Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-15 / 218. szám
/• 1994. szeptember 15., csütörtök HÁTTÉR Nyereség tisztességesen Automatikus kamarai tagság • Állami feladatok átvállalása • Őszi szervezés Nyíregyháza (KM - GB) — Fontos időszak előtt áll az új kamarák, köztük az agrárkamara törvény előírta szervezése. Október végére mint mindenütt, létre kell hozni a megyei szervezetet, és meg kell választani azokat a küldötteket, akik megfelelően tudják majd képviselni az országos kamarában az egyes megyei területeket. Az agrárkamarának különösképpen minél előbb alkalmassá kell válnia azoknak az állami feladatoknak az átvállalására, amellyel terme- lőközelből, helyi ismeretekkel lehet majd segíteni a piacszervezést. Lakatos András országgyűlési képviselőt, a megyei ideiglenes kamarai előkészítő bizottság elnökét az új agrárkamara szervezésének fontos kérdéseiről kérdeztük. Közfeladatok — Az új kamarák köztestületekként fognak működni, amelyek legfontosabb ismérve, hogy a tagsága által végzett tevékenységéhez kapcsolódóan az államtól függetlenül, közfeladatokat lát el. Alapvető fontosságú tehát — az érdek- képviseleti szervezetektől eltérően —, hogy ezek a kamarák állami feladatokat fognak átvállalni. A piacszervezés javítása és a piacon való eredményesebb szereplés érdekében végzett feladatok mellett olyanok átvételéről van szó, mint az információs rendszer kialakítása/működtetése, a növény-, és talajvédelmi szolgálat működtetése, a termékminősítési tevékenység, az állat- tenyésztési teljesítményvizsgálat, a decentralizált alapok körüli gyakorlati közreműködés, állategészségügyi feladatok és az agrár szakoktatással, kutatással kapcsolatos szervezési feladatok. □ Ki lehet, vagy lesz a kamara, konkrétan az agrárkamara tagja? Úgy hallani, kötelező a tagság. Kötelező tagság — A gazdasági kamarai tagságban, tehát az agrárkamarában is, az úgynevezett au- tomatikusság, vagy úgy is fogalmazhatjuk, hogy a kötelező tagság elve fog működni. Ez azt jelenti, hogy gazdasági tevékenységet (nyereség és vagyonszerzés céljából rendszeresen végzett termelő vagy szolgáltató tevékenységet) csak úgy lehet majd folytatni a jövőben, ha az együtt jár a kamarai tagsággal. Ugyanis csak ily módon biztosítható, hogy az érintettek (gazdák, magán vállalkozók és jogi személyek) gazdasági önigazgatása hozzájáruljon a forgalom biztonságának növeléséhez, valamint a piaci magatartásra vonatkozó etikai, és egyéb követelmények betartásához. A területi agrárkamara tagjai tehát minden olyan gazdálkodó szervezet, amely kizárólag erdő-, és mezőgazdasági tevékenységet folytat. □ Mit, kit kell érteni gazdálkodó szervezeten? — A vállalatokat, szövetkezeteket, társaságokat, egyes jogi személyeket, de a vállalkozási engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozókat, sőt a mezőgazdasági vállalkozókat is. Ez utóbbiak alatt értjük azokat a mezőgazdasági kistermelőket, akik piacra termelnek, tehát árut értékesítenek és ezért áfa-kompenzációt kapnak. Az áfa-kompenzációval az illető bekerül az APEH nyilvántartásába, ezáltal viszont automatikusan kamarai tag lesz. □ Milyen szervezetben dolgozik az új agrárkamara? Alulról építkezik — Az új agrárkamara az alulról való építkezés elve szerint szerveződik. Ez azt jelenti, hogy valamennyi olyan helyen, ahol tíz mezőgazdasági termelő van, mezőgazdasági bizottságokat kell létrehozni, amelyeknek a feladata lesz a helyi agrárszervezés és piacszervezés, a tájékoztatás, információműködtetés, az ön- kormányzattal való együttműködés. Úgy is fogalmazhatnám, hogy helyben az agrár- termelés szervezése, információ föl- és lejuttatása a feladata a gazdák között. □ Hány helyen lesz, kikből áll majd a mezőgazdasági bizottság? — Előreláthatólag, a megyében mintegy 160 településen alakulnak meg a következő hetekben e bizottságok. A mezőgazdasági bizottságokba tömörülnek majd azok a kistermelők, akiknek a termelése a 4 millió forint árbevételt nem haladja meg. □ A nagyobbak külön csoportba kerülnek? — Az említett nagyságrend fölötti termelők (mindegy milyen szektorhoz tartoznak) alakítják meg a másik fontos pillérét az agrárkamarának. Ezek pedig a kamarai osztályok (pl. növénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, halászat stb.), amelyekben meghatározók lesznek a jogi személyek, de a nagyobb egyéni termelők is ott lesznek. □ Hol tartanak most a szervezéssel a megyében? — Legfontosabb most ösz- szegyűjteni a településeken a lehetséges kamarai tagokat. Ebben segítséget kaptunk a jegyzőktől, ugyanakkor gondjaink vannak az APEH-hel, amiben a kormány már segítséget ígért. Mihelyst ez megvan, megkezdődik azonnal a mezőgazdasági bizottságok szervezése a községekben. Ebben nagyon kérem a megye gazdálkodóit, segítsenek a meghirdetett estén, az adott településen minél teljesebb létszámban összejönni, hogy ott még részletesebb felvilágosítást adhassunk. Erre, mint általában a megfelelő tájékoztatásra — ami sok egyéb között az új agrárkamara feladata lesz — nagy szüksége van a települések gazdálkodóinak. Az időközben szerveződő osztályok és a megalakuló mezőgazdasági bizottságok lesznek jogosultak aztán küldötteket delegálni az október végén alakuló közgyűlésre, amely megválasztja a megyei agrárkamara vezetését és az országos agrárkamarába küldött személyeket. Tárca m CVI vfl-w-~i lígérkeztem az egyik rokonomhoz segíteni. I J Félkészen vett néhány évvel ezelőtt egy házat, azóta a saját ízlése szerint építi tovább.Betonozásról volt szó, ami nem gyerekjáték. Készültem hát a munkára, s a kb. száz kilométeres útra, melyet öreg motorkerékpárommal kívántam megtenni. Minden jól kezdődött. Forró délután indultam,—sehol egy felhő az égen. Lendületesen haladtam a közepes forgalomban, dudorásztam, élveztem az ingemet dagasztó levegő simogatását, nézegettem az erdősávok tagolta tájat, a messzi hegyeket. Egy kanyargós szakaszon aztán, úgy félúton, inogni kezdett a kormány a kezemben, mintha jégen járnék. Ezt a tünetet ismertem jól, s ahogy a hátsó kerekemből a levegő, úgy belőlem is elszelelt a jókedv azon nyomban. Még csak ez hiányozott! Megálltam, köAntat Attila Defekt rülnéztem: rovarcirpelés, poros árokpart, körül kukorica- és répatáblák a perzselő hőségben. Az egyik település vagy négy kilométerre mögöttem, a másik jóval messzebb előttem. Lássuk csak, mire mennék magam — töp- rengtem. Szerszám van, ragasztó és foltnak való van, pumpa nincs, de majd megállítok valakit, s kérek. A biztonság kedvéért előszedtem mindent. Nézem a ragasztót, hát a tubus olyan, akár a kő. Nyomogatom: eltörik. Az évek alatt, míg nem használtam, a tartalma, bizony, beleszáradt... Szidtam magam a gondatlanságom miatt, de nem volt mit tenni, elindultam a motorral együtt gyalog a mögöttem lévő kisváros felé. Erőlködtem, lihegtem, a verejték nem is csörgött, hanem záporozott rólam. Másfél óra múlva, mint ki a sivatagból tér meg, bevánszorogtam a városka első utamba került épülete, a benzinkút elé. A hölgy bizalmatlanul méregetett, ahogy előadtam problémámat. és se ragasztóval, se tanácscsal nem tudott szolgálni. A kutak előtt állt néhány kopott autó. Ahogy tanácstalanul lézengtem ott, az egyikből egyszer csak kiszólt egy férfi: — Szálljon be, ismerős vagyok itt, nézünk magának valami gumijavítót. A motort hátrahagyva beültem mellé. Három helyen is megfordultunk, de késő délután volt, s a műhelyek mind bezártak már. — Lakik itt egy rokonom — vigasztalt patrónu- som —, ő is sokáig motorozott, megnézzük, hátha tud segíteni. Szűk portájú, apró ház elé kanyarodtunk. Az udvaron idősebb, cigarettázó férfi felügyelt a mellette játszó kisgyerekre. — Tolja csak ide a motorját, megcsináljuk egykettőre — bíztatott aztán, ahogy megtudta, miről van szó. Autós segítőm megnyugodva elviharozott, én meg negyedóra múlva már új pártfogómnál voltam/ a járgányommal együtt. És valóban került segítség, ragasztó, minden. A munka után a háziak még üdítővel, kávéval is megkínáltak. Hálásan, jó érzésekkel telve búcsúztam el tőlük. A hátra lévő úton pedig egyre az járt a fejemben: hogy lehet az, hogy minél eldugottabb, szerényebb helyre vetődik az ember, annál több szívélyességgel találkozik! Kevesebbet többért Gyürke László M ar megint a zsebünkre: a fogyasztók zsebére megy a játék. Azt, gondolom, sokan észrevették, hogy (főiszezonban még sose volt ilyen drága a zöldség. A drágaságot sokféleképpen lehet magyarázni: gyilkos aszály miatt gyenge a termés, az öntözés költség- növelő hatását a fogyasztóra (is) leosztják, leértékelték a forintot, stb., stb.. (Bár ez utóbbinak teszem azt a paradicsom fogyasztói árán nem kellene annyira érződnie.) Az érveket így önmagukban, egyéb körülményektől elvonatkoztatva még el is lehetne fogadni. (Bár ettől még nem lett több a leértékelt forintból a fogyasztók zsebében.) Azt hinné a laikus: nyilván azért drága a kereskedőnél a zöldség, mert az említett objektív körülmények miatt drágábban is vásárolja fel. A termelő szemszögéből nézvén a dolgot: drágábban adja el tehát portékáját. Mondom, azt hi- hetnők. A minap az egyik délnyírségi faluban hallottam. Nem értette az atyafi, hogy lehet az: tavaly nyolc forintot kapott a paradicsom kilójáért, most meg hetet. Közben, ugye, a forintot többször leértékelték, a legutóbbi pedig egészen drasztikus volt. (Csak zárójelben jegyzem meg: a tőkés importból származó áruk egy része nyomban 30-35 százalékkal ugrott, és nem nyolccal. Ki érti ezt?) A dolog roppant elgondolkoztató. Vajon nem a mezőgazdasági termelő munkáját értékelték ezzel le? Mert ugye mennyit ér ma a hét forint a tavalyi nyolchoz képest? Egy konkrét példa, gondolom, elég illusztrációnak. Egy egyszerű fénymásoló például a forint leértékelése előtt úgy 50 ezer forint körül volt. Utána? Nyolcvan- ezer. Tavaly, mikor még nyolc forintot kapott a paradicsomért az őstermelő és a fénymásolóhoz az említett áron lehetett hozzájutni, az neki 6250 kiló paradicsomába került (volna). Az idén, az új kormány egyik szakértő intézkedése nyomán ugyanaz 11 428 és fél kilóba. Hát nem csodálatos? Valószínűleg más számok jönnének ki, ha a termeléshez szükséges gázolajat, vegyszereket, műtrágyát vennénk alapul. De hogy ott is meglehetősen drasztikus az áremelkedés, azt biztosra vehetjük. P ersze, tudom, minden kontextusból kiragadott példa sántít valahol. (Hisz a drágulás nem mindenütt ilyen kirívó — mondhatják.) Azt azonban aligha hiheti bárki, hogy hasonló intézkedések gyógyírként hatnak mezőgazdaságunkra. Kommentár Száguldó veszteség Páll Géza-m—t vekkel ezelőtt már be- bizonyosodott, hogy 1—J ráfizetjük az ingünket is a nagy csinadatrával meghonosított Forma-l-re, melyről sokan úgy gondolták: a veszteségek ellenére is megéri megrendezni a nemzetközi autóversenyt, mert jó hírét viszi az országnak. Néhány napig ránk figyel a világ. Ettől többen könnyesre sírtáka szemüket, holott valójában a világ nem ránk, magyarokra és nem Magyarországra, hanem az életveszedelemmel játszó versenyzőkre figyel. Aligha várható, hogy a tőkés világ nagyjai rohannak fölös pénzüket magyarföldön elhelyezni. Nem rohannak. Mi viszont rohanhatunk újra a pénzünk után. Mint ezt minden normális ember tudta, ismét jócskán veszteséges lesz a Forma-1, s ennek költségei a Pénzügyminisztériumot, magyarán szólva az állampolgár zsebét terhelheti. A közlemény igen diszkréten fogalmaz, amikor azt mondja, a veszteséges rendezvény miatt indokolt lehet a 200 millió forintos állami garanciavállalás igénybevétele. Nem tudom kinek üzlet, kinek éri meg az egyébként látványos és sok hazai nézőt vonzó verseny mindenáron való életben tartása. Ebben akkor lenne poén, ha az milliókat, netán százmilliókat hozna a konyhára, nem pedig vinne az amúgy is üres államkasszából. Az sem teljesen világos a számok világában kevésbé járatos állampolgár számára, ha már jó előre jelezték a szakemberek, hogy a nagy buli nagy veszteséggel járhat, s a jelenleg rendezési elvek szerint nem biztos, hogy a szervezők a költségek csökkentésében és a bevételek növelésében érdekeltek, mivel sikerült kiharcolniuk vagy talán ki- sarcolniuk az állami garanciavállalást. így ők, a rendezők egy fillért sem veszíthetnek. De mit veszíthet a másik fél...? Sokat. Talán ha a „több is veszett Mohácsnál” szisztémát alkalmazzuk, könnyebben túl tehetjük magunkat az újabb kudarcon. Mert mi az a kétszáz millió a sok milliárdos másutt bekövetkezett veszteségekhez képest. M égis érdemes lenne felülvizsgálni, mire érdemes, szabad, lehet állami garanciát vállalni, s mire nem szabad. Különösen a száguldó veszteség az utolsót is elviszi az állampolgár cincogóforintjaiból. JL Még tart a meleg Harasztosi Pál felvétele Nézőpont
