Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-16 / 192. szám

1994. augusztus 16., kedd Csillogó bunda, egészséges eb Fontos a mozgás, a tisztaság és a megfelelő táplálék • Árt a sok fürdetés Nyíregyháza (KM) — A kutyabébi bundája még boly­hos, puha, meleg — ki tud­na ellenállni a simuló, apró, gvapja szívtörő dédelgetésé- nek? Az idő múlásával azonban ve­hemens kamasz, majd felnőtt kutya lesz belőle és a gazda lelkiismeretes gondozásán múlik, hogy a szőrzet egész­séges és szép maradjon. A ragyogó bunda tükre is a négy­lábú partner egészségi ál­lapotának. Az állat mozgás­igényének kielégítése mellett a tisztaság és testápolás is a hosszú, egészséges élet egyik fontos feltétele. A testet borító szőrtakarótól függően naponta vagy hetente a kutyát alaposan át kell kefél­ni, hogy a beletapadt portól és szennyeződésektől megszaba­duljon. Hosszú szőrű kutyák­nál ehhez sűrű fésűre és kefére van szükség, a középhosz- szú szőrűeknél legmegfele­lőbb egy középsűrű fémkefe, a rövid szőrű állatoknál ele­gendő egy erősebb szálú nor­mál kefe használata. A kefélést és fésülést min­dig a fej felől kezdjük a farok, majd a gerinctől az oldalak mentén a has irányába. Ha a szőr filcesedését tapasztaljuk, melyet nem lehet kifésülni, kisollóval óvatosan távolítsuk el a gubancos, filces részeket. A tavaszi és őszi szőrváltáskor a finom szálú aljszőrzet eltá­volítására használjunk fémva- karót, majd jöhet a kefe vagy a fésű. Fürdessük a kutyát minél ritkábban, mivel ezzel a ter­mészetes szőrvédő zsiradékot is eltávolítjuk az állat bun­dájából, és a sűrű fürdetés ép­pen ellentétes következmény­nyel jár: a piszok és por sokkal gyorsabban megtelepszik a szőrzetben. Természetesen adódnak helyzetek, amikor nem lehet a fürdetést elkerülni. Engedjünk langyos vizet a fürdőkádba (vagy lavórba), melyet ki­bélelhetünk egy vékony gumi­vagy műanyag lemezzel, hogy az állat körmei ne karcolják fel a zománcot és a hirtelen meg­csúszás ellen is véd. Kizárólag speciális kutyasampont hasz­náljunk, az emberek számára készült fürdőszerek, szap­panok nem alkalmasak erre a célra. Fürdetés közben vigyáz­zunk arra, hogy a hab ne ke­rüljön az állat szemébe vagy fülébe. Szárítkozáshoz használjunk egy régi, lehetőleg nagymé­retű fürdőlepedőt, ezzel dör­zsöljük le alaposan a kutyát. Meleg, nyári időben ezután nyugodtan kiengedhetjük a szabadba, ugyanis a ku­tya legkedveltebb szárítkozási módszere, hogy alaposan megrázva magát, lelkes szaladgálással szabadul meg a vízcseppektől. Hűvös időben azonban vigyázzunk arra, hogy az állat ne kerüljön közvetlenül fürdés után a sza­badba, mivel még a száraznak tűnő felső szőrtakaró alatt az aljszőrzet nedves lehet, ennek pedig megfázás, tüdőgyul­ladás lehet a következménye. Hetente vizsgáljuk meg a kutya füleit. Tisztításhoz sze­rezzünk be speciális fültisz­títószert, amellyel a külső hal­lójáratba permetezünk. Az érzékeny kutyafül tisztántar­tásához soha ne használjunk vattarudacskát, szappant és vi­zet. Ha az eb feltűnően gyak­ran vakarja a fülét, rázogatja a fejét, fel kell keresni az állat­orvost. Időről időre ellenőrizzük kutyánk fogainak állapotát is. Mindenekelőtt a zápfogakon fellépő fogkőképződésre fi­gyeljünk, ugyanis ez a fogíny­gyulladás és paradontóze elő­jele. Ha ilyet tapasztalunk, azonnal forduljunk állatorvos­hoz, ám éppúgy, mint az em­bereknél, az állatoknál is a legjobb módszer a megelőzés. Ehhez segítségképpen speci­ális kutyafogkrém kapható, melyet az előírás szerint hasz­nálva elkerülhetjük a bajt. A kielégítő mozgás ter­mészetes módon koptatja megfelelő méretűre az állat körmeit. Ha erre nincs lehe­tősége, akkor a gazda feladata, hogy a kutyáját a túlságosan megnőtt körmöktől megsza­badítsa. Szakértő szem a kutya szőrére