Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-23 / 198. szám

1994. augusztus 23., kedd Öröm a visszavont rendelet Nem kell fizetni a hálózatfejlesztési hozzájárulást egyetlen fogyasztónak sem Már a Meggyfa utcában is lefektették a vezetékeket Harasztosi Pál felvétele venni az én esetemben. Ez egy M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A ve­zetékes gáz nemcsak áldást jelent, hanem a megépítése sok bosszúságot is okoz. Azt még megérti az állampolgár, hogy az árkok kiásásával lassul a forgalom, de azt már nem tudja elfogadni, ha a szolgáltató minél több pénzt akar kihúzni a zsebéből. Régi álma Kisteleki-szőlőnek is a vezetékes gáz. Az álom hamarosan valósággá is válik, azonban az egy lakónak sem mindegy, hogy mennyiért. Szerződés tavasszal — Ez év márciusában arról volt szó, hogy 31 ezer forintot kell fizetnünk — magyarázza Cseh Éva Lapály utcai lakos. — Az önkormányzattól kapott tájékoztató szerint ezért a pénzért a gázcsonk ott lesz a telkünkön, továbbá a gázmérőt a Tigáz Rt. térítésmentesen biztosítja, biztonságosan üze­melteti a hálózatot, valamint elvégzi a szükséges karbantar­tási munkákat. Aláírtunk egy nyilatkozatot is, amelyben az állt: tudomásul veszem, hogy az önkormányzat 31 ezer fo­rint költség megfizetéséért biztosítja háztartásonként a gázszolgáltatásba történő csat­lakozás jogát. Meg is épült a telkemen a csonk, s most ké­szülünk a házba bevezetni a gázt. — A napokban azonban kaptam a Tigáztól egy megál­lapodást, amely az új gázszol­gáltatási törvényre hivatkozva azt írja, hogy a fogyasztók gázszolgáltatási igényét csak akkor elégítik ki, ha az állam­polgárok kifizetik a miniszteri rendeletben megállapított há­lózatfejlesztési hozzájárulást. A vicc az, hogy a hálózatfej­lesztési hozzájárulás mérté­kéről szóló rendelet még nem jelent meg, addig is előlegként 20 ezer forintot kémek tőlünk. Egy nagy lutri — Szerintem ez nem igazsá­gos, ha már van egy érvényes szerződésem a tavaszról, miért kell a július 25-én érvénybe lépett rendeletet figyelembe nagy lutri, ki tudja, mennyi lesz a végső összeg, ha az elő­leg 20 ezer forint. Jó lenne azt is tudni, vajon mire szeretné a Tigáz fordítani az ilyen címen beszedett rengeteg pénzt. Be­csapva érezzük magunkat, úgy tűnik, a Tigáz monopolhelyze­tében mindent megtehet. Kiss Györgyöt, a Tigáz debreceni üzemigazgatóságá­nak vezetőjét kérdeztem meg arról, mi is tulajdonképpen a hálózatfejlesztési hozzájáru­lás. — Július 25-én lépett érvény­be az új gáztörvény, amely ar­ról szól, a szolgáltató vállalat­nak hálózatfejlesztési hozzá­járulást kell szednie, ennek a mértékét azonban az Ipari Minisztériumban határozzák meg. A paragrafus úgy szól, hogy a fogyasztóként jelent­kezők a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költ­ségekre kötelesek hálózatfej­lesztési hozzájárulást fizetni a gázszolgáltatónak. A törvény megjelent, azonban a végre­hajtási utasítás nem. A végre­hajtási utasítási elveket nem határozták meg az Ipari Mi­nisztériumban, de arra lehető­séget adtak, hogy előleget szedjünk. Leállított befizetések — Idő közben az Ipari Mi­nisztérium állásfoglalása alap­ján a megjelent rendeletet visszavonták, ezért sehol sem szedhető be a hálózatfejlesz­tési hozzájárulás, a befizeté­seket augusztus 15-ével mi is leállítottuk. így tulajdonkép­pen egyenlőség van a fogyasz­tók között, ugyanolyan feltéte­lekkel épülhet a gázhálózat július 25. után is, mint az első fél évben. A hálózatfejlesztési hozzájárulást tehát már nem kell fizetni, de például a gáz­mérő és a gáznyomásszabály­zó felszerelését, a nyomáspró­bát úgy mint eddig, ezután is számlázzuk. □ Mi történik azzal a pénz­zel, amit a fogyasztók ilyen cí­men