Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-03 / 181. szám
1994. augusztus 3., szerda , HÁTTÉR A földből élnek Tiszadobon Szüretelő cigányok — biztonsági őr lóháton • Az apró uborka a kedvenc Hálóról szüretelik az uborkát A szerző felvétele Nábrádi Lajos Tiszadob (KM) — A kifeszített műanyag hálókon buján tenyészik az uborka. A ritka és különös termesztési módnak, a csepegtető öntözésnek szemmel látható, kézzel fogható az eredménye. Többnyire kreol bőrű férfiak és nők szedik ládákba a termést, az étvágygerjesztőt, a vitaminhordozót. A dűlőút másik oldalán a tűző naptól és az áldásos öntözéstől aranysárgára, meg haragos zöldre érett a dinnye. Hajlongó emberek cipelik halomba. A közeli barackosban is szüretelnek. Tiszadob közelében ameddig a szem ellát minden föld egy nyíregyházi székhelyű kft.-é. Ez biztosít száz embernek munkát, megélhetést. Munkanélküliek A Minőségi Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi és Feldolgozó Kft. ügyvezető tulajdonosa, Szakács Béla egy fehérre meszelt, új feldolgozó üzem parányi irodájában tájékoztat a nem mindennnapi vállalkozásról. Közli, hogy 250 hektár föld, illetve gyümölcsös termésére épült ez az üzem, 60 millió forintért. Hangsúlyozza, hogy az építkezésnél kedvező hitelt adott és jó partner volt a Mezőbank. A megyei munkaügyi központ is adott 8 millió forintot a munkahelyteremtő beruházásokra szánt keretből. Ezért — teszi hozzá sietve informátorunk — 40 munkanélkülit kellett munkába állítani. — A vállalást több mint a duplájára teljesítettük. Július végén bementem a helyi polgármesteri hivatalba, s kértem 34 olyan munkanélkülit, aki családjával havi hatezer forint segélyből tengődik. Kissé nehezen, de meglett a létszám. Jó volna, ha jogszabály lehetővé tenné, hogy én kapjam e dolgozók hatezer forintjait, mindegyiket megdupláznám, így 12 ezer jövedelemhez jutnának ezek az emberek és mindenki jól, vagy legalább is jobban járna. Az ötlet elgondolkodtató, s talán meg is valósítható. A létszám azonban így is teljes, fő szezon van a kft.-ben. Az ügyvezetőtől azt is megtudjuk, hogy „csak” 115 hektárnyi terület a sajátjuk, a többi bérelt. A gazdasági számítások szerint ez a terület ezzel az állandó és szezonális létszámmal, a technikai háttérrel, s a felvevőpiaccal optimálisnak mondható. Szaktanácsadás S hogy a lehető legoptimálisabb legyen a termés, arra szaktanácsadó is vigyáz, aki valaha a növényvédő állomáson dolgozott — hangsúlyozza az ügyvezető. A szakértelem a témánk, amikor meg- csörren a rádiótelefon. Egy üzletember jelentkezett, aki dinnyét szállít Szlovákiába. Rövid, de kemény áralkunak vagyunk fültanúi. Megy tehát a dinnye az északi szomszédainkhoz. De mi lesz a többi terméssel, vannak, lesznek-e nyugati vevők? A válasz szerint korábban volt nyugati kapcsolata a kft.-nek, s most is tárgyalnak egy külkereskedő céggel, amely a gyümölcs egy részét Nyugatra szállítja. Ha ez folyamatosan így lesz — állapítjuk meg közösen —, akkor megoldhatják a szóban forgó emberek foglalkoztatását, sok-sok család megélhet majd a földből. Az új épület csarnokában az uborkaválogató gépsor folyamatosan üzemel. Az apró, kisujjnyi nagyságú uborkára különös gonddal vigyáznak az itt dolgozók, ez a méret nagyon keresett Nyugaton. A jól szigetelt hűtőházban biztonságban van a szállításra váró termés. Ahogy kilépünk az épületből, furcsa látványon akad meg a tekintetünk: formaruhába ültözött, felfegyverkezett fiatalember lovagol el a kerítés mentén. O a biztonsági őr. Érthetően szükséges a tevékenysége, nehogy illetéktelenek jöjjenek ide ingyen szüretelni... Minden drága Az igazi szüretelőket keressük, ahol Oláh Ferenc kertész irányítja a munkát. Magyarázza: főleg arra ügyel, hogy optimális időben menjen minden. A permetezés, az öntözés, a ládába rakás, minden. Szakszerűen sorolja indokait. Többek közt arról beszél emelt hangon, hogy túl drága már a permetezőszer és az üzemanyag, mindkettővel úgy kell takarékoskodni, hogy az ne menjen a minőség rovására. A kertész fontosnak tartja megemlíteni, hogy a munkaerővel is okosan kell „gazdálkodni”. A munkára nevelést, a fegyelemhez szoktatást egyik feladatának tekinti. Mutatja, hogy az egyik soron dolgozik a cigány származású Tóth Ferencnél s mellette családjának még három tagja. Örömmel halljuk, hogy ők már beilleszkedtek, számítani lehet a munkájukra. Kreolbőrű, birkózó kinézetű fiatalember Budai Kálmán brigádvezető, aki a községben a vajda szerepét is betölti. Tőle ezeket halljuk: — Az én szavamra jobban hallgatnak ezek az emberek. Ha kellő hangnemben beszélek velük, dolgoznak egész nap. Ha pedig folyamatosan dolgoznak, nem kell kilincselniük a polgármesteri hivatalban segélyért. Az is haszon, hogy nem kallódnak, nem csellengenek. Ha anyagilag hirtelen megszorulnak, az én közbenjárásomra előleget kaphatnak a főnöktől. A magyar brigádban dolgozik Pirk Zoltánná, akinek kopottas kerékpárja a fasor közelében látható. Rejetanyá- ról jár ide naponta, februártól. Élete, sorsa egy mondatba sűrítve: a férjét leszázalékolták, még két kiskorú gyermekük van, s ha nem lenne ez a munkahely, nem is tudná, hogy mihez kezdjen... M ár nem is emlékszik, hogy mikor kezdte el építeni. Amikor először hagyták ki a focicsapatból, vagy még korábban, amikor vaksinak csúfolták szemüvege miatt, vagy... Mindegy. Az a fontos, hogy most jó erős sánc veszi körül. Láthatatlan burokként öleli át. Pusztán rémálomnak tűnik az az idő, amikor még érzett fájdalmat. Még törékeny volt a sánc. Áthatoltak rajta az érzelmek és a kínok. Támadásnak vélte, ha rátapostak a buszon, ha kilökdösték a sorból, mellő- zöttnek érezte magát, és szenvedett az emberek farkastörvényeitől. Az érzelmek meggyötörték, szívén repedés jelzett minden elválást, s megkönnyezett minden sértést, mert mindig simogatást várt. Aztán végre meg tudta erősíteni a falakat. A sánc tökéletes lett: nem vette észre senki, és őt sem látta senki többé. Telt az idő. Megszokta a falakat. Eggyé váltak. Sőt, nemsokára rájött az előnyeire is. A sáncról lepergett a gonoszság, az ütések visszacsattantak. Minden gyűlölet kinnrekedt, csak önmaga maradt belül. Ettől kezdve nem szenvedett, de mások szenvedéseit sem vette észre. Merészén törtetett. Hajszolta a sikert. Átlépett embereken, félrerúgott problémákat, kikönyökölt helyzeteket. Pénzt, hatalmat, elismerést akart. Megszerezte. O lett az új idők új embere. A menedzser típus. A magányos hős. Ideállá vált könyörtelen megközelíthetetlensége. Mindent elért. Majdnem mindent megkapott. Egy reggel, ami ugyanolyan harmatos, és ugyanolyan unalmas volt mint a többi, arra tévedt egy nő. Vidám, táncraperdülős kedve volt. Csak úgy. Mert imádta az életet. Ha boldog volt, kacagott, ha szomorúv sírt. De kipróbált mindent. Észrevette a láthatatlan — áthatolhatatlan sáncot, és nem nyugodott bele, hogy nem lát mögötte semmit. Odaóvatoskodott, lábujjhegyre állt, és belesett. Csodaszépkék szemek néztek vissza rá. Beleámult a fekete szembogarakba, fecskefészkeket látott és fehér bárányfelhőket, melyek mint megannyi habpamacs úsztak az égi vizen. Egy helyen széf őszi ott a kékség, és belesett a férfi legmélyére. Látta kiterítve lelkét, tele hegekkel, forradásokkal, látta szívét véres-csupaszon, kényre kedvre kiszol- gáltatx'a életnek, halálnak. Ölbe vette, dédelgette. Szeretlek — mondta. Csak úgy. Mert érezte. Mert jólesett kimondani. Aztán szó nélkül belevájta körmeit a sáncba, nekifeszült és letört egy darabot. Újra megragadta és újabb rög hasadt le. A férfi esetlen tehetetlenséggel nézte egy darabig, majd ő is nekirugaszkodott. Törte, zúzta saját béklyóit. A kövek felsértették kezüket, vérük kiserkent, de marcangolták tovább a kettejüket elválasztó sáncot. Az asszony fáradt el hamarabb. Lerogyott a fal tövébe, és a kimerültség álomba ringatta. A féifi féltőn térdelt le mellé. Gyönyörködött. Kezét bátortalanul nyújtotta ki. Végigsimította a nő csípőjét, megérintette a mellét, beletúrt a hajába. Ölelni vágyott. Szeretni akart. Aztán tükörbe nézett. Ószes, ritkuló haj, szemüveg, ernyedt karizmok, domborodó pocak. Gyűlölte magát, hogy nem fiatal és szép és erős. El fog hagyni— ez volt a végső szentencia. M unkához látott, és mire a Vénusz belehalványodott a virradatba, már újra állt a sánc. S ha lehet, még szilárdabb, még keményebb volt, mintan- nakelőtte. Huzrik Anna A sánc JF m toPCrll BBS-csúszás Máthé Csaba F edig milyen szépen megígérték, sőt szinte teljes garanciát is vállaltak arra, hogy az átvett kárpótlási jegyek kéthavi törlesztőrészét a kárpótoltak július 31-ig megkapják. Ahogy a Biztonságos Befektetések Nemzetközi Szen’e- zete társelnöke rápillantott a naptárra és látta, hogy az ominózus nap vasárnap, még gyorsan hozzátette, már pénteken mindenkinek kiviszi a postás az elmaradt pénzt. Pénz nem érkezett, a kárpótoltak becsapottnak érzik magukat. A törlesztőrész helyett mindössze egy kétoldalas levelet kaptak az érintettek a BBS-től. Ebben annyira meghatóan ecsetelik, micsoda vissza nem térő lehetőséget nyújtottak a kárpótoltaknak azzal, hogy 100 százalékos név ért éken vették át tőlük a kárpótlási jegyet, amelyet 12 egyenlő részletben fizetnek ki. És szegény cég, képzeljék el, a folyamatos fizetési kényszer miatt a kárpótlási jegyet kénytelen volt a szabadpiacon értékesíteni. Mindez számukra 40 százalékos árfolyamveszteséget okozott, amellyel egyedül nem képes a szervezet rövid távon megbirkózni. Most aztán birkózhatnak a kárpótoltakkal, közöttük a megyénkbeliekkel, illet\>e néhány szövetkezettel is, akik több millió forint értékben adták át a tagoktól begyűjtött kárpótlási jegyet. És ha mindez nem elég, akkor még sajnálni is kellene a BBS-t, amelynek munkáját igencsak befolyásolják az elégedetlen befektetők. Ugyanakkor az elnök-vezérigazgató azt is megemlíti, hogy munkatársai nem képesek a folyamatos fenyegetettség mellett a fizetési megoldáson dolgozni, emiatt a szervezet számára a meglévő teher kezelhetetlenné válik. Ne csodálkozzunk, ha fenyegetik őket a kárpótlási jegy tulajdonosai, akik pénzüket akarják látni, és nem elégszenek meg a siralmakkal. Sőt, azzal a burkolt fenyegetéssel sem, mely szerint, ha a sajtóban és más fórumokom negatív színben tüntetik fel ezek a tulajdonosok a szerx’ezetet, akkor elképzelhető, hogy nem lesz más mód, mint a BBS megszüntetése. Azért a cég gáláns ajánlatáról se feledkezzünk meg, mely szerint négy alternatíva közül lehet választani. Vagy a kifizetések 6-8 havi átütemezését, vagy az eddig kifizetett pénz egyösszegű visszafizetése mellett visszaadják a kárpótlási jegyet, vagy a még esedékes összeg középtávú befektetése, vagy a fenálló követelést nevesíti a tag, ezzel minősített tagsági jogot nyer el. És emellé türelmet, megértést, a tag segítségét kéri a szervezet, mindazon ígéretek után, amely szerint a múlt hónap végére kifizeti az összes tartozást. Ilyenkor kinek lehet hinni? s most kapaszkodik janak meg: a kárA. _J pótlásijegy-tulajdonosok többsége az ötödik alternatívát választja, az azonnali fizetést. A vadkender Kovács Éva A mezőgazdaság romokban, a vadken- dertermesztés virágzóban — adhatjuk a helyzet rövid summázatát, ha éppen derűs kedvünkben vagyunk. Csakhogy derűre semmi ok, bánatra, bosszúságra azonban annál több is akad. , Tréfálkozók azt is mondhatják, a kettősség oka az lehet, a falusi gazdák problémáját az okozhatja, hogy nem tudják, miben van a pénz, mivel érdemes gazdálkodni. A kukorica, a burgonya, a dohány mind semmi, a szárazságot lát\’a talán még a semminél is kevesebb. A kora tavasztól késő őszig tartó, hajnalban kezdett, este befejezett napi munka gyümölcsét várni majdhogynem felesleges. Mire a betakarításra kerülne a sor, a termés javarésze oda. Ami meg marad, fitymálják a felvásárlók, ha ne- talántán mégis megveszik, éppencsakhogy fizetnek érte valamit. Bezzeg a vadkender! Abban van fantázia, azt érdemes vetni, s megéri aratni. Legalábbis erre gondolhatunk azoknak a híreknek hallatán, amelyekből kiderül: újabb titkos ültetvényekre bukkantak a rendőrök, a termeltetőt pedig őrizetbe vették. Úgy látszik, a vadkendernek, melyből kábítószer készül, a zalai föld a legjobb termőtalaja, hiszen itt akadnak leggyakrabban ' ilyesmire a nyomozók. Némi azonosságot fedezhetünk fel a termeltető „gazdák” személyével kapcsolatosan is, hiszen nálunk legtöbbször külföldön élő magyar állampolgárok, főképp külföldi illetőségű napszámosokkal vágnak bele efféle vállalkozásba. A vadkender, a belőle előállított marihuána veszélyes kábítószer, testet- lelket elpusztító méreg, melyet sajnálatos módon hazánkban is mind többen fogyasztanak. Messze már az idő, amikor arról olvashattunk és hallhattunk, hogy nálunk nincs szó kábítószerfogyasztásról, legfeljebb ha némi szipózásról, ragasztózásról lehetett beszélni. A kender termeszt ők számának szaporodásából is látszik, ennek bizony vége, a Technocolt a marihuána váltotta fel. Kár, hogy a fejlett nyugat áldásai közül (legalább) ebből az egyből nem tudtunk kimaradni... :: : M > | ~ & 4 * J * í # J Ä | %.
