Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-13 / 216. szám

1994. szeptember 13., kedd HOBBI Rossz fészekbe nem kerül társ Fű, fa, papír, mész, selyemszál, nád, agyag és viasz is kell a madárlakhoz Budapest (MTI) — Nagy­szerű teljesítményre képesek a madarak, amikor fészket épí­tenek, ahová majd fiaikkal együtt bebújhatnak, s ahol biz­tonságos és meleg otthonra találnak. Igyekeznek, hogy teljes kényelmet, és kellemes lakhelyet biztosítsanak az egész madárcsalád számára. A legtöbb madár rendkívül nagy ügyességről tesz tanúbizony­ságot. kellemes egyszemélyes „lakást”, vagy több személy részére alkalmas fészket ké­szítenek a legkülönfélébb anyag — fű, fa, papír, mész, selyemszál, nád, agyag, viasz — felhasználásával. A legtöbb madárszülő előnyben részesíti a félgömb alakú fészket, mert abban ké­nyelmesen el lehet helyezked­ni, s még a jó kilátás is biztosí­tott. Az egyedüli hátránya en­nek a fészekformának, hogy a tojásoknak és később a kis fiókáknak nem nyújt kellő védelmet a fészekrablók ellen. Ezért néhány madár tovább­fejlesztette a nyitott félgömb alakú fészket zárt gömbala­kúvá. Ennek általában oldalról van a bejárata, s egyaránt jól védi lakóit az esőtől, naptól, hidegtől s az ellenségtől is. Egy hátulütője van az ilyen­forma fészeknek, hogy gyak­ran a madárszülők sem tudnak időben elmenekülni a fészek­ből. Még fejlettebb forma az ún. „csöves” fészek, ami egy gömb alakú fészek, alul cső alakú bejárattal. Ezek a faá­gakra erősítve himbálódznak, megnehezítve ezáltal a fészek­rablók dolgát. Természetesen A fészekrakás egy ilyen fészek készítését ala­posan meg kell tanulni, sok idő és fáradság, valamint sok energia és ügyesség is szük­ségeltetik hozzá.- Az ilyen fészkek építésében elsősorban a szövőmadarak hímjei jeles­kednek. Összefonják és szövik a fűszálakat, melyeket saját maguk téptek le, s gömb ala­kúvá képezik ki művészi ügyességgel jövendő lakhe­lyüket, alul kiképzett bejárat­Archív felvétel tál. Miután elkészült a, Jakás”, máris házasodhat a madár, s hangos dürögéssel odacsalo­gatja a nőstényeket, akik megtekintik, véleményezik, és ha megfelelőnek ítélik a mun­kát, akkor jöhet a közös fé­szekrakás, azaz elfogadja a fé­szek építőjét partnerként. Ha netán nem tetszik a fészek, megesik, hogy a madárka nem talál párt. A feketeharkály a fakéreg belsejében fészkel ál­talában, amelyet kemény, erős csőrével vájt ki. A faforgácsot munka közben a magasabban lévő nyíláson keresztül kidob­ja a fészekből. A kaktusz tüs­kéi kitűnő védelmet nyújtanak az óriás koibri madárnak, aho­vá a fészkét építi. Az ellenség számára szinte megközelíthe­tetlen. A cinege egy egészen közönséges függő fészket épít azonban két bejárattal, az egyik álcázott és a semmibe vezet, a másik pedig, a valódi, ami rejtve van. Sárból és agyagból készíti el a fészkét a brazíliai fazekas­madár, mégpedig a fatörzs el­ágazásában, biztonságos he­lyen. A chilei kolibri művészi ügyességgel készíti el fészkét levelekből. A leveleket apró szálakkal szövi össze. A nádirigó jól elrejtve a ná­dasban biztosítja kicsinyei számára a lakóhelyet. A vas­tag nádszálak cölöpként szol­gálnak a fészeképítmény alatt, s alig észrevehető. A Kenyában honos sárga szövőmadár egyszemélyes fészkeket épít, holott nagy kolóniákban él. Az egyszemé­lyes fészek nagyobb biztonsá­got nyújt lakójának a sok el­lenséggel és ragadozókkal szemben. (Képünkön). A fecskék, mint ismeretes, nedves agyagból készítik fész­küket, mely általában kehely- formájú és leginkább a tetők alá helyezik el. Az a fecske, amelynek elhagyott fészkét időközben (ameddig mele­gebb éghajlatra költözött) más madár látogatja, visszatérte után már nem hajlandó vissza­költözni a régi fészekbe. Mosómedve Szűcs Róbert felvétele Nyíregyháza (KM - Cs. K.) — A képen látható Zorát két kistestvérével kéthetes korától neveli a sóstói vadaspark vezetője, Szánthó János. A három kis mosómacit azért kellett el­választani anyjuktól, mert nem viselte gondjukat. Másfél hónapos korukig csak tejet kaptak cumis­üvegből, most már — há­rom hónapos korukra — darált és pépes ételeket is esznek. Rendkívül élénkek, kí­váncsiak, örökösen szima­tolnak. Nem híresek vis­zont a bátorságukról: a hir­telen mozdulattól, zajtól azonnal megijednek, s me­nekülnek. Méghozzá felfelé, így az­tán nevelőjüket nem egy­szer éri az a meglepetés, hogy a három mosómaci egyszerre keres a vállán menedéket. Zora mindhá­rom közül a legbarátsá­gosabb, ő volt, aki elsőként kimászott a dobozból, hogy felfedező útra induljon. Alig várja, hogy gazdája letelepedjen a tévé elé, mert akkor máris mehet a ,Jie- lyére”, kicsit bóbiskolni a vállára. Egyébként gyakorta „sé­tálgat” így gazdájával a parkban is: békésen ül­dögélve annak vállán. A mosómaci még a ta­pétára is felkapaszkodik, olyan erősek a karmai, hogy gyakorlatilag nincsen előtte megmászhatatlan akadály. Fotómodellnek viszont teljességgel alkal­matlan: a szerkesztőségi szobában egy pillanatra meg nem állt volna még a fénykép kedvéért sem. Fiatal kuvaiti gyöngyhalászok Kuvait (MTI) — Gazdag fi­atal kuvaitiak nyaranta ott­hagyják gyors autóikat és léghűtéses lakásukat. Fából készült kis vitorlásokra száll­nak, hogy megízleljék, milyen kemény volt őseik élete. Lányok és fiúk tucatjai gyöngyhalászattal foglalkoz­nak 10 napon át az emírség partjainak közelében. Levetve makulátlan fehér ruhájukat, egyszerű rövid trikót öltve a fiatalok visszaidézik a régi szellemet, amely elődeiket jellemezte. — Az élet régen nagyon kemény és kegyetlen volt, és én büszke vagyok őseimre — mondta Abdullah al-Juraidan egyetemi hallgató a Reuter brit hírügynökség munkatársá­nak. — Néhányan nagyon ne­héznek találják a munkát és ar­ra gondolnak, hogy abbahagy­ják, de büszkeségük legyőzi a nehézségeket, amikor nagy­apáikra gondolnak — hangoz­tatta egy másik diák, Ahmad Hamad al-Ghaith. Kuvaitban a gyöngyhalászat valamikor hagyományos fog­lalkozás volt, együtt a halá­szattal és csónaképítéssel. Ezek jelentették a megélhetés fő forrásait, még mielőtt olajra bukkantak volna. Még 1970 körül is, amikor Ahmad és Abdullah még nem is élt, Ku­vait népének nagy része távol állt a gazdagságtól. Érdekes, hogy számos kuvaiti, aki az olajnak köszönhetően ma a legnagyobb luxusban él, nosz­talgiával gondol az egyszerű, nehéz múltra. Ebben az évben 160 fiatal vett részt a régi módon űzött gyöngyhalászatban. A prog­ram már 1986-ban indult, de a háború idején természetesen fel kellett függeszteni. A fiatal amatőrök persze nem merülnek olyan mélyre, mint a korábbi hivatásos gyöngyhalászok, de a régi módszert alkalmazzák. Ez ab­ból áll, hogy a víz alatt egysze­rűen visszatartják lélegzetü­ket. Orrukra csipeszt erősíte­nek, nehogy vizet lélegezze­nek be és szemüveg nélkül úsznak le a mélybe. Elődeik­hez hasonlóan egy társuk kö­télen tartja őket a csónakból. Ha az amatőr búvár bajba ke­rül, meghúzza a kötelet és kol­légája kihúzza. Éjszaka a fiatalok visszavi­torláznak a partra és takaróba burkolózva a csillagok alatt alusznak. Tanáraik megtanít­ják őket a régi gyöngyhalász­énekekre és a hagyományos táncokra. Magukra hagyott négylábúak Sevilla (MTI) — Nyaranta egy úttest közepén álló, szo­morú szemű kutyát ábrázoló plakát jelenik meg Spanyol- ország hirdetőtábláin és újság­jaiban: ő képviseli azt a száz­ezer kutya és kétszázezer macska sorstársát, akiket ma­gukra hagynak a vakációra in­duló spanyol családok. Úgy tűnik, hogy a felhívás .J'íe hagyd el őt, ő soha nem hagyna el téged!” lassacskán kezd hatásossá válni. Jóllehet a nyári hónapokban még min­dig sok „apátlan-anyátlan” négylábú ténfereg az utcákon, számuk azért egyre csökken. 1993-ban például már húsz százalékkal kevesebben vol­tak, mint még egy évvel ko­rábban. A probléma azonban annyi­ra valós, hogy nagyobb figyel­met szentelnek neki, mint az állatvédők által ellenzett bi­kaviadaloknak. A magára hagyott házi ked­venceket legtöbbször autó gá- m. zolja halálra, máskor hatósági szervek, esetleg a zord kö­rülmények végeznek velük. A legkegyetlenebbek az újdon­sült állattulajdonosok, ezért nagyon fontos az ő felvilá­gosításuk. A sevillai állatvédő társaság szerint júliusban és augusztus­ban háromszorosára nő a náluk menedéket találó kutyák száma. A forgalmi rendőrök szerint pedig az elmúlt öt nyáron négy