Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-27 / 202. szám
1994■ AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Élmény és menü finn módra Ha már nincs kedvük táncolni, a fiatalok körbesétálják a diszkót Mátyás Judit A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium harmadik osztályos tanulója vagyok. Több éve ismerkedem Finnországgal, a nyíregyházi Finn-Magyar Baráti Kör tagjaként. Már szüleimmel is eljutottam e skandináv országba. Ezen a nyáron egy ötvennapos útra vállalkoztam a magyarországi 4 H Klubok Szövetsége által meghirdetett pályázat elnyerése után. Céljaim között szerepelt, hogy a közel két hónap alatt megismerkedjek a finn 4 H mozgalommal, az emberek szokásaival, életmódjával, kultúrájával és persze, közben gyakorolni szerettem volna az angol nyelvet. Két, számomra ismeretlen családnál laktam. Alkalmam volt összehasonlítani a falusi és a városi életformát. A harminchatezer lakosú Kajaaniban lakók más jellegű elfoglaltságot teremtettek számomra, mint a 2300 lelkes faluban élő család. Kezdetben úgy éreztem, hogy a finnek nagyon zárkózottak. Később rájöttem, minden „bennszülött” jellemző tulajdonsága az, hogy a legnagyobb tiszteletben tartják mások önállóságát, nem szólnak bele mások dolgába. Ennek ellenére velem kedvesek, barátságosak voltak az idegenek is. Érdekes, hogy nem tudja minden finn, hogy rokonságunk több ezer éves. Finnország három és félszer akkora, mint hazánk és mégiscsak fele annyian lakják. Repülőgépről lenézve értettem meg, miért is nevezik a Skandináv-félsziget e vidékét az „ezer tó országáénak. (Tavainak száma hozzávetőlegesen 188 ezer és 179 ezer szigete van.) Házaik egyszerűek, célszerűen berendezettek és csodálatosan szépek: kicsi, de gondozott előkerttel, sok szobai növénnyel, háziállattal. Főként élősövénnyel választják el az udvarokat. Természetszeretetük abban is megmutatkozik, nem szívesen vágják ki a fát és nem szemetelnek. Tisztelettel veszik körül az idős embereket. Jól beszélnek angolul (a nyelvek tanulását már az iskolában elkezdik). Alapkövetelmény, hogy a svéden kívül iegalább egy idegen nyelvet sajátítsanak el. A társadalom minden rétege használja az angolt. A nyelvtanulásukhoz nagyban hozzájárul, hogy a külföldi filmeket nem szinkronizálják, eredeti szöveget hallgatnak, s közben olvashatják a finn feliratot. Iskolarendszerükben az első hat osztály az általános alsó tagozatának felel meg, melyet a hároméves felsőtagozat követ. Aki a kilencediket befejezte, szakközépiskolában vagy gimnáziumban tanulhat tovább. (A „gimi” hároméves.) Érdekes volt számomra a diákok technikaórai foglalkozása. Alapvető elv, hogy már általános iskolában sajátítsák el a mindennapi háztartási munkákat. A fiúk például megtanulnak egyszerűbb ételeket főzni, varrni, néha még kötni is. A lányok megismerkednek a kisebb villanyszerelési és asztalos munkákkal. A tornaórát többnyire a szabadban tartják, az úszáson kívül kötelező megtanulni korcsolyázni, jégko- rongozni, sízni. A komolyabb szakmaismeretekkel rendelkező fiúk fát fűrészelnek, traktort vezetnek akadályok között, tehenet fejnek géppel, míg a lányok a mosás, a takarítás menetét gyakorolják. A mező- gazdasági iskola diákjai üvegházban zöldséget, gyümölcsöt, virágot termesztenek, s ezeket értékesítik. Sőt facsemeték nevelésével is foglalkoznak, amit aztán kétéves korukban kiültetnek az erdőbe. A földrajz oktatásban — Finnországot kivéve — nem vesznek el a részletekben. Viszont országuk földrajzát, biológiáját gonddal és alapossággal tanítják, játékosan, szemléletesen már harmadikos kortól. A finnek gyermeknevelési szemléletében fontos helyet kap a gyakorlati életre való felkészítés. A 4 H szervezetet már az egész országban kiépítették (1928-tól kezdve). Programjaival tagjait vállalkozói készségre, öntevékenységre, gyakorlatias szemléletre, a környezetük és közösségük iránti felelősségre neveli. Én is részt vettem több 4 H által szervezett kiránduláson. Ezek közül a legemlékezetesebb az Aland-szigeti utazás volt. Óriáshajóval utaztunk, autóbuszunk a tízemeletes úszó alkalmatosság gyomrában „parkolt”. A kirándulás érdekes programja volt egy csigatenyésztő farm megtekintése, az üvegfúvó és a keramikus munkával való ismerkedés, de láttuk, hogyan készül a halászháló vagy a kenyér. A háromnapos útra egy tolókocsival közlekedő kislányt is magunkkal hoztunk. Első nap beteg lett, kórházba vittük. Felgyógyulása után minden programban részt vett velünk. Itt így szoknak hozzá már a legkisebbek is a másság elfogadásához, a beteg gyerekekről való gondoskodáshoz. Néha elmentünk diszkóba is, kellemes finn és külföldi számokra táncoltunk. A fiatalok érdekes szokása: ha befejeznek egy számot és nincs kedvük a további táncoláshoz, körbesétálják a helyiséget. Mivel az egyik legnagyobb ünnepükön érkeztem hozzájuk (Ju- hannus-Szent Iván napja) én is élvezhettem a máglyatüzek mellett a világosság és a nyár örömeit. A vendéglátóim megmutatták a szauna ősét, az úgynevezett füstös szaunát. Kedvenc foglalatosságot jelentett számomra a fonalak festése, növények áztatásából keletkezett folyadékban (nyírfalevelet, vöröshagymát és vízirozmaringot használtuk a leggyakrabban). Szabad időnk nagy részét természetben töltöttük, gumicsizmában barangoltunk. A kis nyaralóknak még nagyobb kultusza van, mint nálunk. Ezek a „mökkik” többnyire fából készülnek, az erdő közepén vagy tó partján állnak és mindegyikben van szauna. Az egyik család gazdaasszonya megmutatta, hogy kell elkészíteni a jellegzetes finn süteményt, a „pulát”. Emellett sokfajta finn ételt ettem. Ilyen például a lakkaleves (erdei gyümölcsből, étkezési keményítőből készült zselészerű édesség), különböző rakott étel, héjában főtt krumpli és számos halféleség. Kedvencem volt a rizzsel töltött péksütemény, a karjalandpiiraka. Ennek receptje a következő: 5 dl víz, 3 teáskanál cukor, 8 dl rozsliszt, 3 dl búzaliszt, élesztő és vízzel kevert olvasztott vaj. Töltelék: sós tejben főtt rizs. A tésztába a rizst dere- lyeszerűen helyezzük el, sülés után vízzel összekevert vajban forgatjuk meg. Finn zászlót, frissen sült barna kenyeret, üvegkerámia madarat, mézeskalácssütő formát, nyírfakéreg kosarat, házilag kötött melegzoknit, batikolt kendőt, száraz virágokból csokrot kaptam ajándékba. Utam legnagyobb értékének mégis azt tartom, megéreztem annak a mottónak a jelentését, melynek szellemében élnek és dolgoznak: „Gondolkodva építs kezeiddel egy egészséges, tiszta és emberi világot”. Készül a finn ételkülönlegesség Amatőr felvétel A versíró diáklány szerkeszt is Karádi Zsolt H MIM / 5E-> ''A H &><■'■>?/ Kamaszkorában a legtöbb embert elkapja az ihlet, s elkezd verseket írni. Nagy részük persze sohasem válik toliforgatóvá, kisebb hányadukból lesz, lesznek a következő évtizedek költői, írói. Reméljük, hogy a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium negyedik osztályos diákja, Debreczeni Edith közéjük tartozik majd. Edith elárulta, hogy első virágokról szóló versét hétévesen írta. Komolyabban egy esztendeje foglalkozik a költészettel, az iskolában francia tagozatra jár, s a tanárképzőre szeretne jelentkezni, természetesen magyar-francia szakra. Az irodalom iránt nyolcadikos korában kezdett érdeklődni: már ekkor lapozgatta a francia szimbolistákat, s elolvasta Beckett Godotra várva című drámáját. Mostani kedvencei, Salinger, Radnóti, Nagy László, Sylvia Plath. Az Üvegbúráról a tavalyi középiskolás filmesztétikai táborban hallott először: azóta az egyik legkedvesebb könyve. A mai lírikusok közül Csajka Gábor Cyprián áll hozzá legközelebb. Szívesen emlékszik még olvasmányai közül Az ügynök halálára, az öngyilkosság, a halál, az őrület mindig is érdekelte. Úgy véli, az élet sötétebb oldaláról írni sokkal izgalmasabb, a happy end unalmas. Ezért is tartja remekműnek William Wharton a Madárkát, melynek főhőse más, mint a többiek. Azért szeretne madár lenni, hogy úgy láthassa a világot, ahogy ők sohasem. Edith szerint szükség lenne amolyan régi típusú kávéházakra, ahol az alkotó emberek találkozhatnának s megvitathatnák egymás munkáit. Ő egyébként akkor fog tollat, ha megragadja a pillanat: egy hajnali fénysugár, egy madárszárny suhogása. Ilyenkor néhány sor születik meg csupán. A többi aztán jön magától. Edith néhány hónapja szerkesztője a kelet-magyarországi Kristály című lapnak, amely a kötettel még nem rendelkező alkotók munkáit jelenteti meg. A jövőben nem a szerkesztői pálya vonzza elsősorban: szeretne írással foglalkozni. — Nem akarok azonban bestseller-író lenni, pénzért ponyvaregényeket gyártani — mondja. — Az igényes irodalom vonz, a versek mellett filmforgatókönyvekben gondolkodom. Második ébredésem a holddal Meztelen testtel toccsantam a létbe halott hangokba sajátom fojtanám sikollyal terhes ölelése a légnek betakar s mire szeretném már elhagyott ázott vagyok ázott a testem bensőm foszlányaiból gyúrom szobraim minden nap elhurcol belőlem egy darabot hogy hajnalban újra visszaadja már háromszor meghaltam de nem lettem tőle boldogabb kék váladéka a csendnek a tenger ámulva nézem az ég holt napszemét füstkarikát fújok de nem fér bele a világ s a sikoly újra jön RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Hevesi Tamás: Ezt egy életen át kell játszani (1.) 2. The New Times: Ősidők (2.) 3.0. K.: Hol van...? (3.) 4. Géniusz:}]gy érzem (4.) 5. Kovács Ákos: Test (5.) 6. Fenyő Miklós: Fiatal a nyár (6.) 7. Hevesi Tamás: Szól a rádió (10.) 8. Bayer Friderika: Kinek mondjam el vétkeimet? (8.) 9. Pa-Dö-Dő: Szabó János (-) 10. Szörényi Őrs: Ez az életem (-) Külföldiek 1. Mariah Carey: Without you (1.) 2. Capella: Move on Baby (2.) 3. Doop: Doop (3.) 4. Madonna: I’ll remember (4.) 5. East 17: Around the World (5.) 6. Big Mountain: Baby, I love your Way (7.) 7. Ace of Base: Don’t turn around (9.) 8. Jon Secada: If you go (10) 9. Wet Wet Wet: Love is all around H 10. Ace of Base: The Sign (7.) Magnókazettát nyert Szentpéteri Gábor Nyíregyháza, Petró Irén Nyíregyháza, M. Koncz Éva Nyíregyháza. Túrosán András, a Pepe hanglemez- bolt vezetője (Nyíregyháza, Európa üzletház) a Snap együttes kazettáját ajánlotta fel, ezt Oláh Gyöngyi és Zsolt nyíregyházi olvasóink nyerték. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: szeptember 3. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. A Pa-Dö-Dő új lemeze is népszerű a rajongók körében TECHNIKA A bukaresti erőmű A „Menlo-parki varázsló”, Thomas Alva Edison (1847-1931) a párizsi elektrotechnikai kiállításon 1881-ben mutatta be a gőzgéppel közvetlenül összekapcsolt áramfejlesztőjét, majd 1882-ben Amerikában nyitotta meg a világ első közcélú villamos erőművét. Az ő rendszerét alkalmazták 103 évvel ezelőtt, 1891-ben Romániában. Az Edison-rendszerű dinamó két függőleges felépítésű mágnesből állott, amelyek között helyezték el a forgó rotort. Ez a berendezés egészen 1908- ig volt használatban, s vele a bukaresti Nemzeti Színház színpadát és nézőterét világították meg. Az első román villamos mű a bukaresti technikai múzeumban