már befizettek? — Utasítottuk a kirendelt­ségeket, hogy gyűjtsék ki eze­ket a befizetéseket, s a befize­tett összegeket utalják vissza a fogyasztóknak. TT^" uplung, gáz, fék. Gáz, K kuplung, fék. Gtíz. Fék, fék, fék! A jósá­gát, mindig bemászik valaki a pályára, hát lehet így becsü­letes, polgári haladásról be­szélni? És hátha elhull útköz­ben a reform... En bekötöttem magam, de kérdés, a bizton­sági öv a raktérre is kötele­ző? Ha igen, mekkora az a gyorsulás, amit elbír? Gázt, amúgy sportosan, az út be­látható, olykori tévedéseink nemkülönben. Itt bőgök a Duna partján, Duna hosszán bőgetem a négyüteműt, meglátjuk, kifut be elsőnek. Jól tetted, hogy félreálltál az útból, barátocs- kám, az én lóerőm nagyobb, mint a te összvérséged. Mi az, Wartburggal a napnyu­gati szupercivilizáció ellen? Nekem a Wartburgból csak a vár kellene, a többit a hálás utókorra hagyom. Ingyen és bérmentve. Jól fogódzik az asszony­ság? Virágos tüllkalapjába, JL azt mondja? Nagyon jól te­szi, mert az én kocsim belát­hatatlan teljesítményekre ké­pes. Öt plusz harminchat se­bessége van, mi most a hu­szadikból fergetegesen át­csapunk a huszonnegyedik­be. Nem vitás, sokan lemor­zsolódnak, ez hogy úgy mondjam, egy élettani sza­badverseny. A tüdő, a szív, az ideg, a máj a fontos, meg hogy akkor gyorsíts, amikor kell. Az úton köpködni, szeme­telni vagy lemaradni szigo­rúan tilos. Mert ha lemara­dunk — azaz visszama­radunk—akkor megint jön a rendőrbácsi, és táskájából előhúzza a beláthatatlan kö­vetkezményeket. Megszomja­zott? Ha akarja, belehajtunk egy kólareklámba, éppen feltűnt a láthatáron. Puff neki, egy Trabant. Ma egész nap kísérteteket lát­tam, ez itt: a kellő és illő kö­vetkezetességgel felfejlesztett keleti techno­lógiák csúcsa. Ennél már csak a szójás szalámi volt úttörőbb felfe­dezés, amely­nek receptjét legúttörőbb polgártársaink dolgoztatták ki a tudósok szórakozott, mindamellett céltudatos cso­portjával. Még mindig jobb, mintha újból fel kellett volna fedezniük az atom- vagy a hidrogénbombát. Jól látja a tájat, madám? Azt mondja, elbűvöli a dísz- let-gémeskutak, díszletpulik és díszletcsikósok, a díszlet- (vagy nem díszlet-) betyár­tanyák látványa? Nálunk már rég a falból folyik a víz, és ha van pásztor, aki vigyáz­zon, láthatatlan; a csikósok igazi hamis népség, amikor a hollandok vagy a németek előtt produkálják maguk... Szinte elrabolt Angyal Bandi a pusztában — mondja egy svédesen svéd szépség —, és nem rajtam múlt, hogy még­sem... A betyártanyákkal pedig ne foglalkozzunk, mert köny- nyen pórul járunk, márpedig én nem pór, hanem polgár leszek, amilyennek Széchenyi megálmodott; ha ez a több mint másfél száz éves álom most végre valóra válna... Nem a cilinder, az ezüstfo- gantyús sétapálca, a bonton, hanem a szellem. A reform, a reform, a reform. Az átalakulás. A táj most nép, a táj most polgári, a táj most is­merős, a táj most befo­gadó, a táj soha el nem en­gedő, a táj nem sértegető, a táj nem részrehajló, a táj eb­ben a gyorsulásban—az előtt és utánam a táj. ; g j Oláh István A nagyúton Folyik a paradicsom felvásárlása a megyében. A szárazság következtében a termés nem éri el a kívánt szintet Szűcs Róbert felvétele Kábítózás Bodnár István A múltkorában vita bontakozott ki két je­les írónk között a ká­bítószer-fogyasztást illető­en. Míg az egyik írónk azt javasolta, hogy azokra, akik csak elvétve, kis adagokban szívnak füvet, vagy „szúrják föl magukat”, ne csapjon le a törvény teljes szigorával. A másik a következetességet hangsúlyozta, hogy a ká­bítószer-fogyasztás bizony minden esetben veszélyes, ami ellen a társadalomnak szigorúanfel kell lépnie. Hi­szen aki egyszer elkezdi, an­nak nehéz megállnia