Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-03 / 181. szám

1994. augusztus 3., szerda CSUPA ÉRDEKES Ketat-Magyarország 15 Jelöltek harca Floridában Munkatársunk amerikai útijegyzete a választási előkészületekről ]3.) A fekete konzervatív jelölt egyébként ritka, ugyanis in­kább a demokratákat támo­gatják, akik több szociális tá­mogatást ígérnek, a konzer­vatívok pedig inkább a vál­lalkozások segítségével kíván­ják emelni választóik életszín­vonalát. A fellendülésről A republikánus jelölt, Marc Little fiatal üzletember, a kommunikáció és a reklám- szakma vállalkozója, nős, egy gyermekük van. Filozófiája a kisvállalkozások támogatásán és számukra adókedvezmény kiharcolásán alapul. Azt mondja, sok kisvállalkozásnak kell megteremteni a sok ember alkalmazását eredményező fellendülést. Azt hirdeti, hogy a kormány — még támogatá­sokkal se — folyjék bele az emberek mindennapi életének részleteibe. Szerinte sem a nagy-, sem a kisvállalkozások nem akarják fizetni a Clinton elnök által szorgalmazott tár­sadalombiztosítási terv költ­ségeit. Egy kis bajkeverés Amúgy a választási kampány­ban — Glorius Johnson szerint — egy kis bajkeveréstől sem riadnak vissza, ha kell, a mostani képviselő ténykedé­séből kiválasztanak dolgokat, és sokkoló bejelentésektől sem riadnak vissza, hogy az általuk „húsosfazék királynő­nek” kikiáltott vetélytársukat lejárassák. A jelöltet, Marc Little-t Floridai képeslap egyébként az jellemzi, hogy szókimondó, őszinte ember, ami azzal jár: sokakat sért a véleménye. De Amerikában az őszinteséget nagyon sokra becsülik. Marc Little különben egy „Poll Cats” nevű helyi tévéműsornak köszönheti nép­szerűségét, amelynek évekig házigazdája, műsorvezetője volt. A politikai műsor hozta meg érdeklődését a nagypoli­tika iránt. Clinton közelében Alvin Berown (véletlen csa­ládnév azonosság a jelenlegi képviselővel) demokrata párti jelölt 32 éves. A család 5. gyermeke, anyagi nehézségek miatt jobbára délen élő nagy­mamája nevelte. A családban első, aki egyetemre járt, majd azt követő speciális, minősítő éveit úgy végezte, hogy köz­ben teljes munkaidőben dol­gozott. Magasszintű üzletemberi diplomájával a zsebében Wa­shingtonban Bili Nelson kor­mányzójelölt mellett dolgo­zott, s 1991-ben így találko­zott — az akkor még arkansasi kormányzó — Bili Clintonnal. Hamarosan beállt hozzá mun­katársnak, washingtoni irodá­ját vezette. Később Arkansasban a választási kampányfőnök he­lyettese lett, amit a győzelem után a Fehér Ház személyzeti osztályán lévő állással jutal­maztak, majd a kereskedelmi minisztériumban lett tanács­adó. Januárban, Martin Luther King születésnapján határozta el, hogy szűkebb pátriájában, Jacksonvillben kongresszusi képviselőként indul. A munkanélküliség ellen akar tenni, a közoktatás javítá­sa mellett a bűnözés vissza­szorítása fontos programpont­ja, emellett a szociális juttatá­sok érdekében akar szót emel­ni. Kampányára 100 000 dol­lárt szán, ebből 10 000 dollárt saját zsebéből. Jelmondata: „Együtt jobban csináljuk.” Győzelmében nem kételkedik. A beszélgetésből kiderült: a hivatalban lévő képviselőt ne­héz legyőzni, mert nagyon sok lehetősége van a közszereplés­re és állami pénzek igény- bevételére. Alvin Brown sze­rint viszont a mostani képvi­selő csak ígérget, sok etikai vétség terheli, nem lesz nehéz legyőzni — a párton belüli szavazás, előválasztás — ne­hezebb lesz, mint a két párt jelöltjeinek mindent eldöntő novemberi nagyválasztás, amire már a kapcsolatok révén a Clinton-adminisztrációtól is segítséget remél. Még nem lefutott Megkérdeztem egy független véleményalkotót is: Dave Ro­ma politikai elemző, a nagy példányszámú — Jackson- ville-ben megjelenő — Flori­da Times-Union újságírója szerint a mandátumért folyta­tott harc még korántsem lefu­tott, s a két éve hivatalban lévő képviselőnek minimum annyi az esélye, mint két nagyratörő ellenfelének, akik már nem szánnak politikai jövőt neki. Archív felvétel Marik Sándor Atlantic Beach, Florida (KM) — Az Egyesült Álla­mokban a választási kampány az élet mindennapos része. Szinte mindig zajlik valami­lyen választás előkészülete. Természetesen az elnökvá­lasztás a legfontosabb, de mindjárt ezt követi a „felezős” időszak, amikor a szenátorok egyharmadát választják újra vagy újjá, s mellette kong­resszusi és helyi képviselőket is. Mint most is. Fekete feketét Floridában a 3. számú kong­resszusi választókerület kam­pányába tekinthettünk be. Itt a demokrata párti Corin Brown mellett egy másik demokrata párti és két republikánus pá­lyázik a kongresszusba. A régi képviselővel — sajnos — nem sikerült találkozni, de egy re­publikánus és egy demokrata jelölttel igen. Érdekes, hogy mind a négy aspiráns fekete bőrű politikus, s ha áttekintjük a választókerület térképét, máris látszik, hogy ez egy mesterséges képződmény, hi­szen olyan az alakja, mint egy tekergőző kígyóé. A jelöltek szerint is politikai alkudozá­sok eredménye, hiszen az egy tömb lenne az ideális, ez pedig egy 14 megyéből összetevődő, sokszor városonként is egy- egy utcát magában foglaló te­rület. Az embernek az az ér­zése, hogy azt akarták: a feke­te jelöltet feketék által lakott területek küldjék a kongresz- szusba. Kérdésemre ezt a je­löltek sem tagadták, rámutatva egyúttal az amerikai választási rendszer fonákságaira is. A tények viszont makacs dolgok — itt kell nyerni, aki a kon­gresszusba akar kerülni. Marc Little kampányfőha­diszállásán a teljes választási stáb fogadott — kivéve a jelöl­tet, aki egy választási körútjá­ról nem ért vissza a megbe­szélt találkozóig. Glorius Johnson kampányfőnök — rá­menős, agilis, ügyes fekete po­litikus asszony — bevezető­ként kijelenti: biztos abban, hogy főnöke nyerni fog. A be­szélgetés során kitűnik, a stáb valamennyi tagja ingyen dol­gozik Marc-nak, mert vele azonos nézeteket vallanak. Holott vannak akik nem is ab­ban a körzetben laknak, és — természetesen — vannak nem­csak fekete segítői is. M egszorult a forró le­vegő az egész lakás­ban. Hiába próbál­kozott kereszthuzattal, meg sem lebbent a függöny. Két­szer már leszállt az ágyról, hosszan folyatta a vizet a fürdőszobában, hadd hüljön valamelyest, s jót ivott, hogy frissüljön. De mindkétszer csak még jobban szakadt róla a víz. Ilyen hőségre nem is em­lékezett vissza. Talán az ötvenes években volt ekkora tartós forróság, de ő akkor még Teregden élt, ötéves lehetett. Az ottani vályogház télen a meleget őrizte, nyáron hűvös volt, így el lehetett viselni a perzselő forróságot is. Itt viszont, ebben a beton­tenger „ember-ólban” nincs menekvés. A házgyári falak nappal magukba gyűjtik a melegetj ,v este, éjszaka kile­helik. O már napok óta pi­zsama nélkül, egyszál alsó­ban nyúl végig a Leverőn, takaratlanul szeretne elalud­ni, de nem és nem! Teg­napelőtt bevett két szem nyugtatót, azt a kis sárga színűt, az Eleniumot, de más­fél óra után felébredt, s már csak a plafont nézte a be­szűrődő holdvilág fényénél. Ekkor jutott eszében az a teregdi kora éjszaka. Tél volt, szakadt a hó három na­pon át, már derékmagassá­gig ért, ahol elseperték az útról. Otthon pedig elfogyott a tüzelő. — Sebaj, fiúk! — szólt az apjuk, aki amolyan mindenes volt a helyi szövetkezeti köz­pontban, fenn a töltés tete­jén. Az ő feladata volt többek között télen az irodák fűtése is: este kisalakolni, gyújtást, vödör szeneket előkészíteni. jól kiszellőztetni, s hajnalban begyújtani, nyakig megrakni a kályhákat vastag fával, to- jasszénnel. Estére ők is felöltöztek a bátyjával, vastag sálat teker­tek a nyakukba, fülükre húz­ták a kínai sapkát, s elindul­tak segíteni apjuknak az irodákhoz, a töltésen. Jóféle akácfa volt katonás rendbe rakva a fáskamrá­ban, ott kellett kis vékony gerjesztőket hasogatni az alágyújtáshoz. Ezt bízta rá­juk az apjuk, aki közben más munkába fogott... A megbeszélt módon cse­lekedtek. O aprította a vé­konyfát, a bátyja meg csak négyfelé a kis hasábokat, s gyömöszölte be az odakészí­tett zsákba... Jó sötét este volt, amikor elindultak a töltésen, hátukon két félzsák fával. Ropogott talpuk alatt a fénylő, friss hó, úgy érezte, mire hazaér, lefagy a kisláb- ujja... Ekkor gépkocsi fény­csóvája hasított végig a töl­tésen, valami főnökfélét hoz­hattak a városból. Ok ketten ledobták a zsákokat a tölté­sen, s maguk is utána gurul­tak. Mire leértek, mintha két hóember nézett volna egy­másra. Nem sírtak. Amikor csend lett, nekiláttak felvonszolni a szerzett rakományt a töltés­re... Kilenc felé járhatott az idő, amikor kékre fagyva hazaértek az értékes zsák­mánnyal. gy történt. Arra emlékszik csak, hogy belezuhant az ágyba és úgy ruhástul mé­lyen elaludt. Akkor azt álmodta, hogy forró nyárban mezítláb lep­kéket kerget a teregdi réten... Angyal Sándor Lep Keltei Kergeien A Föld titkai (MTI-Panoráma) — Az Amerikai Országos hajózá­si Hivatal (NASA) nem­régiben fényképeket tett közzé egy olyan kráterről, amelynek feltehetőleg köze van a dinoszauruszok ki­halásához, illetve egy ókori arab városról, Ubarról, amelyet több ezer éve te­metett be a sivatag homok­ja­A NASA áprilisban bo­csátotta fel azt a speciális űrradart, amelynek segít­ségével fény derülhet a Föld sok-sok titkára. A most készült fényké­pek új részleteket mutatnak a mexikói Yucatán-félszi- geten lévő Chixulub kráter­ről, amely valószínűleg a Földbe csapódott aszteroid vagy üstökös következté­ben keletkezett 65 millió évvel ezelőtt. A tudósok feltételezése szerint az üt­közés következtében jelen­tősen megváltozott az ég­hajlat, és ezért pusztultak ki a dinoszauruszok. Az, hogy a jövőben is előfordulhat ilyesmi, a Shoemaker/Levy 9 üstökös és a Jupiter összeütközése után került a figyelem kö­zéppontjába. Dr. Diane Evans, az űr­radar projekt igazgatója szerint a radar segítségével olyan édesvízi forrásokra és geológiai törésekre buk­kantak, amelyek az ütközés következtében jöttek létre. Az ománi Ubart 1992- ben fedezték fel. A sivatagi város a tömjénkereskedők kedvelt helye volt, és való­színűleg homokviharok te­mették be Krisztus előtt 2800 és Krisztus után 300 között. Ubarban jelenleg régészek folytatnak ásatá­sokat. Evans szerint a radar a városba vezető, eddig még feltáratlan régi keres- kedőutakat is ki tudja mu­tatni — írja a Reuter. Az érzékeny műszert egy augusztus 19-re tervezett űrrepülés alkalmával ismét felbocsátják. A tudósok szerint ezzel az eljárással a szakértők sokkal többet megtudhat­nak a globális felmelege­désről, a vulkáni tevékeny­ségről és a potenciális ter­mészeti katasztrófákról, mint az eddigi eljárásokkal. A Majak harmincéves (MTI-Panoráma) — Harminc évvel ezelőtt ezen a napon hangzott fel elő­ször Oroszország egyik leg­népszerűbb rádióadója, a Majak szignálja. A Majak az elmúlt évtizedek alatt nagy népszerűségre tett szert, s a kereskedelmi adók igen gyors szaporodása el­lenére is jelenleg a lakosság 25-50 százaléka elsősorban a régi ismerős hullám­hosszára állítja be rádióját. Vlagyimir Povoljajev, az adó főszerkesztője az év­forduló alkalmából adott nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy a Majak ha­gyományaihoz híven első­sorban az információk hite­les közvetítésére összpon­tosítja figyelmét. Mint mondta, munkatársai a je­lenlegi „szólásszabadság” feltételei között sem en­gedik meg maguknak a pletykák, a támadások, az illetlen kifejezések és a rémhírek terjesztésének használatát. Az adó távlati terveiről nem sok mindent árult el a főszerkesztő. Üres ígérete­ket nem akart tenni, s ko­rainak tartotta még a beszá­molót a technikai felszerelt­ség modernizálásának ter­veiről is. Emlékeztetett, hogy a Majak 24 órás szol­gálatot teljesít, és adását je­lenleg a volt Szovjetunió egész területén lehet fogni. Egyúttal kifejezté azon re­ményét, hogy az orosz nyelven beszélők idővel az egész világon hallgathatják az adót. Povoljajev nagyra érté­kelte az adó munkatársai­nak szakmai tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a kol­lektíva tehetséges és felké­szült szakemberekből áll. Ingyenkonyha (MTI-Panoráma) — Szer­zetesi éttermet vezet, ám korántsem csupán szerzete­si ételkínálattal Connecti­cut államban Denys Corni­er atya. A Szent Benedek rendhez tartozó barát a sült csirkétől a sertésflekkenig sok mindent kínál. Vándor­szerzetes nevű étterme meglehetősen spártai, pon­tosabban szerzetesi, a hosszú faasztalok, kemény fából ácsolt padok még egy kolostorban sem számíta­nának fényűzőnek, a hát­térzenét gregoriándalla­mokból állították össze. Az étlapon nincsenek árak, az asztalokon viszont vannak kis perselyek azzal a kéréssel, hogy legalább öt dollárt adakozzon a ven­dég. Denys barát ugyanis a jóllakatás révén lakat jól további gyomrokat, gyer­mekeket. Ők azonban so­hasem bukannak fel az ét­teremben. New Haven vá­rosának magára hagyott és nélkülöző aprónépe, össze­sen 1130 gyermek részesül mindennap Denys barát ingyenkonyájának áldásá­ból, s az „ingyenkonyha- pénzt” az étterem révén te­remti elő. A kis perselyek­ben a leggyakoribb a húsz­dolláros adomány. A gyerekek iránt a vég­letekig figyelmes barát még arról is gondoskodik, hogy ne sorban állva, segély­konyhai környezetben kell­jen nekik elkölteni ebéd­jüket: az adományételeket elszállíttatja az iskolákba, vagy egyenesen a rászoruló családok címére. Denys barát nem akarja, hogy a gyerekek túl hamar megis­merjék az ingyenkonyhára kényszerültek életmódját. Az étterem hatfőnyi személyzettel üzemel, zöm­mel önkéntesekből verbu- válódottakkal. Kidobóem­berre nincs szükség, a Ván­dorszerzetesben nem kap­ható alkohol. Ételkínálatá­ban viszont a szokásos vá­laszték mellett szerepelnek stílusos, „(egy)házikosz- tot” sejtető nevűek is. Kap­ható például remeterák és ördöghal is...

Next

/
Oldalképek
Tartalom