Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-16 / 219. szám
1994. szeptember 16., péntek HATTER Megállnak a negyedikben Fizikaórán a tarpai iskolában Nábrádi Lajos felvétele Kállai János Tarpa (KM) — A Kárpát- aljáról érkezett német szakos tanárnő szavai akkor késztetnek talányos töprengésre, amikor már valójában sokat tudok az intézményről. — A tarpai általános — mondja — alig rendelkezik az idegennyelv-oktatáshoz minimálisan szükséges feltételekkel. — Én azt hittem — teszi még hozzá —, hogy sokkal jobb körülmények közé jövök. Távolról, felületesebben nézvést tényleg nincs különösebb probléma az iskolával, jóllehet villanásnyi idő elegendő ahhoz, hogy észrevegyük: kívülről bizony tatarozásra szorulna a főépület. — Igen, belül még csak- csak...— mutat körbe az emeleti részen Vachter Gáspár igazgató. Szaktantermi rendszerben oktatunk, helyünk van bőven mindkét iskolarészben. Szegényesen Csak hát attól még nem lesz mondjuk földrajzi jellegűvé egy helyiség, hogy történetesen elhelyezünk benne néhány térképet és földgömböt. Bizony, szegények vagyunk... A sok-sok részletre kiterjedő beszélgetés során megtudom: az ötvenes évek végén csaknem háromszor annyi gyerek járt a helybéli iskolába, mint mostanság. A kb. hatszáz tanuló jelenléte feltételezte még a „C” jelű osztályok indítását is. Azóta persze megfogyatkozott Tarpa lakossága, kevesebb a nebuló. Százhúsz körül alakul az alsós, s mintegy százfőnyi a felsős létszám; a két csoportnyi, enyhe értelmi fogyatékos „kisegítéssel” együtt összesen mintegy kétszázötvenen koptatják naponta az iskolapadokat. Feltételezve, hogy minden tanköteles rendszeresen eljár és részt vesz a munkában... — Az idén huszonnyolc elsőssel kezdtünk. Azóta még „előkerült” négy kisgyerek... Tavaly tizenheten végeztek a nyolcadikban; ők valaha harmincnégyen startoltak. Tizenheten „elvesztek”. A cigány- tanulók zöme — a kisegítősöknek a kilencven, az összlét- számnak a huszonnyolc százaléka cigány származású — a negyedik-ötödik osztályban „megáll”. Most is van négy — 14-16 éves korú — felmentettünk. A túlkorosak (pl. egy tizenöt éves kamasz a negyedik osztályban!) minden szempontból rossz hatással vannak a normál évjáratúakra. Igen nehéz a helyzetünk e tekintetben. Nagy a rendezetlenség. Elég talán megemlítenem: egy család, négy tanköteles gyerekkel..., s mi nem is tudjuk, hogy a világon vannak... Ez a kérdéskör a mi iskolánkban megkerülhetetlenül, állandóan a középpontban van, és korántsem egy-két éve, jóval régebben nyomja rá a bélyegét a munkánkra. Halmozott hátrányok De ez még a problématömegnek csupán egy szelete. Sok a halmozottan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerek Tarpán, a tanulólétszám kb. egynegyede. Jó néhányan szinte csak a támogatásokra, a segélyekre számítanak. Felszerelés nélkül „látogatják” az órákat. Ilyen-olyan füzetekre az iskola készletéből még futja, ám ennél sokkal többre lenne szükség. Az 1994 tavaszán elkezdett (június közepén lezárult) szakmai elemzési folyamat (régiesebben: vizsgálat) — a megyei pedagógiai intézet szakértői végezték — írásos anyaga többek között feladatként fogalmazta meg a hátrányos helyzetűekre való hathatósabb odafigyelést, foglalkozást. Például: szakkörök szervezését. Miből...? — 1991-ben kaptam az igazgatói megbízást. Akkor sem ártott volna a szakmai elemzés. A tantestület összetétele azóta nagyon megváltozott. Nyolcán mentek nyugdíjba, hárman pedig más munkahelyre távoztak. A jelenlegi kollektívát — velem együtt — huszonhármán alkotjuk. Az MPI elemzése — a vizsgálódás mechanizmusa engem egy kicsit a régi brigádlátogatásokra emlékeztetett — több dolgot tartalmaz, amiben lépnünk kell. Az önkormányzatunk képviselő-testülete megtárgyalta a kb. öt oldalnyi summázatot. Határozattal köteleztek a feladatok végrehajtására. Az egyik közülük: legyen technika szakos tanárunk. Ez sikerült. A kolléga már nálunk dolgozik. A szá- mításrechnika oktatás feltételeinek a megteremtése már nehezebb dió! Se tanárunk, se gépeink (mindössze három, működésképtelen Commodore). Egy fiatal kartársnőnk viszont megkezdte a tanulmányait a számítástechnika kiegészítő szakon. Legyen több szertárunk...! Labilis pontok Mint mondottam, helyiségünk van fölösben; felszerelés, eszközök, szemléltető anyagok már kevésbé. És minden iszonyúan drága. Nem megnyugtató a kémiatanítás helyzete sem. Pillanatnyilag egy jól felkészült — egyetemet végzett — biológia szakos viszi az órákat. Legyen még egy ide- gennyelv-tanárunk! Legyen — mondom én is. Honnan? Az „egy szem” kárpátaljai németoroszosunk munkabírásáért, jó egészségi állapotáért szorítok naponta; mert ha ő kiesne, nem tudom, mihez kezdenénk. Már a hosszúra nyúlt szemlélődés, tájékozódás és eszmecsere vége felé mondja ki az iskola elsőszámú vezetője: ugyan miként is minősítették a tantestület munkáját, a tanulók eredményeit, a tarpai oktatónevelő tevékenység színvonalát az elemző szakemberek. — Közepes eredménnyel dolgozunk — fogalmazták meg. Jómagam szintén többet akartam elérni igazgatóságom három éve alatt, mint amit fel tudunk mutatni. Nem vitatom: voltak az elégségest sem elérő felmérési eredményeink egykét tárgyból; de voltak négy egész közelében is. Hiszem, hogy a pedagógusaimmal együtt mondhatom: tudunk előbbre lépni. Még vannak tartalékaink. De, s ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, ez csak a szülőkkel együtt, az ő megértő támogatásukkal, érdemi segítségükkel lehet. f Tárca (§1 / dejét sem tudja, mikor ült be fél órával indulás előtt a vonatba, mint most. Ha előre látta volna a következményeket, biztosan az utolsó percet választja, ami azért nem szokása. Akkor ugyan szegényebb lenne egy tapasztalattal, de gazdagabb 560forinttal, amennyire nagy máién hagyta magát levágni. Igen, igen a szélhámos által! Csak ne tessenek elképedni! Ez van! Életében először fordult elő vele, de előfordult. Átvágták, lenyúlták, bepaliz- ták. Es akkor mi van?! A tanulópénzt erre nézve is meg kell fizetni egyszer. A dolog úgy esett, hogy ott ült az egyelőre árnyékkal fedett vonatfülkében a Nyugati pályaudvar csarnokában és épp újságjait rendezgette, amikor egyszerre nyílt a tolóajtó és egy tetőtől talpig jólöltözött, tetőtől talpig szimpatikus harminc év körüli fiatalember toppant be rajta enyhén feldúlt állapotban. — Tovább utazik Hajdúszoboszlónál? - kérdezte szaporán szedve a levegőt, ami izgalomtól, de sietségtől egyaránt lehetett. — Igen - válaszolta, de még nem tudta mire vélni a megszólítást. —Jaj, de jó - így a másik számolta az összeget a szorult helyzetbe jutott utastársnak, aki tovább kérdezett: — Erre a vonatra helyjegy is kell? -Nem baj, legfeljebb helyjegyet nem veszek, azt Réti János Megfogyatkozás «Par segítsen már ki uram Szo- boszlóig 430forinttal. A metrón elvesztettem a pénztárcámat, és nem akarok jegy nélkül utazni. — Hajdúszoboszlón az állomáson vár a családom és odaadom a pénzt. Ezt hallván átvillant az agyán, hogy milyen szörnyű lehet, ha valakit a rossz sorsa elvág attól a lehetőségtől, hogy hazautazzon, hogy visz- szatérjen megszokott környezetébe a szerettei közé! Mi lenne - gondolta tovább - ha ő szorulna ilyen segítségre? Milyen jó lenne, ha valaki - ahogy ezt most ő is teszi - segítene rajta. Már nyúlt is a pénztárcájáért. Pontosan kimegpróbálom elintézni a kalauzzal. Vagy esetleg... Igen, adott még további 150 forintot az ismeretlennek, és sovány vigasz így utólag, hogy 20 forintot — csak semmi nagyvonalúság — még vissza is kért. Közben fülketárs érkezett, a helyét keresgélte, és e közjátékkal a gyanakvás, még ha lett is volna benne, úgy elszáll, mint sebtében vett hamburgerek illata a csarnok vasszerkezete felé. Nem, a talpig jólöltözött, becsületesképű fülkelátogató nem állt a jegyért várakozók között a pénztáraknál és nem volt a vonaton sem! Hogy Hajdúszoboszlón? Ugyan, dehogy! Várakozó család sehol, ember is alig. Csak a hatalmas üdülőszálló mosolygott távolból a szerelvény után. — Micsoda alakítás? - gondolta, mikor a tehetetlenség dühe már csillapodni kezdett benne. - Ezt kitalálta! Pontos összeg, pontos mese, hibátlan előadás. És megnyerő külső! Ha vonatonként ketten szánják meg, már nem lehet szegény ember! — Miért, az jobb lett volna, ha lefúj gázzal vagy egyszerűen fejbevág és elveszi a pénztárcádat mindenestül? Aztán csak Hajdúszoboszlón tértél volna magadhoz a személyzet aggódó élesztésére? — Az is lehet, hogy kint éhező gyerek és elfogyó feleség várta, sikerül-e apunak a mutatvány. Azóta pedig boldogan kacagva sietnek az ABC felé: - Nahát, elhitte azt a Hajdúszoboszlót..?. Még két megálló, és meggyőzi magát, hogy felvételét kérje az üdvhadsegbe. De készülni kellett a leszálláshoz. Ötszázhatvannal megfogyatkozva. ÜÜ k $ ■' ft í* I J 11 *§§ A kutya nem kell Balogh Géza A H. házaspár közeli ismerős, s most a nyáron engedett a rábeszélésemnek. Miért nem mozdultok ki a városból, korholtam őket, A Fel- ső-Tisza vidéke szép is, olcsó is, megússzátok pár ezer forintból. Ha nehezen is, de kötélnek álltak, s hamarosan hozzákezdtek az expedíció előkészületeihez. Térkép, gyógyszer, edény, gázfőző, szóval mikor elindult velük az öreg autó, azt hihették a szomszédok, ezek az Északisarkra mennek. Útközben boldogan tervezték az elkövetkező napokat, s a folyóparti községben sem volt gond, egy-kettőre megtalálták a kis parasztházat, amit két hónapos keresgélés után kibéreltek. Vitték magukkal az öreg vizslájukat is, hadd élvezze szegény kutya legalább most a szabad életet. De bár ne vitték volna, mert megpillantva a kutyát, a lakás gazdájának elkerekedett a szeme. Csak nem akarják ezt is behozni, húzta be orruk előtt az ajtót, s nem használt semmi... A család reggel indult, ám délben már megint Nyíregyházán volt. Hál’ istennek velem azóta csak egyszer találkoztak, de gondolhatják, mit kaptam tőlük. Azóta sem hagy nyugton az eset, s mikor a falusi turizmusban rejlő lehetőségekről hallok, olvasok, mind szkeptikusabban legyintek: a mi vidékünkön sajnos ma még csak nagyon kevesen készültek fel a vendégek fogadására. S a vendégvárók jó része sem helybéli, hanem pesti, ceglédi, debreceni, nagykanizsai. Tudom én persze, hogy a Balaton partján sem kimondottan az őslakosok bukszája hízik, de például a Dunakanyarban, vagy a Bugac környéki pusztákon már bizony érdemes lenne szétnézniük a rendkívül kedvező helyi adottságokat hasznosítani akaró szatmári, beregi embereknek. Hogy aztán kiknek kellene segíteni, felvilágosítani őket, erre bizony manapság nehezen lehetne válaszolni. j alószínűleg nekik, I / maguknak kellene \ összefogniuk, mert különben hamarosan kiszorulnak a saját Tisza-part- jukról. Pláne, ha válogatnak a vendégek között, ha finy- nyásan bezárják az ajtót egy-egy városi macska, kutya láttán. Kézi erővel Harasztosi Pál felvétele Furcsa igazság Kováts Dénes F ura szerzet az ember. Egyrészt szereti az igazságot, másrészt — bizonyos helyzetekben -— igyekszik azt eltitkolni. Érdekeitől függően. A dolog akkor válik „pikánsabbá”, amikor valamilyen okból eljárás indul közismert, vagy kevésbé ismert személy ellen, s arról a hírközlő szervek tudósítanak is. Az érintett reakciója nem mindig ugyanaz. Van, aki rögtön hangot akar adni véleményének; cáfolva, vagy elismerve, de magyarázva vétkét; mások begubóznak, megsértődnek. Hasonló eset történt a közelmúltban. Kitudódott: egy nyíregyházi önkormányzati képviselő gyanúba keveredett a fővárosban, vizsgálat indult ügyében. A történtekről bizonyos adatok napvilágot láttak, a gyanúsítottat viszont nem lehetett elérni. Később, amikor létrejött a találkozó, azzal hárította el a nyilatkozatot, hogy valótlan adatok jelentek meg ügyéről, ezért nem mondja el véleményét. Annak ellenére, hogy lehetőséget kapott rá. Természetesen rögtön felvetődik a kérdés, miért ez a begubózás. Ha tisztázni akarná magát, elmondani az igazságot, miért nem használja ki a lehetőséget? Persze az is lehet, hogy mégsem olyan tiszta az ügy, s az elutasítás indoklása csupán ürügyül szolgál. Az okokat csupán ő tudja. A z igazság fura dolog, gyakran kétirányú is. Ugyanabban az ügyben a szembenálló feleknek mást-mást jelent. Akkor válik furává egy vélemény, ha azt valaki el sem akarja mondani...