Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-21 / 223. szám

1994. szeptember 21szerda KÖZÉLET 5 A győzelem kihívást jelent Nyíregyháza (KM) — Az MSZP Országos Központja az októberi kongresszus előtt a pártközösségek felké­szülését segítendő, vitaanya­got adott közre. Ebből köz­lünk most egy részletet, amely a választási győzelem­mel járó kihívásról szól. A Magyar Szocialista Párt útja a magyarországi szocialista mozgalom történetében 1989. október 7-én kezdődött, ami­kor lezárult az MSZMP — mint állampárt — története. A kongresszus után egy sokszí­nű, tagolt, a magyar társada­lom széles rétegei, csoportjai felé nyitott új párt jött létre. Tevékenységét a politikai kö­zösségek szoros szövetsége, demokratikus együttműködé­se jellemzi. Az MSZP politi­kai stratégiájában a szocialista mozgalom nemzetközi szerve­zete, a Szocialista Intemacio- nálé programját tekintette irányadónak. Ennek alapérté­kei mentén, egy Magyarorszá­gon megvalósítható szociálde­mokrata program érvényesí­tése érdekében formáltuk a párt arculatát. Új helyzet Az MSZP számára minőségi­leg új helyzetet teremtett az 1994-es parlamenti választá­sokon elért siker, az ország- gyűlési mandátumok abszolút többségének megszervezése. Viszonylag kis parlamenti be­folyással rendelkező ellenzéki pártból meghatározó, vezető kormányzati erővé váltunk. Az igazi kihívást azonban az jelenti, hogy kormányzó párt­ként nem kezdhetünk azonnal a munkavállalók érdekeit vé­delmező szociáldemokrata jó­léti program megvalósításába. Ehhez előbb a gazdasági vál­ságból kivezető, a megbomlott egyensúlyt helyreállító és a fe­nyegető összeomlást megaka­dályozó, szigorú stabilizációs program végrehajtására van szükség. Olyan kemény intézkedé­sekre, amelyek elkerülhetet­lenül súlyos terheket raknak a társadalom valamennyi réte­gének — így a munkavállalók­nak is — a vállára. Csak ezt követően, leghamarabb 1996- tól válnak érzékelhetővé — a gazdasági fellendülés, a fo­kozatos felzárkózás, a szociál­demokrata céloknak megfe­lelő jóléti társadalom érdeké­ben tett erőfeszítések. A párt­nak azonban ebben az idő­szakban is figyelmet kell for­dítania a társadalom teherbíró képességére, a közteherviselés aránytalanságainak csökken­tésére, a legrászorultabb réte­gek támogatására. A hazánk előtt álló rend­kívüli feladatok végrehajtása, az elhúzódó válság kezelése, a modernizáció feltételeinek megteremtése és az új kor­mány társadalmi-politikai bá­zisának megőrzése és szélesí­tése érdekében kezdeményez­tük az SZDSZ-szel való közös kormányzást. Ebben azonban kongresszusunkon mindenek­előtt a pártmozgalom előtt álló közvetlen feladatokat kell rendszerbe foglalni azért, hogy a párt képes legyen min­dent megtenni a siker érdeké­ben. Olyan kihívásokra kell most jó megoldásokat talál­nunk, mint — a sikeres kormányzás elősegítése; — a gazdasági válság keze­léséhez szükséges társadalmi párbeszéd feltételeinek megte­remtése; — a kormánykoalí­ció társadalmi hátterének biz­tosítása; — a legfontosabb állami in­tézmények (kormányzat, par­lamenti és önkormányzati frakciók) és az MSZP vezető testületéi közötti hatékony együttműködés kialakítása; — a párt megerősítéséhez, a vezető testületek felfrissülésé­hez szükséges feltételek javí­tása azért, hogy hosszú távra is megteremtsük a párt politikai és közéleti szerepvállalásának biztosítékait. Távlatokba tekinteni Csak a fenti kihívások gyors, gyakorlatias és helyes megvá­laszolása esetén van esély rá, hogy a választási győzelemből ránk háruló roppant teher ne a párt szétforgácsolódásához, hanem befolyásunk, támoga­tottságunk megszilárdulásá­hoz vezessen. A kormánypártiságból adó­dó új feladatokkal egyidejűleg kell megoldanunk a párt na­gyobb távlatokba tekintő épí­tését: a pártszervezetek meg­erősítését, tehetséges új veze­tők bevonását, társadalmi kap­csolataink elmélyítését. A kormányzati szerep pár­tunk valamennyi tagja szá­mára új kihívást jelent: kör­nyezetünk valamennyiünkön számon kéri a kormányzati és parlamenti döntéseket (vagy azok elmaradását), és kinek- kinek felelőssége mértékében óhatatlanul vállalnia is kell ezt. Olyan pártműködést kell ki­alakítanunk, hogy ez a felelős­ség ne csak terheket, de tény­leges cselekvési, befolyásolási és részvételi lehetőségeket is jelentsen minden tagunknak és szervezetünknek. Programformálás Különösen fontos ez most, amikor a válságkezelés ha­tározott központi intézkedése­ket is igényel. El kell kerülni, hogy ebben a helyzetben régi rossz beidegződések kapjanak erőre. A határozottság nem je­lentheti a történelmileg kiküz­dött pártdemokrácia csorbítá­sát. A párt belső szolidaritásá­nak állandó újrateremtésére most még nagyobb szükség van, mint korábban. Szükséges, hogy mindezek­ről a kongresszus előtt minden tagunk kifejthesse nézeteit, hozzájáruljon az elmúlt évek­ben — s különösen a vá­lasztási küzdelmekben — fel­halmozódott sok-sok tapaszta­lat, kezdeményezés elterjedé­séhez, meggyökereztetéséhez. Az októberi kongresszus fel­adata lesz, hogy cselekvési programmá formálja a párt tagjainak, szervezeteinek aka­ratát. Tanár a forradalom katedráján Emlékezés Rácz Istvánra, a nyíregyházi városi munkástanács egykori elnökére Rácz István sírja a nyíregyházi temető­ben Amatőr felvétel Fazekas Árpád Rácz István, a Vasvári Pál Gimnázium magyar-francia szakos tanára 1956-ban Nyíregyháza város forradal­mi vezetője volt. Sorsa az erdélyi magyarok szokvá­nyos élete: hol szülőha­zájában élt, hol pedig kény- szerűségből átlépett Ma­gyarországra. A 65 éves dr. Lupkovics György után ő és dr. Molnár Jenő, a maguk 52 évével a forradalmároknak már az idő­sebb generációhoz tartoztak. Úgy tűnik, hogy a mártír Szi­lágyi László és Tomasovszky András mögött a hagyomány- ápolásban kissé háttérbe is szorult Rácz István jelentő­sége. Hegedűs B. András, a budapesti 1956-os kutatóin­tézet igazgatója 1956 Sza- bolcs-Szatmárban a valóság­ban c. könyvemre egyebek kö­zött ekként reagált: „Szemé­lyesen különösen örültem és meghatódtam Rácz István tanár többszöri említésén, aki első zárkatársam volt a nagy gyűjtőben és igaz szeretettel és tisztelettel emlékezem rá. Rácz István 1904. december 23-án született Szalacs köz­ségben. Apja: Rácz József középparaszt, anyja: Rohács Mária. Középiskoláit Erdély­ben végezte. Katonai idejét 1926-1927-ben már a román hadseregben teljesítette. Majd 1929-ben Magyarországra szökött: 1930-ban letette Deb­recenben a magyar érettségit és beiratkozott az egyetem bölcsészeti karára. Itt nyert 1935-ben magyar-francia ta­nári oklevelet. Ezután külön­böző helyeken tanított. 1956 október 26. és novem­ber 4. között Nyíregyházán a városháza vezetője volt, s vádirata szerint: „1956 novem­ber 4-én a szov­jet parancs­nokság kényte­len volt a városi tanács épületé­ből eltávolí­tani.” Már 1956. november 6-án letartóztat­ták és a Szovjet­unióba (Ung- vár) deportál­ták. Ezután 5 és fél hétig, azaz 1956. december 10. és 1957. ja­nuár 20. között a nagykállói el- megyógyin- tézetben ideg­összeomlás mi­att gyógykezel­ték. Tanártársai kezdetben nyíltan, később titokban gyűj­tést rendeztek nélkülöző csa­ládja számára. Majd 1957. április 8-án elő­zetes letartóztatásba került, és a Debreceni Katonai Bíróság külön tanácsa Nyíregyházán 1957. október 24. és december 13. közötti tárgyalásán 5 évi börtönre és 1000 forint va­gyonelkobzásra ítélte. Már időközben, 1957. december 1- jén ellenforradalmi tevékeny­sége miatt tanári állásából fe- gyelmileg elbocsátották. Börtönbüntetéséből kitöltött 2 év 11 hónap és 25 napot, s feltételesen szabadult 1960. április 1-jén. Tanári állást se­hol sem kaphatott. Az 1949- ben érettségizett nagykállói hálás tanítványai Budapesten egy vállalatnál dugták el rak- tárosi állásba. Hosszú évek után visszasze­rezték tanári jogát is, s rövid ideig különböző iskolákban órákat adhatott, s magántanít­ványokkal foglalkozott. Nemsokára Nyíregyházán 1966. augusztus 3-án főér- repedésben meghalt. A nyír­egyházi Északi temető XXÍOL parcellájának 353. sírhelyén temették el. (Itt nyugszik 1980 óta István Árpád nevű fia és 1991-ben meghalt felesége is.) Ami 1956-os tevékenységét illeti, tény, hogy Rácz tanár diákjai, az ifjúsági forradalmi bizottság már október 25-én szervezkedtek, de október 26-i felvonulásukat nem engedé­lyezték. Rácz tanár úr még ok­tóber 26-án (pénteken) dél­előtt is tanított, s csak 14 óra után indult el a városháza felé. Az előző tanévben volt diákja, a szintén erdélyi származású Dandos Gyula hívta fel ekkor a tömegből az erkélyre, s így lett már délután az ideiglenes Városi Munkástanács tagja, majd október 29-től az elnöke. Beszélt a városháza erkélyé­ről, a börtön előtt, a rendőr­főkapitányság épületének erkélyéről, tüntetőket vezetett a Damjanich laktanyához. Sa­ját készítésű bélyegzővel ő hitelesítette és írta alá Nyír­egyháza összes, forradalmi kinevezését és okmányát. Tisztségénél fogva október 28-án vasárnap 15 órakor el­ment tárgyalni a szovjet pa­rancsnokságra Unatenszki Pál ezredes, kiég. parancsnok tár­saságában. Tagok voltak még Pintér István alezredes, Dan­dos Gyula és Izsák István, s megállapodtak a város nyugal­ma érdekében a Vorosilov lak­tanya szovjetek számára törté­nő átadásában. Ekkor a szovjet parancsnok nemcsak vissza­kísérte őket, hanem még be­szélt a városháza erkélyéről és a tömegből felhívott egyéne­ket megnyugtatta. A város el­ső embereként Rácz István búcsúztatta az itteni temetésen 1956. október 31-én a Buda­pesten hősi halált halt Tárnok fivéreket. Puritán felfogását jelzi 1956. okt. 30-i Megyei Nemzeti Bizottságülésén el­mondott beszéde. „Egyetlen egy forradalmi tanácsnak kell lenni és egy megyei és egy városi bizottságnak. A megye intézi a megyei ügyeket, a másik városi ügyeket... nem­csak Nyíregyháza van a vilá­gon, hanem a megye többi községei is... Addig csinálom, amíg rám bízzák. Utána me­gyek vissza tanítani”. Sajnos, nem így lett. Nép­szerűségét és nagy megbecsü­lését azonban jelzi, hogy az 1956-os deportálások idején elemi erővel kérdezték, köve­telték a munkástanácsok üze­mi illetve központi ülésein az Irodaházban: Hol van Gyuri bácsi?, azaz dr. Lupkovics György, Hol van Szilágyi és Hol van Rácz tanár úr? Útkeresőben Csurka pártja Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az országgyűlési képviselővá­lasztások után viszonylagos csend következett a helyi politikában, ez a csend azonban az önkormányzati választások közeledtével megszűnni látszik. Pártok, pártképviselők, olykor és néhol azonban csak pártve­zetők egyezkednek, hogyan tovább. Demcsák Józsefet, a MIÉP ügyvezető megyei alelnökét kérdeztük, mi a helyzet az ő pártjában, mi lett Csurka István híveivel? — A parlamenti választá­sok előtt 350 díjfizető ta­gunk volt, mostanra lecsök­kent a létszám, körülbelül 250-en vannak azok, akik továbbra is vállalják a Csurka vezette MIÉP-et. A választási kudarc megviselt bennünket, de levontuk a tanulságokat, programunk továbbra sem változott. Azt akarjuk, hogy a korábban meghirdetett nemzeti ke­resztény állameszme elkö­telezett és hatékony embe­rekkel végre megvalósuljon Magyarországon. A bukás okát vizsgálva arra a következtetésre jutot­tunk, a probléma az, hogy pártunkban sok lelkes em­ber volt jelen, akik azonban nem tudtak hatni az embe­rekre. Szerintünk ugyanis nem a MIÉP programjában volt és van a hiba, sokkal inkább a befogadó oldal megtévesztése, és a tagság módszere okozhatta a vá­lasztási kudarcot. Az embe­rek mára csalódottak, hi­szen amit az MSZP a kam­pány idején ígért, abból már egy számtalan dolog más­képp alakult, ígéreteit nem tartotta, s nem tartja be. Saj­nos, az is kiderült annak idején, a mi embereink nem tudtak az emberekkel kap­csolatot teremteni, szót ér­teni. Jót akartunk, de nem a legjobban tettük. Mostanra rájöttünk arra is, nem volt helyes a választópolgárokat hibáztatnunk, hiszen a poli­tikusok egy része hitelte­lenné vált a saját, közvetlen környezetében, s hiteltelen emberekkel nem lehet vá­lasztást nyerni. Kimond­hatjuk tehát, hpgy nem el­sősorban a MIÉP program­ja, hanem a módszerek és a hiteles személyek hiánya volt a választási kudarc oka. A múlttal tehát leltárt csi­náltak, de tudják-e már, ho­gyan tovább? — Szeptember 28-án dél­után 5 órától a nyíregyházi református egyház Besse­nyei téri gyülekezeti termé­ben Csurka István lesz a vendég. Ezen az esemé­nyen dől majd el, mi legyen a jövőben, s különösképpen mi legyen az önkormányza­ti választásokon. — A MIÉP-et gyakran il­lették a szélsőséges jelző­vel... — Szeretnénk végre ettől a jelzőtől megszabadulni, hiszen nem vagyunk szél­sőségesek. Hittel, hazafi- sággal szeretnénk ezt az or­szágot előbbre vinni, ezért dolgozunk, ezért mindent megteszünk. Elismerem persze, hogy időnként való­ban elragadtattuk magun­kat, de ezt csakis a jószán­dék magyarázza. Más kér­dés, hogy szavainkat, gon­dolatainkat sokan szándé­kosan félremagyarázták, félreértették. — A párt megyei elnöke dr. Móré László porcsalmai orvos lemondott tisztségé­ről, elköltözött a megyéből. Mikorra várható a tiszt­ségviselők újraválasztása? — A Csurka látogatás erre nem megfelelő alka­lom, de röviddel ezt köve­tően megyei vezetőségvá­lasztásra kerül sor. Szeret­nénk újra élvezni a tagság bizalmát. — Milyen eredményre számítanak, mit szeremé­nek elérni az önkormányza­ti választásokon? — Azért dolgozunk majd, hogy olyan emberek kerüljenek be az önkor­mányzatokba — mégpedig valamennyi keresztény nemzeti párt összefogásá­val —, akik hitelesek, ha­tékonyak, és képesek a nemzet súlyos anyagi és er­kölcsi problémáit összefo­gással megoldani. Röviden Torgyán... ...ott lesz a médiahajó fe­délzetén. A Független Kis­gazda Párt döntött így némi habozás után, miután egyeztettek a szervezőkkel. (MN) A Duna Tv... ...önálló marad. Ezt Gál Zoltán, a parlament elnöke mondta azon a megbeszélé­sen, amelyen külhoni új­ságírók népes csoportját fo­gadta a Parlamentben. (MN) Egyeztetést... ...tartottak a pártok kép­viselői a médiatörvény-ter­vezet második változatáról. Az egyeztetés témája: a Magyar Rádió és a Magyar Televízió milyen formában működjön tovább; mi le­gyen dolgozóinak munka- vállalói státusa; hány . csa­tornán sugározzon a Ma­gyar Televízió; általában a két intézmény finanszírozá­sának kérdései, tulajdonosi viszonyaik; s a médiavilá­got szabályozó testület kompetenciái. Visszavonta... ...interpellációs szándékát az a szocialista képviselő, aki a Balatonboglári Bor­gazdaság ügyének rende­zése miatt kívánt interpel­lálni. Az MSZP azonban etikai eljárással fenyegette meg mindazokat a képvise­lőket, akik a frakció akarata ellenére interpellációt nyúj­tanak be a Parlamentben. Ezek szerint az etikai eljá­rás elmarad. (MN) A Legfelsőbb... ...Bíróság elnökének nem áll módjában teljesíteni az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek átvilágí­tását végző bizottság kéré­sét, hogy az „ügynöktör­vény” végrehajtására jelöl­jön ki legfelsőbb bírósági bírákat. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom