Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-03 / 181. szám
1994. augusztus 3., szerda CSUPA ÉRDEKES Ketat-Magyarország 15 Jelöltek harca Floridában Munkatársunk amerikai útijegyzete a választási előkészületekről ]3.) A fekete konzervatív jelölt egyébként ritka, ugyanis inkább a demokratákat támogatják, akik több szociális támogatást ígérnek, a konzervatívok pedig inkább a vállalkozások segítségével kívánják emelni választóik életszínvonalát. A fellendülésről A republikánus jelölt, Marc Little fiatal üzletember, a kommunikáció és a reklám- szakma vállalkozója, nős, egy gyermekük van. Filozófiája a kisvállalkozások támogatásán és számukra adókedvezmény kiharcolásán alapul. Azt mondja, sok kisvállalkozásnak kell megteremteni a sok ember alkalmazását eredményező fellendülést. Azt hirdeti, hogy a kormány — még támogatásokkal se — folyjék bele az emberek mindennapi életének részleteibe. Szerinte sem a nagy-, sem a kisvállalkozások nem akarják fizetni a Clinton elnök által szorgalmazott társadalombiztosítási terv költségeit. Egy kis bajkeverés Amúgy a választási kampányban — Glorius Johnson szerint — egy kis bajkeveréstől sem riadnak vissza, ha kell, a mostani képviselő ténykedéséből kiválasztanak dolgokat, és sokkoló bejelentésektől sem riadnak vissza, hogy az általuk „húsosfazék királynőnek” kikiáltott vetélytársukat lejárassák. A jelöltet, Marc Little-t Floridai képeslap egyébként az jellemzi, hogy szókimondó, őszinte ember, ami azzal jár: sokakat sért a véleménye. De Amerikában az őszinteséget nagyon sokra becsülik. Marc Little különben egy „Poll Cats” nevű helyi tévéműsornak köszönheti népszerűségét, amelynek évekig házigazdája, műsorvezetője volt. A politikai műsor hozta meg érdeklődését a nagypolitika iránt. Clinton közelében Alvin Berown (véletlen családnév azonosság a jelenlegi képviselővel) demokrata párti jelölt 32 éves. A család 5. gyermeke, anyagi nehézségek miatt jobbára délen élő nagymamája nevelte. A családban első, aki egyetemre járt, majd azt követő speciális, minősítő éveit úgy végezte, hogy közben teljes munkaidőben dolgozott. Magasszintű üzletemberi diplomájával a zsebében Washingtonban Bili Nelson kormányzójelölt mellett dolgozott, s 1991-ben így találkozott — az akkor még arkansasi kormányzó — Bili Clintonnal. Hamarosan beállt hozzá munkatársnak, washingtoni irodáját vezette. Később Arkansasban a választási kampányfőnök helyettese lett, amit a győzelem után a Fehér Ház személyzeti osztályán lévő állással jutalmaztak, majd a kereskedelmi minisztériumban lett tanácsadó. Januárban, Martin Luther King születésnapján határozta el, hogy szűkebb pátriájában, Jacksonvillben kongresszusi képviselőként indul. A munkanélküliség ellen akar tenni, a közoktatás javítása mellett a bűnözés visszaszorítása fontos programpontja, emellett a szociális juttatások érdekében akar szót emelni. Kampányára 100 000 dollárt szán, ebből 10 000 dollárt saját zsebéből. Jelmondata: „Együtt jobban csináljuk.” Győzelmében nem kételkedik. A beszélgetésből kiderült: a hivatalban lévő képviselőt nehéz legyőzni, mert nagyon sok lehetősége van a közszereplésre és állami pénzek igény- bevételére. Alvin Brown szerint viszont a mostani képviselő csak ígérget, sok etikai vétség terheli, nem lesz nehéz legyőzni — a párton belüli szavazás, előválasztás — nehezebb lesz, mint a két párt jelöltjeinek mindent eldöntő novemberi nagyválasztás, amire már a kapcsolatok révén a Clinton-adminisztrációtól is segítséget remél. Még nem lefutott Megkérdeztem egy független véleményalkotót is: Dave Roma politikai elemző, a nagy példányszámú — Jackson- ville-ben megjelenő — Florida Times-Union újságírója szerint a mandátumért folytatott harc még korántsem lefutott, s a két éve hivatalban lévő képviselőnek minimum annyi az esélye, mint két nagyratörő ellenfelének, akik már nem szánnak politikai jövőt neki. Archív felvétel Marik Sándor Atlantic Beach, Florida (KM) — Az Egyesült Államokban a választási kampány az élet mindennapos része. Szinte mindig zajlik valamilyen választás előkészülete. Természetesen az elnökválasztás a legfontosabb, de mindjárt ezt követi a „felezős” időszak, amikor a szenátorok egyharmadát választják újra vagy újjá, s mellette kongresszusi és helyi képviselőket is. Mint most is. Fekete feketét Floridában a 3. számú kongresszusi választókerület kampányába tekinthettünk be. Itt a demokrata párti Corin Brown mellett egy másik demokrata párti és két republikánus pályázik a kongresszusba. A régi képviselővel — sajnos — nem sikerült találkozni, de egy republikánus és egy demokrata jelölttel igen. Érdekes, hogy mind a négy aspiráns fekete bőrű politikus, s ha áttekintjük a választókerület térképét, máris látszik, hogy ez egy mesterséges képződmény, hiszen olyan az alakja, mint egy tekergőző kígyóé. A jelöltek szerint is politikai alkudozások eredménye, hiszen az egy tömb lenne az ideális, ez pedig egy 14 megyéből összetevődő, sokszor városonként is egy- egy utcát magában foglaló terület. Az embernek az az érzése, hogy azt akarták: a fekete jelöltet feketék által lakott területek küldjék a kongresz- szusba. Kérdésemre ezt a jelöltek sem tagadták, rámutatva egyúttal az amerikai választási rendszer fonákságaira is. A tények viszont makacs dolgok — itt kell nyerni, aki a kongresszusba akar kerülni. Marc Little kampányfőhadiszállásán a teljes választási stáb fogadott — kivéve a jelöltet, aki egy választási körútjáról nem ért vissza a megbeszélt találkozóig. Glorius Johnson kampányfőnök — rámenős, agilis, ügyes fekete politikus asszony — bevezetőként kijelenti: biztos abban, hogy főnöke nyerni fog. A beszélgetés során kitűnik, a stáb valamennyi tagja ingyen dolgozik Marc-nak, mert vele azonos nézeteket vallanak. Holott vannak akik nem is abban a körzetben laknak, és — természetesen — vannak nemcsak fekete segítői is. M egszorult a forró levegő az egész lakásban. Hiába próbálkozott kereszthuzattal, meg sem lebbent a függöny. Kétszer már leszállt az ágyról, hosszan folyatta a vizet a fürdőszobában, hadd hüljön valamelyest, s jót ivott, hogy frissüljön. De mindkétszer csak még jobban szakadt róla a víz. Ilyen hőségre nem is emlékezett vissza. Talán az ötvenes években volt ekkora tartós forróság, de ő akkor még Teregden élt, ötéves lehetett. Az ottani vályogház télen a meleget őrizte, nyáron hűvös volt, így el lehetett viselni a perzselő forróságot is. Itt viszont, ebben a betontenger „ember-ólban” nincs menekvés. A házgyári falak nappal magukba gyűjtik a melegetj ,v este, éjszaka kilehelik. O már napok óta pizsama nélkül, egyszál alsóban nyúl végig a Leverőn, takaratlanul szeretne elaludni, de nem és nem! Tegnapelőtt bevett két szem nyugtatót, azt a kis sárga színűt, az Eleniumot, de másfél óra után felébredt, s már csak a plafont nézte a beszűrődő holdvilág fényénél. Ekkor jutott eszében az a teregdi kora éjszaka. Tél volt, szakadt a hó három napon át, már derékmagasságig ért, ahol elseperték az útról. Otthon pedig elfogyott a tüzelő. — Sebaj, fiúk! — szólt az apjuk, aki amolyan mindenes volt a helyi szövetkezeti központban, fenn a töltés tetején. Az ő feladata volt többek között télen az irodák fűtése is: este kisalakolni, gyújtást, vödör szeneket előkészíteni. jól kiszellőztetni, s hajnalban begyújtani, nyakig megrakni a kályhákat vastag fával, to- jasszénnel. Estére ők is felöltöztek a bátyjával, vastag sálat tekertek a nyakukba, fülükre húzták a kínai sapkát, s elindultak segíteni apjuknak az irodákhoz, a töltésen. Jóféle akácfa volt katonás rendbe rakva a fáskamrában, ott kellett kis vékony gerjesztőket hasogatni az alágyújtáshoz. Ezt bízta rájuk az apjuk, aki közben más munkába fogott... A megbeszélt módon cselekedtek. O aprította a vékonyfát, a bátyja meg csak négyfelé a kis hasábokat, s gyömöszölte be az odakészített zsákba... Jó sötét este volt, amikor elindultak a töltésen, hátukon két félzsák fával. Ropogott talpuk alatt a fénylő, friss hó, úgy érezte, mire hazaér, lefagy a kisláb- ujja... Ekkor gépkocsi fénycsóvája hasított végig a töltésen, valami főnökfélét hozhattak a városból. Ok ketten ledobták a zsákokat a töltésen, s maguk is utána gurultak. Mire leértek, mintha két hóember nézett volna egymásra. Nem sírtak. Amikor csend lett, nekiláttak felvonszolni a szerzett rakományt a töltésre... Kilenc felé járhatott az idő, amikor kékre fagyva hazaértek az értékes zsákmánnyal. gy történt. Arra emlékszik csak, hogy belezuhant az ágyba és úgy ruhástul mélyen elaludt. Akkor azt álmodta, hogy forró nyárban mezítláb lepkéket kerget a teregdi réten... Angyal Sándor Lep Keltei Kergeien A Föld titkai (MTI-Panoráma) — Az Amerikai Országos hajózási Hivatal (NASA) nemrégiben fényképeket tett közzé egy olyan kráterről, amelynek feltehetőleg köze van a dinoszauruszok kihalásához, illetve egy ókori arab városról, Ubarról, amelyet több ezer éve temetett be a sivatag homokjaA NASA áprilisban bocsátotta fel azt a speciális űrradart, amelynek segítségével fény derülhet a Föld sok-sok titkára. A most készült fényképek új részleteket mutatnak a mexikói Yucatán-félszi- geten lévő Chixulub kráterről, amely valószínűleg a Földbe csapódott aszteroid vagy üstökös következtében keletkezett 65 millió évvel ezelőtt. A tudósok feltételezése szerint az ütközés következtében jelentősen megváltozott az éghajlat, és ezért pusztultak ki a dinoszauruszok. Az, hogy a jövőben is előfordulhat ilyesmi, a Shoemaker/Levy 9 üstökös és a Jupiter összeütközése után került a figyelem középpontjába. Dr. Diane Evans, az űrradar projekt igazgatója szerint a radar segítségével olyan édesvízi forrásokra és geológiai törésekre bukkantak, amelyek az ütközés következtében jöttek létre. Az ománi Ubart 1992- ben fedezték fel. A sivatagi város a tömjénkereskedők kedvelt helye volt, és valószínűleg homokviharok temették be Krisztus előtt 2800 és Krisztus után 300 között. Ubarban jelenleg régészek folytatnak ásatásokat. Evans szerint a radar a városba vezető, eddig még feltáratlan régi keres- kedőutakat is ki tudja mutatni — írja a Reuter. Az érzékeny műszert egy augusztus 19-re tervezett űrrepülés alkalmával ismét felbocsátják. A tudósok szerint ezzel az eljárással a szakértők sokkal többet megtudhatnak a globális felmelegedésről, a vulkáni tevékenységről és a potenciális természeti katasztrófákról, mint az eddigi eljárásokkal. A Majak harmincéves (MTI-Panoráma) — Harminc évvel ezelőtt ezen a napon hangzott fel először Oroszország egyik legnépszerűbb rádióadója, a Majak szignálja. A Majak az elmúlt évtizedek alatt nagy népszerűségre tett szert, s a kereskedelmi adók igen gyors szaporodása ellenére is jelenleg a lakosság 25-50 százaléka elsősorban a régi ismerős hullámhosszára állítja be rádióját. Vlagyimir Povoljajev, az adó főszerkesztője az évforduló alkalmából adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Majak hagyományaihoz híven elsősorban az információk hiteles közvetítésére összpontosítja figyelmét. Mint mondta, munkatársai a jelenlegi „szólásszabadság” feltételei között sem engedik meg maguknak a pletykák, a támadások, az illetlen kifejezések és a rémhírek terjesztésének használatát. Az adó távlati terveiről nem sok mindent árult el a főszerkesztő. Üres ígéreteket nem akart tenni, s korainak tartotta még a beszámolót a technikai felszereltség modernizálásának terveiről is. Emlékeztetett, hogy a Majak 24 órás szolgálatot teljesít, és adását jelenleg a volt Szovjetunió egész területén lehet fogni. Egyúttal kifejezté azon reményét, hogy az orosz nyelven beszélők idővel az egész világon hallgathatják az adót. Povoljajev nagyra értékelte az adó munkatársainak szakmai tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a kollektíva tehetséges és felkészült szakemberekből áll. Ingyenkonyha (MTI-Panoráma) — Szerzetesi éttermet vezet, ám korántsem csupán szerzetesi ételkínálattal Connecticut államban Denys Cornier atya. A Szent Benedek rendhez tartozó barát a sült csirkétől a sertésflekkenig sok mindent kínál. Vándorszerzetes nevű étterme meglehetősen spártai, pontosabban szerzetesi, a hosszú faasztalok, kemény fából ácsolt padok még egy kolostorban sem számítanának fényűzőnek, a háttérzenét gregoriándallamokból állították össze. Az étlapon nincsenek árak, az asztalokon viszont vannak kis perselyek azzal a kéréssel, hogy legalább öt dollárt adakozzon a vendég. Denys barát ugyanis a jóllakatás révén lakat jól további gyomrokat, gyermekeket. Ők azonban sohasem bukannak fel az étteremben. New Haven városának magára hagyott és nélkülöző aprónépe, összesen 1130 gyermek részesül mindennap Denys barát ingyenkonyájának áldásából, s az „ingyenkonyha- pénzt” az étterem révén teremti elő. A kis perselyekben a leggyakoribb a húszdolláros adomány. A gyerekek iránt a végletekig figyelmes barát még arról is gondoskodik, hogy ne sorban állva, segélykonyhai környezetben kelljen nekik elkölteni ebédjüket: az adományételeket elszállíttatja az iskolákba, vagy egyenesen a rászoruló családok címére. Denys barát nem akarja, hogy a gyerekek túl hamar megismerjék az ingyenkonyhára kényszerültek életmódját. Az étterem hatfőnyi személyzettel üzemel, zömmel önkéntesekből verbu- válódottakkal. Kidobóemberre nincs szükség, a Vándorszerzetesben nem kapható alkohol. Ételkínálatában viszont a szokásos választék mellett szerepelnek stílusos, „(egy)házikosz- tot” sejtető nevűek is. Kapható például remeterák és ördöghal is...
