Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-13 / 190. szám

vokációnak véli. Hát még, ha közben kiderül: bizony az érdeklődő —- maradva a példánknál: az újságíró — csaknem teljesen tájékozatlan a jeles személy érdemeit, munkásságát, produktumait illetően.

És ahelyett, hogy kölcsönösségi alapon tisztázódna néhány fontos, a tartalmas kommunikációhoz elengedhetetlenül szükséges információ, beindul az adok-kapok, az iránytalan vagdal kózás, oda-vissza, örök harag és slussz...Pedig így aligha juthatunk ötről a hatra, s korántsem csak egy szimpla interjú elkészültének a meghiúsulása szenvedi kárát a toleranciaminimumnak.

Eszembe jut P. Howard (Rejtő fenő) egyik feledhetetlen figurája, a nagy Levin, aki egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy őt mint a kulináris élvezetek művészét, a börtönszakács- tanfolyam megszállott oktatóját, kirá- lyok-hercegek-grófok konyhafelelősét, szóval őt valaki is ne ismerné. Amikor erre a szerinte megbocsáthatatlan bűnre rásejdített, gőgösen elhallgatott, s tovább őrizte inkognitóját, hogy majd csak a halála után világosodjon meg: ki volt ő valójában.

Sok a nagy Levin körülöttünk, időnként magunk is hajlamosak vagyunk felvenni a rá jellemző pózolást. — Ismered ikszipszilont, a világhírű tudóst? — kérdezte valaki a vidéki tanártól (aki mellesleg szakmájának kiválósága). — Nem —, hangzott a válasz, megtoldva egy fura kérdéssel: — O ismer engem? Hm! Hát, így állunk. Hölgyeim, uraim, sértődges- sünk csak tovább! Ebből biztos, hogy nem fog kisülni semmi.

Kállai János

AKTUÁLIS INTERJÚNK

Csökkent munkaképességgel

MAGÁNVÉ LEMÉ NY

A titok

Soha ennyi sértődött ember, mint manapság! Ki ezért, ki azért húzza fel az orrát egyetlen rosszul megválasztott szó vagy mondat hatására; elég egy laposabb pillantás, egy gú- nyorosnak vélt mosoly, máris kész helyzetbe kerülünk: megharagszanak ránk. Az ilyesfajta kellemetlenségeknek mi, a sajtó munkásai bizony gyakrabban ki vagyunk téve, s mint hivatásszerűen írók-nyilatkozók-kér- dezők csaknem naponta meg kell küz- denünk a „nehéz emberekkel”, akik közül a többség — az elvitathatatlan tehetségjellemzőik mellett — szuperérzékeny lélekkel van megáldva.

A körülmények, a háttéresemények, az idők során egymásra halmozódó félreértések legalább ötven százalékig belejátszanak a sértődési szituációk kialakulásába. Mert ha valaki, történetesen egy kiváló művész, évszámra a fel és el nem ismertség kín- lasztó-bénító démonával kényszerül szembenézni, nos, akkor könnyen megeshet, hogy jószándékú közeledésünket is a személye ellen irányuló nyilvános agressziónak, arcpirító proBalogh Zoltán

Harasztosi Pál felvétele

van, újabb öt kijelöléséről a napokban

döntöttek az illetékesek.

□ Két évvel ezelőtt a Start Vállalat belevágott az oktatásba is. A szakmunkás- képzést miért tekinti szívügyének?

— Egyszerű ok miatt. Ügy gondolom, azok a gyerekek, akik nálunk nem tanulhatnak meg egy szakmát, egészségi állapotuk miatt sehol másutt nem tehetik ezt meg. A 197-es számú szakmunkásképző iskolát 1990 szeptemberében vették birtokba a diákok, akik tanköteles korú fogyatékos gyerekek, de képezünk itt szakmára felnőtt korú megváltozott munkaképességűeket is. A 150 tanuló a műanyagipari, nőiruha és bőrdíszmű szakmákban szerezhet képesítést, az átképző szakon pedig ortopéd cipészetet, háztartási műanyagipari eszközgyártást, és gyógyászati segédeszközök gyártását lehet megtanulni. A végzettek elhelyezkedése nem okoz problémát, vállalatunk valamennyiüket foglalkoztatni tudja. Számomra igen fontos dolog, hogy a fogyatékos, vele született rendellenességgel küszködök a nyolcadik osztály elvégzése után ne kerüljenek légüres térbe, a lehetőségekhez mérten teljes életet élhessenek. Örömmel mondhatom, szeptembertől már a kollégiumi elhelyezés lehetőségét is megteremtettük. Az igény mértékét jelzi, hogy idén már két és félszeres volt a túljelentkezés, ezért is tervezzük a meglévő hat osztály mellé újabbak indítását. Szeptembertől számítógépes oktatás is elkezdődik, s ha minden igaz, belevágunk a tornaterem építésébe is.