pillantva azonnal ész­reveszi, hogy az állatot helye­sen táplálják-e. Az észak-karolinai Asheboro városában új lakóhelyet kapott a képen látható másfél éves jegesmedve, aki büszkén vette birtokába birodalmát, s köszöntötte a látogatókat (AP-felvétel) Ismét kutatnak a Titanic-roncson Párizs (MTI) — A Nautilus tengeralattjáró, a Francia Ten­gerkutatási Intézet úszó labo­ratóriuma 1987 óta immár har­madszor végez kutatásokat a Titanic-roncson és július hó­nap folyamán már tizenötször merült alá. Az annak idején elsüllyeszt- hetetlennek tartott 92 000 ton­nás luxusgőzös első útján, 1912. április 12-én a kanadai partok közelében jéghegynek ütközött és három óra lefor­gása alatt elsüllyedt. A 2021 utas közül 1522-en lelték ha­lálukat a hullámokban, a töb­bieket a helyszínre siető ha­jóknak sikerült kimenteniük. 1980-ban kezdődtek a kuta­tások a csaknem négyezer méter mélységben fekvő ha­jóroncs felkutatsára és öt évvel később egy francia—amerikai expedíciónak sikerült is rá- bukannia a Titanic maradvá­nyaira. Azóta nemcsak tárgyak sokaságát — mintegy 2600-at a mai napig — sikerült fel­színre hozni a tengerfenékről, hanem élénk viták is kirobban­tak egyrészt a hajóroncsban végzendő további kutatások jogi vonatkozásáról, másrészt arról, hogy mi történjék a tengerfenékről felhozott tár­gyakkal — nagyrészt a halálos áldozatok személyes ingósá­gaival. New Yorkban időközben megalakult az RMS Titanic Inc., amely megbízta a Nau- tilust és kisegítő hajóját, a Nadirt a roncsok közt végzett kutatással. Azt tervezik, hogy az eddig felszínre hozott tár­gyakat a London szomszéd­ságában lévő Greenwichben október 4-től ideiglenes kiál­lításon mutatják be, ami pedig a távlati elképzeléseket ille­ti, több vándorkiállítás után Manhattan szigetén egy em­lékmúzeumban kerülnének végleges elhelyezésre. A Titanic katasztrófájának néhány még életben Levő túl­élője, illetve a túlélők és az el­hunytak leszármazottai már a 80-as évek elején azzal az el­gondolással állottak elő —• s őket támogatta a roncsok fel­fedezőinek egyike, az ame­rikai Bob Wallard is —, hogy a szerencsétlenül jártak iránti kegyeletből ne bolygassák a roncsokat, hanem nyilvánítsák emlékműnek az óceán mélyén fekvő Titanic-roncsot. Ebből azonban nem lett semmi, ugynis a roncsok egyetlen tulajdonosa, az RMS Titanic Inc. úgy határozott, hogy a kutatás folytatódjék tovább. A Moszkva halálos folyó — önvédelemből Moszkva (MTI) — Halálos veszélyt rejt magában az ősré­gi Moszkva folyó, amelyben sajátos önvédelmi reakció in­dult el a víz szennyeződése miatt. A folyóban az ember immunrendszerét megsemmi­sítő, rendkívül mérgező mo­lekulamutánsok alakultak ki. Erre a felfedezésre jutott An­ton Vasziljev filmrendező, aki szakértők bevonásával doku­mentumfilmet készített a fo­lyóról. Vasziljev elmondta, hogy valójában két szörnyű dolgot fedezett fel forgatás közben. Az egyik az, hogy hanyag és esztelen emberi kezek meg­semmisítették a folyó forrását. A másik pedig a mérgező mo­lekulák megjelenése, amelyet Alekszandr Kulberg akadémi­kus fedett fel a filmrendező előtt. Az akadémikus hangsú­lyozta, hogy a szennyezés mi­att a Moszkva vize agresszív kömyzetté alakult. A folyó pedig önvédelmi reakcióval válaszolt. Mint kiderült, a folyóban felbukkanó molekulák nem is­meretlenek a tudósok előtt. Az amerikai és az orosz kutatók biológiai fegyverek létreho­zására irányuló kísérleteik so­rán gyakorlatilag egy időben hoztak létre mesterségesen mérgező vízmolekulákat. Az orosz tudósok veszélymoleku­lának nevezték el a mutánso­kat, az amerikaiak pedig az „ördög lövedékének” keresz­telték el. Sokáig senki nem tudta, hogy a tiszta víz képes önma­ga is „létrehozni” halálosan mérgező anyagot. A Föld kü­lönböző pontjain — Prágában, Jakutszkban, Moszkvában és Washingtonban — végzett ku­tatások azonban bebizonyítot­ták, hogy a folyóvizek mér­gezővé válása globális mére­tűvé vált, az egész világra ki­terjedő, tragikus folyamat. Az egyetlen megoldás az, hogy az emberiség gyökeresen változtasson Földhöz való vi­szonyán — vélte a filmrende­ző. A „Moszkva folyó” címet viselő dokumentumfilmet júli­us végén mutatják be az orosz főváros mozijaiban. A tervek szerint bemutatásra kerül az UNESCO-ban és ökológiai té­májú nemzetközi filmfesztivá­lokon is. Ki az erősebb? Amatőr felvétel Pucér pápuák Dzsakarta (MTI) — Pat­rice Franceschi francia uta­zó arról számolt be, hogy egy eddig ismeretlen, kő­korszaki körülmények kö­zött élő pápua törzset fe­dezett fel Pápua Uj-Guinea északi részén. A mintegy 400 000 négy­zetkilométeren elterülő te­rületen eddig 252 törzset számoltak össze és legutol­jára 1991-ben fedeztek fel újat. Franceschi júniusban in­dult magányos expedíció­jára, és az AFP-nek adott nyilatkozata szerint teljesen váratlanul szemtől szembe találta magát két férfival, akik vélhetőleg soha nem láttak azelőtt fehér embert. A pápuák az eddig ismert törzsi nyelvek egyikét sem beszélték, így kezdetben adódtak kisebb nehézségek, később azonban Franceschi a törzs több tagjával is meg­ismerkedett. Az utazó sze­rint a törzs eddig teljes el­szigeteltségben élt. Tagjai meztelenül járnak, csak a férfiak viselik a hagyo­mányos ágyékkötőt, a kote- kát. Ismerik a tüzet, de a fo­lyadék tárolására szolgáló bambuszon kívül semmi­lyen tárolóedényt vagy konyhai eszközt nem hasz­nálnak. Leveli béka baj London (MTI) — Nehéz idők előtt állnak a brit leve­libékák — előrejelzéseik­nek ugyanis ezután 80 százalékban be kell válni­uk, ellenkező esetben csök­kentik a meteorológiának nyújtott anyagi támogatást. A brit védelmi minisz­térium nemrégiben vála­szolt egy parlamenti felszó­lalásra és leszögezte: ha az állami meteorológiai in­tézet reggelente közzétett előrejelzésében a hibaszá­zalék meghaladja a húszat, akkor a jövő évtől kezdve az anyagi juttatások csök­kentésével kell számolnia az intézetnek. Az intézet szóvivője ez­zel kapcsolatban úgy nyi­latkozott: bíznak benne, hogy teljesíteni tudják a 80 százalékos megbízhatósági kvótát. Felvetődik viszont a kérdés: milyen kritériumok alapján szándékoznak el­bírálni a meteorológiai előrejelzések pontosságát? Elég lesz, ha a BBC által sugárzott 24 órás előre­jelzés négyötöde „beválik”, vagy megengedett, hogy minden ötödik napi elő­rejelzés „célt tévesszen”? Cápa-lombikbébi Portsmouth (MTI) — Cá­pa-lombikbébi született, pontosabban úszott ki a lombikból az igazi vizekre kedden a dél-angliai Port- smoouth város tengerku­tatási központjában. Az ot­tani kutatók szerint ez az el­ső eset, hogy egy halemb­riót lombikban neveltek fel egészen a „születéséig”. A mindössze tíz centimé­ter hosszú, a halbiológiában Seyliorhinus Stellaris né­ven számontartott kis cápa egy kutyának köszönheti az életét, amely májusban a tengerparton fedezte fel az ikrát. A négylábú gazdája elvitte a képződményt a tengerkutatási központba, ahol a tudósok legna­gyobb megeleptésére kide­rült, hogy a tojásban két és fél centiméteres eleven embrió van. Minthogy a kutya megsértette a tojás hártyáját, a biológusok úgy döntöttek, hogy a leendő cápabébit áttelepítik egy más tojásokból magzat­vízzel feltöltött kémcsőbe. „Amikor úgy döntöttünk, hogy elérkezett az idő, s ki­húzhatjuk a dugót a kém­csőből, a kis cápabébi meg­lehetősen letargikus volt, de alig tíz perc múlva már vidáman úszkált a meden­cében” — írta le az egye­dülálló „világrajövetelt” Dave Wolfenden, a kutató- intézet munkatársa az új­ságíróknak. — HOBBI ___ to™** „ II% mm i IíJjé4;i«b , -:

Next

/
Oldalképek
Tartalom