Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-22 / 224. szám
1994. szeptember 22., csütörtök HÁTTÉR A biztonsághoz milliók kellenek Katasztrófaveszély Nyírbogdányban • Működésüket adóssággal kezdték A háborús emlékmű is nemrég készült Nyírbogdányban A szerző felvétele Györke László Nyírbogdány (KM) — Nyír- bogdány közepes nagyságú település a megyeszékhelytől mintegy 20 kilométerre keletre. A falu egy szakasza a 4-es főút mentén fekszik. Lakosainak száma jelenleg 2950, amely az utóbbi években jelentősen nem változott. Ám mégis több a temetés, mint a keresztelő. A település helyzetéről, az elmúlt évek keserű és örömteli változásairól, az önkormányzat tevékenységéről beszélgettünk Tanicsár Miklós polgár- mesterrel. Föld alatt — Az önkormányzat működését — kezdi a történetet Tanicsár Miklós — adóssággal kezdte. Úgy tűnt, hogy az elkövetkezendő négy évben az intézmények — óvoda, iskola, orvosi rendelők, művelődési ház — működtetésén kívül semmilyen fejlesztésre nem nyílik lehetőség. Rendkívül fegyelmezett költségvetési gazdálkodás eredményeként az adósságból először a rövid lejáratú hiteltartozást fizettük meg egy év alatt, kamataival együtt. A megyei önkormányzat által nyilvántartott közel 22 millió forint tartozás fizetését eddig sikerült elkerülni, és közben az intézmények magas színvonalú működtetése mellett jelentős fejlesztésekre is sor került. Módosították az építési előírásokat, újabb beépítésre és ipartelepítésre alkalmas területeket jelöltek ki, meghatározták a tömegközlekedés továbbfejlesztésének irányát. A rendezési elképzelés megvalósításához tartozik új lakótelep, illetve új utcarész kialakítására alkalmas földterület megvásárlása is. A rendezést nyilvánvalóan a föld alatti közműhálózat kiépítésével kellett kezdeni: a víz mellett a gázzal, a szennyvízzel és a telefonhálózattal. A szennyvízhálózatot 60 százalékos állami támogatással építették ki a Fő, a Kossuth és a Kéki utcán az elmúlt két esztendőben, amely 45 millió forintba került. Az idén a Honvéd utca és környéke szennyvízhálózatának kiépítésére nyújtottak be pályázatot. Csak- hát közben a parlament ennek a beruházásnak a támogatását „kivette a kalapból”. Most már csak abban bízhatnak, hátha jövőre újra lehet erre pályázni. A gázvezetékhálózat kiépítését egybekapcsolták a telefonkábel lefektetésével. — Kétségtelen — teszi hozzá a polgármester —, hogy a három nagy beruházás egyszerre történő kivitelezése a lakosságtól igen nagy türelmet igényelt. Úgy gondolom, hogy pótolja a kellemetlenségeket, hogy a településen minden lakótelken ott van a gáz- és a telefonvezeték. □ Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt, hogy a telefonvezetékre csak rá kell csatlakozni, amint vonalat kapunk. A MATÁV hálózatfejlesztési programja szerint 340 fővonalat kap Bogdány 1995-ben. Ami a gázvezetéket illeti, közel 500 lakóházban már ezzel fűtenek a télen. Veszélyhelyzet — Lehet, hogy nem mindenki számára közismert tény — mondja Tanicsár Miklós —, hogy a MÓL Rt.-nek van itt egy kőolaj-melléktermékeket feldolgozó gyáregysége. Ami egy részről nagyon jó, hiszen dolgozóinak zömét a bogdá- nyiak képezik, s évek óta nem volt itt létszámleépítés. Ugyanakkor potenciális katasztrófaveszélyt hordoz magában az a tény, hogy itt halad keresztül Kelet-Magyarország üzemanyag-szállítmánya. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a községet elkerülő utat építenének. Négy éve kezdeményeztük ezt, négy éve pályázunk — sajnos, eredménytelenül. A válasz mindig ugyanaz: az útépítés-támogatásra rendelkezésre álló központi keret évről évre kevesebb. Magyarán: nem jut rá központi pénz. De nem hagyjuk annyiba: az idén újra benyújtottuk a pályázatot. A kerülő utat azonban nemcsak az említett veszélyhelyzet miatt kell(ene) mielőbb megépíteni, hanem azért is, mert az útvonal mentén eddig mintegy tíz lakóházat kellett részlegesen vagy teljesen felújítani. Nem bírták a hatalmas gépjárművek keltette rezgést. — Ha végre sikerülne pályázatot nyernünk, akár már ’95-ben megépülhetne az út, hiszen a MÓL Rt. támogatja az önkormányzatot az úgynevezett saját erő előteremtésében. Bár az említett gyáregység, valamint egy cipőfelsőrész- és cipőkellékgyártó rt. helyi üzeme is jelentős számban foglalkoztat bogdányiakat, a munka- nélküliség így is jelentős. Több mint 200-ra tehető a nyilvántartott munkanélküliek száma, s közel 100-an részesülnek a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában. Tehát azt is szem előtt kell tartania az ön- kormányzatnak, hogy a maga eszközeivel segítse a munkahelyteremtést. Nos, ebben is jelentős szerepet vállaltak, közvetve és közvetlenül is. Bogdányi kenyér Az önkormányzat saját vállalkozása például a péküzem. így Nyírbogdányban nem kell tartani a jövőben az időjárás okozta esetleges szállítási nehézségektől, ha kenyérről van szó. A másik vállalkozás, melyet közvetett módon támogatott az önkormányzat: a házi sörfőzde. Ez végeredményben tíz ember vállalkozása, amely ugyan még a befektetett pénz kamatait sem „termelte meg” — eddig. De hát egy ilyen jellegű beruházás nem is térül meg egyik napról a másikra. Remény van arra is, hogy egy nyúlfeldolgozó üzem létesül a településen javarészt helybeli vállalkozókkal. i-----------------------------------------------------------------A z egyik szatmári község főterén a fák árnyékában ülnek a földön a FAK-ból jött csencse- lők. Ülnek és kínálják portékáikat. Fogpiszkáló, diótörő, fésű, kétes eredetű cigaretta és egyéb csecsebecse hever a földre terített papírokon, rongyokon. Az árusok közelében egy kiérdemesült Zsiguli és egy roggyant Zaporozsec dek- kol. A keskeny utca felől egy rozsdás biciklin öreg paraszt bácsi közeleg. Furcsa kis kalapfedi a deres haját. Fékez, fiatalosan leugrik és mintha csak egy igazi piacon lenne, hangosan kérdez: „Kinek van eladó 92-es benzine?” Nem kap választ sehonnan. Aztán az egyik árus a benzin helyett cigarettával kínálja. No nem ingyen, megkérné az árát. Az öreg azonban nem vesz. Neki csak benzinre lenne szüksége. Az egyik ücsörgő asszony tört magyarsággal női harisnyát kínál megvételre. Erre az öreg dühbe gurul, hátra tolja a fején a kalapját és mond egy cifrát. Aztán csak úgy maga elé mondja: — A fene ezt a falut, hogy még mindig nincs benzinkútja. Tudom, hogy ezek a külföldiek is hoznak hol vizezett, hol nem vizezett benzint, csak éppen ma nem hoztak. Pedig nekem ma kellene a Robi kisgépembe. Kellene menni a szőlőbe, a kert alján is lenne gépi meló. No, megyek a JóNábrádi Lajos m hob h « R ^ M k I kar m * Mka lm zsihoz, hátha az leszív nekem a Ladájából vagy két litert. A munkaügyi kirendeltség hosszú folyosóján a várakozó tömegben egy szőke, harminc év körüli asszony jelenik meg. A karján egy bő egy év körüli gyerek ül. A vézna kis asszony riadtan szétnéz, látszik rajta, hogy fáradt. Hangosan kifújja magát, majd a gyereket szorosan, látható szeretettel magához öleli. All a büdös füstben és vár a sorára. A folyosón csak tíz embernek van ülőhely, a többi ügyfél állni kényszerül. Egy jól fésült fiatalember (lehet, hogy diplomás munkanélküli) megszánja az asszonyt, feláll és átadja neki a helyét. Hálás mosoly ül az asszony arcára, de nem mond köszönetét. A fiatalember azonban a mosolyt is nyugtázza. Immár ül a fiatalasszony és nyugtatóan gügyög a gyerek- nek. Halkan teszi, hogy másokat ne zavarjon. Am a gyerek egy idő után elveszti türelmét, nyöszörög, mocorog, majd hangosan sírni kezd. A cumi és a pár nyugtató szó nem használ. A gyerek csak sír. A jelen lévő munkanélküliek mint akik már beletörődtek sorsukba, türelemmel, megértéssel viselik a dolgot. Am egyszer csak egy éltes, széles arcú asszony kilép a várakozók közül, a fiatalasszony felé fordul és rikácsoló hangon ezt kérdezi: — Mi az, a gyerek is munkanélküli? A nyíregyházi nyugdíjas ismerősöm jópofa, kedélyes kis ember. Mint időmilliomos, gyakran megállít, többnyire szűkös anyagi helyzetére panaszkodik. Politizál is, mi több, néha elfogadható, megírható témákat is ajánl. Néha- néha a humorérzékét is megcsillantja, elsüti a saját hülyeségeit, majd elmesél két- három szakállas viccet. Ez jut eszembe, ahogy megint feltűnik a sarkon. Elém siet és máris folyamatosan panaszkodik a tv műsoraira. Mondja, hogy mint ráérő ember, a nap szinte minden szakában megnéz egy-egy filmet,vagy műsort. Megállapította, hogy minden magyar és minden külföldi film főszereplői gazdag, vagy leaglább is polgári jólétben élő emberek. A munkásokról, a kisemberekről ki készít filmet? — kérdezi: Aztán a vígjátékokra tereli a szót: L atabár főszereplésével lövés és menekülés közben háborús vígjátékot készítettek, sikerrel. A mostani magyar filmek csak gondokat és álproblémákat feszegetnek. A kabarék mellett most is elkelne a filmvígjáték. A Latabár-filmen valaki halálra röhöghette magát, egy mai magyar vígjátéktól legfeljebb torokgyulladást lehetne kapni. a. Ho ss a pénznek Angyal Sándor A z úgy volt még az át- kosban, hogy ha nőtt a fű, lekaszálták. Kiváltképp ezt tették az embermagasságúra megnőni képes muharral, meg a vadkenderrel. Pedig akkor még nem is ijesztgetett a rádió reggelente a „polennel”, az ember legfeljebb tüsszentett néhányat és ment a dolgára. Sőt! Tette a dolgát a „vízügy” is: nemcsak lekaszál- tatta a gazt az árokpartról, de még pénz is ütötte a markát, merthogy több helyen bérkaszálásra vállalkoztak. (Ahol meg nem, oda is találtak egy kis keretet...) Főként a jószágtartó gazdák, a háztájizók ragadták meg a kaszát a harsogó zöld fűért. Aztán, mint köztudott, a hatalom a jószágtartás helyett a jószágirtást kezdte premizálni, míg csak húsimportra nem szorult az ország. így már aztán nem volt állat (az ólakban) nem kellett a takarmány az árokpartról, nőtt is vadul a fű meg mindenféle gaz istenesen. Kaszálni azonban az istennek se hajlandóak. Mondja a víz- ügy. fel van osztva köztük és az önkormányzatok között s hogy ők tisztességgel el is végzik a munkájukat a rájuk eső részen. Mondja erre az önkormányzat, hogy ők súlyos százezreket juttatnak az ilyen munkák elvégzéséért, de kevés a keret, még a felénél sem járnak a „bel- foly ás” 2-es szakaszán, máris höss a pénznek. A népek pedig — akik mellesleg adófizetők volnának — szívják azt a jó pol- lenes levegőt, s iszonyodnak a burjánzó vadkendertől. Például a nyíregyházi Himes részen a közeli főiskola meg az egész város dicsőségére. y-j gyéb panaszra iga- zán nem lehet okuk: i J hol van már az át- kos, most demokrácia van, tanács helyett önkormányzat, ahol csak úgy dúl a vita a milliók fölött, amelyek néhány ember zsebébe vándoroltak gyanús körülmények között, de jó dohányként. Nekünk meg maradt a vadkender. Interpellációs dilemma Balogh József M eg nem mondom, mit tennék, ha Suchman Tamás helyében lennék. Aki nem hallotta volna a nevét, ő egy szocialista országgyűlési képviselő, aki a választókerületében lévő állami gazdaság (Balatonboglárról van szó) ügyében szeretne döntést kicsikarni, mert három éve élnek bizonytalanságban az ott dolgozó, vagy korábban ott dől gozó emberek. A képviselő interpellációt nyújtott be Békési László pénzügyminiszternek, mert szeretné ha a cég működne, az embereknek munkája lenne, s a felvásárlás folytatódhatna. Hasonlóképpen nem tudom mit tennék, ha Morvái úr helyében lennék (őaz, aki kereste Petőfit), mertválasz- tókerülete lakói érdekében elhatározta, hogy interpellációt nyújt be, de pártja, a Független Kisgazda Párt nem járult hozzá interpellációjához. Ennyi a közös Suchman Tamás és Morvái úr ügyében, hogy tudniillik pártjuk egyikük interpellációjához sem járult hozzá. Mint a legfrissebb hírekből kiderült: a szocialista képviselő gondja megoldódott, mert a frakcióelnökség és a képviselőcsoport egyetértéséről biztosította, a pénzügyminiszterrel folytatott beszélgetés után pedig megnyugodott, mert Békési László álláspontja is közeljár az övéhez, s ha nem ren- deződik a bor gazdaság helyzete, akkor gyorsított konszolidációval és reorganizációval segítenek a bogiáriakon. Az ügy tehát valószínű happy anddel zárul, ám a téma ezzel nem érhet véget, hiszen nem kevesebb az általa felvetett kérdés, mint a képviselő, az ember egyéni véleménynyilvánításának szabadsága. Talán még elfogadható lehet egy frakció álláspontja egy listáról bejutott képviselő esetében, hiszen ott a párt érdekeit kell képviselni, s ha az a párt történetesen kormányozza is az országot, akkor valószínű nem etikus szembeszegülni vele. De ha azt a képviselőt környezete választotta, s küldte a parlamentbe, akkor viselkedik igazán tisztességesen, ha az ott élők gondjait tolmácsolja, ha azok érdekeit képviseli, akik a parlamentbe küldték, hiszen azért szavaztak rá. A z előző parlamenti ciklusban tapasztalhattuk, hogy nem túl szerencsés, ha a végrehajtói hatalmat gyakorló párt képviselői bombázzák interpellációikkal folyamatosan saját kormányukat. Lehet azonban, hogy ezt csak addig érezzük furcsának, ameddig tapogatózva tesz- szük meg a demokráciában lehetővé vált első lépéseket, később természetessé válik az. De a lehetőségeivel élni akaró ember szabad akaratát frakciófegyelemre hivatkozva sem etikus visszafojtani. " . ' 1 Hl 4« J &T?j g i mm Kommentár
