Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-31 / 205. szám

1994. augusztus 31szerda MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL Még nem kell tandíjat fizetni Az Országgyűlés határozott a gyógyszertárak létesítéséről és működésükről Budapest (MTI) — Az Or­szággyűlés keddi ülésén a felsőoktatási törvény módo­sításáról tárgyaltak a hon­atyák. A tandíj bevezetésének elha­lasztására azért kényszerül a kormány — fejtette ki Fodor Gábor kultuszminiszter —, mert mindeddig nem került sor a szükséges háttérintézkedé­sek, a hitellehetőségek, a kom­penzációs rendszer kidolgozá­sára, így tehát nem lehet ga­rantálni, hogy ne az anyagi helyzet döntse el, ki járhat fő­iskolára vagy egyetemre. A tandíjügyekről a későbbiekben önálló törvény hivatott majd rendelkezni. Ezután az Országgyűlés ál­talános vitát folytatott, majd részletes vitára bocsátotta az idén áprilisban elfogadott gyógyszertári törvény mó­dosítását célzó törvényjavasla­tot, majd a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalá­sával az Országgyűlés folytat­ta az új Házszabályra vonatko­zó előterjesztés általános vitá­ját. Az Országgyűlés kedden délután 201 igen, 62 nem sza­vazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta Pál László ipari mi­niszter válaszát Demeter Ervin (MDF) interpellációjára. A képviselő azt feszegette, hogy a kormány kikkel konzultált, s milyen gazdasági mutatók alapján hozta meg expodön- tését. A miniszteri válasz téte­lesen felsorolta a döntéselőké­szítés állomásait, s ígéretet tett, hogy a kormány a közeli napokban a teljes kalkuláció­val a parlament elé terjeszti az expóra vonatkozó előterjesz­tést. A délutáni órákban a T. Ház 280 képviselő támogató sza­vazatával, 3 tartózkodás mel­lett elhalasztotta a felsőokta­tási intézmények tandíjának bevezetését, amit a felsőokta­tási törvény szeptember elsejei hatállyal írt elő. Személyi ügyekben határo­zott ezt követően a Ház. Az Országgyűlés az önkor­mányzati bizottság tagjává vá­lasztotta az MSZP frakciójá­ból Csabai Lászlónét, aki egy­ben lemondott a munkaügyi és foglalkoztatási bizottságbeli tagságáról. Az Országgyűlés kedden délután 272 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, egy tar­tózkodás mellett elfogadta a gyógyszertárak létesítéséről és működésük szabályairól szóló 1994. évi törvény módosítását célzó törvényjavaslatot. Mennyibe fog ez kerülni...? Elhalasztott önkormányzati elöntések Nyíregyházán Nyugdíj Budapest (MTI) — A kor­mányzat szerint megva­lósíthatatlan a Nyugdíjbiz­tosítási Önkormányzat közgyűlésének azon javas­lata, miszerint a nyugdíja­sok még az idén 8 százalé­kos, januárig visszamenő- leges hatályú nyugdíjeme­lésben részesüljenek. A nyugdíjbiztosító elnöksége viszont kitart elképzelése mellett és legfeljebb tech­nikai jellegű engedményre hajlandó — nyilatkozta Szeremi Lászlóné, a Nyug­díjbiztosítási Önkormány­zat alelnöke az elnökség keddi ülését követően. A testület ülésén a kormány képviselője hangoztatta: a visszamenőleges nyugdíj- emelésre vonatkozó kor­mányjavaslatnál az elsőd­leges szempont az volt, hogy az államháztartás hi­ánya ne lépje túl a 330 mil­liárd forintot. A 8 százalé­kos visszamenőleges eme­lés a nyugdíjbiztosítási alap hiányát emelné. Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Először éppenhogy határozat- képes volt á nyíregyházi köz­gyűlés tegnapi ülése, majd néhány napirendi pont után egyáltalán nem volt az, úgy­hogy az alpolgármester bere­kesztette a testületi munkát. Pedig érdekes kérdések ma­radtak az előző munkanapról. Ilyen volt például az ez évi pénzügyi terv módosításával kapcsolatos, élénk vitát kivál­tott előterjesztés. A következő „nagy falat” a Szabolcshő Kft. végelszámolásának ügye volt. Nem voltak egységesek az ál­láspontok a tekintetben, hogy melyik megoldás a kevésbé rossz a megyénk öt városának Nyíregyháza (KM - Cs. Gy.) — Bűnügyi tudósítónknak tegnap a meghatottságtól pa­pírzsebkendő után kellett kap­kodnia: egy férfit brutálisan bántalmazóról ugyanis ki­derült: mégiscsak vajszíve tulajdonában lévő cég további sorsát illetően. Ugyanis a gaz­dasági társaság többmilliós veszteséget halmozott fel — ahogy elhangzott egy szak­mailag megalapozott vád —, mi több, a vagyon felélésére rendezkedett be. A képviselők végül az október eleji követ­kező ülésre részleteseb­ben kimunkált javaslatot vár­nak. S bár magát az előterjesztést elfogadták, ez lett a sorsa az F kategóriás munkaügyi perek erkölcsi, de főleg pénzügyi konzekvenciái levonásának is. Hozzávetőleg 200 millió fo­rint adhatna fedezetet a beso­rolásokhoz. Csak hangulati van. Augusztus 27-én 23 óra körül ismeretlen személy Vas- megyeren ököllel állón vágott egy férfit, a mellére térdelt, a nyakához kést szegezett, majd pénzt követelt tőle. És itt jön a dolog „könnyeztető része”, elemként néhány felvetésmoz­zanat a témához: meg kell hozni az egyetlen lehetséges és végső döntést... mennyibe fog ez kerülni majd nekünk a végén... ha az iskolák fizetik majd ki, miből fognak taní­tani... ekkora hitel veszélyez­tetné az önkormányzat műkö­dőképességét... csak ha a kor­mányzat besegít... törvénymó­dosításra van szükség.- Olyan stratégiai-pénzügyi intézkedési terv kidolgozását határozta el a testület a követ­kező ülésig, mely összevethe­tő az időközben összeülő ér­dekképviseleti szerv vélemé­nyével és nem utolsósorban a költségvetéssel. ugyanis a támadónak meg­eshetett a szíve áldozatán, s talán rádöbbent: aljasságot művel, mert a bántalmazott ember által átnyújtott 30 forin­tot visszaadta, s a helyszínről eltávozott. Vajszívű volt az éjféli támadó Huszonhárom ember Rakamazról R. Székely Julianna Budapest — Nemrég huszon­három ember érkezett Pestre Rakamazról, hogy Zimányi Tibort, a Történelmi Igazság- tétel Bizottsága elnökét ráve­gye: szerezze vissza tizenöt- millió forintjukat. Ám Zimá­nyi nem tehetett semmit. A huszonhárom rakamazi mind kárpótolt ember. Az elmúlt negyven-ötven évben a legkü­lönfélébb atrocitások érték őket vagy családtagjaikat. Né­melyiküket csak kifosztották, kitelepítették, másokat meg­vertek, megkínoztak, akad, aki börtönben töltött néhány évet, az életük tönkrement, kié csak kicsit, kié végleg, amúgy ke- let-közép-európaisan. Mindez nem újság. Amint­hogy az sem újság, mit jelent ma e hazában kárpótoltnak lenni, egyelőre csak vagyoni- lag és persze részlegesen. Mi­lyen érzés az, ha az embernek maga dr. Sepsey Tamás cím­zetes államtitkár írt tavaly le­velet: „Tisztelt Asszonyom/ Uram! Tisztelettel köszöntőm abból az alkalomból, hogy... rövidesen átveheti a kárpótlási jegyeket. 1939-től kezdve számtalan jogszabály szüle­tett, melyek alapján a magyar állampolgárok százezreit fosz­tották meg jogos tulajdonuk­tól. A volt tulajdonosok lelké­ben élt a remény, hogy egykor elégtételt szolgáltatnak nekik sérelmeikért...” A rakamaziak lelke azon­ban, s rajtuk kívül még több ezer, főképp kelet-magyaror­szági, kárpátaljai kárpótolté, úgy látszik, bonyolult szerke­zet. Ahelyett, hogy fegyelme­zetten követték volna dr. Sep­sey útmutatását, és kárpótlási jegyeiket szerény életjáradék­ra váltják, netán termőföldet, saját lakást, részvényt, üzletet vásárolnak belőle, fogták ma­gukat, és a jegyeket a névérték húsz százalékáért átadták Vén Istvánnak, az Első Magyar Geotermikus Villlamoserőmű Kft. vezetőjének. Azzal az ígérettel, hogy kilencven na­pon belül további száz száza­lékot kapnak tőle kézhez. Szélhámosság, mondja erre kapásból mindenki, anélkül, hogy