Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-26 / 227. szám

1994. szeptember 26., hétfő HÁTTÉR Óvják megyénk értékeit A Tisza-túra évek óta környezet- és természetvédelmi problémákat vet fel Elek Emil felvétele Szirén(a)hang Cselényi György Nyíregyháza (KM) — A Hortobágyi Nemzeti Park a Szabolcs, Hajdú és Szolnok megyében található termé­szetvédelmi területeket fel­ügyeli. A szakemberükkel Nyíregyházán beszélgettünk munkájukról, s természete­sen a gondokról is. — Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben országos jelentőségű táj­védelmi körzetek vannak — mondta Hajdúné Víg Katalin természetvédelmi felügyelő. — Ilyen például a Kaszonyi hegy, a tiszateleki-tiszaberceli ártér, a baktalórántházi erdő, a tiszadobi ártér, a holtágakkal, a kállósemjéni mohostó, a bá­torligeti ősláp, és a vajai táro­zó. — Célunk: a területen meglévő értékek megóvása. Ennek érdekében kezelési szabályzatot készítettek, amely egyebek mellett az imént em­lített helyeken a erdő-, vad- és horgászati gazdálkodás mi­kéntjét tartalmazza. Rendezetlen viszonyok — Jelenleg a legtöbb gond a tulajdonviszonyok rendezet­lenségéből ered — folytatta Hajdúné Víg Katalin. — A törvény szerint természetvé­delmi területek a kárpótlási földek közé nem kerülhetnek, ezt azonban Szabolcs-Szat- már-Beregben is több helyütt figyelmen kívül hagyták. Je­lenleg az ezzel összefüggő problémák tisztázása tart. A Hortobágyi Nemzeti Park a rábízott területeket igyekszik rehabilitálni, azaz visszaállí­tani az eredeti állapotba. Az ennek jegyében megépített ve­zetékrendszer a csarodai lápok vízutánpótlását biztosítja. Többek között talajkutat is fúrtak. így, jelenleg már 4 jég­korszakbeli láp (Nyírestó, Bábtava, Navat-patak és Zsíd- tó) helyzete javult. — Amint lesz rá pénz, ha­sonló munkák kezdődnek a jégkorszakbeli ős Tisza holtá­gaknál is — folytatta a ter­agy dorgálást kaptam egyszer, mert egy bi­zonyos állami ünnep­ségen, nem viseltem a kitün­tetéseimet. Azt az egyet. Ma­gamra vethettem persze, a dí­szes meghívón ott állt a fe­nyegetéssel felérő figyelmez­tetés, kérjük, hogy az ünnep­ségen viselje kitüntetéseit. Nem volt kinek elmagyaráz­nom, hogy szívből utálom az ilyen és hasonló külsőségeket. Öndicsekvésnek is tartottam volna, mintha egy tábla lenne a nyakamban, azzal a sze­rények éppen nem mondható szöveggel, ide figyeljetek em­berek, milyen derék legény vagyok. Azt se volt kinek el­mondani, hogy mindig olyan katonásnak éreztem, ha va­lakit kitüntetésekkel a mellén láttam. Civil ruhára valahogy nem illik. Szerintem. Mindenesetre dorgálás számba menő intelmet kap­tam a lezserségemért, gondol­hatja az olvasó, milyen kor­szakban volt ez, s milyen ar­culatú kitüntetésekről be­szélek. Bizony csillag volt rajtuk, mert akkor ez volt a di­vat. De még nem mindig any- nyira volt divat nálunk, mint a Szovjetunióban, amiről né­hányszor, különféle küldött­ségek krónikásaként alkal­mészetvédelmi felügyelő. — Ezek növénytársulásai az or­szágban egyediek, sőt európai viszonylatban is számottevő­ek, de sajnos végveszélybe kerültek. A mielőbbi vízután­pótlásuk elengedhetetlen. A szakember elmondta: ko­moly veszély fenyegeti a vajai tározót is. Az elmúlt évek csa­padékszegény időjárása miatt a tó területén lecsökkent a vízutánpótlás és a tavon kiala­kult úszólápok és a hozzátar­tozó növénytársulások nagy veszélybe kerültek. Itt is azon­nali beavatkozásra lenne szük­ség. A megoldás érdekében