Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-23 / 198. szám
1994. augusztus 23., kedd Öröm a visszavont rendelet Nem kell fizetni a hálózatfejlesztési hozzájárulást egyetlen fogyasztónak sem Már a Meggyfa utcában is lefektették a vezetékeket Harasztosi Pál felvétele venni az én esetemben. Ez egy M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A vezetékes gáz nemcsak áldást jelent, hanem a megépítése sok bosszúságot is okoz. Azt még megérti az állampolgár, hogy az árkok kiásásával lassul a forgalom, de azt már nem tudja elfogadni, ha a szolgáltató minél több pénzt akar kihúzni a zsebéből. Régi álma Kisteleki-szőlőnek is a vezetékes gáz. Az álom hamarosan valósággá is válik, azonban az egy lakónak sem mindegy, hogy mennyiért. Szerződés tavasszal — Ez év márciusában arról volt szó, hogy 31 ezer forintot kell fizetnünk — magyarázza Cseh Éva Lapály utcai lakos. — Az önkormányzattól kapott tájékoztató szerint ezért a pénzért a gázcsonk ott lesz a telkünkön, továbbá a gázmérőt a Tigáz Rt. térítésmentesen biztosítja, biztonságosan üzemelteti a hálózatot, valamint elvégzi a szükséges karbantartási munkákat. Aláírtunk egy nyilatkozatot is, amelyben az állt: tudomásul veszem, hogy az önkormányzat 31 ezer forint költség megfizetéséért biztosítja háztartásonként a gázszolgáltatásba történő csatlakozás jogát. Meg is épült a telkemen a csonk, s most készülünk a házba bevezetni a gázt. — A napokban azonban kaptam a Tigáztól egy megállapodást, amely az új gázszolgáltatási törvényre hivatkozva azt írja, hogy a fogyasztók gázszolgáltatási igényét csak akkor elégítik ki, ha az állampolgárok kifizetik a miniszteri rendeletben megállapított hálózatfejlesztési hozzájárulást. A vicc az, hogy a hálózatfejlesztési hozzájárulás mértékéről szóló rendelet még nem jelent meg, addig is előlegként 20 ezer forintot kémek tőlünk. Egy nagy lutri — Szerintem ez nem igazságos, ha már van egy érvényes szerződésem a tavaszról, miért kell a július 25-én érvénybe lépett rendeletet figyelembe nagy lutri, ki tudja, mennyi lesz a végső összeg, ha az előleg 20 ezer forint. Jó lenne azt is tudni, vajon mire szeretné a Tigáz fordítani az ilyen címen beszedett rengeteg pénzt. Becsapva érezzük magunkat, úgy tűnik, a Tigáz monopolhelyzetében mindent megtehet. Kiss Györgyöt, a Tigáz debreceni üzemigazgatóságának vezetőjét kérdeztem meg arról, mi is tulajdonképpen a hálózatfejlesztési hozzájárulás. — Július 25-én lépett érvénybe az új gáztörvény, amely arról szól, a szolgáltató vállalatnak hálózatfejlesztési hozzájárulást kell szednie, ennek a mértékét azonban az Ipari Minisztériumban határozzák meg. A paragrafus úgy szól, hogy a fogyasztóként jelentkezők a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre kötelesek hálózatfejlesztési hozzájárulást fizetni a gázszolgáltatónak. A törvény megjelent, azonban a végrehajtási utasítás nem. A végrehajtási utasítási elveket nem határozták meg az Ipari Minisztériumban, de arra lehetőséget adtak, hogy előleget szedjünk. Leállított befizetések — Idő közben az Ipari Minisztérium állásfoglalása alapján a megjelent rendeletet visszavonták, ezért sehol sem szedhető be a hálózatfejlesztési hozzájárulás, a befizetéseket augusztus 15-ével mi is leállítottuk. így tulajdonképpen egyenlőség van a fogyasztók között, ugyanolyan feltételekkel épülhet a gázhálózat július 25. után is, mint az első fél évben. A hálózatfejlesztési hozzájárulást tehát már nem kell fizetni, de például a gázmérő és a gáznyomásszabályzó felszerelését, a nyomáspróbát úgy mint eddig, ezután is számlázzuk. □ Mi történik azzal a pénzzel, amit a