fogalma volna róla, ki ez a Vén és mi fán terem a geo­termikus villamosság. A kár­pótlási jegyeket már tavaly nyáron is hatvanöt százalék körül váltotta a Röltex vagy a Keravill. Ha az ember nem akarta a jegyét dunyhára, kis­párnára, esetleg sima szavú brókereknél majdnem félpénz­re kótyavetyélni akkor mehe­tett Sulákhoz, a szőnyegeshez. O adott egyedül száz százalé­kot, sőt ad ma is, gyűjt a tatai szőnyeggyárra. Miképp lehet hát, hogy több ezren, köztük nagy számban TIB-tagok, egykori üldözöttek mégis Vénben hittek? A száz­húsz százalékban, melyet per­sze nem kaptak meg: Vén, akit időközben őrizetbe vettek, most 872 millióval tartozik nekik. Hiába tartott a kárpó­toltaknak Zimányi Tibor idő­közben felvilágosító előadá­sokat. Hiába ajánlott nekik, mint nyilatkozta, reális eladási lehetőségeket. Az emberek el­lene fordultak. De vajon mi­ért? Gondoljunk bele, hogy Vén István maga is TIB-tag, egy­kori politikai elítélt. Tizenhá­rom évet töltött börtönben, a szavait egy megszenvedett élet, bajtársi hangnem és ér­zelmek tették hitelessé. Aki ilyen hangon ígér sok pénzt, annak könnyebb hinni. De a feltétel nélküli hithez talán ez sem elég. A feltétel nélküli hithez valahol, az agyak és a szívek mélyén egyéb is kell. Kétségbeesés és mélységes életidegenség. Hiába, hogy újságok, kár­rendezők, végtelen türelmű közgazdászok verik évek óta a fejünkbe, hogy a kárpótlási jegy ára a vele szemben fela­jánlott állami vagyon mennyi­ségétől és minőségétől függ. Hogy semmi pánik: van, de főképp lesz ilyen vagyon, ad­dig is kéretik a jegyeket mat­racba varrni, nem fél áron föl­élni. Naponta olvasni kedvez­ményes részvényvásárlási programról, befektetési ala­pokról, portfoliókról, részvé­nyekről, csakhogy közben a kárpótlási jegy ára mélypontra zuhant, már fél ára sincs. A kárpótolt meg dacosan és két­ségbeesetten élni szeretne. Legalább fölélni. Ráadásul nincs az a polito­lógus, aki az ország kárvallott­jainak, üldözöttéinek átélhető- en meg tudná magyarázni, mi­képp kerülhetett egy jelképes erkölcsi elégtétel a vadkeleti kapitalizmus árucikkei közé. Miképp beszélhetett igazság­ról, elégtételről egy államve­zetés, amely tudta, hogy a kár­pótlás teljes értékét képtelen szavatolni. A tetejében azokat az embereket kényszerítette volna elsők között, hogy ki­igazodjanak a piac műszavai és műveletei között, akiktől mindez oly idegen, mint a geotermikus áramtermelés. Akkor már inkább Vén István. A rakamaziak helyében én is őt választottam volna, nem a portfoliót vagy Sulák végtelen puha padlószőnyegeit. Jó a csodában hinni. Van egy ismerősöm, értelmes, mű­velt öregember, aki még a Mi- cro-Ker Kft.-nek is bedőlt. Fi­zetett nekik százhatvanezret, hogy az ígéret szerint pár hó­nap múlva visszakapja a tíz­szeresét. Most persze sír, hogy oda a pénze. De hát hogyan dőlhetett be nekik, kérdem. Kicsit gyanús volt, mondja. Ám megnyugtatott, hogy rek­lámozza a tévé. Kelet-Közép-Európa kár­vallottjai csodákra várnak. Ők, akik egyszer már elveszítettek mindent, szerettek volna most az egyszer nem veszíteni. Nem bíznak államban, kor­mányban, önmagukban a leg­kevésbé. A rakamaziak most már Vénben se bíznak, sem a Történelmi Igazságtétel Bi­zottságában. Megvan róluk a véleményük. Főképp az igazságtételről. Meg a történelemről. Göncz Árpád... ...kedden Zala megyébe lá­togatott. A köztársasági el­nök programja a nagyka­nizsai Műszaki Szakközép- iskolában kezdődött, majd a Tungsram Nagykanizsai Fényforrásgyárába látoga­tott. (MTI) Az Irak fölött... ...áprilisban lelőtt két ame­rikai helikopter ügyében vizsgálatot folytató bizott­ság azt javasolta, hogy állít­sák hadbíróság elé az AWACS-gépnek a sze­mélyzetét. (MTI) Megbeszélést... ...folytatott Ljubljanában Lojze Peterle szlovén kül­ügyminiszter Cristof Zer­nattóval, Karintia tartomá­nyi főnökével. Peterle ta­gadta, hogy Ausztria nagy- követéségén figyelmezte­tést intézeti volna a klagen­furti kétnyelvű iskola elleni merénylettel kapcsolatban. Megérkezett... ...kedden az első amerikai egység Oroszországba ahol péntektől nyolc napon át a békefenntartást gyakorol­ják a két ország katonái. loan Stoica... ...akire románok milliói bízták pénzüket a Caritas pilótajáték virágzása ide­jén, sikkasztásért, hamisítá­sért és hivatali visszaélésért tíz hónapig börtönben ült a hetvenes években. (MTI) Gengszterek börtönben Balassagyarmat (MTI) — Két rendkívül súlyos, an­nak idején országos vissz­hangot kiváltó bűnügyben hirdetett ítéletet kedden Ba­lassagyarmaton a Nógrád Megyei Bíróság. A hazai kriminológiában máig párját ritkítja az 1992. december 14-én a 21-es út, Pásztó melletti szakaszán történt bűncselekmény: az úton közlekedő Szabó Mik­lós jól menő pásztói üzlet­embert géppisztolysorozat­tal agyonlőtték. A többi közt játék- és nyerőautoma­tákat is üzemeltető vállal­kozó ugyanis pénzügyi vi­tába keveredett osztrák üz­lettársával, mire annak pásztói sógora, ifj. Batta Béla úgy döntött, hogy el­teteti láb alól Szabó Mik­lóst, mielőtt még kellemet­lenkedne. A mátraszőlősi Földi Jánost és unokatest­vérét, Pásztor Róbertét bír­ta rá arra, hogy egymillió forint vérdíj fejében intézze el a vállalkozót. A két fia­talember ráállt az alkura, fegyvert, autót vásároltak, gyakorolták a célbalövést, s figyelték, mikor merre jár az üzletember. Az utolsó pillanatban azonban Pász­tor Róbert meggondolta magát, kiszállt az ügyből. Helyette a fiatalkorú F. Fe­renc ugrott be, s miután az autóvezetésben gyakorlat­lan volt, a géppisztoly keze­lését vállalta. Követték Szabó Miklós piros Ford Tranzitját, majd egy hosszú egyenes sza­kaszban előzés közben a lehúzott ablakból sorozatot adtak le rá. A volánnál ülő vállalkozót öt golyó találta el, majdnem mind halálos volt. Nem sokkal ezután tör­tént, hogy a jobbágyi Ba- ranyi András és fia, Baranyi Zoltán úgy határozott kira­bolja a nagyrédei kazán­király Morvái Ferenc pán­célszekrényét. Földi János­ról tudták, hogy jól bánik a géppisztollyal, így segítsé­gül hívták, ő pedig ezúttal is magával vitte F. Feren­cet. 1993. február 5-ére vir­radóan mentek be a telepre azért a többmillió forintért, amit tudomásuk szerint Morvái akkor vett ki a bankból. Szűcs András 57 éves éjjeliőr azonban észre­vette őket. Leteperték az idős férfit, kezét összekö­tötték, szájába rongyot tömtek. Szűcs András a testi és lelki megpróbáltatá­sokba a helyszínen bele­halt. A rablók egyébként csalódtak, a páncélszek­rényben alig félmillió forin­tot találtak. A bíróság F. Ferenc el­sőrendű vádlottat 12 év 6 hónap fiatalkorúak börtö­nében letöltendő szabad­ságvesztésre, a közügyektől 8 évre való eltiltásra ítélte. Földi János büntetésül élet­fogytiglani szabadságvesz­tést kapott, feltételes sza­badlábra bocsátásának leg­korábbi ideje 16 év lehet. Pásztor Róbert büntetése 4 év börtön, a felbujtó ifj. Batta Béláé 15 év fegyház, id. Batta Béláé ugyancsak felbujtóként 9 év börtön. A nagyrédei ügyben Baranyi Andrást bűnösnek mondta ki s ezért 8 évet kell fegy- házban töltenie. Baranyi Zoltán büntetése 10 év 6 hónap fegyház. Bordák József lőfegyverrel és lő­szerrel való visszaélésért 2 év 6 hónap, míg Koczka András és Pásztor József ugyanezért 10 hónap bör­tönbüntetést kapott, melyet 2 év próbaidőre felfüggesz­tettek. Egy madridi külvárosban tartott bikafuttatás során történt kellemetlen, de gyakran előforduló baleset. A helyi hagyománynak számító üldözés során a fiatal bika felrúgta a ringben lévő embert AP-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom