Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-03 / 181. szám

1994. augusztus 3., szerda

Nem tudni, mit veszítünk

Amikor felvételünk készült, még úgy volt, hogy lesz világkiállítás, s Nyíregyházán is nagy volt az előkészület Elek Emil felvétele

Nyíregyháza (KM) — Amióta a kormány elhatározta, hogy elmarad az 1996-ra tervezett világkiállítás, sokan mondtak véleményt a döntésről. Hogyan vélekednek erről a mi megyénkben, amely távol van ugyan az expo kínálta nagy lehetőségektől, ám annál nagyobb volt a kísérőrendezvények szervezésében a vállalkozási kedv.

Kiss Gyula vállalkozó, a Megyei Természetbarát Bizottság elnöke:

— Őrülök, hogy elmarad az expo. Úgy gondolom, minden pénz, amit erre szántak, csakis és kizárólag a fővárosi rendezvények érdekeit szolgálta volna, a vidék pedig ismét lemarad. A világkiállítás csak arra szolgálhatott volna, hogy Pest újabb létesítményekkel gazdagodik, a falu meg tovább szegényedik. Mi, akik az országnak e keleti felében élünk, sokat nem tehetünk sem az expo ellen, sem pedig az expóért. Maradt volna a csendes tudomásulvétel, hogy a főváros és falu közötti olló tovább nyílik. Azok a programok, amelyeket az expón belül terveztek, megrendezése nélkül is megvalósíthatók. A szabolcsi földvár, vagy éppenséggel a Tisza-túra ebbe a körbe tartozik, s úgy gondolom, egyik sem expofüggő. A vidéki kezdeményezések ígéretesek, s nekem meggyőződésem, hogy ebben az országban még van annyi pénz, hogy legalább ezeket be lehet fejezni. Hazánk jó hírneve szempontjából ezek fontosak, mint ahogy az lenne, ha végre elkezdődne az M3-as autópálya építése is.

Gondos Lajosné vállalkozó:

— Egy nagyon szép álom volt, ami most füstbement. Azon túlmenően, hogy ez nekem mint vállalkozó és magánember mennyit veszítettem rajta. Attól komolyabb és keményebb érv nincs, minthogy nincs rá pénz, ezt tudomásul kell venni. Csak egy kicsit későn született ez a döntés, és nem biztos, hogy túl szerencsés. Nem is lehet azt most felmérni, mennyi kárunk, vagy hasznunk származhat a jövőben, mint ahogy egy jó reklámnak sem lehet előre felmérni a lehető gazdasági hozamát, s azt sem lehet megmondani, ennyi megtakarítás miatt mennyit veszítünk.

— Azt már nem tudom, hogy expoháttér nélkül megrendezem-e, mivel nem profit- orientált rendezvény lett volna, így tőkéstársat s nehezen találtam. így már nem lenne olyan fizetőképes közönség, hogy akár nullszaldósra is ki lehetne hozni a rendezvényt, amelynek címe Cigánybárók a Felső-Tisza mentén lett volna. A cigányság életét szerettük volna bemutatni. Nem azt az álomvilágot, amit sokan a cigányság köré vonnak, hanem a valóságot. Egy kicsit visszanyúlni a múltba, egy kicsit megtanítani a résztvevőket az egykori cigány kézműves mesterségek művelésére, s itt

— Szabolcs község lett volna a helyszín — élőképszerűen bemutathatták volna életüket. Lett volna egy oktató-nevelő része, egy kis munkateremtő hatása, s egy kicsit szerettük volna az idegenforgalmat kimozdítani ebben a térségben és lett volna egy kis hagyományteremtő szerepe is. Mert ha jól sikerült volna, a későbbiekben ismételhetttük volna a környékbeli országok cigányságának bevonásával. Kár, hogy most már mindez elmarad.

A nyíregyházi Helen Fehérnemű Bolt kollektívája

— Ónodi Gézáné, Hornyák Csabáné, Török Imréné:

— Már sokat beszélgettünk

az expo ügyéről, s meg kell mondani, nehezen tudunk közös nevezőre jutni. Ahogy halljuk, annak idején Bécs is azért lépett vissza a közös rendezéstől — igaz ők még kellő időben —, mert sokallották a világkiállításra fordítandó összeget. Belátjuk mi, hogy az ország terheiből mindnyájunknak vállalnia kell, csakhogy a közember teherbíró képessége is véges. Ahogy halljuk, a megvalósítás rengeteg kiadással jár, miközben az államkassza üres, szociális kiadásokra sincs kéznél elegendő összeg. Baj csak az, hogy ilyen sokáig halogatták a döntést, akkor mondtak nemet, amikor egy csomó dolog már jócskán előrehaladt. Rosszul indult, rosszul is végződött az expo ügye, s mi valamennyien úgy gondoljuk, ha igazán jól, profi módon, az anyagiak hiányában nem vagyunk képesek megvalósítani, rosszul megcsinálni egyáltalán nem érdemes.

Vincze István megyei expofelelős:

— Nem tartom helyes lépésnek. Elfogadható érv, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a költségvetés nehezen tudná kigazdálkodni a hiányzó milliárdokat, de azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ne legyenek negatív hatásai annak, hogy a nagyon nehezen megszerveződő, nemzetközileg is sok csatát megért rendezvényt egyszerűen egy tolvonással lemondjunk. Mert ennek az eseménynek nem csak az a gazdasági haszna lehet értékes, ami az expo 96 időtartamára vonatkozik, hogy jön a látogató és hozza a pénzt, hanem az utóhasznosítás, nem beszélve arról a hatásról, ami ebből származik: sok külföldi szakember, üzletember látogat el, s esetleg köt üzleteket.

— Sokáig vitatott volt, hogy az expo Budapest rendezvénye, vagy a vidéké is. Mostanában kezdett markánsabban látszani, hogy a vidék rendezvénye is, ezen felbuzdulva készülődtek rá elsősorban a vállalkozók.

A visszamondás ezért is érintett kedvezőtlenül, mert ha csak arra lett volna jó az expo, hogy jobban meg tudjuk magunkat mutatni, már eredményt értünk volna el. Itt nagy állami beruházásokat nem vesztettünk, de adottságainkat jól be tudtuk volna mutatni. Erre a 12-15 pályázat alkalmasnak bizonyult volna. Ha a parlament is meghozza a döntést, s az is nemleges lesz, akkor is meg kell próbálni megszervezni a rendezvényeket, amelyek nem csak az expo érdekében történtek volna, hanem a megye bemutatkozása érdekében is.

A kiérlelt bölcsesség

Szabadságra...

...megy Hóm Gyula augusztus 8-tól két hétre — adja hírül a Népszabadság. A miniszterelnököt a kormány ülésein Békési László helyettesíti.

Marad...

...kilenc az Alkotmány- bíróság létszáma — egyezett meg Horn Gyula kormányfő és Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke. (KM)

Raffay...

...utóda Korsós László lett a Hadtörténeti Intézet főigazgatói posztján. Az intézetnek már korábban is volt igazgatóját Raffay Ernő bocsátotta el.

A honvédségi...

...dolgozók gyermekei — összesen 33 ezren — 4000 forint támogatást kapnak az iskolakezdéshez. (MTI)

Szőke Judit

Nyíregyháza (KM) — A kézbe simuló meleg színű könyv csábít az olvasásra, mégis nehezen fogtam bele, hiszen kánikulai napokban könnyen feledhető, gyors szellemi felüdülésre vágyik az ember. Dp meglepődtem, mert a vártnál emészthetőbb, mégis maradandó élmányt nyújtó olvasmány a Kiss Gábor, immár országgyűlési képviselő válogatott írásait összeölelő Becsületszó 187 oldala.

A legjobban a bevezető helyén megjelenő, talán a címadásra is inspirált esszé ragadott meg — hisz remélem sokan vagyunk érzékenyek a csalásokra, a hűtlenkedésre, s a drámai jelenségre: a közszószegésre. A jelenségek, melyek — nem túlzók, ha azt mondom — életveszélyes helyzeteket teremtenek — olyanok, mint a hajszálrepedések, amik gyorsabban vagy lassabban szakadékká tágulva olyan etikai romlásba taszítják a társadalmat, amiből nem lesz könnyű feltápászkodni. Egyébként pedig ez a téma az, ami lazán összefűzi az írásokat. No és persze a hamis viselkedés különböző műfajai miatt érzett aggódás és őszinte értelmiségi felelősségérzet. Kiss Gábor az olvasó előtt megnyilatkozik: a hazugság- összjátékhoz nem vág jó pofát, s erre a maga — hiába is szerénykedik — publicisztakész- ségével sikerül a másikat is cinkosul fogadnia.

Én is gyűlölöm a szerzővel együtt a harsány álőszintéske- dést, a kortinahasogató rossz ripacsságot. Meg a sakálirigységet, mely a nagyvad után jár — ő maga ölni nem mer, abból karmolja ki a maga porcióját, amit amaz otthagyott. Sakálok, hiénák. Mindig valamely maszattal átmeszelve. Ilyenkor a nyelv és az értelem kicsorbul. A tanár úr (biztos megbocsátja nekem a szót, de számomra mindig az marad) rejtélyeskedő. Ha ő beszél is, hagyja beszélni vagy gondolkodni a másikat, megvárja, míg kinyílnak a fülek. Lapunk hasábjain is végigvárta a többiek gondolattekervényeit olyan utakon is, melyet ő már rég maga mögött hagyott. Mindig volt mindenről kiérlelt véleménye — még akkor, is, ha nem érezte égető szükségét annak, hogy közbevágjon, vagy előhozakodjék vele. Pedig sokszor ráirányították a célkeresztet...Az írásokban, bármikor születtek is azok, s szóljanak bármiről, megengedhette magának a kiérlelt bölcsesség fényűzését.

A könyv élvezetes olvasmány — különösen akkor, ha valaki még a visszapillantó tükörbe is szívesen néz bele. Ezt az amolyan hümmögniva- lót ajánlom szíves figyelmükbe. Becsszóra.

!

Akkor talán...

Kovács Éva

gH zemélyes tanácsadója

V volt az előző kormány IkJ első emberének, Antall Józsefnek, s a híradások szerint tanácsadó marad Horn Gyula kormányában is. Gálszécsy Andrásról van szó, aki sokak szerint a rend- szen’áltozás utáni idők egyik legnépszerűbb, de legalábbis legszimpatikusabb politikusa, talán egyik leghitelesebb szakembere. 0 az, akinek viselkedése és emberi magatartása sokak számára irányadó lehet, aki bármikor szalonképessé, népszerűvé, elfogadhatóvá tehetne egy pártot.

Csakhogy amennyire látni lehet, Gálszécsyt nem igazán érdeklik a pártok, nincs rá végzetes hatással a hatalom, s a hozzá szorosan kapcsolódó politika. O szakmában, erkölcsben, emberi tisztességben gondolkodik, s ezért is történhetett, hogy 1992-ben önként vált meg magas hivatalától, s mondott le az újabb, még magasabb pozícióval járó előnyökről, mondván, „köztisztviselő- ként nehezen birkózom meg egy politikai megbízatással” .

Gálszécsy példája sokak

számára tanulság lehet. Azok számára mindenképpen, akik a szakmát, a munka becsületét, az erkölcsi, emberi normákat tartják alapvetőnek és követendőnek, akikre elsősorban és mindenekfelett jellemző a tisztesség, akiket nem szédít meg kisebb vagy nagyobb hatalom, akik szeretnek nyugodtan aludni éjszaka. Szerencsére a fenti példa nem egyedi, s reméljük, száma a továbbiakban csak sokasodik.

Ha így lenne, akkor talán elérhetnénk: a szakemberek, orvosok, mérnökök, szakmunkások és köztisztviselők dolgoznak, végzik feladatukat a legjobb tudásuk szerint, a politikusok meg politizálnak, szintén a legjobb tudásuk, a legtisztességesebb szándékok figyelembevétele mellett. Akkor nem lenne négyévenként zűrzavaros szakembercsere, bizonytalanságok és igazságtalanságok sora, akkor zökkenőmentes lehetne az átmenet, akkor nem keveredne átláthatatlan módon a gazdaság és a politika, akkor a kormány- váltások idején sok-sok embernek nem kellene félnie.

Akkor — talán — Magyarországon is véglegessé válhatna a demokrácia.

A másik serpenyő

Máriás József

Előre bocsátom: nem vagyok politikus, csupán egy azok közül, akik az Európában „példaértékű” nemzetiségi jólét közepette próbálom élni, egy közösség tagjaként a magam életét, nem csupán a jelen, hanem a hármas idődimenzió mérlegére téve a reményt: magyarnak maradni a szülőföldön.

A „példaértékű” minősítés a tegnapi — értsd: ceau- sescui — s mai politikai hatalom fennen hangoztatott szava.

Miért is hozom ezt szóba? Budapesten határozott a szándék: rendezni végre közös dolgainkat. Mi sem természetesebb ennél. A politikában jártasok tudják, únos-untalan hallhatják: a megoldás kulcsa: Románia és Magyarország jelenlegi határainak szentesítése, a magyar fél általi elismerése, illetve a romániai magyarság identitásmegőrzésének garantálása, biztosítása és segítése a román hatalom részéről.

Nem tartozom a Trianon felülvizsgálásáról álmodozó utópisták közé. Az elmúlt hetvenöt év olyan radikális változásokat, demográfiai értékmódosulásokat hozott, amely visszafordíthatatlan, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet.

Azt azonban nem tudom, mi is lehet ama másik csomagban, serpenyőben? Hisz láttuk, látjuk, hallottuk, halljuk: a nemzeti színű szavakban fürdő politikusok a fent említett minősítést ország-világ előtt hirdetik.

A következmény világos: az egyik szerződő fél elismer egy mások által hozott döntést, emennek pedig — szerinte — mit sem kell majd tenni, hisz ő abból már példát adott országnak- világnak.

Nem ringatjuk magunkat a Szent István-i magyarság álomképében, de a manapság sokat hangoztatott Eu- rópa-eszme a mi szemünkben délibáb marad.

Mi ez? Lemondás? Pesz- szimizmus? Hallhat, olvashat róla a világ: Dávid- küzdelmünket folytatjuk — félreverjük a harangot a Mátyás-szoborért, polgári engedetlenséget vállalunk a nemzetiségi iskolákat elsorvasztani akaró új oktatási törvénnyel szemben, makacsul visszarakjuk a két s három nyelvű táblát a falu elejére..

Ä fáradtabbak, a teljes reményt vesztettek áttelepülnek. De mindannyiunkban közös az óhaj: nem akarunk még egy nagyváradi (Kádár), nem akarunk még egy aradi (Grósz) találkozót, nem akarunk szép szavakat tartalom nélkül. Mert vannak dolgok, amelyekre a magát racionálisnak nevező politika sem jelenthet gyógyírt.

Miként reagált az egyik testvérlap Horn Gyula „tíz és fél milliós” szavára? „A magyar miniszterelnök enged az árból”. E szavakban nem a „reális” politika elismerése fejeződik ki, hanem a győzelmi hangulat előszele.

A trieszti kézfogás szükségességét nem kérdőjelezzük meg. De túl sokat és sokszor csalódtunk a gesztus őszinteségében. Ne vegye tőlünk senki rossz néven, ha hozsannázni sem most, sem a kilátásba helyezett alapegyezkedés hallatán sem tudunk.