érzést, erőteljes, korstílust befolyásoló művészetet hoznék létre, melynek középpontja ez a csöppnyi óceán lenne. Az általános értelemben vett Ember küszködne benne a nálánál sokkalta hatalmasabb erőkkel. Igen, mindjárt hozzá is kezdek a jegyzeteléshez, csak előbb leszappanozom magam.” így fundálkodott magában Ernest Hemingway, aztán megragadta a szappant és hónaljához közelített vele. Am ebben a monumentális pillanatban olyan dolog történt, ami a világirodalom kérni ngway, s mély lélegzetet véve lebukott a buborékok közé. Csodálatos világ tárult a szemei elé: a kád falán osztrigák ezrei csüngtek, nagylábujján bolyhos algaMajoros Sándor Az öreg halász és a szappan sőbbi alakulását tekintve katasztrofális következményekkel járt. A jeles író markából kiesett a szappan! Kiesett, és places: bele a vízbe! „Prokleta praszica, prok- leti hudics!” —átkozódott az író, mert tudta, hogy ez a fránya jószág nem az úszni tudók közül való, hanem abból az alattomos és meglehetősen gyakori fajtából, amelyik a vízfelszín alatt tengeti életét. „Ha nem kapom el, még szétmállik itt nekem!” — morfondírozott Ernest Hecsomók lengedeztek, legelöl pedig — a lefolyódugó tájékán—vészjóslóan sötétlettek egy elsüllyedt spanyol gálya árbocai. Ernest Hemingway figyelemre sem méltatta e csöppnyi óceán díszleteit, hanem a szappan után vetette magát. Csakhogy a lapos hátú jószág — akár egy mariin — kicsúszott az ujjai közül, és bevette magát a legközelebbi vízkőhasadékba. „Nem fogsz ki rajtam, te mocsok!” — bugyborékolta Ernest Hemingway és följött levegőt venni. Sajnos — mint később kiderült hatalmasat tévedett. A szappan-mariin túl nagy halnak bizonyult, olyannyira, hogy három napig küszködött vele, mégsem ■ - >- sikerült elcsípnie. Teljesen elcsigázva lépett ki végül a fürdőkádból, s miután kifizette a melegvíz-számlát, nyomban Afrikába utazott, hogy a szavannákon pihenje ki ezt a furcsa halászatot. Hosszan tartó víziszonya miatt tervezett főművét sem írta meg. Az irodalomban ennek csupán a hiányhelye él, olyképpen, mint a félvezető diódák esetében föltételezett „ töltéstovábbító lyukak". Az ezerkilencszázötvenné- gyes évi irodalmi Nobel-díjat emiatt nem ő, hanem Odilo von Sufla kapta meg, A tizenkettedik szőrszál című regényéért. ■■■■mllffllffiM .111. i .u...—. —— ....... maÉH Fő a kényelem Harasztosi Pál felvétele Rágós alma Nézőpont . 1*.;, ' -fei«
