Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-10 / 214. szám
1994• SZEPTEMBER 10., SZOMBAT Régi országgyűlési képvisslőink Bertalan Kálmán Margocsy József A nyíregyházi Morgó temetőben, a régi evangélikus körzetben, a ravatalozó mögött, látható egy szép fekete obeliszk. Rajta az írás: Bertalan Kálmán (1897-1983) és neje, hegymegi Kiss Ilona (1898-1986). Ugyanitt nyugszik a férfi édesanyja, Pa- licz Ilona (1878-1900) a szüleivel. AII. világháború előtti utolsó országgyűlési képviselőnk ez a Bertalan Kálmán, aki anyagi ágon itteni módos tirpák családból származik. A másik ágon is kövessük elődeit. Apja, Kálmán (1868-1897), városi tanácsnok, rendőrkapitány. Még egy generációval előbb, a nagyapa B. Rezső (1841-1873), gyógyszerész. 1867-ben vette meg a mai Kossuth tér sarki Meinl-bolt helyén állt, 1944-ben elpusztult patikaépületet, amely előzőleg a felvidéki Benczúr Vilmos officinája, Magyar Korona cégérrel. (Itt született a híres festő, Benczúr Gyula.) Bertalan Rezsőnek is idevaló tirpák lány a felesége, Nikelszky Erzsébet. Egyébként Rezső bátyja is gyógyszerész Nyíregyházán: mindketten az 1860-as évek közepén vették fel ezt a nevüket. Édesapjuk ugyanis Bartbolomaidesz János evangélikus esperes-lelkész, Gömörből jött, lelkészcsaládból származott. Mint a fenti évszámok mutatják: Kálmán apja, anyja, nagyapja igen fiatalon halt meg, s az árva gyereket a két nagymama vette aggódó pártfogásába. Amikor 8 éves korában hosszabb, súlyos betegségből gyógyult — az akkori időkre jellemzően — mindkét nagymama jótékony adományokkal fejezte ki örömét. A Palicz nagymama 600 koronás alapítványt tett le két árva, jó magaviseletű nyolcéves fiúcska évenkénti ösztöndíjazására. Nikelszky Erzsébet, akinek második férje Básthy Barnabás, több éven át 20-20 koronát adományozott hasonló céllal. Felgyógyulása után Kálmán 1907-től az evangélikus főgimnázium tanulója. 1915- ben érettségizik. Közben kitört a háború, azonnal be kell vonulnia. Előbb ausztriai katonaiskolákban képzik ki, majd két évi frontszolgálat következik, s tartalékos hadnagyként szerelt le. A huszas években már nagykorú, így maga kezeli a két család felől ráeső tekintélyes örökséget. 1922-ben, nevelő nagyanyjának halálakor, ő is jótékonyságot gyakorol, nagyobb összeggel segélyezve az árvákat, 1928-ban pedig jakusbokori birtokrészéből ezer négyszögölnyi telket ajánl fel iskolai célokra. Ezen a város 1929-ben, állami támogatással iskolát emelt, s az 1930 évi megnyitáskor ezt Básthy BarnaA Palicz család és Bertalan Kálmán síremléke a nyíregyházi temetőben Balázs Attila felvétele básnéról nevezték el. Bent a városban három szép nagy ház birtokosa: a Deák Ferenc utca elején, a Zrínyi Ilona utcában (a Nyírfa Áruház helyén), és övé volt a Luther utca 4. számú emeletes épület is. A környéken több tagban vannak földbirtokai, ő maga a szekeresbokori nagyobb tanyán rendezkedett be: 1935-től itt alakított ki kellően felszerelt, berendezett elegáns úrilakot. A közéletben eleinte főleg az evangélikus egyház keretében munkálkodott, a nagy nyíregyházi gyülekezet felügyelője lett. 1939-től kapcsolódott be az országos politizálásba, miután az eladdig két ciklusban népszerűvé vált Éber Antal már nem vállalta tovább a képviselőjelöltséget. Ekkor, a német befolyás erősödése idején, az addig hol betiltott, hol nyilvánosan is működő nyilaskeresztes párt is indult. Ez volt Nyíregyházán az első titkos választás. A kormány a Magyar Élet Pártjára támaszkodott, s a párt hívei itt két jelöltet is állítottak. A kormány hivatalos jelöltje Korompay Károly, a közkórház igazgató főorvosa, híres gyakorló orvos, biztoskezű sebész, népszerű társadalmi vezető egyéniség, a helybeli római katolikus egyházközség világi első embere. Ugyancsak a kormányprogram támogatója Bertalan Kálmán, aki elsősorban az evangélikus választók támogatására számíthatott. A nyilasok jelöltje Kó- ródi Tibor, nem idevaló: Budapesten'született 1904-ben, apja banktisztviselő, ő maga azidőtt ügyvédgyakornok mostohaapja irodájában. Már 1932-től részt vett a szélső jobboldali mozgalmakban, ezért hosszabb ideig rendőri felügyelet alatt is állt. Az 1939. május 29-i választáson a mintegy 8 ezer szavazatból Kóródi kapott 2802-t, Bertalan Kálmán 2626-ot, Korompay Károly pedig 2588-at. A pótválasztáson már csak az első két személy vehetett részt, s a városban erős összefogás szerveződött a nyilas párt jelöltje ellen. Ekkorra Bertalan már hivatalos jelöltje a Magyar Élet Pártjának, s a megválasztását most már támogatják a róm. kát. vallású nyíregyháziak is. A helyi főpásztor, felhívásában ugyan nem nevezi meg név szerint Bertalant, de híveinek a kormány hivatalos jelöltjét ajánlja elfogadásra. Nem sikertelenül: június 6-án még többen jöttek el szavazni, mint az első fordulóban, s kitűnt, hogy Bertalan 4184, a nyilaspárti jelölt pedig 3977 szavazatot kapott, így a városi mandátumot Bertalannak adhatták át. Ide tartozik még, hogy Kóródi is mandátumhoz jutott: a listán összegyűlt szavazatok biztosították számára is a parlamenti helyet. Az eredetileg négy évre tervezett ciklust a háború miatt meghosszabbították, s ez így maradt 1944-ig. így Nyíregyháza utolsó országgyűlési képviselője a régi időkben Bertalan Kálmán. Mérsékelt, konzervatív beállítottságú állásfoglalásaival, közvetlen emberi magatartásával szemben állt a szélsőséges nézetekkel. Az államfő is elismerte és megbecsülte ezt és 1943-ban kormányfőtanácsossá nevezte ki. A szovjet csapatok közeledése miatt feleségével elhagyta az országot, majd az utolsó évtizedekben a tengeren túl éltek. 1983-ban meghalt: a felesége nemsokára hazahozta hamvait és a Palicz család sírhelyén temettette el. Ő maga ezután itthon maradt, s három évvel később, amikor ő is elhunyt, nevelt lányaik őt is itt helyezték örök nyugalomra, mint ahogy a szép sírkő felirata is mutatja... írt az emlékkönyvekbe, elpárologtak a fejéből. Állt megszégyenülve, megnémulva, és igen szerencsétlennek érezte magát. A nő már olyan mozdulatot tett, mintha el akarná hagyni az erkélyt, amikor Hollós végre levette kalapját, és rekedt hangon megszólalt: — Kérem, ne vegye sértésnek, hogy önt megszólítom, szép ismeretlen!... Már napok óta hallgatom nagy szívgyönyörűséggel az éji dalt, amely e helyről elhangzani szokott. Ma végre nem tudtam ellentállani, hogy ide ne jöjjek. Ugye, nem zavarom önt? Kérem, csak egy szóval mondja, hogy kellemetlen vagyok önnek, és én elmegyek, és soha többé, sohasem alkalmatlankodom. Hollós elhallgatott, és a nő semmit sem felelt, de az erkélyt sem hagyta el. Hollós ezt biztató jelnek ítélte, azért valamivel bátrabban folytatta: — Ön talán azt gondolja felőlem, hogy valami szegény bolond vagyok, aki éjfél után alkalmatlankodik tisztességes nők ablakai alatt. És meglehet, hogy igaza van! Csakugyan szegény bolond vagyok. Mert én, bár nem ismerem, bár sohasem láttam — asszonyom, vagy kisasszony — szeretem önt, amint csak azok szoktak szeretni, akik még sohasem szerettek. Én még sohasem szerettem az életben. Az ön hangja, az ön éji dala megtanított arra, hogy szívem van, amely szerelemre vágyik. Nem kérek öntől semmit, még csak azt sem, hogy tudomást vegyen rólam. Csak egy szál virágot dobjon le, és én boldog leszek. Egész éle-, temre boldog leszek... A nő nem felelt, de Hollós dr. látta, hogy hajához nyúlt, és abból fehér virágot vett elő, amelyet lassan leeresztett az erkélyről. — És most Isten önnel! — mondotta a hang a magasból. Hollós fölkapta a virágot. Hervadt kis rózsa volt az, de a múzeumi segédőr úgy érezte, hogy ilyen illatot még sohasem érBalázs Attila illusztrációja zett; mintha az egész utca, az egész város rózsaillattal telt volna meg. Mámorosán intett az erkélyre: — Köszönöm. Szívemből köszönöm. Tudom, hogy ostobaságot cselekszem, tudom, hogy a mai férfiak nem szoktak megelégedni egy szál virággal azoknak részéről, akiket szeretnek. De én szeretem a titokzatos, sejtelmes dolgokat. Sohasem fogom megismerni önt — és ön sem engem. És én mégis örökké megőrzőm szívemben ennek a szerelemnek az emlékét. Az éj emlékét, amikor olyan szerelmes voltam egy nőbe, amilyen szerelmes többé sohasem lehetek. És ön sem fog megismerhetni engem. Mert ha megismerne, talán kiábrándulna belőlem, talán megcsalódna, és megsajnálná, hogy virággal ajándékozott meg akkor, amidőn még nem ismert... Isten önnel! Én boldog vagyok. Mert tudom, hogy még évek múlva is eszébe fogok jutni, ha majd csöndes éjszakán azt a dalt énekli, amelynek varázslatos hatása engem megigézett. Eszébe jutok, és magában azt kérdezi: vajon ki volt az a szegény fiú? Vajon ki volt? És szomorú lesz, hogy azt sohasem fogja megtudhatni. A nő ebben a percben kihajolt az erkélyről. Hollós összerezzent, amint csöndesen megszólalt: — Szeretném önt megismerni, hisz ön olyan bánatos embernek látszik, amilyen bánatos nő én vagyok. Hollós csöndesen ingatta a fejét. — Nem, nem ismerhet meg engem... Senki sem vagyok; árnyék vagyok, aki csöndes éjszakán odalopózik önhöz, és szomorúan ránéz, ha a dal fölhangzik. S ön majd hiába kérdi: ki vagy, te árnyalak? Feleletet nem fog kapni. — Uram, ne bolondozzon! — kiáltott most föl haragosan a nő. — Kívánom, hogy azonnal távozzék, mert a házmestert szólítom. Hollós csöndesen indult lefelé a hegyoldali utcából, de még visszanézett, és látta, amint az ismeretlen nő fejére hajtja kezét, és merengve néz utána az éjbe. És Hollós nagyon boldognak érezte magát — mert még fiatal volt, és szerette az ábrándokat. (1908) MÚZSA Szőke Kálmán: Búzaszemek Az ég összesöpri madarait, a szemeim nagyon magasról hullanak, ágak nőnek szívem fölé, lenn csak a kukorica fogsora cseng, s a búza bajszán pipacs lángol. • • • Ezt a tenyérnyi vajaskeny ér-országot most megeszik. Vörösbort iszunk rá, s kóválygunk részegen, hazátlanul. A szárszói síneken szétdobált csontok kiben rendeződnek? Gvadányi Jenő rajzai
