Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-19 / 221. szám
1994. szeptember 19., hétfő HÁTTÉR Pluszmunka a gyerekekért Amit megtakarítanak a befőzéssel, annyival több ételjut a gyerekek tányérjába Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Egyáltalán nem mindegy, mit és mennyit kap a tányérjába a napközis, vagy menzás gyerek. Gondos háziasszonyok tudják: ugyanabból a pénzből sokkal jobban kijönnek, ha a lehető legtöbbet adnak hozzá saját két kezük munkájával. S bár jóval kényelmesebb, ha félkész, vagy készterméket, konzervet vásárolnak, hiszen kevesebbet kell a gáztűzhely mellett állniuk, manapság kevesen engedhetik meg maguknak ezt a „luxust”. Ugyanis méregdrága. Valahogy így gondolkodnak a nyíregyházi Arany János Gimnázium és Általános Iskolában is, ahol két évvel ezelőtt Murányi Anna gazdasági igazgatóhelyettes kitalálta: miért vennék meg drága pénzen a konzerveket, befőtteket, amikor ugyanazt ők is el tudják készíteni. Ráadásul még az íze is háziasabb. Mindig többet A másik fontos szempont viszont az volt, hogy a nyári szünet ideje alatt is legyen munkájuk a konyhai dolgozóknak. Korábbi munkahelyükről a vakáció idejére ugyanis két hónap fizetésnélküli szabadságra küldték őket. Nagyot néztek először a szakácsnők, különösebben nem is örvendeztek a dolognak, aztán csak ráálltak. Engedélyt kértek hát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól befőzésre. Eleinte — óvatosságból — kevesebbet raktak be télire, aztán évről évre többet. Büszkén mondják: még soha egyetlen üveg sem romlott meg. Idén már több, mint ezeregyszáz darab ötliteres üveget töltöttek meg szilva-, cseresznye-, meggybefőttel, csalamá- déval, ecetes uborkával. Ha nagyobb volna a hűtőkapaSzemet gyönyörködtető látvány, ahogy katonás rendben sorakoznak a polcokon a befőttesüvegek. Feczkó Miklósné boldogan mutatja: egyetlen üveg befőtt sem romlott meg Balázs Attila felvétele citás, még több mirelitárut tehettek volna el télire, de így is sikerült „bespájzolni” 265 kilónyit, s ez tavaszig kitart. A meggy és cseresznye kilóját a szezonban még 35 forintért vették — ugyanezért a pénzért télen — igaz, díszes csomagolásban — egy fél marókra valót sem kapnának. A norma adott Kukoricát, karfiolt, zöldbabot, borsót, legyalult uborkát is fagyaszthatnának télire, ha négy-öt hűtőládával több volna az iskolában. Mindennek persze a gyerekek látnák hasznát, hiszen vitaminsalátákkal, a rizshez kevert zöldségekkel egészségesebben táplálkozhatnának. Mivel a nyersanyagnorma adott — általános iskolásoknak napi 72 forint (ebből a tízórai 12, ebéd 47, uzsonna 13 forint), gimiseknek pedig 50 forint — úgy ügyeskednek az iskolában, hogy amit megspóroltak a befőzéssel, annyival több jusson a többi élelmiszerre. Nyilvánvaló, ehhez kell egy ügyes élelmezésvezető — Márta Andrásné és helyettese Nagy Sándorné — akik felkutatják azokat a szállítókat, akik olcsóbb árakon dolgoznak, no meg két jó szakácsnő: Székely Györgyné és Feczkó Miklósné. Ne feledkezzünk meg a hentesről, Jászai Lászlóról sem, aki a kezük alá dolgozik. A konyha egyébként tizenhárom fős személyzettel működik, s több, mint ezer éhes gyerekszáj igényeit igyekszik kielégíteni. Ha csak nem nagyon válogatós a nebuló — mert ilyen azért előfordul — az asztaltól éhesen nemigen áll fel. Korszerűsíteni A nyersanyagnormából egyelőre még elég jól tudnak gazdálkodni az Arany János iskolában, bár az áremelések őket sem kerülik el. Úgy próbálnak majd „védekezni” ellene, hogy hústalan napokat iktatnak az étrendbe. Örökösen főtt tésztát azonban nem ehet a gyerek. Változatosabb — s imádják is a kicsik — a kelt tészta (túrós bélés, kőttes mákos és diós, lekváros bukta), de ehhez megfelelő sütőberendezésekre van szükség. A tizennyolc évvel ezelőtt átadott konyhát is ideje lenne már korszerűsíteni, hiszen az eszközök már elhasználódtak. Az állagmegóvásra azonban nagy gondot fordítanak, s ez nem is kerül sok pénzbe, csak egy kis kézügyesség kell hozzá. Az asztalokat, polcokat a konyha dolgozói festették le a nyári szünetben, ráadásul a szűkös karbantartási keretből nem kellett még mesterembereket is megfizetni. r öbb mint húsz évvel ezelőtt vette meg Balázs az első lottószelvényét és azóta egyetlen hetet sem hagyott ki. Tulajdonképpen nincs is más szenvedélye. Ezért aztán ennek alaposan megadja a módját. A hosszú évek során a lottózás nála már szinte ceremóniává vált. Minden kedden, szinte percnyi pontossággal betér a postára, hogy megvegye a két szelvényt. Este aztán otthon bezárkózik, hosszasan meditál mielőtt bejelöli a számokat. Ilyenkor senki sem zavarhatja, még a másik szobában is lábujjhegyen közlekedik a család. Eleinte még viszonylag jól ment a sora, és igazából csak a játék kedvéért lottózott. Néha volt is egy-egy filléres nyereménye, ami rendkívüli örömöt okozott neki, nem mintha javított volna anyagi helyzetén, hanem mert bizonyságot jelentett, hogy jó úton jár, ezzel érdemes próbálkozni. Persze, azt továbbra sem engedte, hogy magával ragadja a játékszenvedély, ilyenkor is csupán két szelvényt vásárolt, mint mindig. Aztán változtak az idők és az élet egyre nehezebb lett. Fogytak a család tartalékai, újra és újra meg kellett húzni a nadrágszíjat. Korábban Balázs még kiment néha a meccsre, olykor-olykor megivott egy sört, de már erről is lemondott. Csak a lottózásról nem tudott lemondani, ez volt számára az egyetlen tevékenység, mely felülemelte a mindennapi gondokon, mely ajtót nyitott egy másik, nem anyagi világba. Oremus Kálmán Már a szelvényeket is reszkető kézzel vette át a kis- ablaknál, aztán napokig csak ült a sarokban az asztal mellett, újabb és újabb szisztémákat agyait ki. Éjjel, miközben órákon át álmatlanul forgolódott az ágyában, lelki szemei előtt katonás rendben vonultak el a számok, ő meg várta az isteni megnyilatkozást miáltal biztosan megüti Majdnem főnyeremény Egy napon bekövetkezett, amitől már jó ideje annyira rettegtek, hogy beszélni sem mertek róla: munkanélküli lett. És ez az ember, aki végigdolgozta egész eddigi életét, aki ereje teljében volt, hirtelen nem tudott magával mit kezdeni. Eleinte még próbálkozott az elhelyezkedéssel, de mivel legjobb esetben is csak ígéreteket kapott, később belefásult az egészbe. Ettől kezdve úgy kapaszkodott a lottóba, mint egy utolsó szalmaszálba, mint az egyetlen varázsvesszőbe, mely kilendítheti a kátyúból a család megrekedt szekerét. a főnyereményt. Ahogy közeledett a szombat, a sorsolás ideje egyre izgatottabbá vált, már egy órával a kezdés előtt bekészítette a papírt, ceruzát és leült a tévé elé, nehogy véletlenül elmulasszon valamit. Sokáig, nagyon sokáig várt hiába. Aztán egy éjjel furcsa álmot látott. Sáros földúton vánszorgott holtfáradtan a kietlen pusztaságban egy ismeretlen cél felé. Már jár- tányi ereje sem volt, amikor három kutya jött szembe az úton, majd egy birkanyájat pillantott meg, mely épp negyven állatot számlált, aztán kaszás férfiakkal találkozott, tizenketten voltak. Feltűnik egy fa is az út szélén, szakadt ruhájú öregember ült alatta. Amikor melléje ért, épp egy hatvanast rajzolt a porba. Ebben a pillanatban Balázs felébredt. Rohant a szelvényekhez és megjelölte a számokat. Csak azt sajnálta, hogy az utolsót nem sikerült megálmodnia, de sebaj, azt beírta csak úgy, hasból. Es a csoda megtörtént. A következő sorsolásnál egymás után húzták ki a számait, csak az utolsót tévesztette el. Ezen azonban nem nagyon bánkódott, hiszen a négyes is majdnem főnyeremény. Látta maga előtt a súlyos százezreket és rádöbbent, hogy hirtelen nem is tudja, mit kezdjen a pénzzel. Ettől olyan izgatott lett, hogy azonnal elment a kocsmába, fizetett fűnek-fának, s maga sem tudta, hogy került haza. Megbízható embernek tartották, volt hitele a kocs- márosnál. Y y étfőn aztán megvette A—A az újságot és nem A A akart hinni a szemének. Az állt benne, hogy a négyes ezen a héten 4200 forintot fizet. Utolso esely Páll Géza lyan megrázkód- i § tatás érheti a tár- sadalmat, amely vetekedhet az előző kormány mézesheteiben lezajlott taxisblokáddal. Nem egyetlen állampolgár fejében fogalmazódik meg ez a vízió az ősz, a tél közeledtével, amikor egyre többet hallunk, olvasunk a küszöbön álló energia-áremelésről. Minden józan ember tisztában van azzal, hogy mint minden másért, az igénybe vett energiáért is fizetni kell. Az sem új felismerés, hogy országunk igen szegény energiaforrásokban, így a más országokból vett, vagy itthon előállított energia igen sok pénzébe kerül az államnak. Eddig áron alul kaptuk a gázt, a villamos áramot, bár a saját jövedelmünkhöz viszonyítva, mi fogyasztók, egyáltalán nem találtuk eddig sem olcsónak az energia költségeit. A következőkben viszont az energia- termelő és forgalmazó ágazatok gazdasági mérlegének helyreállítása, egyben az olykor pazarló energiafelhasználás visszafogására a fogyasztókkal akarják megfizettetni az energia árát. Nincs sok látszatja vitatni az intézkedés valamikori jogosságát, de annak következményeit markánsabban kellene fontolóra venni a döntéshozó kormányszerveknek. Vajon most jött-e el az ideje annak, hogy az állam lassított lépésekkel ugyan, de belátható időn belül megszüntesse az energia- termelő és forgalmazó ágazatok központi támogatását? Nem ez lehet esetleg az a kritikus teher, ami alatt összeroskad az állampolgár, netán eljut az állam- polgári engedetlenség határáig, mert nem bírja megfizetni a megemelt díjakat. Arról pedig csak a karikatúra nyelvén lehet szólni, kiket húz ki a bajból a tervezett egyszeri 1500 forintos támogatás, amely nem is érint mindenkit. Kár, sőt felelőtlenség lenne az energia-áremeléssel olyan társadalmi energiákat, indulatokat gerjeszteni, amelyek a szó igazi értelmében válságos helyzetet teremthetnek. akkor már nehezebb V eltüntetni a már lé- L/ tező ördögöt, amely most még csak várakozik. Még egy utolsó esély talán van, s ez a parlament, amely meggondolásra késztetheti a döntéshozókat. Alom, álom, édes álom.. Harasztosi Pál felvétele Keleti piac Galambos Béla Y tt issza kell hódítani— I / ha egyáltalán még \ lehet—a keleti piacot, amit nyilvánvalóan a hurkás tarkójú tábornok elvtársat ideiglenes itt tar- tóztózkodásának végetérté- ről anyanyelvi tömörséggel értesítő plakátok miatt vesztettünk el négy évvel ezelőtt. Nagyjából így foglalható össze röviden az egyik szélsőséges tábor évekig hangoztatott véleménye. „Nincs értelme veckelőd- nünk a keleti piacokért, hiszen pénzük nincs, csak tartozásuk, s legfeljebb kerti törpével, vagy a Lumumba Egyetemet ábrázoló jelvénynyel tudnának fizetni a mi értékes áruinkért.” —vélekedtek a másik táborhoz tartozók. Nyilvánvalóan mindkét nézet hibás, hiszen egyoldalú és túlzott leegyszerűsítései a valóságnak, ami sokkal összetettebb és jóval árnyaltabb. Kezdetben, évekkel ezelőtt nyilván nagyobb volt még odaát, a FÁK országaiban is a zűrzavar, s a nehéz helyzetben bizony jól jöhet, kellemetlen pénzügyi magyarázkodás helyett egy színlelt sértődöttség bizonyos plakát miatt. Csak igen lassan alakultak ki arrafelé az üzleti élet viszonylag biztonságos kapaszkodó pontjai is. A mindkét oldalon színre lépő új cégek kereskedőinek fokozatosan kellet kitaposni a mára úgy, ahogy kialakult ösvényeket, amelyeken már haladhatnak a bátor „ karavánok”. A közelmúltban a keleti piacokról tartott országos tanácskozáson — amelyen részt vett több FÁK-beli kereskedelmi atassé is — pedig már arról beszéltek, hogy igenis van fizetőképes piac odaát a magyar élelmiszergazdaság termékei iránt, csak legyen elegendő árunk az igények kielégítésére. Y^ ersze az is kiderült, AJ hogy a mostani A igényt már nem olyan minőségben gondolják kielégíteni, mint amit a szovjetek alatt megszoktunk. BPI k C*1*3 é i y- . ,jg- .Äjiy Kommentár Tárca