a Hortobágyi Nemzeti Park ve­zetői — az önkormányzattal együtt — a Környezetvédelmi Minisztériumban is tettek lé­péseket. Egyébként megyénkben összesen mintegy 30 ezer hek­tár természetvédelmi terület található. Pozitív változást — Kállósemjénben is meg­kezdődött a láp rehabilitációja — említette Hajdúné. — Ott a hatvanas években a lápot még víz borította. Az állat- és nö­vényvilága csodálatos volt. Éppen ezért, a terület már a 70-es években természetvé­delmi oltalom alatt állt. A mám volt meggyőződni. Szó­vá is tettem eleinte az ungvári kollégáknak, miért visel nála­tok olyan sok civil kitüntetést, némelyek valóságos kitün- tetésfüzért, amikor éppen sor­ban állnak kenyérért, tejért. Kollégáim beavattak a szá­momra már egyébként is vilá­gosodó titokba, a magas ki- tüntések bizonyos előnyökkel jártak a bolti előbbre jutás­nál. Ezért rakták ki az em­berek minden létező kitün­tetésüket, hogy a boltos ennek megfelelően szolgálja ki őket. Különben panaszt is tehettek. Ezek az élmények villantak az emlékezetembe a minap a nyíregyházi KGST-piacon, ahol egy óriás bőröndből kínálta szokatlan áruját egy ukrán. Jócskán törte a ma­gyart, de annyit megértettem, s a különös portékák látványa is elárulta, hogy a készletből egy fél hadsereget el lehetene látni kitüntéssel. De békés ci­vilként is hordhatná az ember a korhű relikviákat, s ki sem mozdulva a szobából egy­szerre lehet a Szovjetunió Hő­szinte teljesen kiszáradt lápot kutas megoldással szeretnék helyreállítani. A műszaki munkálatok befejeződtek, a vízzel történő feltöltés négy hónapja tart. A szemmel lát­ható eredményekhez időre van szükség. A felügyelő a továbbiakban arról beszélt, hogy a Tisza-tú­ra évek óta számos környezet­és természetvédelmi problé­mát vet vei. Magyarán: a túrá­zók jelentős része szennyezi és rombolja a környezetet. A Hortobágyi Nemzeti Park eb­ben pozitív változást szeretne elérni. — Azt hiszem, eljutottunk ahhoz a gondhoz, netán előny­höz — vetettem közbe — hogy az idegenforgalmi szak­emberek egy része a Balaton és Budapest, azaz a turizmus szempontjából ffekventáltabb helyek tehermentesítése érde­kében évek óta próbálnak az országnak erre a részére ven­dégeket csalogatni, például a szinte érintetlen beregi tájra hivatkozva. Ekkor sokan el­gondolkoznak, jó lenne-e az nekünk, ha a Bereg az idegen- forgalmat tekintve felkapottá válna? — Nekünk az egyáltalán nem érdekünk — válaszolta Hajdúné Víg Katalin. — Ter­se, Berlin ostromának részve­vője , Sztálingrád védője és így tovább. Talán eszembe se jutnak ezek az apróságok, ha nem lá­tom a tévében, nem olvasom a lapokban a mostani kitün­tetések ünnepélyes epizódjait. Változnak az idők, a csillagot felváltotta a kereszt. Közép- kereszt, tisztikereszt, s még sokféle kereszt jár az arra érdemeseknek, akiket évek, évtizedek alatt háttérbe szorí­tottak. De úgy látom, nemcsak ők a szerencsések, hanem jócskán azok is, akik az előző érában is kaptak, de most is kiérdemlik a magas elisme­rést. Csak az késztet mosoly­gásra, vajon ki melyik kitün­tetését tűzné a hajtókájára, az újat, a régit, mind a kettőt, ha kapna egy meghívót, amely­ben felkérnék, viselje kitün­tetéseit. Megférhet egymással a csillag és a kereszt? Nem tu­dom. S még valami fúrja az ol­dalam, nem túl rég értesül­hettünk a kiváló magyar fut­ballbíró nemzetközi szerep­mészetvédelmi szempontból a Felső-Tisza és környéke a leg­értékesebb, amelynek a nagy turistaforgalom minden bi­zonnyal ártana. Persze jöhet­nek a túrázók, csak őket szigo­rúan ellenőrzött formában kel­lene fogadni. Az sem lenne rossz, ha a rend és a tisztaság fenntartásához anyagiakkal is hozzájárulnának. Jelenleg az utánuk történő takarításnak sok helyütt nincs gazdája. Pusztítók A Hortobágyi Nemzeti Park dolgozóinak létszáma a három megyében hatvan fő. Ebből Szabolcsban 5 őr tevékenyke­dik. Egyébként minden terü­letnek van egyenruhás, fegy­veres őre, akik igazoltatási és feljelentési joggal rendelkez­nek. Ezekkel számos esetben éltek is. A falopás sajnos szin­te mindennapos. Sok helyen látni derékban elvágott, enge­dély nélkül kitermelt fákat. A természetvédelmi területeken végzendő munkákhoz a Hor­tobágyi Nemzeti Park engedé­lye szükséges. Gyakran a védett terüle­tekről a behajtani tilos táblák eltűnnek, s az autókkal a víz­partokra mennek, s ott a jár­művekből olajat engednek le, s szemetelnek. léséről, aki itthon is befutott, aranysípot kapott, kitüntet­ték. Nem irigylem tőle, csak nem tudom, ezután aranysíp­pal a szájában jelenik majd meg egy-egy jeles eseményen, vagy hogyan fogja viselni. Hasonlóan gondolkodóba ej­tett az egyik legfrissebb hír, a hazánkban járt brazil foci­királyra gondolok, aki szintén megkapta a keresztet. A Fe­kete Gyöngyszem talán azzal érdemelte ki a magas kitün­tetést, hogy elárulta a titkot, hogyan lehetünk egyszer vi­lágutolsókból világelsők. Ha így áll a dolog, tőle se saj­nálom, csak az az érzésem, mégis stílusosabb lett volna őt a középkereszt helyett a Térd­szalag Renddel kitüntetni. Ha lenne ilyen kitüntetésünk. alán egyszer azt is megérjük, hogy nekünk is lesz ilyen kitünte­tésünk. Ezzel is utolérjük a nyugatot. Addig viszont érjük be azzal, a kiszivárgott hírek szerint tervezés alatt áll a legújabb kitüntés, amelynek érdekessége, hogy mindenki megkaphatja. A neve: Szóra sem Érdemes Állampolgári Kereszt. A mohóbbak máris úgy érzik, ott fityeg a hajtó­kájukon. Balogh József A sötét színű Mazda négy utasával 130- as tempóban szá­guldott. Egyik utas ballon­kabátja géppisztolyt takart, a másik három sem volt fegyvertelen. A rendőrségi autó szirénázva hajtott utá­na, aztán néhány kilométer után leállt az út szélére. Vezetője URH készülékén a legközelebbi járőr segítsé­gét kérte, de hiába mondta, hogy lerobbant az autó, a másik kocsi vezetője sajnál­kozva közölte: nem tudja be­vontatni, mert elfogyott a ki­lométere. Talán hihetetlenül hang­zik ez a kis történet, pedig ha hozzátesszük: néha azért kénytelen az URH-s kocsi vezetője bekapcsolni a szi­rénát, nehogy a járókelők meghallják, mindjárt szét­hullik az a rozoga autó, mindjárt életszerűbb a tör­ténet. Rendőrismerősömtől hal­lottam mindezeket, aki nem is az újságírónak panaszko­dott, inkább hangosan gon­dolkodva sopánkodott: nem tudja mi lesz ilyen körül­mények között a rendőr­séggel. Sosem kapták szá- molatlanul a pénzt, de leg­többször bekalkulálta a kor­mány és a tárca, hogy a bű­nözés terjed, a bűnözők egy­re korszerűbb eszközökkel dolgoznak, s ha nem akarják minden jelentősebb bűncse­lekményt elkövető nyomát bottal ütni, akkor a rend­őr ség felszer elésének is kor­szerűsödni kell. És most itt állnak kivén- hedt autókkal, s ha akad is néhány az előző években ka­pott Opel vagy Wolskvagen, Galambos Béla iemelt helyen szere­peltek az utóbbi napok helyi híradá­saiban a megyefejlesztésről illetve az e tárgyban készült, vagy készülő regionális fej­lesztési