fogyasztók ilyen címen már befizettek? — Utasítottuk a kirendeltségeket, hogy gyűjtsék ki ezeket a befizetéseket, s a befizetett összegeket utalják vissza a fogyasztóknak. TT^" uplung, gáz, fék. Gáz, K kuplung, fék. Gtíz. Fék, fék, fék! A jóságát, mindig bemászik valaki a pályára, hát lehet így becsületes, polgári haladásról beszélni? És hátha elhull útközben a reform... En bekötöttem magam, de kérdés, a biztonsági öv a raktérre is kötelező? Ha igen, mekkora az a gyorsulás, amit elbír? Gázt, amúgy sportosan, az út belátható, olykori tévedéseink nemkülönben. Itt bőgök a Duna partján, Duna hosszán bőgetem a négyüteműt, meglátjuk, kifut be elsőnek. Jól tetted, hogy félreálltál az útból, barátocs- kám, az én lóerőm nagyobb, mint a te összvérséged. Mi az, Wartburggal a napnyugati szupercivilizáció ellen? Nekem a Wartburgból csak a vár kellene, a többit a hálás utókorra hagyom. Ingyen és bérmentve. Jól fogódzik az asszonyság? Virágos tüllkalapjába, JL azt mondja? Nagyon jól teszi, mert az én kocsim beláthatatlan teljesítményekre képes. Öt plusz harminchat sebessége van, mi most a huszadikból fergetegesen átcsapunk a huszonnegyedikbe. Nem vitás, sokan lemorzsolódnak, ez hogy úgy mondjam, egy élettani szabadverseny. A tüdő, a szív, az ideg, a máj a fontos, meg hogy akkor gyorsíts, amikor kell. Az úton köpködni, szemetelni vagy lemaradni szigorúan tilos. Mert ha lemaradunk — azaz visszamaradunk—akkor megint jön a rendőrbácsi, és táskájából előhúzza a beláthatatlan következményeket. Megszomjazott? Ha akarja, belehajtunk egy kólareklámba, éppen feltűnt a láthatáron. Puff neki, egy Trabant. Ma egész nap kísérteteket láttam, ez itt: a kellő és illő következetességgel felfejlesztett keleti technológiák csúcsa. Ennél már csak a szójás szalámi volt úttörőbb felfedezés, amelynek receptjét legúttörőbb polgártársaink dolgoztatták ki a tudósok szórakozott, mindamellett céltudatos csoportjával. Még mindig jobb, mintha újból fel kellett volna fedezniük az atom- vagy a hidrogénbombát. Jól látja a tájat, madám? Azt mondja, elbűvöli a dísz- let-gémeskutak, díszletpulik és díszletcsikósok, a díszlet- (vagy nem díszlet-) betyártanyák látványa? Nálunk már rég a falból folyik a víz, és ha van pásztor, aki vigyázzon, láthatatlan; a csikósok igazi hamis népség, amikor a hollandok vagy a németek előtt produkálják maguk... Szinte elrabolt Angyal Bandi a pusztában — mondja egy svédesen svéd szépség —, és nem rajtam múlt, hogy mégsem... A betyártanyákkal pedig ne foglalkozzunk, mert köny- nyen pórul járunk, márpedig én nem pór, hanem polgár leszek, amilyennek Széchenyi megálmodott; ha ez a több mint másfél száz éves álom most végre valóra válna... Nem a cilinder, az ezüstfo- gantyús sétapálca, a bonton, hanem a szellem. A reform, a reform, a reform. Az átalakulás. A táj most nép, a táj most polgári, a táj most ismerős, a táj most befogadó, a táj soha el nem engedő, a táj nem sértegető, a táj nem részrehajló, a táj ebben a gyorsulásban—az előtt és utánam a táj. ; g j Oláh István A nagyúton Folyik a paradicsom felvásárlása a megyében. A szárazság következtében a termés nem éri el a kívánt szintet Szűcs Róbert felvétele Kábítózás Bodnár István A múltkorában vita bontakozott ki két jeles írónk között a kábítószer-fogyasztást illetően. Míg az egyik írónk azt javasolta, hogy azokra, akik csak elvétve, kis adagokban szívnak füvet, vagy „szúrják föl magukat”, ne csapjon le a törvény teljes szigorával. A másik a következetességet hangsúlyozta, hogy a kábítószer-fogyasztás bizony minden esetben veszélyes, ami ellen a társadalomnak szigorúanfel kell lépnie. Hiszen aki egyszer elkezdi, annak nehéz megállnia a lejtőn, ahová esetleg másokat is magával ránthat. Alighanem az utóbbinak van igaza. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a kábítószer-élvezet veszélyességét, amely sajnos hazánkat is mindinkább fenyegeti. Lapunkban is megjelent a múltkorában a 25 évvel ezelőtt megtartott wood- stock-i találkozóra emlékező cikk, amelyben a szerző annak járt utána, mi lett a régi sztárok sorsa, hová futott be életük látványos hajója. Nos, ismét szomorúan olvashattuk, az ifjúság bálványképei közül sokan a kábítószer áldozatai lettek. A blues fehér királynője, Janis Joplin 1970-ben halt meg túladagolás következtében. Jimi Hendrixnek 1970-ben szintén ez lett a sorsa. Keith Moon szintén így járt. A Bluesbandnek az alapítójával szintén a kábítószer végzett. És még hosz- szan sorolhatnánk a sztárok sorát, akik hasonlóképpen jártak. Sajnos, szinte napi hírként olvashatjuk, hogy határainkon hol buktak le kábítószer-csempészek. Kiderül, magunk is termelők vagyunk, egyre több vadken- derültetvény felfedezéséről hallani. Az iskolák körül gyanús árusok tűnnek fel, és bizony kóstolók is akadnak. Az ő érdekükben kell határozottan fellépni a kábítózás ellen. A szünidő végefelé is sokan látogatták meg a vajai várat Harasztosi Pál felvétele Veszett fejsze Páll Géza 1 tm tudom milyen ér- l\J zés lehet a veszett J- * fejsze nyelét fogni, de el tudom képzelni. Márpedig ez játszódhat le az Országos Egészségbiztosítási Pénztár háza táján, ahol a legfrissebb helyzetjelentés szerint a tb-tartozások hatvan százaléka elveszett. A számok nem csupán elszomorítják az állampolgárt, mivel az ő bőrére megy a több éves huzavona, hanem éktelen dühöt is kiváltanak. Tartok tőle, a tb-tartozások rendezését, behajtását megszavazó képviselők — annak idején — maguk is tisztában voltakvele, hogy amolyan árnyékbokszolás szereplőivé válnak. Legfeljebb a lelkiismeretüket nyugtathatták azzal: ők mindent megtettek. Más kérdés, hogy a törvény gyakorlatilag végrehajthatatlan. A semmiből ugyanis nem lehet a tartozást megfizetni. Miközben egyes kórházak a csőd szélére jutottak, sőt csődbe mentek, a forint leértékelése miatt a gyógyszerek árának további sorsa még függőben van, papíron óriási összeggel rendelkezik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ha megkapná a 182,4 milliárd- ra rúgó tartozását, amelyből 121,9 milliárddal a gazdálkodó szervek sárosak, a többi pedig az egyéni és a társas vállalkozások adóssága. Csak a MÁV 19 milliárd forinttal tartozik, s hacsak a várótermeket, vagonokat és egyéb tárgyakat nem adják át a tb-nek, aligha várható, hogy az óriási adósságtömeget ebben az évszázadban a vasút meg tudja fizetni. De reménytelen, a jelentés szerint a többi pénz megmentése is a tb számára, még ha az adósok között ötvenöt olyan cég is van, amely felszámolás alatt áll, s amelynek elvileg a bankok hitelt is nyújthatnak a talpra állásukhoz. Valószínű azonban nem sietnek, hogy befizessék tartozásukat. A jelek szerint valami nem stimmel a tartozások behajtását szabályozó törvénnyel sem, amely még 1975-ben született, s amelynek módosítása nemsokára napirendre kerül. Félő azonban, hogy csupán a törvények módosításával nem oldódik meg belátható időn belül a tb-tartozások dolga. Az adósságok átütemezése, amely az egyik gyakorlat lehet, szintén nem nyugtatja meg sem a tb illetékeseit, sem az állampolgárt. Marad tehát a veszett fejsze, amiből manapság annyi akad, hogy csak kapkodjuk a fejünket, a kezünket. És még jó, ha a nyele a kezünkben marad. __HÁTTÉR -____________ | -------------------------------•---------------
