Kelet-Magyarország, 1994. augusztus (54. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-10 / 187. szám

1994. augusztus 10., szerda KÖZÉLET Gondjaink német szemmel Sokat tudnak, s még többet szeretnének tudni a nyári egyetem résztvevői Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A Nyíregyházi Nyári Egyetem programjai közül is kiemel­kedett az az esemény, amelyen megyebeli országgyűlési kép­viselőkkel találkoztak a Né­metországból érkezett vendé­gek. Szilágy iné Császár Te­rézia KDNP-s, Kiss Gábor MSZP-s és Takács Péter MDF-es képviselők válaszol­tak a hallgatók kérdéseire, amelyek a magyar és a német gazdaság, a két ország kapcso­latait és kilátásait firtatták. Milyen lesz a két ország jövőbeni együttműködése, ho­gyan látják a képviselők a jö­vőbeni német-magyar kapcso­latot? — hangzott az első kérdés, melyre a vendégek egyéni ízlésük és pártállásuk szerinti feleletet adtak. Kiss Gábor például elmond­ta: — Már a megelőző ciklus­ban is kiemelkedő volt a né­met-magyar viszony mind gazdasági, mind pedig a politi­ka terén. Ebben a tekintetben a Horn kormány folytatni kíván­ja elődje politikáját, kiegyen­súlyozott kapcsolatokra törek­szik. Takács Péter szerint tör­ténelmi gyökerei vannak a német-magyar viszonynak, melyet pozitív és negatív kor­szakok is jellemeznek. A német vállalkozókra, beruhá­zókra a magyar gazdaságnak továbbra is nagy szüksége van, mint ahogy arra is, hogy a németeknél tapasztalható munkafegyelem hazánkban is meghonosodjon. Szilágyiné Császár Terézia válaszában azt emelte ki, milyen üdvös és hasznos dolog, s számunkra is követendő példa, ahogyan a német politikai pártok hazájuk érdekében különféle nézeteik mellett is együttműködnek. Mit képvisel a választások óta az MDF? — hangzott a következő kérdés, melyre Takács Péter válaszolt. Mint mondotta: Magyarország a polgárosodást választotta, s szeretné ezt az utat mihama­Hírek Tapasztalatcserén... ...152 jogász járt a közel­múltban Svájcban. Az al­pesi ország mintegy 300-350 ezer frankot for­dít magyarországi prog­ramok támogatására. Egy svájci szakértői bizottság átfogó elemzést végez a magyar igazságügyi rend­szerről, az összefoglaló je­lentést rövidesen átadják a magyar kormánynak — hangzott el a svájci igaz­ságügyi delegáció Vastagh Pál igazságügyi minisz­ternél tett látogatása során. Befejeződtek... ...a szabad rádiózásról és televíziózásról szóló tör­vénytervezetet előkészítő médiaegyeztetések. A két dokumentum szeptember végén a kormány elé kerül­het, októberben a parla­ment megtárgyalhatja. A kisebbségi... ...önkormányzatok megvá­lasztásához módosítani kell majd a kisebbségi, az önkormányzati, valamint a polgármesterekről és helyi képviselő-testületekről szóló törvényt: többek kö­zött lehetővé kell tenni a kisebbségek nyelvhaszná­latát. (MTI) rabb végigjárni. Támogatni szeretnék a kis- és középvál­lalkozókat, s ebben nagy sze­repet szánnak a hazai nemzeti erőknek. Bős-Nagymaros ügye igen­csak foglalkoztatta a német vendégeket, e tárgyban szá­mos kérdést vetettek fel, s részletesen faggatták a képvi­selőket. Kiss Gábor szavai­ból kiderült: Bős-Nagymaros olyan ügy, amely hosszú ideje terheli a magyar-szlovák vi­szonyt. Visszaemlékszem — mondotta a képviselő — ho­gyan indokolta annak idején a Kádár rezsim az építést. Az energetikai szempontok má­sodlagossá váltak a politikai érdekek előtt. Sajnos, a politi­ka azóta is végigkíséri Bős-Nagymaros ügyét. A kü­lönféle