□ Szó van arról, hogy a nyíregyházi Start Rehabilitációs Vállalat országos módszertani központtá lesz. Mit jelent ez Önnek?

— Nagy-nagy örömet, és némi elismerést. Számomra elégtétel, hogy tevékenységünkre felfigyeltek az illetékesek, s hogy az általunk hat év alatt kidolgozott rendA szociálpolitikai feszültségek a kormányoktól függetlenül ________léteznek. %%

— Szerencsére nemigen volt ránk hatással. A szociálpolitikai feszültségek ugyanis a kormányoktól függetlenül léteznek. Én azt gondolom, amit mi csinálunk nem politikai ügy, hanem egy humanitárius és gazdasági feladat, így saját tennivalóimban nemigen következett be változás. Remélem, a mostani kormány tagjai is el fogják fogadni eddigi tevékenységünket, és segítik jövőbeni terveinket. Már csak azért is, mert az eddigi tapasztalatok birtokában számos olyan javaslatot tudnék adni a mostani kormányzatnak, amely jelentős javulást hozhatna a szociálpolitikában, s nem kellene hozzá pénz, elegendő lenne néhány jogi szabályozás.

□ Van-e még valami, amit a Start vezérigazgatójaként el szeretne érni?

— Erre bizonyára valami nagyot kellene most mondanom. Én azonban magánemberként „csak” azt szeretném, hogy békesség és nyugalom legyen ebben az országban, hogy az emberek emberhez méltóan élhessenek, legyenek bár egészségesek, vagy bizonyos mértékig betegek. Vezérigazgatóként pedig örömet okozna, ha a nyíregyházi Start Vállalat országos módszertani központtá válhatna.

□ Köszönöm a beszélgetést.

Kezdő vállalkozásból kitűnően működő hatalmas vállalat, humanitárius jószándékból akár országos módszertani központtá is válthat mostanra a Nyíregyházi Start Rehabilitációs Vállalat. Vezérigazgatóját, Balogh Zoltánt arról faggattuk, mi a látványos fejlődés magyarázata, s miképpen lehetséges az, hogy akkor, amikor az egészséges emberek is nehezen találnak munkahelyet, a megváltozott munkaképességűek, vagy az eleve fogyatékosok számára ez a Startnak köszönhetően megyénkben kevésbé probléma.

□ Máig emlékszem, amikor a

vállalat életének elején még tetszetős, jópofa madáretetőket gyártottak. Akkor 172 embert jß||

foglalkoztatott a cég, ma pedig

már több mint 1600-an vannak.

Akkor a csökkent munkaképes- Jl| l ségűek foglalkoztatását tartót- ták elsőrendű feladatnak, ma pedig már ennél jóval távolabb- * 1

ra néznek... *' 6;

— Megalakulásunkkor, 1988- f

ban elsőrangú feladatunk volt, , fc- i

hogy a betegséggel és a különfé- jg y 1

le mértékű fogyatékkal élőknek ta» munkahelyet teremtsünk. Ezért

is vágtunk bele a műanyagipar- F

ba, és az apróbb barkácsmunkákba, s készítettük az ön által slÉliÉsil

is emlegetett madáretetőket.

Örülök, hogy emlékszik, mert a Balogh ! kezdet nekünk ma is kedves. Az első öt esztendő az útkeresésé volt. A kezdeti években kétmillió-háromszázezer forintos vagyonnal rendelkeztünk, ma már félmilliárdnyi ez az összeg. A fejlődés létszámban, vagyonban és bevételben egyaránt látványos és folyamatos, az ide vezető út azonban közel sem volt könnyű. Mindeközben alapvető célunk mit sem változott: azokon kívánunk segíteni, és azoknak szeretnénk munkát adni, akik egészségi állapotuk miatt elhelyezkedni máshol nem tudnak. Alapelvünkön jottányit sem módosítottunk: emberközpontú munkahely szeretnénk maradni.

Elsőrangú feladatunk volt, hogy a fogyatékkal élőknek munkahelyet _______teremtsünk. jy

□ A szándék nemes, megvalósításához azonban nemcsak pénzre, igen nagy kitartásra is szükség lehet. Különösen akkor, ha a magyar gazdaság jelen állapotát vesz- szük alapul.

— Nekem meggyőződésem, hogy akinek egészségügyi gondjai vannak, annak emberi gondjai is jócskán akadnak. Ezért érzem kötelességünknek a törődést, s ezért öröm számomra, hogy a kezdeti foglalkoztatás mellett mára a képzés lehetőségeit is megteremtettük. A Népjóléti Minisztériummal együttműködve bekapcsolódtunk a szociális rehabilitációba is, így ma már vállalatunk tevékenysége három fő területre tagozódik. Megtartottuk eredeti célunkat, jelenleg is folytatunk ipari termelést. Bevezettük ugyanakkor a kereskedelmi tevékenységet, mely egyre jobban működik. A szociális diszkontboltok üzemeltetése a mi feladatunk, s ez olyan értelemben része a szociális rehabilitációnak, hogy a nálunk dolgozók, illetve a csökkent munkaképességűek az átlagosnál kevesebb pénzből élnek, így szükségük van arra, hogy az átlagosnál olcsóbban vásárolhassanak. A polgármesteri hivatalok által kibocsátott utalványokkal lehet ezekben a boltokban vásárolni, persze nemcsak a segélyből élőknek. Ezekbe a boltokba bárki betérhet, bárki vásárolhat. A kereskedőket, a nyerészkedni vágyókat úgy zárjuk ki, hogy nem adunk egyszerre nagy tételeket.

□ Hogyan tudnak önök olcsóbban árulni?

— Három dolog segít ebben minket. Egyik a kormány által létrehozott Gyorssegély Alapítvány, másik az, hogy a helyi önkormányzatok díjmentesen engedik át a boltok számára a helyiségeket és felszereléseket, mi pedig nonprofit módon, nyereség nélkül működtetjük ezeket az üzleteket. Jelenleg huszonegy ilyen boltunk

szert országos értékű modellnek tekintik. Ennek keretében szoros a kapcsolatunk a DOTE nyíregyházi főiskolájával, mégpedig úgy, hogy a szociális munkások gyakorlati oktatása nálunk zajlik, a tanári kar pedig a munkarehabilitáció elméleti feldolgozásában működik velünk együtt.

D Nem elég Önnek az eddigi eredmény? A tények beszélnek, miért van hát szükség a tudományra is?

— A tudomány nem nekem kell, hanem a komplex programnak, amely itt kialakulni látszik. Ahhoz, hogy módszereinket ne csak mi, hanem mások is használni tudják, szükség van egy elméleti rendszer kidolgozására is.

□ Amikor az egészséges embernek is nehezen jut munka, hogyan tud Ön a csökkent munkaképességűeknek megélhetést teremteni?

— A választ azzal kezdem, hogy tagadom azt a mértékű munkanélküliséget, amelyről manapság Magyarországon a hivatalos vélemények beszélnek. Én úgy gondolom, amíg az árokásásoknál, gázszerelésnél és kábellefektetésnél dolgozó segédmunkások között magyar szót alig, románt viszont sokkal inkább lehet hallani, amíg nekem három munkanélkülinek kell felajánlanom egy munkát ahhoz, hogy egy végre elvállalja, túl nagy munkanélküliségről nemigen beszélhetünk. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy ma nálunk nincs a munkának becsülete, a munkanélküliségnek pedig olyan visszatartó ereje, amilyennek lennie kellene. A mi „felvirágzásunknak” másik magyarázata, hogy a nehezedő gazdasági helyzetben is megtaláltuk azokat a termékeket, amelyekre az embereknek szüksége van: gyártjuk és forgalmazzuk a szegényebb rétegek által keresett egészen olcsó árukat és az egyre szélesedő gazdag rétegnek szánt igen drága luxuscikkeket.

□ Az Önök cégét, ezt az egyre terebélyesedő vállalatot miképpen érintette a rendszerváltozás?

^?..akik nálunk nem tanulhatnak egy szakmát, egészségi állapotuk miatt, sehol máshol nem tehetik ezt meg. •«

Kovács Éva