a lej­tőn, ahová esetleg másokat is magával ránthat. Aligha­nem az utóbbinak van igaza. Nem lehet eléggé hangsú­lyozni a kábítószer-élvezet veszélyességét, amely saj­nos hazánkat is mindinkább fenyegeti. Lapunkban is megjelent a múltkorában a 25 évvel ezelőtt megtartott wood- stock-i találkozóra emléke­ző cikk, amelyben a szerző annak járt utána, mi lett a régi sztárok sorsa, hová fu­tott be életük látványos ha­jója. Nos, ismét szomorúan olvashattuk, az ifjúság bál­ványképei közül sokan a kábítószer áldozatai lettek. A blues fehér királynője, Janis Joplin 1970-ben halt meg túladagolás következ­tében. Jimi Hendrixnek 1970-ben szintén ez lett a sorsa. Keith Moon szintén így járt. A Bluesbandnek az alapítójával szintén a kábí­tószer végzett. És még hosz- szan sorolhatnánk a sztárok sorát, akik hasonlóképpen jártak. Sajnos, szinte napi hír­ként olvashatjuk, hogy ha­tárainkon hol buktak le ká­bítószer-csempészek. Kide­rül, magunk is termelők va­gyunk, egyre több vadken- derültetvény felfedezéséről hallani. Az iskolák körül gyanús árusok tűnnek fel, és bizony kóstolók is akad­nak. Az ő érdekükben kell határozottan fellépni a ká­bítózás ellen. A szünidő végefelé is sokan látogatták meg a vajai vá­rat Harasztosi Pál felvétele Veszett fejsze Páll Géza 1 tm tudom milyen ér- l\J zés lehet a veszett J- * fejsze nyelét fogni, de el tudom képzelni. Már­pedig ez játszódhat le az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár háza táján, ahol a legfrissebb helyzetjelentés szerint a tb-tartozások hat­van százaléka elveszett. A számok nem csupán elszo­morítják az állampolgárt, mivel az ő bőrére megy a több éves huzavona, hanem éktelen dühöt is kiváltanak. Tartok tőle, a tb-tartozások rendezését, behajtását meg­szavazó képviselők — an­nak idején — maguk is tisz­tában voltakvele, hogy amo­lyan árnyékbokszolás sze­replőivé válnak. Legfeljebb a lelkiismeretüket nyugtat­hatták azzal: ők mindent megtettek. Más kérdés, hogy a törvény gyakorlatilag vég­rehajthatatlan. A semmiből ugyanis nem lehet a tarto­zást megfizetni. Miközben egyes kórházak a csőd szélére jutottak, sőt csődbe mentek, a forint le­értékelése miatt a gyógy­szerek árának további sor­sa még függőben van, papí­ron óriási összeggel ren­delkezik az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár. Ha megkapná a 182,4 milliárd- ra rúgó tartozását, amely­ből 121,9 milliárddal a gaz­dálkodó szervek sárosak, a többi pedig az egyéni és a társas vállalkozások adós­sága. Csak a MÁV 19 milli­árd forinttal tartozik, s ha­csak a várótermeket, vago­nokat és egyéb tárgyakat nem adják át a tb-nek, alig­ha várható, hogy az óriási adósságtömeget ebben az évszázadban a vasút meg tudja fizetni. De reményte­len, a jelentés szerint a töb­bi pénz megmentése is a tb számára, még ha az adósok között ötvenöt olyan cég is van, amely felszámolás alatt áll, s amelynek elvileg a bankok hitelt is nyújthatnak a talpra állásukhoz. Valószí­nű azonban nem sietnek, hogy befizessék tartozásu­kat. A jelek szerint valami nem stimmel a tartozások behajtását szabályozó tör­vénnyel sem, amely még 1975-ben született, s amely­nek módosítása nemsokára napirendre kerül. Félő azonban, hogy csupán a törvények módosításával nem oldódik meg belátható időn belül a tb-tartozások dolga. Az adósságok átüte­mezése, amely az egyik gya­korlat lehet, szintén nem nyugtatja meg sem a tb ille­tékeseit, sem az állampol­gárt. Marad tehát a veszett fejsze, amiből manapság annyi akad, hogy csak kap­kodjuk a fejünket, a kezün­ket. És még jó, ha a nyele a kezünkben marad. __HÁTTÉR -____________ | -------------------------------•---------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom