Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-01 / 179. szám
1994. augusztus 1hétfő HÁTTÉR Kicsi a falu, nagy a forgalom Egy lakosra két hektár termőföld jut • A falu profitja • Ilyen adó, olyan adó Györke László Tivadar (KM) — így, a fürdőidény kellős közepén Tivadar környékén a forgalom messze meghaladja a szokásos hétköznapit. A mindössze 247 lelkes település Tisza-parti strandján és üdülőtelepén — túlzás nélkül állíthatjuk — több ezer ember fordul meg naponta. Ám az alábbiakban nem any- nyira erről lesz szó, hanem inkább a kisközség hétköznapjairól. A kicsi fizetett Danó Sándor polgármesterrel egy kicsit visszakanyarodunk a közelmúltba. Tivadar az 1990-es önkormányzati választásokig Tarpa társközsége volt. — Decemberben úgy kezdtük az önálló közigazgatást, hogy semmink nem volt — mondja. A régi iskolát alakították át polgármesteri hivatalnak. Volt ugyan egy régi rossz állagú tanácsháza, de azt eladták egy fiatal házaspárnak. Az iskolára amúgy sem volt szükség, hiszen a harminchat gyerek Kis- arba jár. A két települést csak a Tisza választja el egymástól. Télen azonban — a biztonság kedvéért — mikrobusz szállítja a gyerekeket a még egy kilométerre sem lévő iskolába, óvodába. Az volt az érdekes, hogy amikor a leválás után a vagyonmegosztásra került sor, nem a társközség kapott, hanem fizetett — méghozzá három és fél millió forintot — a székhelytelepülésnek. Ez így első hallásra eléggé bizalmak tűnik. — A tivadari Tisza-parton a volt közös nagyközségi tanácsnak komoly beruházásai voltak — magyarázza a polgármester. — Hiszen például vizesblokk épült itt. Éppen a Tisza-part miatt Tivadar beruházás tekintetében többet A hétköznapi Tivadar kapott, mint a társközségek, így már érthető. — Nem tudom, a majdani önkormányzatnak mi lesz az álláspontja — folytatja Danó Sándor —, az én véleményem továbbra is az marad, hogy az üdülőtelep terjeszkedésének nincs ésszerű alternatívája. Tudniillik az már természetrombolással járna, csodálatos faóriásokat kellene kivágni. Ez viszont egyszerűen ma megengedhetetlen. Tehát üdülőtelkeket belátható időn belül nem valószínű, hogy az önkormányzat értékesít. Az indok érthető és nagyon is szimpatikus, hiszen már így is túlzsúfoltnak tűnik a telep. Létkérdés A községi legelőt — mintegy 23 hektár a vízparton — sem akarják felparcellázni, hiszen a jószágállomány megtartása létkérdés a falunak. A kisközséget nem kerülték el a nagy beruházások. Három kistelepülés — Tivadaron kívül Kis- ar és Gulács — fogott össze a gázprogram megvalósítására. Huszonötezer forint hozzájárulást kellett fizetni a lakosságnak. A megyei átlagnál lényegesen kevesebbet. így profitál a falu a Tisza-partból. Igen fontosnak tartják azt is, hogy a belterületi utak közül szilárd burkolatot kapott a Szabadság, salakosat a Táncsics utca. A falunak van orvosi rendelője, házasságkötő terme, tárgyalóterme. Most pályázaton nyertek 300 ezer forintot a templom és a torony felújítására. Ehhez még a falu lakossága és az önkormányzat is hozzájárul, hiszen az összköltség meghaladja az egymilliót. A Tisza-parton is fejlesztettek: 1,5 kilométer út, a villany- hálózat bővítése-korszerűsíté- se volt napirenden. Még mintegy 400 méter út építése következik. Bár igaz, hogy az önkormányzat — s ezáltal az egész falu — profitál a Tisza-partból, hiszen van telekadó, kommunális adó, építményadó, no meg belépő, a polgármester mégis azt tartja fontosnak, hogy nagy számú közhasznú munkásnak biztosít elfoglaltságot az üdülőtelep, a strand. Csak azt sajnálja, hogy még a közös nagyközségi tanács a kempinget öt éve bérbe adta, s az csak három év múlva jár le. Azt hihetnők, hogy a helybeliek megélnek a turizmusból. Igaz, egyre többen adnak ki szobát, ám a kenyeret a faA szerző felvétele lunak mégsem ez, hanem a föld jelenti. Még akkor is, ha az önálló, átalakult szövetkezet csak egy évig bírt fennmaradni. (Igaz, ebben nemcsak a tapasztalatlanság játszott közre, hanem az is, hogy a volt tarpai anyatéesz mintegy 2,5 millióval tartozik Tivadarnak.) Az emberek — az adott helyzetből kiindulva — megtanultak igen rövid idő alatt önállóan gazdálkodni. A kis faluban öt gazdának vannak mezőgazdasági gépei. Aki mégsem bírt a földdel, az a Kisarban még működő szövetkezetnek adta bérbe. A lényeg: a tivadari határban egy talpalatnyi föld sem maradt meg- műveletlen, ami nagy szó, és a lakosság munkaszeretetéről árulkodik, hiszen minden lakosra — a csecsemőket is beleértve — több mint két hektár termőföld jut. Még nem fizettek — Most már azon múlik minden, hogy lesz-e piaca a mezőgazdasági termékeknek — mondja Danó Sándor. — Nem szeretnénk úgy járni, mint tavaly az egyik kft.-vel: felvásárolták az almát, s a mai napig nem fizettek. Harminc- három családot károsítottak meg 40-45 ezer forinttal. M oszatka éppen tizenegy éves. Szőke hajtincsei lobognak a szélben, hosszú lábai pedig az asztal túlsó végéig érnek. Korából fakadóan mindig az élet napos oldalán áll, és járkál, és szalad. Egyszóval, igazi gyerekként él. Ilyen korban az ember(palánta) még másképp látja az életet, mint idősebb társai. Moszatka is közéjük tartozik. Habár, az Öböl-háború idején — mikor is volt az: három-négy éve? — nagyon sírt és / nagyon félt a háborútól. Édesanyja csak nagy nehezen tudta megnyugtatni, de éjszakánként még sokszor felriadt. Vajon mi járhatott piciny fejében? Vizuális élményt csak a televízióból kaphatott. Az azóta eltelt időszak megedzette, ám az emberi problémákra továbbra is nagyon érzékeny. Nem múlik el nap anélkül, hogy valakit ne istápolna, segítene. És ez a lényéből fakad, úgy látszik, a gondoskodás élete velejárója. Am egy valamitől nagyon fél. Talán még a világból is ki lehetne kergetni vele, vissza sem nézne, úgy rohanna: fél a kutyáktól. Holott, imádja az állatokat, de a legkisebb kölyökkutya is a legnagyobb riadalmat váltja ki nála. Szülei sem tudnak erre magyarázatot adni. Talán valamikor régen ijedhetett meg egy kutyától, s azóta kíséri ez Sipos Béla papagájt. A sárgászöld, állandóan beszélő nőnemű egyed a Csőrike nevet kapta. Eleinte úgy tűnt, nagyon jól megvan egyedül, aztán mintha társra vágyott volna. NoMoszatka álma a félelem — nem tudni. Riadtan menekül az első felnőtt- höz, amikor meglát egy kutyát, fejét beletemeti megmentjébe, teste sokáig remeg, s az istennek sem lehet megnyugtatni. Azt már elérték nála, hogy a kedves kis korcsot, Vágner urat megsimogatja. De micsoda kínok közepette, s milyen sokáig tartott az odáig vezető út! Na meg Ladytől, az írszettertől sem félt. Igaz, Lady öreg volt, már nem ugrált az emberek nyakába, nem nyalogatta a kezüket sem. Bizonyára Moszatka is—elveivel ellentétben — ezért barátkozott meg vele. Lady pedig azóta már az örök vadászmezőre tévedtek szolgálatába állt. Egy évvel ezelőtt, születésnapjára kapott Moszatka egy sza, felkerekedett a család és megvették Alfrédét. Mondani sem kell, a kék tollazatú, elegáns kiállású Alfrédó hímnemű. A két gyerek — merthogy Moszatkának van egy nővére, a tizenhárom esztendős Kukaca — azóta szigorú napi- és hetirend alapján gondozza a két madárkát. S mivel a papagájok kedvenc csemegéje a sárgarépa levele, az erkély virágosládájában egy elkülönített részben azóta sárgarépa terem. A család néhány napja azt vette észre, mintha nem csivi- telnének annyit a papagájok, mint korábban. Pedig a kora reggeli ébresztőt mindig ők fújták. Most kevesebbet röpködnek, a hangjuk is megkopott. Mi lehet az oka? — töprengtek. Csak nem azt érzik, hogy kicsiny gazdájuk beteg, kórházban van? Nem, ezt bizonyára nem érzi meg egy madár, de a mai világban már semmin sem lehet csodálkozni. Száz szónak is egy a vége, a madarak kedvetlenebbek, szinte félnek a kalitkatakarításkor, a sárgarépalevél sem ízlik nekik annyira, mint korábban. Pedig Moszatka éppen csak betette az összecsomózott leveleket, s miközben a drótra kötötte fel, a papagájok már vidáman lakmároztak belőle. Egy hete fekszik kórházban. A nyár kellős közepén hirtelen jött gyulladást csak operációval lehetett megszüntetni. Most már jól érzi magát, csakhát a teljes gyógyulásig maradnia kell. S láss csodát! A tegnapi látogatáskor kezében kedvenc macijával azzal fogadta édesanyját: egy kutyusról, egy kedves kis spánielről meg Csőrikéékről álmodott. Együtt játszottak a virágos réten. O az új kerékpárjával tekert, a kutyus ott szaladt mellette, a két papagáj pedig csak repült, repült velük, s utánuk tengernyi pillangó... — Ugye anya, majd veszünk egy kiskutyát? Felelős marhák Kovács Éva »■*WiWÍAWrtW<V.V*-w- -w-j kormány, új árak, új t j elképzelések — te- V_y hetnénk a kirakatba a szlogent, ha az ország egy hatalmas áruház lenne. Az utóbbi napokban ugyanis szinte nem hangzik el úgy híradás, hogy abban valamiféle áremelésről ne esne szó. Kávé, benzin, gázolaj, lakbér, húskészítményekésa hús. A lista nem teljes, ráadásul naponta bővül, vagy ahogy homályosan mondani szokták, változik. A magyarázat minden esetben többnyire ugyanaz: a világpiaci körülmények alakulása, a termelési hiányosságok, a termék előállításához szükséges energiák árai, begyűrűzés, miegyebek. Az indokok érthetőek, legtöbbször hitelesen hangzanak, van bennük ráció. Kivéve talán a húsáremeléssel kapcsolatban elhangzott indoklást, magyarázatot. Illetékes ugyanis valahogy úgy nyilatkozott: az áremelésért nem más, mint maguk a marhák felelősek, merthogy mostanra kifogytak, kevesen vannak, így a kevesebb csak drágábban árusítható. Szegény marhák! Bizonyára sejtelmük sincs arról, hogy a nehezedő gazdasági helyzetre, az emelkedő húsárakra ők jelentik a hivatalos magyarázatot, a „kialakult helyzetért” ők a felelősek. Ok tehetnek arról, hogy ezentúl nyolc százalékkal drágábbak lesznek, őket kell szidni azért, mert az istállókból mostanra kifogytak, s ők hibáztathatok amiatt is, mert alig két éve — még az előző kormány idején — tízezer forint fejpénzt, mondhatni jutalmat kaptak azok, akik vágóhídra kísérték jól tejelő teheneiket. Ok, és csakis ők az okai annak, hogy a levágásukhoz, feldolgozásukhoz szükséges energia és munkaerő ára mostanra szinte az égig emelkedett. Nincs mit szépíteni, a vásárló miattuk kénytelen a húsospult előtt számolgatni a forintjait, s ha nem futja belőlük felsál formájában egy kilónyira, legfeljebb vesz a családnak némi velőscsontot. Felelősek, vagy felelőtlenek tehát a marhák? Nem tudom. Azt sem tudom, hány tehén vesztette életét kényszer által, s hány vetett véget önként életének. Biztos csak abban vagyok, illetékesek az illetékes helyeken nehezen találhattak volna a fentinél nevetségesebb magyarázatot... j-y íváncsi lennék arra ÍÉ is, a húsáremelést in- IV dokió hivatalos érvekről odafentről vajon értesítették-e, s ha igen, miképpen magukat a „felelősöket” ? Bl ti*)' i' / z, > Végtelen uborka Máthé Csaba L átszólag két össze nem tartozó hír: a nyugateurópai raktárakból az uborkakonzervek teljesen kiürültek, emiatt szinte korlátlan mennyiségben lehet Magyarországról exportálni uborkát. Ugyanakkor az ajaki elágazástól kezdve a magyar határig uborkás zsákok tömegét kínálják a hazautazó FAK-országbe- lieknek, akik igencsak megtömik az elaggott Ladák hátulját. A két hír közötti összefüggés: érvényesül a piac törvénye, de még mindig némi visszássággal. A magántermelők, akik nagy mennyiségben termesztettek uborkát a legtermészetesebb módon adják közel dupla árért a keleti szomszédainknak az uborkát, mint amennyiért a honi felvásárlók átvennék tőlük. Persze hogy megéri számukra, hiszen nem kell osztályozni az uborkát és külön zsákokba rakni a kis, közepes és nagyméretűt, az ukrán és az orosz vegyesen is elviszi. Ez a piac törvénye, aki többet ad érte, az vigye el. Az viszont a megye presztízsének a csökkenését jelenti, ha a leszerződött uborkát akár friss exportként, akár konzervként nem sikerül kiszállítani a partnernek éppen azért, mert a szerződött felek közül a termelő meggondolja magát, és nem az előre kialkudott áron és nem a partnernek adja el az uborkát, hanem akár az út szélén a külföldieknek, akár az időközben betoppant budapesti felvásárlónak. Ebben az esetben nem lehet beszélni a piaci törvények érvényesüléséről, ez szerződésszegés. Eddig is gond volt a szerződéses fegyelemmel, nem is a szóban megkötőitekkel, hiszen azt nagyon kevesen vállalják és tartják be, hanem az írásos szerződésekkel. Sokan még mindig abban ringatják magukat, hogy most a szerződéssel bebiztosítom magam, ha pedig más magasabb árat kínál, neki adom el a terményemet, az előbbinek majd kitalálok valamit, hogy miért nem szállítottam le az ígért meny- nyiséget.-y—y ddig kevesen éltek a m-j szerződésszegés miJL __J atti kötbérezéssel, de ahhoz, hogy az említett presztízs megmaradjon és a vevők a megbízható jelzővel illessék a megyénkben felvásárlókat, feldolgozókat, kényszerből élni kell ezzel a formával. Ugyanez fordítva érvényes, ha az átvett uborkáért nem fizetnek a kellő időben, akkor a szerződés alapján a termelőnek is jár a késedelmi kamat. Ezt sem kell kifelejteni a szerződésből. HflIÉ : JT JT ¥ •! s j sl * | sf|||
