Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-30 / 204. szám
1994. augusztus 30., kedd HÁTTÉR mmm Abroncs összedőlés ellen A fél Bereg házai romokban lehetnek, ha nem sikerül gyors segítséget szerezni Egy a sok közül Szekeres Tibor felvétele Balogh József Tiszaszalka (KM) — A gépkocsivezető a kövesút szélére húzódva állt meg. Az „anyósülésről” gyanútlanul léptem ki a simának látszó földre, aztán előbb a lábam szaladt ki alólam, majd miután megpróbáltam a járdára lépni, a cipőm ragadt ott a sárban. Még másnap is sikáltam belőle a varrás mentén megszáradt agyagot. Az eset nem mostanában, jó néhány éve esett meg, s nem csak velem, hanem aki a Betegben járt eső után, mindenkivel megeshetett. De mikor volt ott eső utoljára? Se víz, se sár — Tavasszal sokan mondták, hogy sok eső esett, s ilyenkor Beregben vendégmarasztaló a sár. De ezen a tavaszon sehol nem állt meg a víz. Az elmúlt években pedig az ideinél is sokkal kevesebb csapadék hullott — mondja keseregve Uszkai Bálint, a tiszaszalkai, a tiszaadonyi, a tiszavidi és a barabási önkormányzat műszaki ügyintézője, akinek minden bizonnyal sok gondot okozna a sok csapadék. De mi lenne az ahhoz képest, amit a szárazság okoz? — Az elmúlt évben iskolát építettünk Tiszaszalkán és a szennyvízgyűjtő medencét négy méterre kellett leásni. Azt reméltük, hogy ott a mélyben legalább nedves lesz a talaj, de négy méter mélyen is úgy hullott ki a markoló kanalából, mintha a sivatag közepén ásna — folytatja a helyzet illusztrálására Uszkai Bálint. És ez a szárazság akkora gondokat okoz Beregben, hogy a másutt élők el sem tudják képzelni. 1992-ben kezdődött, vagy inkább akkor kezdett láthatóvá válni a baj. Repedezni kezdtek a falak. — És nemcsak Tiszaszalkán, hanem hat községben — Tiszaszalkán, Tiszaadonyban, Tiszavided, Tiszakerecseny- ben, Mátyuson, Lónyán is — mondja Uszkai Bálint — és amikor felmértük, hány házon keletkezett kár, kiderült, hogy ötszáznál több család nem tudja, mi lesz velük. A hat polgármester megkereste Szűcs M. Sándor országgyűlési képviselőt, akit kénytelenek voltak fogadni a Belügyminisztériumban. — Azt mondták: bizonyítsák be dokumentációkkal, hogy ezeket a házakat természeti csapás érte, s nem a gazdájuk hanyagsága miatt, vagy az építkezéskor elkövetett mulasztások miatt repedtek meg a falak — ezt már Lakatos Béla mondja, aki a megyei önkormányzatnál foglalkozik az üggyel—. A Nyírterv statikusai, talajmechanikusai a térség több házában végeztek vizsgálatokat, s azt állapították meg, hogy a vízkészlet-háztartásra visszavezethető okok miatt repedtek meg a falak. Innentől gyorsultak fel az események és 1992. decemberében a kormány tízmillió forintot adott a hat községnek és húszmilliót a Békés megyében hasonló helyzetbe került településeknek. A kormányhatározatot meglehetősen szerencsétlenül fogalmazták. Az került bele, hogy a kivitelezési költségek felét a tulajdonosnak kell állni. Ez azért is furcsa, mert minden más természeti csapás esetén az állam vállalja magára a terheket. A Beregben pedig öregek, munkanélküliek élnek többségében, sokuk még a ház felépítése óta törleszti a kölcsönöket. Ráadásul az utóbbi időben elkészült közművek miatt újabb terheket vállaltak, így kilátástalannak látszik, hogy felvállalhatják a jelentős helyreállítási költségek felét. — Szó volt róla, hogy a költségek másik felét a megyei önkormányzat és a helyi önkormányzatok vállalják magukra, ám a megyei önkormányzat mindössze négymillió forintot tudott erre a célra adni, mert egyszerűen nem találták meg a jogszabályi lehetőségét a pénz kiutalására. Ma nincs semmilyen lehetőség arra, hogy állami pénzt magántulajdonban lévő házakba építsenek be, márpedig itt tulajdonképpen erről lenne szó — mondja Éakatos Béla. Költségek — A tizennégymillióból huszonhét lakás helyreállítása befejeződött — folytatja Uszkai Bálint —, ebből is látszik, mi ez a pénz a kár mértékéhez képest. A helyreállítás abból állt, hogy hornyokat vágtak a lakás falába, magyarul a sokszor már öt centisre tágult repedéseket abronccsal összefogták. A statikusok szerint ezzel a vízszintes irányú mozgás megállítható, de a függőleges mozgás az nem. A pénz szeptember közepére elfogy, s nem tudni mi lesz a többivel. A megye vezetőinek van egy ígérvénye, amely szerint a kormány három éven át húsz-húsz millió forinttal segíti a károk helyreállítását. Azóta kormányváltozás volt, s mivel ezeket az ígéreteket annak idején nem rögzítették írásban, ki tudja mi lesz jövőre. Lehetőségek — Pedig a megoldást meg kell találni — mondja Uszkai Bálint — aki naponta saját bőrén érzi a bajt. Reggelente nyol- can-tízen keresnek, sürgetnek, hogy az övékét mikor csináljuk. Nem értik, hogy miért épp az övék nem fért bele ebbe a keretbe. És nem tudja az a tizenhét település sem, ahol a már említett hat mellett is repednek a házak, hogy őket miért nem támogatják a helyreállításban. Ebből a tizenhét településből körülbelül kétszáz olyan lakás van, amelyik azonnali beavatkozásra szorulna. Mi lehet a megoldás? Ha jövőre és 1996-ban is megkapnák a települések a húszmilliót, s a megyei önkormányzat is hozzátenne valamennyit, akkor talán a legnagyobb veszélyben lévő családok gondján enyhíteni tudnának. És lépni kellene a károk elismertetésében is. Mert hiába van a családok többségének lakás- biztosítása, ha ilyen károkért nem fizet a biztosító. Kísérletezett vele Szűcs M. Sándor, hogy az Állami Biztosítás Felügyelet segítsen az ilyen károk elismerésében, de próbálkozásai eredménytelenek maradtak, holott ez épp olyan természeti csapás, mint az árvízvagy a viharkár. Talán most nagyobb sikerrel léphetnek fel a képviselők, hisz Bereg lakosságát ketten is képviselik. És lehetne más következménye is az ügynek. Sokak szerint — minthogy a Tisza vonalán mutatkoznak a nagy károk — minden bizonnyal összefügg a térség kiszáradása a kevés csapadékon túl a Keleti főcsatorna, Kisköre, Tiszalök, a szabolcsveresmarti víztározó építésével. Magyarul, ha ilyen tragikus példákon is, de megtanulható: a természetet nem lehet büntetlenül megerőszakolni. A mitológia szerint Atlasz tartja vállán a Földet, egyensúlyozva a kilengéseket, s nem engedve, hogy pályájából valami és valaki eltérítse. Megtestesítve azt a roppant erőt, és türelmet, amellyel sorsát viseli, és mutat példát a sziszifuszi küzdelemről. De meddig tartható ez iszonyatos tömeg, e roppant súly? Pár héttel vagyunk csak túl a hirosimai, nagaszaki atombomba pusztításának évfordulóján, mely megrendítette a világot, volna min elgondolkodni. Ahogy Földünket veszélyeztetik a felhalmozott, óriási mennyiségű atomtöltettel, és persze civilizált, mindennapi életünkkel, az eldobált, lelkiismeretlenül kezelt vegyianyagokkal, szennyezéssel, amelyek valahol mindig visszahatnak. Ránk hatnak vissza, akik naponta éljük e jelent, s rajtunk múlik, hogy utódaink is tudják e élni. Bármennyire fejlődött is a tudomány, más bolygóra nem mehetünk. „Léted e földön csupán árnyék / jobbat neked mondd, hol találnék?” — mondja a költő, ahogy az Úr mutatóujjával kijelölte e helyet nekünk. Hatalmas súly és teher ez. Napi gondjaink közepette vajon érzünk-e belőle valamit? Eszünkbe jut-e hogyan élnek másutt, milyen életet élnek? Csak híradásokból tudjuk, a televízió mutat róla kockákat, megrázóákat. Még ha jobban bántanak belső bajaink. A drasztikus forintleértékeléssel felszökő árak, melyek még tovább apasztják pénztárcáinkat. Az aszályos nyár, mely szépen induló kapásnövényeinket visszavetette a fejlődésben. i í- . » .* '** , Törő István Újkori veszélyeink ■ íítt * ^ 3, ,1 A * * Csernobil óta más lett a világ. A láthatatlan ellenség itt ólálkodik körülöttünk, beletapos legintimebb dolgainkba, úgy lopja közénk a félelmet, hogy észre sem vesz- szük. Hatása alatt állunk. Láttuk, hogy a legyilkolt, elhallgatásba menekített idő semmit sem oldott meg. Kinek volt mégis érdeke, hogy csak napokkal később tudta meg a világ, holott minden perc drága volt? A foggal- körömmel védett hatalom érdeke vagy a tudatlanságban tartott tömeg, a felkészítetlen tömeg feláldozása, mert feláldozás volt ez a javából! Nem mehetünk el újkori veszélyeink mellett szótlanul. Érdekeink is ezt diktálják. Amivel tudná a falun élő ember kompenzálni kiadásait, mondván, legalább lesz krumpli, zöldségféle, meg gyümölcs. A városi úgysem tudja. Neki ebből is kevesebb jut... Hogy tud a jövőbe nézni, hogy tudja újkori veszélyeinket a maga teljes valóságában átélni a mai kor embere? Úgy, hogy összefog. Figyeli mikrokörnyezetét. Mint a Bács megyei település lakói a veszélyes hulladékot. Visz- sza is szállították. Vagy a vegyszerezett, és oszló állatbőröket pár éve, éppen a megyében. Mert még mindig nagy a hallgatás, és elhallgatás. A benne testet öltő, sokszor egyéni érdek. Kitáguló világunkban egyre többen hoznak be külföldi árut, bárki hozhat bármit. Csak a szabályokat és előírásokat kell betartani. Sajnos a példák azt mutatják, hogy ezek is kijátszhatók. Gondoljunk az ólmozott fű- szerpaprikára, mely gyönyörű szépen festi az ételeket, csak hát... Mire ez a csak hát kiderül, már csak áldozatok vannak, és egyre többen. Persze hogy kelendőbb az olcsó áru, amely kikerül mindenféle árnövelő kontrollt és hatóságot. M ég ezek is eltörpülnek újkori veszélyeink mellett. Mily tehetetlenül, és törékenyen állunk itt és csak keveset tudunk tenni e kihívások ellen. Azaz hogy mégis valamit. Hangoskodunk, fűnek-fának elkiabáljuk félelmeinket. Bízunk abban, hogy akiket odaküld- tünk, helyettünk majd elmondják, a kommunikáció összes, lehetséges eszközét felhasználva. Atlasz elérhetetlen mitológiai alak, de mi itt élünk, a váltunkon ugyan nem tarthatjuk a Földet, de sok múlhat rajtunk meddig lehet még ilyen. Balogh Géza mmvwwvmwwMVAttWAWíA'iWwirímwivviViVyv/MVOT.w.w ekeményítettek a t-J szocialisták. Nem a drasztikus áremelésekre, a rendkívül szigorú költségvetési megszorításokra gondolok most, az már amúgy sem újdonság, hiszen nap mint nap annak helyességéről, vagy éppen kíméletlenségéről vitatkozik jó ideje az ország; a párt legutóbbi, békésifrakcióülésére célzok ezúttal, ahol nemcsak az ország, hanem a párt belső életét is bonckés alá vették a jelenlévők. A vezetők két, tervezett lépése egészen biztos, hogy elnyeri mind a választók, mind a választottak helyeslését. Arról szólnak ezek, hogy az országgyűlési képviselők mondjanak le az állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsaiban viselt tisztségükről, s a következő évre szóló képviselői fizetésemelésükről. Igaz, ez utóbbi nem újdonság, hiszen az előző parlament képviselői is megtették már ugyanezt az utóbbi időkben, az igazgatótanácsi tisztségek lemondása azonban igazán komoly fegyvertény lenne, hiszen e posztok jelentik a valódi zsíros falatokat a képviselők számára. Ahogy hírlik, mindkét ügyben egységes a szocialista párt, a Békés megyei ülés harmadik döntésében viszont már nem tudom elképzelni az egyöntetűséget. Azt fogalmazták meg ebben, hogy az MSZP országgyűlési képviselői ellenvéleményüket nem vihetik ki az utcára, ha valami nem tetszik nekik, elsőül azt a frakción belül mondhatják el. Azzal tisztában van mindenki, hogy igen komoly az ország gazdasági helyzete, az viszont nehezen hihető, hogy mindez ilyen diktatórikus lépéseket követel. Mondhatjuk persze erre azt is, miért kell nekünk ezzel külön foglalkoznunk, hiszen végeredményben ez csupán a hat parlamenti párt egyikének a belső ügye. Am ez a párt történetesen közel hatvan százalékát foglalja el a parlamenti helyeknek, tulajdonképpen az őkezükben van az ország sorsa. S ha ehhez hozzávesszük az őszi helyhatósági választásokat is, melyen seregnyi település irányítása kerülhet a szocialisták kezére, a szájzár több mint elgondolkoztató. Új tejdiszkontot adtak át Rakamazon a Tiszatej Bt. udvarán . Harasztosi Pál felvétele Kommentá Nyári évadzárás Bodnár István M egyénkben sem volt oka panaszra annak, aki nyáron színházi produkciót vagy koncertet kívánt felüdülésként megnézni, meghallgatni. A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, a Nyírbátori Zenei Fesztivál és a Mandala Nyár előadás- sorozata igazán remek programokat kínált. Hála az okos szervezésnek, több rendezvénysorozat nem csupán egy városra terjedt ki, hanem jó tucatnyi településen örvendezhettünk egy-egy szép koncertnek, színházi előadásnak. Nem véletlenül más megyékből is akadt bőven nézője, hallgatója a produkcióknak. A prímet változatlanul a kisvárdai nyári színházi sorozat vívta ki magának, választékos műsorával és profi szervezésével. A bohózattól az elvontabb darabokig volt minden a választékban. Tulajdonképpen a nyári szezon a múlt héten ért véget, a Budai Nagy Antal című darab bemutatójával. De a továbbiakban talán meggondolandó a várszínház nyári programjának átgondoltabb összeállítása. Elmaradt ugyan a szokásos augusztus 20-i koncert a nyírbátori zenei fesztiválon; tudomásul kell venni, hogy takarékosabban kell szerveznünk. Ezért aztán rövidebbre zsugorodott a nyári szezon, így is sok koncertet kínálva. Sokszor kapnak viszont lehetőséget a nemzetközi zenei tábor ifjú zenészei, ami még nagyobb vonzerő lehet a közös munkára. Utólag bebizonyosodott, jól mérték fel a mandalások az igényeket, többnyire telt ház mellett játszották a megismételt Macskák című muzikelt, kellemes estéket szerezve az igényesebb könnyű műfaj kedvelőinek. (Jövőre azért már nem ártana, ha más produkció kerülne színre). A többi előadás is sok nézőt vonzott. Halaszhatatlan viszont a szabadtéri rendbehozatala, bizony a nézőtér, a színpad állapota erősen kifogásolható. Újabb szezonnak így nem szabad jövőre belevágni. Még egy kritikai észrevétel: gond van a szervezéssel is. A helyszínt leszámítva, szinte egyik rendezvényre sem lehetett megyénkben jegyet előre beszerezni, pedig bizonyára akadtak volna erre vállalkozók. Szó nélkül
