Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-13 / 216. szám
1994. szeptember 13., kedd HÁTTÉR Keiet-Magyaiország 3 Abapuszta nem lett puszta Szegények itt az emberek, az adót se tudják miből fizetni, mégis maradnának Abapuszta központja a görög templommal A szerző felvétele Balogh Géza Balkány-Abapuszta (KM) — Balkány, a dél-nyírségi nagyközség olyan, mint az a kotlóstyuk, melynek elkószáltak a csibéi. A kiscsirkék ez esetben a tanyák, melyekből annyi van ezen a tájon, hogy megszámolni is alig lehet őket. A község déli határának legjelentősebb tanyája Abapuszta, mely a nevével ellentétben se nem tanya, se nem puszta, hanem egy valóságos falu. Van óvodája, iskolája, temploma, boltja, korcsmája, vasúti megállója. Ha Balkányból a szomszédos megyének, Nyíradonynak vesszük az irányt, úgy öt kilométer megtétele után bizonytalanodik el először az ember. No most aztán merre? — tűnődik el a keresztárnál, mert onnan szétnézve legalább fél tucatnyi aprócska települést lát. Mindjárt legelőször Nagykecskést, majd Kiskecskést, Barcikát, Szitát, Citromszigetet. Ez utóbbi azonban nem hivatalos elnevezés, azt csak az ott élők hívják így tréfásan, például Bodogán György, aki egy százassal a zsebben bőszen nyomja a pedált Abapuszta felé, hogy az ottani korcsmában felhajtson egy üveg Borsodit ezen a nyárt idéző meleg őszelőn. Munkanélküliség — Ó, jó lelkű emberek laknak erre — mondja —, pedig rengeteg a bekerült, mint én magam is. Én is Adonyban laktam, de megismertem itt kint, a tanyákon egy jó képű özvegyasszonyt. Négy gyermeke volt már akkor, de rögtön elvettem. Még született két közös gyermekünk is, így aztán, mikor összejövünk, alig férünk el a házban. Nem is volna itt gond, eléldegélnénk csendben, csak ne lenne ez a nagy munkanélküliség. Bodogán György ötvennyolc éves, így aztán őt magát már nem nagyon érinti a munkanélküliség, a gyermekei közül viszont többet is. Most, a privatizáció során visszakapott négy hold földet, de csak egyet tartott meg. Megszűnt a demokrácia — Bolond fejjel eladtam három holdat tizenkét ezer forintért. A megmaradt egy holdon is több termett, hiába volt a nagy szárazság. Bizony, így jártam, maszek itt már minden, mondom is, megszűnt a demokrácia — legyint keserűen, s ha már sört nem ihatok, meghív egy pohár kólára. Abapuszta ugyan Balkány- hoz tartozik közigazgatásilag, de legalább annyi szál fűzi a szomszédos megyében lévő Nyíradonyhoz is. Maga a korcsmáros, Tasi Mihály is onnan jár ki naponta, s egyáltalán nem lehet ráfogni, hogy elégedett lenne a forgalommal. — Szegények itt az emberek — törölgeti a pultot, hogy valamivel elfoglalja magát —, az adót sem igen tudják miből fizetni. Az az igazság, nemigen készültek itt fel a rendszerváltást követő farkastörvényekre, azt hitték örökké fog tartani a téeszvilág. Nézzen körbe, itt majd mindenütt nagy gyümölcsösöket lát, a téeszek, az állami gazdaságok mindenkinek munkát adtak. Igaz, nem fizettek valami fényesen, de az emberek megszokták a jó, langyos életet. Most pedig csak kevesen képesek eligazodni a kacskaringós világunkban. Van időnk politizálgatni, hiszen hétköznap délelőtt van, s mindössze hárman-négyen támasztjuk a pultot, köztünk Pénzes István is, aki az egyedüli abapusztai köztünk. Munkanélküli természetesen ő is, s azon kesereg,'hogy milyen drága az iskola, a napközi. Nem ő jár persze oda, hanem a két kislánya. Az apjuk az első hat osztályt még itt, a pusztán végezte el, pont akkor szüntették meg a két felső osztályt helyben, mikor ő odaért. Tanyagondnok Most az őszön pedig minden osztályt felszámoltak. Egészen júniusig az alsó három osztály még Abapusztán tanulhatott, de a nyáron úgy döntöttek a szülők, jobb, ha bent, a városnyi községben koptatják a padokat a kisebbek — Volt is ebből vita épp elég, hiszen másutt azért harcolnak a szülők, hogy visszakapják az egykori iskolájukat, de a többség így döntött — kommentálja az eseményeket Kajzer Sándor tanyagondnok. — Az iskolához ennek ellenére természetesen nem nyúltunk, hiszen ki tudja, lehet, hogy jövőre meggondolják magukat a szülők. A tanyagondnok egyébként okleveles kőműves mester, két éve vette nyakába a környező tanyák seregnyi gondját. Közben azért a mal- teroskanalat, a kőműveskalapácsot is kézbeveszi olykorolykor, legutóbb a helyi görög katolikus templom építésénél. Építene ő persze mást is, lakásokat például, de kinek van ma pénze lakást építeni?! Még másutt se, nem Abapusztán, ahol háromszázan ha élnek. Ez is fáj, hogyne fájna a tanyagondnoknak, de a tanyabelijeivel legalább ennyit bosz- szankodnak a lehetetlenné vált közlekedés miatt is. — Mégis, tudja mi az érdekes? — néz rám búcsúzóul Kajzer Sándor. — Hogy Abapuszta se nem öregszik, se nem fogy. Maradnak a fiatalok. Azt mondják, minek mennének, nem a világ vége ez! Támogatásból elsők Nyíregyháza (KM) — A munkanélküliség kezelésének több kategóriájában megyénk országos viszonylatban „dobogós helyen” áll. Ez hangzott el pénteken Nyíregyházán a megyei munkaügyi tanács ülésén. A tanácsülés több fontos napirendet tárgyaló munkájában résztvett Csabai Lászlóné országgyűlési képviselő és Wágner József, az Országos Munkaerőpiaci Bizottság titkára. Rusin József, a megyei munkaügyi központ megbízott igazgatója arról a felmérésről tájékoztatott, amely szerint megyénk a termőfölddel rendelkező munkanélküliek támogatásában első helyen áll, a közhasznú munkások foglalkoztatását illetően második helyen vagyunk, a foglalkoztatást bővítő bér- támogatások kategóriájában a megyék között a harmadik hely a miénk. A tanács és a munkaügyi központ kéri: az ellátásban már nem részesülő munka- nélküliek a saját érdekükben is ismét regisztráltassák magukat az illetékes munkaügyi kirendeltségen. y-| Imént ez a vonat is. O maradt a sínek mel- i J lett, szótlanul, magányosan . Az idősebb vasutasok jól ismerik. Csak egymásra néznek és megértő mosollyal nyugtázzák, ma is itt van az emberük, aki soha nem késik le egyetlen vonatot sem. A vonat mégis nélküle indul el, mert a várakozó nem száll fel a vonatra. Nagy nyugalommal megvárja a palacsintás embert, a forgalmistát, somikor a vonat elindul megszokott útjára, akkor szűnik meg a belső vibrálás, a várakozó szép csöndesen haza ballag. Sokan nem tudják, ki ez a furcsa ember, aki már-már eleven tartozéka a megye- székhelyi vasútállomásnak. Evek óta minden este menetrendszerűen megjelenik a Pestre induló vonatoknál. A törzsutazók szerint valószínű, hogy egy zavaros fejű alak, akinek az a mániája, hogy nézegeti a vonatokat. Mások úgy vélekednek, az idős ember a közelben lakik, egyszerűen unatkozik, s idejár szórakozni. Akad olyan vélemény is, amely szerint a várakozó egykori vasutas, és nem tud elszakadni a sínektől. Csupán az idősebb vasutasok tudják, hogy ez az utóbbi az igazság. A retélyes várakozó nem más, mint egy nyugalomba vonult hálókocsi-kalauz, aki több mint húsz évig járta a Nyíregyhá- za-Budapest útvonalat. S Pali Géza Várakozás azóta szinte naponta idehozza a lába, bár vele együtt már rég nyugalomba vonultak a derék hálókocsik, a síneken gördülő parányi szállodák. Már csak az emlékek, és az álmok őrzik azt a világot, amikor a lassan battyo- gó gyorsvonatok helyett sokan a hálókocsit választották, ha a fővárosba szólította őket a dolguk. Gyermekek születtek a vonat fiikében, duhajkodó részegeket kellett megfékezni, tolvajt nyakon csípni, horkoló és csendes alvásra vágyó utasokat békíteni, szerelmes párok nyugalmát vigyázni, szívrohammal küzdő embernek mentőt hívni, s húsz évig mindig nappal aludni, éjjel ébren lenni... Kevesen éltek ennél változatosabb életet. Aztán elkövetkezett a vasúti korszerűsítés, megszüntették az éjszaki hálókocsis járatokat. A hálókocsi-kalauz a nyugalomba vonulás utáni első hónapokban élvezte a helyre billent rendet. Nem kellett már fordított életet élnie, akkor kelt, feküdt, amikor a legtöbb ember. De a hálókocsik nem hagyták nyugton. Először a szívére panaszkodott, gyakran volt légszomja. Toldi utcai kétszobás lakásában később a bezártság nyomasztotta, de ez már a kórház idegosztályán folytatódott, ahová súlyos depresszióval szállították be. A főorvos, amikor a gyógyulás reményében haza bocsátotta, azt tanácsolta neki, menjen csak, amikor úgy érzi, hogy mennie kell, az állomásra, a vonatokhoz. Ettől meg fog nyugodni. Azóta ez a belső nyugalom élteti, amikor kigördül a vonat. Minden rendben, indulhat haza a családjához. Az emberek pedig ismét megállapítják, a várakozó megint menetrendszerint érkezett. Már hiányozna. De mi lesz, ha egyszer már nem jön, és nélküle indulnak majd a vonatok... Nézőpont Érthetetlen Kováts Dénes A hírek szerint egyre nagyobb bizonytalanság és elkeseredettség lesz úrrá a rendőrökön, többek között azért, mert a pénzügyi lehetőségek egyre szűkösebbek és korlátozottabbak, s a kiút nem látható, inkább a visszaút. Költségvetésüket egyre jobban megnyirbálják, ami ellehetetlenülésükhöz vezethet, ha a folyamat így folytatódik. Nem véletlen, hogy mind többen foglalkoznak a leszerelés gondolatával, ami kifejezetten káros a közbiztonságra gondolva. Hiszen zömük hivatástudattal bíró ember, de az elkeseredés erős motiváló tényező. Nemcsak a bűnügyi pótlék megnyirbálása, a túlórakeret szűkössége a gond, de az is, hogy — az önkormányzati választásokra hivatkozással—a 13. havi fizetést sem kapják meg időben (ami jár!), s számukra lehangoló elképzelések fogalmazódtak meg a ruhapénzzel kapcsolatosan is. Az már csak hab a tortán, hogy gépkocsiparkjuk a korábban kapott Golfok, For- dok és egyéb korszerűbb járművek ellenére is öregszik, akadnak olyan túlfutott Ladák, melyek több mint 300 ezer kilométert tettek már meg. A selejtezésük szükséges, és hamarosan megtörténik, pótlásukra viszont nincs remény. A költségvetés nyírbálása mellett még további takarékosságra próbálják kényszeríteni a kapitányságokat, más kérdés, hogy nincs miből spórolni. Különösen, hogy számtalanszor késztetik „taxisszerepre" a rend őreit mondjuk az elővezetésekkel, gyakorlatilag olyan feladatok ellátásával bízva meg őket, melyek nem feltétlenül a kimondott rendőri tevékenységhez tartoznak. Illetve nem ide kellene tartozniuk. Nevetséges az is, hogy egy ittas vezetés ügyében egyszerre hat rendőrt idéz meg a bíróság, kivonva őket a szolgálatból. Még kettő szava se mérvadó?. Es még lehetne sorolni a példákat. Nagy felháborodást és ellenérzést váltott ki a rendőrökből az az elképzelés, hogy jelentős részüket polgári állományba helyeznék, tisztviselőnek, közalkalmazottnak, ami szintén jelentős hátrányokkal járna erkölcsi és anyagi szempontból is. ■m—f Igondolkodtató ez a tendencia. Egyfelől 1—J az állampolgárok (a kormány, a Belügyminisztérium, az Országos Rendőrfőkapitányság vezetése) elvárják, hogy a rend őrei mindent tegyenek meg a bűnmegelőzés és a bűnüldözés érdekében, másfelől gyakran nincs meg mindennek az erkölcsi és anyagi háttere. S most mintha még tovább akarnák gyengíteni őket. De hogy ez mire jó, az érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Sőt, indokolatlan. Kommentár Érdek és képviselet Nyéki Zsolt A gazdasági reformok velejárójaként több idegen eredetű szak- kifejezés is belopta magát a köztudatba. Ezek használata, elterjedése semmiképp sem kívánatos, de az eredeti tartalmat hasonló tömörséggel és precizitással tükröző magyar megfelelők alkalmazása sok esetben lehetetlen. E kifejezések nehézkes, sokszor magyarázatba hajló körülírásainak problémája azonban csupán a felszín, a jéghegy csúcsa, hiszen a tartalom értelmezése és főleg gyakorlati megvalósítása sokkal élesebb konfliktushelyzeteket teremt a mindennapi életben. Mindjárt itt van a lobbi, amelyet szűkebb s tágabb hazánkban egyaránt eltérő módon közelítenek meg. Az eredeti lobby a törvény- hozásban dolgozó képviselők egy csoportját takarja, amelyet közös gazdasági érdekek és azonos politikai célok fűznek össze. A gazdasági előnyök megszerzésére kifejtett lobbival napjainkban a poli-t tikai élet jeles képviselőit igyekeznek megfőzni, amelyre az utóbbi időben egyre több példa akad. A Földművelésügyi Minisztérium új vezetőségének beiktatásakor az agrárszaktanácsadók ügyesen használták ki a kormány és a tárca befolyásos személyiségeinek jelenlétét arra, hogy felhívják a figyelmet saját munkájuk fontosságára, népgazdasági jelentőségére. Természetesen központi támogatásért szálltak harcba, s nem is rossz elképzelésekkel. Szándékaik szerint a mezőgazdasági kölcsönök folyósításakor kötelezővé kellene tenni a javarészt állami pénzből finanszírozott szaktanács- adói szolgáltatások igény- bevételét. Mindenki jól jár: a vállalkozó gazdát szak- vélemények segítik csaknem ingyen, az állam kisebb kockázattal helyezi ki a pénzét, a szaktanácsadói cégek pedig megrendeléshez, munkához jutnak. y* V gyes konstrukció, # / még akkor is, ha az állami megrendeléseket valahol a hétköznapi ember, az egyszerű adófizető zsebéből fedezik. Az érdekképviselet tisztességes módszereit mindenütt elfogadják, de hasonló eredmény elérhető tisztességtelen eszközökkel is. Ez pedig egy másik idegen eredetű szóval fejezhető ki: korrupció. M
