Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-03 / 208. szám
1994. szeptember 3., szombat HATTER Lajstromba vett holtágak Ezek többsége a hullámtérben, a gátak között maradt • Sok a tennivaló Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Ha az ember ránéz az ország térképére, láthatja, az tele van kék foltokkal, vonalakkal. A folyókat, tavakat, tározókat, holtágakat jelzik, és sehol sem olyan sűrven talán, mint éppen a megyénkben. A térképet szemlélve még egy furcsaság tűnhet fel a laikusnak, az élő foly óinkat, a Tiszát, a Szamost kísérő apró, többnyire kifli alakú foltok. A folyókat övező holtágak ezek. Több száz A múlt század közepén kezdődött folyószabályozási és árvízvédelmi munkálatok során, amikor a Tisza és mellékfolyói gátjait építették, nagyobb kanyarjait levágták — ezt nevezték sokan a második honfoglalásnak, jelezve azt, hogy több százezer hektár új termőterülettel gyarapodott az ország —, rengeteg holtmeder keletkezett a folyó völgyében. Ezek többsége a hullámtérben, a gátak között maradt, de igen sok volt az olyan is, amelyik a mentett oldalra szorult, elzárva az élő folyótól. Végig a Tisza mentén több száz ilyen holtágról tudunk, melyekben olyan rendkívül értékes élőhelyek alakultak ki idővel, melyek azóta a táj meghatározó elemeivé váltak, s európai viszonylatban is ritkaságszámba mennek. Sajnos, az idő ellenük dolgozott, különösen az elmúlt évtizedekben e holtágakon az elöregedés jelei mutatkoznak, vízminőségük fokozatosan romlik, s erősen kezdenek felisza- polódni. Ma már világos, hogy e tendencia felgyorsulásában nagy szerepet játszott sajnos az ember is, amikor nem mérte fel e területek biológiai értékét, s a különféle beavatkozásaival maga is elősegítette a feltöltődési, az eutrofizációt. Szerencsére még nincs veszve minden, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium felismerve e vizek természeti környezetének, élővilágának egyedülálló A legtöbb holtágban kritikus a víz szintje értékeit, a gazdasági hasznosításában rejlő lehetőségeket, s az erre irányuló társadalmi igényeket, a közelmúltban elindította a Tisza-völgyi holtágak rehabilitációs programját. Állapotjavítás E nagyszabású munka kapcsolódik az úgynevezett Alföldprogramhoz is, mely a régió gazdasági felemelkedését célozta meg, így a tervezett rehabilitációba bekapcsolódnak az érintett tárcák különféle szervezetei is. A rehabilitációs program alapvető célja nem is lehet más, mint az állapotuk javítása, a természeti értékek megóvása, s a különböző érdekek összehangolása. Ez nem is ígérkezik egyszerűnek, hiszen egy-egy nagyobb vízfelület hasznosításakor bizony különféle érdekek ütközhetnek, hogy mást ne mondjunk, mást akarhatnak majd például az üdülők és az öntözni akarók, s mást a horgászok és a vízisportok művelői. Megyénkben a medrek felmérésével a Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság szakembereit bízták meg. A program az öt hektárnál nagyobb medrek állapotának felmérésével vette kezdetét, melynek során seregnyi tényezőt vizsgáltak. Meghatározták például a holtágak vízgazdálkodási jellemzőit, természeti adottságait, a későbbi hasznosítás lehetséges formáit. Kitért a vizsgálódás a megóvás érdekében teendő lépések megtételére, s a tulajdonviszonyok tisztázására is. Mint Bodnár Gáspár, a vízügyi igazgatóság műszaki igazgatóhelyettese elmondta, a befejeződött vizsgálatok szerint az országban százkilenc- venhárom öt hektárnál nagyobb holtágat regisztráltak, melyekből kilencven közepesen, míg hatvannégy erősen feliszapolódott, vízfrissítésük, vízpótlásuk sajnos megoldatlan. A Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság területén a Tisza mentén huszonhárom, a Szamos mellett pedig öt olyan holtmedret vettek számba, melyek területe meghaladja az öt hektárt. A Tisza mentén a legjelentősebb holtágak a gá- vavencsellői Marót-zúg, a ti- mári Morotva, s Kántor-tó, a záhonyi kerek holtág, az új- kenézi Morotva, s a rakamazi Aranyos-árok. A Szamos mentén a tunyog- matolcsi és a szamossályi holtágak kerültek a lajstromElek Emil felvétele ba, e két utóbbi a gáton kívül, a mentett oldalon található, s elsődlegesen belvíztározási funkciót látnak el. Csökkenő vízfelület A szatmári, szabolcsi holtágak felmérésében részt vettek a környezetvédelmi felügyelőség és a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei is, s azt állapíthatták meg, hogy a medrek élővilágára a több éve tartó aszály rendkívül kedvezőtlen hatással volt, az amúgy is kevés vizet tároló medrek alig kaptak utánpótlást, túlburjánzott a növényzet, csökkent a nyílt vízfelület, ráadásul sok helyen szeméthalmok csúfítják a környezetüket. Rengeteg a tennivaló tehát, de majd annyi a hasznosításukban rejlő lehetőség is. A vízügyi igazgatóságon most készülnek arra, hogy leülnek azokkal az önkormányzatokkal, melyek feltett szándéka a ritka természeti értékek megóvása, s a vizek hasznosítása. Erre is van hál’ istennek már példa: a tunyogmatolcsi Holt- Szamoson különféle hatósági és műszaki eszközök alkalmazásával a korábban igen szennyezett holtág vízminőségét sikerült stabilizálni. A többi holtágnál is bíznak ebben.-» tö mit szóltok honfitár- l\J saim? Megint bebizo- 1 V nyitottuk a világnak, hogy nem akárkik vagyunk. Nem bizony. Mi lettünk a világ tizedik hatalma. Amerika, Oroszország, Kína, India, Izrael, Dél-Afrika, talán Ukrajna, Anglia és Franciaország után mindjárt a kis 93' ezer négyzetkilométeres Magyarország következik. Atomhatalom lettünk. Sugárzó arccal olvasom, hogy sugárzó anyagot foglaltak le két magyartól egy budai szálloda parkolójában. Plutónumpasztillát, ami nukleáris fegyverek alapanyagaként hasznosítható. Nem tudok napirendre térni felette: saját hasadóanyagunk van. Igaz, hogy csak két kiló, de kis országnak kis hasadóanyag is megteszi. Lehet, hogy nem is fog hasadni akkorát, de nekünk egy kis repedés, egy kis rés is elég (bár Rákosi elvtárs azt mondta: hazánk nem rés, hanem erős bástya), csak ki kell találni, hogy mire használjuk. Gondolom n'ddeáris fegyver nem kell, már csak azért sem, mert annak idején aláírtuk az atomcsend-, meg az atomsorompó szerződést és ha mi magyarok aláírunk valamit, amellett ki is tarHát akkor mégis mit tegyünk vele? Küldjük vissza a feladónak? Megtehetnénk, ha tudnánk, honnan jött. De nem tudjuk, mert az oroszok tagadják, náluk nem hiányzik Balogh József (Tudat)hasadóanyag tünk, ha csak időközben meg nem másítjuk, mint ezt az ex- podolgot tettük nemrégen. Lám, az is milyen jól jött, hogy már most tudjuk: itt van ez a hasadóanyag, még elriasztaná a külföldieket 1996- ban is a plutóniumpasztilla közeléből. De töprengjünk tovább, mire is lenne jó ez a pasztilla? Például energiát termelhetnénk vele, milyen jól jönne most épp az energiaáremelés előtt. Bár ez sem jó ötlet, megint összehozható egy nemzetközi megállapodásunkkal, Bős-Nagymarossal és jobb az ilyet nem feszegetni. az a két kiló, meg aztán ők nem kis fémtartályokkal ijesztgetnek, ott van nekik Csernobil, elpusztíthatják vele egész Európát, nem kell dekázni holmi plutóniumpasztillákkal. Mindenesetre könnyebb dolgunk lenne, ha nem tolt volna ki velünk a Mazdás. O már biztosan kitalálta, mire használja a hasadóanyagot, erre a mi rendőreink megzavarták, menekülésre kényszerítették. Legalább ne Zsigulival hajszolták volna, akkor most nem lenne gond, kiszedhettük volna belőle az alkalmazás módját. Sopánkodhatunk most mar ahogy akarunk, a dolog megtörtént: atomhatalom lettünk és ismét kihúzhatjuk magunkat. Lám, lám nem csak Iljics Ramirez Sanchezt tudtuk bujtatni hosszú ideig, s mikor más reszketett tőle, mi vigyáztunk a csúcsterrorista tömeggyilkosra, segédkezet nyújtottunk terrortámadásaihoz, ha mással nem, hát azzal, hogy itt nyugodtan készülhettek, gyakorlatozhattak az „arab ügy” szolgálatára. Meg is lett érte a hála: Levelében hálásan köszönte akkori bölcs vezérünknek, hogy magyar földről fejleszthették tovább nemzetközi kapcsolataikat a népek forradalmának előmozdítására, anélkül, hogy a magyar hatóságok tevékenységüket hátráltatták volna. y-y ellett nekünk a budai szálloda előtti parko- JL\. lóbanmegzavarniezeket a hasadóanyagosokat, most nem fogunk ilyen tudathasadó levelet kapni. Iszapbirkózás Máthé Csaba M ost aztán kezdődhet a KEMÉV-nél az iszapbirkózás az elmaradt felmondási pénzek és a végkielégítés kifizetése miatt. Hasonlót már átéltek a SZAÉV-nél, ahol egy viszonylag szűk vezetői stáb még hónapokkal az összes dolgozó elbocsátása után úgymond rájárt még egy kicsit a vagyonra. A KEMÉV- nél ugyanez a helyzet, a dolgozók maximum a szemüket törölhetik, az elmaradt juttatásokra csak akkor lesz lehetőség, ha a vagyon valamelyik részét eladják és a vételi ár befolyt. Mindjárt itt következik a vitás pont. Sehogy sem tudom értékelni azt a helyzetet, hogy az állam bácsi még arról tárgyal, esetleg érdemes lenne megmenteni a szabolcsi építőipari mam- mutvállalatok utolsó képviselőjét és áldozni rá néhány tízmilliót, miközben a vagyon jelentős részét módszeresen eladogatják. Most akkor a cég vezetése meg akarja menteni a KEMÉV- et és lát perspektívát a jövőt illetően, vagy egy könnyed magyarázattal előadja: a veszteségek csökkentésére kellett hozzányúlni a vagyonhoz. Ebben az esetben valamennyi hitelező biztos elkezdett volna tapsolni, mert ha nem is a teljes összeget, de valamennyit visszakaphattak volna pénzükből. A szisztéma viszont nem így működik, hanem másként. Adott egy vagyonfelértékelő, adott egy vagyonfelértékelési jegyzőkönyv, amely alapján megkezdődik a vagyon eladása, ehhez társul egy adásvételi szerződés és egy vevő. Minden stimmel. Eddig. Azután elkezdődik az engedményezési procedúra, vagyis az eladott vagyontárgyak értéke nem a cég számlájára érkezik, hanem a cég engedményezi az egyik vagy másik hitelezőjének, így a pénz egyből a hitelező számláján jelenik meg. Hogy mióta hitelező az a cég, mikor alapították a kft.-t, amely az engedményezést kapta, kik a tulajdonosok, milyen tevékenységet folytat, az esetleg egy másik kérdezési körbe tartozik. A lényeg, hogy folyamatosan apad a KEMÉV- vagyon, az eladásért járó pénz pedig vándorútra indul, amelynek vége tuti, hogy nem a KEMÉV számlája lesz. Az már szerintem a vagy one ladók pechje, hogy pont ilyenkor tud megjelenni a közlönyben a felszámolásról szóló közlemény. A felszámolót ilyenkor kettős feladat hajtja: jó lenne a megmaradt vagyonból valamennyit eladni, hogy a dolgozók jogos követelését kifizethesse. A másik pedig végigvizsgálni az idén keletkezett szerződéseket, megkeresni az összefüggéseket. C sak az a legszörnyűbb, hogy vagyonok elfolynak, pénzeket engedményeznek, máshol vagyonok felhalmozódnak és mire valaki is felocsúdik, akkorra már csak könnyes szemű dolgozók maradnak. A felelősség Réti János A minap azt hallom a Híradóban, hogy az előző kormány gazdasági stratégiája többek között azért sem volt jó, mert a kamat- és árpolitika nemhogy ösztönözte volna a fellendülést, hanem inkább gátolt egy sor, reménnyel kecsegtető folyamatot. Ebben még nincs is semmi különös, így lesz ez mindig, az utód bírálni, mi több, okolni fogja az elődöt. Szóval, a korábbi kamat- és árpolitikáról alkotott vélemény után megszólalt a volt kormány egyik minisztere és szemrebbenés nélkül beismerte, hogy a bírálat jogos, tényleg nem úgy kellett volna. Ennyi, és vége! Más: a színházigazgató- nő-színésznőt elmarasztalni készül az az önkormányzat, amelyik nemrégiben, dacolva az ellenkezőkkel, neki ítélte a funkciót, és most lám, csodálkozik azon, hogy a művésznő nem a szoros előírások szerint kezelte — ellenőrizte, nem ellenőrizte — a társulat pénzügyeit. Holott az már régi igazság, hogy a legkiválóbb művészekből nem feltétlenül válnak kiváló igazgatók, mivel a két dologhoz szükséges személyiségjegyek eléggé különböznek egymástól. Következmény a döntéshozókra nézve természetesen semmi! De sorolhatnánk tovább, hiszen legtöbbünknek még most is a fülünkbe csengenek olyan mondatok, hogy az illető vezető, vezetők azért részesülnek kiemelt bérezésben, premizálásban és nem kevés egyéb juttatásban, mert annyival nagyobb a felelősségük... Es azóta sem jut eszükbe, hogy az annyival nagyobb felelősséget akkor kifejező megkülönböztetést mondjuk vissza kellene fizetni az államkasszába, mondván, köszönöm szépen, de én ezt, mint kiderült, nem érdemeltem meg! Ehelyett boldogan élnek, míg meg nem halnak. / ó lenne tehát, ha a felelősség végre nem egy elvont fogalom volna, amire hivatkozással akár akármennyi is felvehető a legkisebb lelkiismer etfur- dalás nélkül, hanem valóságos megegyezés: ha sikerül az elvállalt „bűvészmutatvány”, akkor azért ilyen megkülönböztetés jár, ha nem, annak ezek és ezek a következményei. I Nézőpont-— -....