programokról tar­tott plenáris ülések, tanács­kozások. Nem véletlenül, hi­szen közös érdekünk, hogy ez a halmozottan hátrányos helyzetű megye, építve arra a néhány adottságára, ami­ből előny kovácsolható. A mezőgazdasági főis­kola regionális méretekben gondolkodó, a térségünké­vel szervesen összekapcso­lódó fejlesztési koncepci­óját széles szakmai hall­gatóság előtt mutatta be. A holland kormánypénzen, az UNIDO szintén holland szakembereinek és egy me­gyei szakértőcsoport bevo­násával elkészített megyei iparfejlesztési tanulmány- tervet a megyeházán ismer­tették. A programtervek természetesen bizonyos mértékben más-más meg­közelítésben vizsgálják a helyzetet és a kitörési lehe­tőségeket, de néhány dolog­ban igen hasonló követ­keztetésre jutnak: egyaránt megállapítják, hogy a tér­ségünk történelmi változá­sok következtében fölérté­a legtöbb járművük a régi Zsiguli maradt. Valamikor még elfogadható volt az ilyen autók üzemanyagfo­gyasztása, mostanra azon­ban — a nyugati autókhoz képest — már-már benzin­temetőnek tekinthetők és hi­ába olcsóbbak az alkatré­szek, ha nem képesek hozzá fenntartani a szerelőmű­helyt. De hát mi ez ahhoz a terv­hez képest, amiről az utóbbi időben a rendőrök, de mi ál­lampolgárok is értesülhet­tünk. A tervekben ugyanis az szerepel, az igazgatásren­dészet dolgozóit közalkal­mazottá minősítik át, mi­közben a feladatuk a régi marad. És ez a hiedelmekkel ellentétben sem csak és el­sősorban kishatármenti át­lépők, jogosítványok, sze­mélyazonossági igazolvá­nyok kiadásából áll, hanem nekik kellene majd üres kéz­zel és pisztolytáska nélkül el­lenőrizni mondjuk a KGST- piacon működő fegyverrel felszerelt maffiákat, nekik kellene részt venni razziá­kon, ahol még fegyverrel is nehezen boldogulnak a bű­nözőkkel szemben, hát még ha azok tudják is majd: nincs is fegyverük. Nekik kell a határra kísérni és kitolon­colni az illegálisan hazánk­ban tartózkodó, vagy ide en­gedély nélkül bejött kül­földieket, s nekik kell egyéb idegenrendészeti feladatok elvégzésére vállalkozni, mi­közben rendőrből civillé mi­nősülnek át. Hát ezért kellene rendőr­nek hagyni, sőt jó autókkal felszerelni az igazgatásren­dészetet, hogy a rendőr­autók szirénája elriassza és ne szirénhangként csábítsa a bűnözőket. kelődött földrajzi helyzetét ki kell használnunk; egy fej­lesztési program megvaló­sulása szempontjából el­sődlegesnek tartják a nyi­tottságot, az új helyi kezde­ményezéseket, a szellemi összefogást, a szakmai tu­dásfejlesztését. Az utóbb felsoroltak tu­lajdonképpen mind arról szólnak, hogy — miként bárhol a világban, ahol lát­ványos fejlődés történt — csak egy szellemi bázisra alapozott gazdaságfejlesz­tés járhat sikerrel. A régi­ónk fejlesztésének koncep­cióját is a palackunkba zárt szellemnek, az értelmiség­nek kell kidolgoznia, amit aztán elfogadva — tovább­ra is a szürke állomány irá­nyítása és „újraelőállítá­sa" mellett — lehet mind­annyiunk összefogásával megvalósítani a célkitűzé­seket. Hogy mennyire komolyan gondolják a segítségadást a műszaki-tudományos élet megyéért tenni akaró helyi és „szimpatizáns" képvise­lői, arra újabb bizonyíték az a kerekasztal megbe­szélés, amit ugyanebben a témában szervez péntek délutánra az MTA Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Tudományos Testületé, éves közgyűlése keretében, a megyeházán. Tárca Páll Géza Kitüntetési divatok Kommentár Szellem a palackban Nézőpont

Next

/
Oldalképek
Tartalom