Kelet-Magyarország, 1994. szeptember (54. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-08 / 212. szám

KULTÚRA 1994. szeptember 8.r csütörtök | i V ' >:.. - " lfc$fcanj * Mg ~ I | á^l»jí\*J í ■ ' Orgona versenyt... ...rendeztek a franciaorszá­gi Chartres-ban. A nemzet­közi megméretésen az elő­adásmód kategóriában Deák László magyar orgo­naművésznek ítélték oda a tízezer frankos második dí­jat. (MTI) Zenei világnapi... ...koncertet rendeznek szeptember 30-án a nyír­egyházi Bujtosi Szabadidő Csarnokban. (KM) Fehér Rózsa díjban... ...részesült Hegedűs Géza író és pedagógus; Füköh Levente muzeológus; Pa- lánkai László népművelő és a Merlin Színház társulata. A Kultúraközvetítők Ka­marájának elismerését a Merlin Színházban adták át. (MTI) Lengyel fotósok... ...kiállítása nyílik meg szeptember 9-én a nyíregy­házi városi művelődési központ fotógalériájában. A tárlat e hó végéig látogat­ható. (KM) Restaurálási... ...munkálatok miatt előrát- hatólag jövő év februárig nem tekinthető meg a mi­lánói Santa < Maria déllé Grazie templomban Leo­nardo da Vinci világhírű festménye, az Utolsó va­csora. (KM) Diákfilmszemle Budapest (MTI) — Az Or­szágos diákfilm- és videó­szemle háromnapos ren­dezvénysorozatának a gaz­dagréti közösségi ház ad otthont szeptember 9. és 11. között. A fórum lehetőséget kíván biztosítani az ország bármely területén élő filme­zéssel, illetőleg videózással foglalkozó 10-18 év közöt­ti fiatalnak a bemutatkozás­ra, az első nyilvános meg­mérettetésre. Örökmozgó rockcsapat Nyíregyháza (KM — K. J.) Több emlékezetes, már- már legendás hírűvé lett ze­nei rendezvény után a kö­zeljövőben ismét különle­ges eseménnyel rukkol elő a nyíregyházi Bujtosi Sza­badidő Csarnok. Szeptem­ber 15-én 19 órától ugyanis ott lép fel a magyar rock­zene örökmozgója: a P. Mobil. Az együttes nyolc évvel ezelőtt „pihenőre tért”, hogy azután 1993 vé­gén elemi erővel robbanjon be a stúdiók és a koncert­helyszínek világába. Tavaly ősszel jelent meg a Stage power című dupla albumuk, amely a zenekar hajdani három aranyleme­zének (Mobilizmo; Hon­foglalás; Heavy Medal) tel­jes anyagát tartalmazza. Idén tavasszal pedig az Ez az élet, Babolcsai néni című új LP-jiik látott napvilágot, melynek repertoáijából a Dugjatok a 220-ba! és a Ha újra kezdeném hamarosan felkerült a slágerlistákra. A P. Mobil visszatérésé­nek igazi ünnepe június 11- én volt a Fradi stadionjá­ban, ahol tizenháromezer rajongó köszöntötte a sok év után újra színpadra lé­pett együttest A gigantikus show helyszíni hangfelvé­tele 1994 őszén jelenik meg lemezen, a koncertről ké­szült filmet októberben mu­tatja be a televízió. Rövi­desen „összeáll” a P. Mobil Story című könyv is, és a Televideo is tervezi egy életművideo kiadását. A nyár folyamán Zánkán és Siófokon lépett fel a csa­pat, mintegy előkészítendő a nagyszabású őszi turnét — ennek egyik állomása lesz Nyíregyháza —, mely­nek keretében mintegy negyven koncertet ad az ország minden részén. A BUSZACSA-beli sze­replésükön a mobílosok a következő felállásban je­lennek meg; Schuster Ló­ránt zenekarvezető, szö­vegíró, showman; Tunyogi Péter ének; Sárvári Vilmos gitár; Kékesi Bajnok László basszusgitár; Zeffer András billentyűsök; Póta András dob. A koncerten felhang- zanak majd a régi, nagy si­kerek — pl. a Rocktóber, a Menj tovább, a Miskolc, a Kétforintos dal, az Utolsó cigaretta —, és természete­sen az új(abb) nóták is. Elő- zenekarként az Unfit Ass-t hallhatják-láthatják a rock szerelmesei. A várhatóan izgalmas és forró hangulatú rockshow-ra jegyeket már lehet igényelni a csarnok pénztárában. Elindult A vörös postakocsi Krúdy műveinek színpadra állítása sohasem tartozott a könnyű feladatok közé A P. Mobil — itt éppen állóhelyzetben Archív felvétel Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Ezer- kilencszáznyolcvanhárom tavaszán mutatta be a Mó­ricz Zsigmond Színház a ki­tűnő rendező, Kapás Dezső átdolgozásában és rendezé­sében a Rezeda Kázmér szép élete című darabot. Krúdy műveinek színpadra állítása sohasem tartozott a könnyű feladatok közé, mert élmé­nyei, tapasztalatai, egész vi­láglátása nem a színpadot kívánja. Sokkal inkább a befelé for­duló, de azért kitárulkozni vá­gyó magatartás jellemezte Krúdy Gyulát. írásainak egyik meghatározó vonása az elvá­gyódás. Legtöbbször az idil­lien tiszta múltba, a szépségbe, a szerelembe, abba az érzésbe, amikor még nem veszítette el jelmezét. Krúdy hősei állandóan ön­magukról beszélnek. Legtöbb­ször hosszú, lírai monológok­ban. Hiányzik belőlük az ak­tivitás, a mindenre elszántság. Leginkább Csehov hősei áll­nak közel hozzájuk. A tíz évvel ezelőtti előadás címszerepét Bárány Frigyes játszotta. Ő volt a hírlapíró, aki nem tud eligazodni a vá­gyai között, aki sóvárogva törekszik a világ befogadásá­ra, de sohasem éri el a célját, mert csak fájdalmasan lemon­dó gesztusai vannak. Rezeda érett férfi volt, sokat tapasz­talt, bölcs ember. De tele sze­retettel és megértéssel a világ iránt. Bárány számára nagy és ér­dekes művészi feladat lehetett, hogy megfogalmazza az idős Rezedát, ezúttal Alvinczy Eduárd alakjában. A sikeres és szerencsés főúr (Szemere Mik­lós kalandos életű politikus volt a minta) eltitkolt szerel­met érez az árva lány, Esztella iránt. Gyöngédséggel veszi körül, mert Esztella jelenti számára az életet, a visszavon­hatatlanul vége felé haladó életet. Egyetlen reménye lett a lány, aki be van zárva a sorsá­ba, s nem tud kitömi belőle. Esztella a varázsos szavú Re­zedát választotta, aki el tudta hitetni vele, hogy a szerelem és szenvedély kettős bilin­csében tartalmas és gazdag Jelenet az előadásból élete lehet. Amikor a lány el akar köszönni Alvinczytól csupán egyetlen szót kér, ame­lyet magával vihet Alvinczy porig sújtottan áll, nincs szava az elmúlásra, összeomlik ben­ne a jövő, a reménytelenség dermeszti a szívét. Felejthetetlen, könnyet ki- kényszerítő este volt. A má­sodik felvonásban Alvinczy megkeresi a bordélyházba ke­rült Esztellát. Csalódott a lányban mégis kimenekíti a bordélyházból, mert képes felülemelkedni személyes ér­zésein, jobban szereti önma­gánál Esztellát. A lány Al­vinczy nyakába kulcsolja a karjait, sisteregve égnek, mint a jegenyék. Összesűrösödik bennük a fájdalom és a hiába­valóság, a reménytelenség és a kétségbeesés. Talán a szere­lem is. Átölelik egymást, és ott van tőlünk néhány méterre az a csoda, amely olyan ritkán adatik meg nekünk ebben a tébláboló életben: az egymás­ra találás fájdalmas boldogsá­ga. Vagy említhetném az elő­adás zárójelenetét: Alvinczy összetörtén, megöregedve tér haza, meghalni. Esztella és Alvinczy párbeszédéből ki­derül: nincs fontosabb annál a felismerésnél, hogy emberlé­nyegünkhöz sem a pénz, sem a hatalom nem tartozik, csak a másikhoz közeledő tisztelet, a másik ember másságának a tisztelete. Varjú Olga, aki néhány évnyi szünet után ismét visza- jött Nyíregyházára, most is meghódította a várost. Minden mozdulata hiteles, a hangjával úgy tud bánni, hogy egy pilla­natig sincs kétségünk: mélyen megérintette a figura. Van va­lami, ami szavak nélkül is megjelenik Varjú Olga gesztu­saiban: a ki nem mondott sza­vak fájdalma ott rezeg a fej- tartásában, a lépéseiben, abla­kot kereső tekintetében, han­gokra figyelő testtartásában. Játékában drámai hősnővé vált Esztella, annak ellenére, hogy Krúdy nem nagyon szereti a drámát. Esztella nem tudja le­rázni magáról a sors bilincseit, s mivel a szívével közeledik a világhoz, lépten-nyomon se­beket kap. Varjú Olga egészen kiváló alakítása mellett bántóan gyengére sikerült az egyéb­ként tehetséges Bajzáth Péter Rezeda Kázmér-figurája. Az ő megformálásában érthetetlen a környezet Rezeda iránti rajon­gása, mert egy üresfejű, jelen­téktelen férfit látunk. Bajzáth felmondja a szövegét, látha­tóan semmi köze sincsen ah­hoz a szerephez, amit ráosztot­tak. Rezeda mondatai az élet­ről, a szerelemről, az emberek­ről elhalnak a színpadi térben anélkül, hogy eljutnának a né­zőkhöz. Nagy kár. így az a furcsa helyzet állt elő, hogy Bárány Frigyes játéka közve­títette a fiatal Rezedát meg az idős Alvinczyt is. Tíz évvel ezelőtt Szabó Tünde is részese volt a Rezeda Kázmér szép élete című elő­adás nagy sikerének. Most Stefiméként láttuk a színpa­don, ő volt a Madame a bor­Harasztosi Pál felvétele délyházban. Alakítása azért tetszett, mert láttatni engedte azt a kis rést, amelyen keresz­tül észrevehettük, hogy a kö­nyörtelen élet kényszerítette bele ebbe a szerepbe, de egyébként tele van szépséggel és szeretettel. Alvinczy életének vannak csendes szemlélői. Közéjük tartozik özv. Bányainé és Syl­vester. Csorba Ilona és Kocsis Antal az önfeláldozás örö­mét mutatták meg. Azt, hogy Alvinczy árnyékában is lehet emberhez méltó életet él­ni. Valaha Alvinczy múltjához tartozott Montmorency kisasz- szony is. Pregitzer Fruzsina alakítása az öregedő színésznő fájdalmának rajzában volt megkapó. A régi Magyaror­szág hangulatának festéséhez tartozott Unghonberky (Gados Béla), Ugocsiné (Gedai Má­ria), Pimpi ([Petneházy Attila) és a többiek — urak, hölgyek, örömlányok, inasok — szere­peltetése. A vörös postakocsi sikerre számíthat. Hegyi Árpád Juto- crának, a darab rendezőjének észre kellett volna vennie, hogy Bajzáth Péter kínlódik ebben a szerepben. S ha ahhoz a gondolathoz méltó akar lenni, amit Al­vinczy megfogalmaz: „Olyan az én életem, mint a Vörös Postakocsi, ami egykor elin­dult, megrakodva múltszázadi emberekkel a fogadó udva­rából.”, akkor ezt az édesbús üzenetet nem engedi megkér­dőjelezni. Egy nagyszerű magyar versenyfilm Velence (MTI) — A nézők há­lás tapssal, a nagy olasz la­ppok vagy lelke­sedéssel, vagy teljes elutasítással, a helyi velencei kritikusok fanyal- gással fogadták az 51. Velen­cei Filmszemle versenyére meghívott magyar film be­mutatóját. Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmje valóban okot ad­hat a szélsőséges vélemények­re, különösen azért, mert Ve­lencében Kelet-Európából mindent vártak, csak ezt az álom és a valóság közt vándor­ló, magát megfejteni nehezen engedő szép mesét nem. A Szárnyas Oroszlánért folyó verseny Kelet-Európa napján a világhírű cseh rendező, Jiri Menzel alkotása, az Ivan Conkin egyszerű katona élete és rendkívüli kalandjai azt hozta, amit vártak tőle: a hét­köznapi sztálinizmus gyilkos szatíráját, a szakma nagy öreg­jének profizmusához méltó rendezésben. Enyedi Ildikó filmjének csak annyi köze van a forron­gó Kelet-Európához és a mai Magyarországhoz, hogy jó­részt napjaink Budapestjén játszódik. Mégis teljes mérték­ben közép-európai a film, mert Enyedi, Carl Maria von We­ber 1821-ben Berlinben be­mutatott, a Wagner előtti né­met romantikus operairoda­lom leghíresebb művét, a Bű­vös vadászt meséli el újra. A kiindulási pont annyiban segít, hogy Weber zenéje szerves része a filmnek, de nehezíti a megértést annak, aki számára az eredeti opera meséje isme­retlen. Enyedi teljes figyelmet és összpontosítást követel a né­zőtől. A történet három egy­másba állandóan átlépő idő­síkban játszódik, s a film vé­gén, amikor a néző már azt hi­szi, mindent megértett, a ren­dező ismét kétségeket tá­maszt: lehet, hogy az egész csak a második világháború alatt, egy bombatámadás miatt félbeszakított Weber-bemu- tató kényszerszünetében el­mondott mese volt? A film csak nagy vonalakban követi az opera cselekményét. Max (az egykori popénekes Gary Kamp alakítja) most a magyar rendőrség egyik mesterlövé­sze, aki feltehetőleg ördögi kollégája miatt egy emberrab- lási esetben nemcsak a tettest, hanem az elrabolt lányt is megsebesíti. A történtek telje­sen felkavarják és elbizonyta­lanítják, ezért aztán habozás és kérdezősködés nélkül elfogad­ja az ördögi kolléga által aján­lott bűvös puskagolyókat, amelyek közül hat minden­képpen a kívánt célba talál, csak a hetedik az ördögé, an­nak áldozatát ő jelöli ki. A hiba elkövetése utáni vizsgalövészeten a bűvös go­lyókkal Max nagyszerűen helytáll, így kényes megbíza­tást kap. Budapestre érkezik egy orosz sakkbajnok (Tar- kovszkij Stalker című világ­hírű filmjének főszereplője, Alekszander Kajdanovszkij alakítja), aki ellen feltehetően merénylet készül. Maxnak kell észrevétlenül követnie és fi­gyelni a bajnokot, aki véletle­nül megismerkedik Max fele­ségével, Évával (Sadie Frost remekel a szerepben) és tapin­tatosan, ám de annál határo­zottabban udvarolni kezd az oroszul jól beszélő szép fiatal- asszonynak. Max mindent lát, s a parancsot megszegve el­mondja Évának és a sakkozó­nak, hogy a bajnokot kell vé­denie. így a családi béke meg­menekül. De természetesen sor kerül a hetedik golyó ki­lövésére, mely Évát sebezné halálra, ám a csodákat tévő Madonna Max és Éva kis­lányának a képében az utolsó pillanatban eltéríti a gyilkos lövedéket. A La Repubblica szerint a Bűvös vadász is bizo­nyítja, hogy helyes döntés volt a szemlén nagy teret adni a jövő tehetségeinek. A film lát­tán az embernek az a gyanúja támad, hogy a 21. századnak szüksége lesz a hasonló misz­tikus mesékre, ha nem akar dicstelenül elmerülni a fo­gyasztói szemlélet mocsará­ban. A római II Messagero a Velencei Filmszemlén, ha len­ne bizarr kategória, annak fŐ- díját habozás nélkül a Bűvös vadász-nak ítélné. . " " ' A BnmmE: rmm g mm !»»

Next

/
Oldalképek
Tartalom