szervezetek, csoporto­sulások politikai tömörülések­hez és irányzatokhoz tartoz­nak, így igen nehéz az érdekek nélküli megítélés. Azok — mondotta Kiss Gábor —, akik a teljes megsemmisítést szor­galmazzák, illúziók világában élnek. Ekkora betontömeget ma már nem lehet eltüntet­nünk. Mindeközben a sziget­köz pusztul, jó megoldás nincs. Takács Péter szerint az elő­ző kormány vállalta a politikai konfliktust is azért, hogy Bős-Nagymaros ne épüljön tovább. Tette ezt annak ellené­re, hogy a vízügyi lobbi részé­ről igen nagy nyomás neheze­Nyíregyháza (KM) — Külö­nösen a választások idején volt közbeszéd tárgya a pár­tok kasszája, hiszen néme­lyik közülük akkora összege­ket költött reklámra, amiből sokak szerint a fél Tiszántúl hátrányos helyzetét lehetett volna megváltoztatni a vá­lasztási kampány ideje alatt. Most, az ellenkezőjéről esik többször szó, arról, hogy nincs a pártoknak pénze, mert az előleget sem kapják meg. Ez természetesen csak az álla­mi támogatásra vonatkozik, amelyet egy parlamenti döntés szerint a pártok az 1990-es vá­lasztásokon elért eredmények alapján kialakult arányoknak megfelelően kapnak. Illetve kaptak. Hiszen a ’94-es vá­lasztások szerint kell módosí­tani a költségvetésnek ezt a fejezetét. Mivel azonban az országgyűlés csak szeptem­berben ülésezik, a pártok ad­dig nem kapnak újabb összeget. Hogyan hidalják át a támogatás nélküli hónapokat? Erről készült az összeállítás. Az MSZP nem teregette ki hogy mennyi pénz van a kasszában. Azt azonban a gaz­dasági szakemberek érzékel­tették, hogy nekik is sürgősen dett rá. Ellenzékiként úgy lá­tom — fejezte be hozzászólá­sát Takács Péter — Bős-Nagymaros ügyében az MSZP-ben sincs egyetértés. Kénytelen vagyok közbe­szólni — hallhatták a résztve­vők Kiss Gábor szavát —, mert igaz ugyan, hogy a kor­mány felvállalta a politikai konfliktust, de ennél többet nemigen tett, konkrét dolgok­kal nem foglalkozott. Mind­eközben a szlovákok elterelték a Dunát, a Szigetköz pedig víz nélkül maradt. Nem vagyok szakember, egymástól hom­lokegyenest eltérő véleménye­ket hallok, a következménye­ket így nem láthatom, ezért is helytelenítem ez ügyben a ter­vezett népszavazást. A parla­menti szavazáskor én tartóz­kodni fogok. Laikus vagyok, én termé­szetbarátként fogok szavazni — mondta a témához kap­csolódva Szilágyiné Császár Terézia, aki aggályait is meg­osztotta a résztvevőkkel. — Úgy érzem —- mondotta — a jelenlegi kormány törekvése a jószomszédi viszonyokra, be­folyással lesz a magyarok lak­ta szlovák területeken. Félő, a jószomszédságért Bős-Nagy­marossal fizetünk. Jó lenne, ha a hágai bíróság döntéséig füg­getlen szakértői csoport bevo­násával születne átmeneti dön­tés az ügyben. Az MSZP ötvenkét százalék­kal nyert a választásokon. Ho­szükség volna az állami támo­gatásra, de csak abban bízhat­nak, hogy a párttörvény értel­mében a támogatást politikai szervezeteknek meg kell kap­niuk. Az SZDSZ-nek komoly gondot okoz a költségvetési támogatás csúszása — nyilat­kozták a párt illetékesei —, ezért arra kényszerülnek, hogy fizetési átütemezést kérjenek a MATÁV-tól, a Társadalom- biztosítástól és az APEH-től, mert nem tudják kiegyenlíteni tartozásukat. A több hónapos késés miatt tekintélyes bün­tetőkamat halmozódhat fel, ezért kérték a hitelezőket: te­kintsenek el a késedelmi kam­atoktól. A Független Kisgazda Párt illetékesei úgy tudják, hogy csak október közepén jutnak a támogatáshoz, ami miatt rend­kívül nehéz helyzetbe kerül­nek, mert a vidéki szervezetek működtetése jelentős összege­ket emészt fel. Nincs miből fizetni a bérleti és egyéb fenntartási költsé­geket, ezért annak a gondola­ta is felvetődött, hogy köl­csönt vesznek fel. A gond az, hogy ezért huszonynyolc szá­zalékos kamatot kellene fi­zetni. Ezt pedig nyilvánvalóan nem vállalja el a költségvetés. gyan értékelik a győzelmet? — kapták a képviselők a hall­gatóktól a következő kérdést. Szilágyiné Császár Terézia válaszul arra emlékeztetett, hogy nem ötvenkét, hanem hetvenkét százalékos győze­lemről van szó, hiszen az SZDSZ-szel kötött koalíció ezt az arányt jelenti. A szava­zatokat az átalakulás nehézsé­geinek, a bérből és fizetésből élők elégedetlenségének, a nö­vekvő korrupciónak köszön­hetik a győztesek, s annak, hogy a társadalom széles réte­ge maradt ki az átalakulásból, s a lakosság döntő része nem jutott tulajdonhoz. Mindeze­ket tetőzte, hogy a magyar társadalom most tanulja a demokráciát. Takács Péter német példára hivatkozott, ar­ról beszélt a jelenlévő néme­teknek, hogy az NDK-val történt egyesülés milyen konf­liktusokhoz vezetett. Meg­győződése — tette hozzá —, hogy a magyar társadalom jövő év májusában vagy a későbbi időkben újra csalódni fog, s ezt a csalódást szavaza­tokban fogalmazza majd meg. Kiss Gábor elsőként arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy Takács Péter véleménye a leköszönő kormány véleménye is, s az MSZP győzelmének értékelésekor érdemes elgondolkodni azon, hogy amikor a mostani ellen­zékiek értékelik az eredményt, elhallgatják, követett-e el az előző kormány hibákat, s nem gondolkodnak azon sem, hogy 1990-ben rendszerváltozást, 94-ben pedig kormányváltást akart a magyar társadalom. A fórum további részében még számos érdekes téma na­pirendre került, igazolva, hogy a németek nagyon is jól isme­rik és számon tartják a magyar örömöket és gondokat. A mé­diák helyzetéről, a bírói füg­getlenségről, a pártvagyonok sorsáról, s a mindenkori ellen­zék szólásszabadságáról fag­gatták a képviselőket, akik mindvégig keményen állták a sarat. A párt egyébként — az elő­zőnél gyengébb szereplése mi­att — kevesebb támogatást is kap. A Fidesz attól tart, hogy a szocialista párt azért nem sür­geti a támogatások kifizetését, mert ha a nyugdíjak emelésére nincs pénz, akkor a pártok is ráérnek megvárni járandósá­gukat. Az ellentmondást abban lát­ják, hogy míg a nyugdíjeme­léshez 30 milliárd hiányzik, addig a pártok havi támogatá­sához csupán néhány millióra van szükség. Egyébként nem okoz katasztrófát a fiatal de­mokraták háza táján a támoga­tás késése, mert a közüzemi számlákat és az alkalmazottak bérét anélkül is ki tudják fizetni. A Kereszténydemokrata Néppártot is meglepetés érte, hogy nem folyósítják a költ­ségvetési támogatást. Amiatt is nagy gondot okoz a pártnak a késedelem, mert az önkor­mányzati választások előtt nagy szükség lenne minden fillérre. Eddigi pénzügyi gondjaikon is csak úgy tudtak úrrá lenni, hogy számos meg­szorító intézkedést hoztak, több alkalmazottat bocsátottak el, mivel nem tudták még a fi­zetésüket sem biztosítani. Pártok pénz nélkül Amíg nem ülésezik a parlament, nincs aki utaljon A megyeszékhely peremkerületei — egy két kivétellel — szépek és rendezettek, a belváros épületei viszont — egy két kivétellel — mint ez az autóker-ház, az enyészeté lesznek, ha nem történik velük még egy­két évig semmi Balázs Attila felvétele Az előző kormány és szó­szólói a több lábon állásra biztatták az állampolgá­rokat. Az 1993-ban kiadott Gazda-zsebkönyvben elég alaposan kifejtették. Azok­nak, akik a Horthy-rend- szerben legalább 15-20 esztendőt végigszenved­tünk, nem jelentett újdonsá­got... Tudtuk, amit adnak, jobb előbb elvenni és hasznosítani, mint később. Az is tény, hogy jómagunk is még bíróságilag is megtámadtuk a föld­megváltást, mert emberte­lennek és méltánytalannak tartottuk. Nyugdíjasként nem na­gyon főtt a fogunk a föld­re... Azonban a volt kor­mány tudtával avagy tudta nélkül a kárpótoltakra rá­szabadult „Vén Istvánok” még a hadifogságokért megkapott jelentősebb kár­pótlásijegyektől is módsze­resen megszabadították a számos fél lábbal a sírban lévőket is. Az még nagyobb aljasság részükről és a segí­tőktől, hogy morzsákat sem juttatnak vissza a már sírba szálltak hozzátartozóiknak vagy a gödör Szélén állók­nak. Nagyon vitatható a bél­és külföldi tulajdonban lévő részvénytársaságok jóindu­lata és talponmaradási aka­rásuk... Nem kell messzire menni, itt van a MOL- eset... Csak úgy 750 millió forint értékű üzemanyagot kiadnak egy illetőnek, s ke­resheti a rendőrség a fan­tomképe alapján a lakosság közreműködését kérve. Biz, én elsősorban a MÓL egyes embereinek a nyakát szorongatnám meg. Cso­dálkozunk Vén Istvánon, különben mint 1956-os al­ezredes, joggal — hogy nem hajlandó bevallani, ho­vá tette a 800 millió forint értékű kárpótlási jegyeket, illetve azok részbeni vagy egészbeni értékét? gondo­lom — másokhoz hason­lóan — tudja hol van s van és lesz családostul és közre­működőstül együtt mit aprí­tani a tejbe még külföldön is. A kérdezők egy csoportja Harasztosi Pál felvétele A sokoldalú ösztönzés — miután beszélgettem az ilo- natanyai gazdaság igaz­gatójával, behajtott a kettős szomszédság révén is a pri­vatizációjukba... Ma is saj­nálom a hajdan szebb na­pokat látott egyre jobban leromló gazdaság szétcin- cálását. Tudom, maguknak is köszönhetik, mert még emberi ürüléket is becso­magolták a szovjet export almába és ráírták: Ezt nek­tek! A megyénk és az or­szágunk drágán megfi­zette... A belső zártrendsze­rű területekből is mind töb­bet eladtak s átjáró házzá tették a gazdaságot. A belső és külső halálra ítéltség el­len úgy látszik már csak a privatizáció a legfőbb or­vosság. Az idős gyümölcsösük­ből egy, és a fiatalokból két részt vettem meg. Tulajdo­nosa lettem az egyik akácos erdő kisebb hányadának is. Szerintem az árverés más­napján, mint javasoltam is, külön-külön össze kellett volna ülnünk és legalább a promt feladatokat megbe­szélnünk. Bizony csak né- hányan gyűltünk össze. Azóta is csönd van. Régi erdőgazdálkodási szakkönyvvel is rendelke­zem. Azért megkerestem az erdőfelügyelőséget és be­szereztem a legújabb kiad­ványokból is... Egyelőre még azt sem tudom, kivel vagy kikkel kellene szót ér­teni. A rendeletekben előírt erdőgazdálkodási határidők egyre közelednek, de hát egyelőre csak olyan „fél­gazdának” érzi magát az ember s az egyik ott lakó­val nem vállalhatjuk fel az egész erdőbirtökosság gondját-baját. Hisz a szom­szédunkban lévő másik két erdőt is privatizálták s nem ártana azokkal is szót érteni s együtt cselekedni a jelen és jövő közös érdekében. Azt hiszem legelőször a földhivatalnak kellene lép­nie, s részemről örülnék, ha mielőbb megtenné. Varga Gyula Nyíregyháza, Kalevala sétány Merre tartsunk?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom