Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-23 / 198. szám
KULTÚRA 1994. augusztus 23., kedd Hircsoko Nemzetközi... ...fotográfiai szeminárium kezdődik a nyíregyházi művelődési központban augusztus 23-án. A találkozón Lengyelországból, Romániából, Ukrajnából érkező fotósok ismerkednek a magyar fotóművészet múltjával és jelenével. (KM) Finnországba... ...utazik csütörtökön a Ifjú Zenabarátok Kórusa. Az énekesek öt napig tartózkodnak északi rokonainknál, és több alkalommal is fellépnek Kajaaniban. (KM) Iparművészeti... ...kiállítás nyílt a mátészalkai művelődési központban. Zajácz Tamás bőr iparművész bemutatója a hét végéig tekinthető meg. (KM) Felvételi... ...előkészítő tanfolyamot indít angolból és németből a ILS. Ugyanitt felsőfokú nyelvvizsgára-felkészítő tanfolyamra is lehet jelentkezni. (Nyíregyháza, Országzászló tér 6. Telefon 313-315.) (KM) Ügyintézői... ...tanfolyamokat szervez a SZÜV Rt. munkanélküli fiatalok számára. Az intenzív jellegű képzések térítésmentesek. (KM) Bikagoljunk montenbikán! Minya Károly Vannak olyan szóalkotási módok, amelyek állandóak ugyan, de az általuk létrehozott szavak tiszavirág életűek. A szándékos szó- ferdítéssel, népetimológiával és a szóösszerántással igen sok szó született már, de pályájuk az üstököséhez volt hasonlatos: megvillantak egy írás figyelemfelkeltő, szenzációst sejtető címeként, majd hamar aláhulltak. Fontos jellemző még, hogy valami újdonsült használati tárgy vagy aktuális esemény a névkérő. Ez utóbbiból bőven van napjainkban is, de ezek közül most csak egyet emeljünk ki: az expót. Számunkra itt most nem a „lesz, nem lesz” kérdése a fontos, hanem a „nem lesz” felé vezető út két szólépcsőfoka. Az egyik megyei lap már korábban is úgy látta, nem a legjobb üzlet számunkra a világkiállítás, így az egyik erről szóló cikkének az elen ezt olvashattuk: csődpó. S amikor in ár biztos volt a visszalépés ténye, az egyik karikatúra alatt ez állt: nixpó. Lépjünk egyet az ex-ex- póról tovább, s nézzük meg milyen nevet adtak egy olyan szerkezetnek, ami az autók kipufogógázának szennyezőfokát méri: kipu- fipax. Az ügy komoly természetesen, csak a trafipax mintájára született szó játékos kissé. Ha valaki nem ért egy idegen szót, jogosan alkalmazza a népetimológiát, azaz magyarít. Mostanában ez ügyben a montain bike kerékpár viszi el a pálmát. Van ennek már montenbi- ka, nonszenszbáj és mon- strebaj változata is. Balázs Géza televíziós nyelvi műsorában a túrabicikli elnevezést ajánlotta. S talán mi is maradhatunk ennél, a montenbika pedig megmaradhat annak a vetélkedő- műsornak, aminek a végén egy műbikán kell bikagol- ni. Művészeti napok Sárospatak (MTI) — A pénteken kezdődött, zempléni művészeti napokhoz kapcsolódva augusztus 23 -24-én az Antenna Hungária Sárospatakon kétnapos országos szakmai tanácskozást rendez Zempléni Kerékasztal címmel, amelynek témái a médiaszabályozás, a műholdas távközlés műsorszórási szerepe, valamint a távközlés és a privatizáció aktuális kérdései. A Máriapócsi főtéren helyezték el augusztus 18-án Schmidt Sándor népi iparművésznek és fiának fából készült munkáját. A mintegy 2 méter nagyságú alkotáson Szent Ilona és Szent Konstantin látható Elek Emil felvételei Csiky Tibor-életmű-kiállítás Budapest (MTI) — Csiky Tibor műterme, lakása a főváros XI. kerületében volt. Bizonyára ez a tény, meg az ugyancsak XI. kerület több helyszínén rendezett Csiky-kiál- lítások emléke ösztönözhette a kerület önkormányzatát, hogy anyagilag is hozzájáruljon egy pazar kivitelű életmű-katalógus költségeihez. Amelyet a Magyar Nemzeti Galéria fiatal művészettörténésze, Százados László állított össze. O rendezte a szeptember 4-ig látogatható Csiky Tibor szobrászművész életmű-kiállítását is. Az oeuvre katalógus 1150 művet sorol fel. A kiállításon ötszáz munkája látható. Domborművek nemes faanyagokból, sorozatok bronzból, öntöttvasból, krómacélból alumíniumból. Valamennyit műgond, esztétikum, tisztaság, anyagszerűség jellemez. Aztán újból faplasztikák, de már színesek, harsányak. Korai műveit struktúráknak vagy organikus mozgásoknak nevezte, optikai hatásokra, a forma és a vibráló felület ellentétére építette. Aztán részt vett kora művészeti „játékaiban” is. Volt konceptart korszaka, foglalkozott a mail alttal, készített objekteket, kollázsokat, fotósorozatokat. Aztán visszatért a geometrikus absztrakcióhoz. Konstrukciói újból Árboc fából, méghozzá színesre festett gerendákból állnak. Csiky megkapó, intenzív színeivel kolorista szobrász lett — írja róla egyik méltatója. Pedig Csiky Tibor autodidakta módon lett szobrász, méghozzá a kortárs képzőművészet egyik legjelesebb alakja. Az egyetemen fizika-matematika szakon tanult, majd átiratkozott a bölcsészkarra, itt szerzett tanári diplomát 1956- ban. De közben átjárt a Műegyetemre is Pogány Frigyes előadásait hallgatni. Már tanár a balkányi általános iskolában, miközben az ELTE-n történelem szakos levelező hallgató. Széles körű műveltsége, természettudományos ismeretei inspirálták. Már tanárkodása idején kezdett el szobrokat formázni. Mint maga írja: „fával azért foglalkoztam, mert azzal lehetett az én viszonyaim között (iskolai szertárban lakoss — a szerk.), aztán tíz évig nem tudtam a fán túllépni”. Jelentős esemény az életében, amikor megismerkedik a később Zuglói kör néven el- híresült, azonos törekvésű és szemléletű művészekkel, többek között Bak Imrével, Atta- lai Gáborral, Deim Pállal, Molnár Sándorral, Nádler Istvánnal. „A résztvevők mindnyájan eleve a legkorszerűbbre törekedtek... csak konceptuális és technikai problémák érdekeltek mindenkit” — írta önéletrajzában Csiky. Ezt követően 1964-ben nyílik meg első között tárlata Nádlerral, majd még ugyanabban az évben Veszelszky Bélával. Egyre jobban betölti életét a művészi alkotás, és 1972-ben végleg felhagy a tanári pályával, hogy csak a szobrászattal foglalkozzon. Sorra rendezi kiállításait, dolgozik a villányi szobrásztelepen, vezetője lesz a tokaji művésztelep szobrász tagozatának, később a telkibányai amatőr alkotótáborban is vezeti a szobrász szekciót. S egy sor mára már élvonalbeli szobrászt fedezett fel. A nyolcvanas évek elején kiállítássorozatot indít Meditáció címmel a Bartók 32 galériában, személyükben mindig változó nagymesterekkel és amatőrökkel. Akkor ragadta el a halál, amikor a sorozat nyolcadik kiállítását rendezte. Még csak ötvenhét éves volt. Sikerei csúcsán, ereje teljében... Kétszáz éve született Bösendorfer (MTI-Panoráma) — Bécs Wieden negyedében található egy ház, amelynek első emeletén különböző nagyságú zongorák állnak rendezetlenül egymás mellett. Egy munkatárs többször megüt az egyiken egy billentyűt. Ami a laikus számára csak egy mellékes mozdulat, az egy aprólékos, finom munka része, amelyhez jó hallás, muzikalitás, sok türelem és szaktudás szükséges. Ugyanis ebben a házban „teszik bele” a világhírű Bösendorfer pianínókba és hangversenyzongorákba az annyira jellegzetes Bösendor- fer-hangzást. A zengzetes hangszereket és alkatrészeiket a bécsújhelyi gyárban készítik. A világszerte híres zongorák gyártásának alapjait az 1794. július 27-én Bécsben született Ignaz Bösendorfer fektette le. 19 évesen a híres bécsi orgona- és zongoraépítő mesterhez, Josef Brodmannhoz szegődik tanoncnak. 1828-ban megnyitja saját gyárát, a Bösendorfer zongoramanufaktúrát, és hangszereivel 1839- ben és 1845-ben már elnyeri a bécsi ipari kiállítás első díját. A siker híre eljutott a császárhoz is, aki hamarosan az „udvari és kamarai zongorakészítő” címet adományozta Bö- sendorfemek. A cégalapító 1859-ben bekövetkezett halálakor a Neue Wiener Musikjoumal című lap így jellemezte az elhunytat: becsületes és tisztességes volt mindenkivel, nyílt és szívélyes barátaival, nagylelkű és nemes a művészekkel. Ezt a jellemzést Liszt Ferenc is alátámaszthatta, hiszen egy életen át tartó barátság mellett a szakmai áttörést is neki köszönhette. Felülmúlhatatlan, egyéni technikájával Liszt a keze alá kerülő minden zongorát darabokra tört. Egyedül a barátai által javasolt Bösendorfer zongora tudott ellenállni erőteljes játékának. A bécsi publikum végre hallhatta a híres művész játékát, a Bösendorfer zongora híre pedig Ausztria határain túlra is eljutott. Az alapító halála után fia, az 1835-ben született Ludwig vette át a gyárat. A zenéhez értő Fiú szerkezeti újításokkal javította a zongorák hangzását és kivitelét, 1860-ban még szabadalmat is benyújtott egy új zongoramechanikára. 1870-ben a gyár elköltözik mai helyére Bécs Wieden negyedébe, az értékesítést bonyolító iroda pedig a belvárosba kerül. Ludwig emellett kezdeményezte a liechtensteini herceg kiváló akusztikájú lovardájának hangversenyteremmé való átépítését. A világ egyik legjobb koncerttermében 1872 és 1913 között több mint 4500 hangversenyt tartottak olyan nagy művészek részvételével, mint Anton Rubinstein, Doh- nányi Ernő, Max Reger, Johannes Brahms, Hugo Wolf, Teresa Carreno, Bartók Béla, Gustav Mahler és Liszt Ferenc. Ludwig Bösendorfer a bécsi zenei élet jelentős személyisége lett, Liszt és Rubinstein állandó kísérője. A körutak tapasztalatai alapján elkészíti egy Bösendorfer szalonkocsi terveit, amelyben egy zongora szoba és egy háló szolgálná az utazó művészek kényelmét. Az osztrák államvasutak azonban elzárkózott a terv megvalósításától. Az ifjabb Bösendorfer számos zongorát adományoz a konzervatóriumnak, és minden év legjobb zongora szakos végzősének. Ez az alapítvány ma is él egy kétévenként megrendezett verseny formájában. A gyermektelen Ludwig 1909-ben eladja a gyárat barátjának, Carl Hutterstrasser- nak, aki a régi szellemben vezeti tovább a céget. 1913-ban már több mint 430 zongora hagyja el az öt világrész irányába a gyárat. 1913 a sikerek mellett szomorú év is volt: egy építkezés miatt le kellett bontani a híres Bösendorfer hangversenytermet, amelyben az utolsó koncertet 1913 májusában tartották. Az első világháború, majd az 1929-es válság súlyosan érintette a céget, a második világháború végén pedig egy a gyárat és a raktárt ért bombatalálat miatt teljesen leállt a gyártás. A háború befejeztével újraindítják a gyártást, a hatvanas években már 100 Bösendorfer készül évente. 1966- ban az amerikai Kimball International Inc. felvásárolja a Bösendorfer OHG-t és részvénytársasággá alakítja át. 1975-re a termelés már túlszárnyalja az 1913-as szintet: 515 zongora talál gazdára a világ minden táján. A Bösendorfer újra világhírűvé lesz. Leonard Bemsteintől Szvja- toszlav Richterig rengeteg világhírű művész esküszik a Bö- sendorferre. Wilhelm Backhaus, aki 1953-ban először nyerte el a Ludwig Bösendor- fer-gyűrűt, így írt erről: számomra a Bösendorfer több mint egy nagyszerű zongora, szerintem ez a bécsi kultúra ideális megtestesítője. Napjainkban évente mintegy 350 zongora és 150 pianínó készül a gyárban, ennek 90 százalékát exportálják. A Bösendorfer zongoráknak nemcsak az ára, de a presztízsértéke is töretlenül nagy. Akinek telik rá, 200 000 schillingért vásárolhat egy pi- anínót, egy nagyobb zongora már kapható 425 000 schillingért, a különleges hangversenyzongorák ára pedig akár a milliós nagyságrendet is elérheti. Tulajdonképpen milyen író az ilyen? Birtalan Ferenc „Milyen író az ilyen? ... milyen író? ... és az árvákat, azokat, hogy írja meg...” Az írónak fogalma sincs róla, hogyan írja meg, az író, aki nem kapott szigorúan vallásos nevelést, tényleg nem tudja, azt sem tudja még, hogy árvákról kellene írnia, talán csak azt, írnia kellene, mert ami körülötte történik, napról napra, óráról órára távolítja, sodorja az irodalom selymes, fövenyes partjaitól, milyen író az ilyen, szerencsétlen, hát honnan tudná, pont ő, hogy milyen író ő, árva a ház, nincs kacagás, aztán sírás, aztán megint sírás, igen, igaz, árvákról még nem írt, akárhogy is, a rohadt k... életben még nem, pedig kellene, már készül a bélyeg az árvacsináló milyen íróról, már tüzesítik, hogy homlokára, bőrére üssék, hogy ilyen író az ilyen, aki nem tudja megírni az árvákat, mert nem kapott szigorúan vallásos nevelést, és lám, íme: áll a romlottság jegyeivel bélyegezetten, és nem tudja, milyen író az ilyen, s azt se még: meg kell írni az árvákat, mert ő az, aki belerandí- tott ebbe a makulátlan Isten jóságaival teleitatott mandu- laszagú-csereszny ev irágszínű tiszta világba, ő, a milyen író, az árvagyáros, akivel esténként riogatják a süldőgyermekeket, aki előtt becsapódnak a spaletták, ajtók, ha járja az utcát, a várost, imára fordulnak a tenyerek: az ilyen írótól védj meg Uram, minket, rejtik asszonyaikat véka, sezlon alá, ha megy az ilyen író, az árvacsináló, mert viszi, húzza őket a házból, a fiák, lányak hadd ríjanak, jaj, ilyen hogyha megy, jaj, hogy írja meg, aki nem kapott szigorúan, amikor persze mindenki más igen, és szigorúan, azért ilyen szép, ilyen mandulaszagú, cseresz- nyevirágszínű ez a tiszta világ, ahol csak jön, megy egy-két ilyen író, aki nem tudja, hogy az árvákat hogy írja meg, de töri magát, talán megtudhatná, milyen író is ő, aki maga is nagyon árva, ellenére annak, hogy nem volt része szigorúan neveltetésben, mikor még árva se volt, és író se, csak egy egyszerű, csak egy ilyen, olyan... .