embert ért halálos közúti baleset az utcán ténfer­gő kutyák miatt. Csupán An­dalúziában 150 ezer kutya veszti életét az utakon. Jóllehet a gazdasági fellen­dülésnek köszönhetően az em­berek ma többet törődnek ked­venceikkel, mint régen, a probléma nem enyhül a nö­vekvő számú tulajdonosok mi­att. Az ötvenes években csak kevesek engedhették meg ma­guknak az úri luxusnak szá­mító kisállattartást. Ma 3,5 millió kutya és 2,6 millió macska él Spanyolországban. Tíz évvel ezelőtt számuk 3, il­letve 2,1 millió volt. A ked­venceikről megfeledkező spa­nyolok magatartása késztette a Purina állateledelgyártó céget arra, hogy 1988-ban plakát­kampányt kezdjen a tulajdo­nosok lelkiismeretének feléb­resztésére. A Purina Alapítvány szor­galmazza, hogy a nyaralni in­duló spanyolok vigyék ma­gukkal kedvenceiket a vaká­cióra is. Segítségül hosszú lis­tán sorolják fel azokat a szál­lodákat, amelyek befogadják a négylábú vendégeket is. Egyre többen vannak azok a tulajdonosok is, akik men- helyre viszik állataikat, mi­előtt négy-hat hetes nyaralásra indulnának. Az a nézet, hogy az állatok eldobhatóak, mint egy kiürült doboz, a felvilágo­sítás hiányából fakad. Katalóniában nemrégiben törvénybe foglalták az állatok jogait, és az állatvédelemnek ezt a módját azóta már Spa­nyolország kilenc másik auto­nóm körzetében is átvették. Állatkínzásért tehát ezentúl nagy árat kell fizetni. Januártól kezdve minden katalóniai kutyát tetoválással vagy mikrochippel jelölnek meg, és a tulajdonosokat te­szik majd felelőssé, ha el­kóborolt állatuk balesetet okoz. Több állatvédő egyesület fe­lajánlotta már, hogy némi ado­mány fejében vigyáz a nyaraló családok állataira. Változás ide vagy oda, a spanyol társadalom kifogásol­ható magatartást tanúsít az ál­latok iránt. Az emberek drága, fajtiszta kutyákat vásárolnak, hogy legyen mivel kérked­niük, de senki nem akarja a szegény korcsokat. Vannak olyanok is, akik úgy akarják változtatni kutyájuk fajtáját, mint a kocsijuk márkáját — ahogy a divat diktálja. Hobbihirek Tengi dalok... ...Magas rangú kínai veze­tők rövidesen abba a ké­nyes helyzetbe kerülnek, hogy nyilvánosan meg kell ítélniük: dalköltőnek mi­lyen az ország első embere, Teng Hsziao-ping. A kul­turális minisztérium a nép- köztársaság kikiáltásának közelgő 45. évfordulója al­kalmából meghirdette a for­radalmi dalok fesztiválját, s a benevezett dalok között veterán forradalmárok szer­zeményei is megtalálha­tók, köztük Csou En-laj és Teng Hsziao-ping művei. (MTI) Dolgos katicák... ...Az Egyesült Államokból importált 3000 katicabogár alapos munkát végzett — megszabadított a levéltet- vektől egy öreg hársfát a hollandiai Ijsselmuiden vá­rosában. Ráadásul a kárté­kony rovarok elleni környe­zetbarát akció mindössze kerek 27 márkájába került az illetékes városi hatóság­nak. A derék katicák né­hány hét alatt végeztek a le- véltetvekkel. A katicabogár egyébként körülbelül 5000 levéltetűt fogyaszt el három hónapos élete folyamán. (MTI) Albán autómánia... ...Két éve még csupán a ke­rékpárosok nyögéseit lehe­tett hallani az albán utcá­kon, mert a sztálinista rend­szer törvénnyel tiltotta az autóbirtoklást. Mostanra vi­szont már több mint száz­ezer autó van magánkézben — azóta az albán utcakép­hez hozzátartozik a kalákás betolás. A gyalogosoknak saját felelősségükre kell át­kelniük az úttest túlolda­lára, mert ha egy autó egy­szer beindul, vezetője nem szívesen áll meg vele. (MTI) Német kertbarátok... ...Egy felmérés szerint a né­metek a legnagyobb kertba­rátok Nyugat-Európában, sőt fejenkét évi 154 márka összegben egész Európá­ban ők költik a legtöbb pénzt kertápolásra. Nyugat- Európa lakossága évi kerek 25 milliárd márkát fordít növényekre, virágokra és kertápolásra, s ebből tízrnil- liárd jut a németekre. (MTI) Gazdikereső Nyíregyháza (KM) — Három kisci- cának kere­sünk gazdát, a címük: Kemecse, Rákóczi út 64. Állatszeretők jelentke­zését várják öt nyolchetes kiscicáért Nyíregyházán, a Moszkva utca 52. szám alatt. Három hónapos német­juhász keverék kan kisku­tyának keresünk gazdit. Érdeklődni a (42) 342- 845-ös telefonszámon le­het.

Next

/
Oldalképek
Tartalom