Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-13 / 163. szám
1994. július 13., szerda HÁTTÉR Visszahulló telefoncsörgés A MATÁV 1996-ig 15 milliárd forintos fejlesztést tervez a megyénkben Nyíregyháza (KM — MCS) — A távközlési törvény alapján a szakminisztérium az országban 56 hírközlési bázis, gócközpont fejlesztésére írt ki koncessziós pályázatot. Az 56 körzetből 25-re adtak be pályázatot. A megyénkből egyedül a nyíregyházi körzetre jelentkezett a MATÁV, a kisvárdai és a mátészalkai körzetre nem akadt pályázó. Mindezek a gócközpontok gazdaságossági mutatóját is jelzik, hiszen azokban a körzetekben, ahol nem volt jelentkező, a .befektetők úgy ítélték meg, a remélt profitnál sokkal kevesebb termelődik. Arról, hogy a megye másik két körzetében mekkora fejlesztések valósulnak meg, Zilahi Józsefet, a megyei közgyűlés alelnökét a remélt fejlesztésekről kérdeztük. Fejlesztési alap — A megyében a másik két gócközpont úgynevezett visz- szahulló terület lett — kezdte a beszélgetést a megyei közgyűlés alelnöke —, ami a nemzeti távközlési koncessziós terület részévé válik. Ennek a területnek a fejlesztésére létrehozták a távközlési fejlesztési alapot, amely már részben feltöltött, a MATÁV privatizációs bevételéből 13 milliárd jutott az alapra, ehhez még hozzátették a koncessziós díjakat. Az alap működtetéséről viszont nem hozta meg a törvényt a jelenlegi kormány, gyakorlatilag nem lehet pályázni erre az alapra. Ezért kértük a mostani szakminisztert, amíg a pályáztatás feltételeit nem teremtik meg, ebből az alapból kapjon a megyénk egy bizonyos összeget, amely- lyel meggyorsíthatok a fejlesztések Szabolcsban. □ Mennyire'arányosan fejleszti a MATAV a telefonhálózatot a megye három góckörzetében? — Mivel a mátészalkai és a kisvárdai körzetre nem volt jelentkező, ezt a két területet is a MATÁV szolgáltatási köréhez csatolták, így a fejlesztést továbbra is az a cég végzi, amelyik eddig. Éppen ezért azt tartanánk szerencsésnek, ha a megye távközlési fejlesztése harmonizáltan történne. Nyíregyházán 1996. december 31Néhány év múlva könnyebb lesz Balázs Attila felvétele re befejezik a szerződésben vállalt fejlesztést, azt követően a körzetben az igénylőknek hat hónapon belül telefonhoz kell jutniuk. Mátészalkán és Kisvárdán egy év csúsztatási időt kapott a MATÁV, ami azt jelenti, hogy ugyanezeket a kötelezettségeit 1997. december 31-ig kell teljesítenie. Januárban kértük a MATÁV-ot, hogy a megyében egységesen 1996. december 31-ig fejezze be a szerződésben vállalt fejlesztést. □ Mekkora összegek jutnak a fejlesztésre? Pénz, pénz, pénz — A MATÁV kidolgozta 1996-ig a fejlesztési tervet: idén több mint kétmilliárdot, jövőre kicsivel többet, mint öt- milliárdot, 1996-ra pedig több mint hétmilliárdot kíván fejlesztésre fordítani. A fejlesztési ütem azt mutatja, hogy elég meredeken növekednek a beruházásra szánt összegek. Éppen ezért félő, hogy az utolsó évre súlypontozott fejlesztés ha megcsúszik, akkor a programot nem sikerül időre befejezni. Túlzottnak tartjuk, hogy a fejlesztésre szánt pénzeszköz majdnem felét 1996-ra tervezi a MATÁV, ezért szeretnénk 1994-re és 1995-re pénzeszközöket, kb. 1,5 mil- liárdot átcsoportosítani, így a fejlesztést meggyorsítani. Ennek egyik formája lenne az, ha a távközlési alapból akár kölcsön formájában kapnánk forrást. A másik aggodalmunk az, hogy a területek közötti nivelláció igen vitatható, hiszen a mátészalkai körzetben a terv szerint jövő év végére befejezi a MATÁV a fejlesztést. Nyíregyházán már nem ilyen kedvező a helyzet, ugyanis a megyeszékhelyen idén 3300 fővonali bekötést terveznek, viszont a körzetben ebben az évben alig lesz új bekötés. A kisvárdai körzet a legproblematikusabb, amelyhez 65 település tartozik, ahol a bekötések háromnegyedét 1996-ra tervezik. Ha a feszített ütem miatt csúszik a program, akkor ebben a körzetben továbbra is gond lesz a telefonálás. □ Kisvárda térségében egy speciális lehetőség is van, hiszen azon a területen a fejlesztést a Nyírtelekom Kft., a MATAV és a megyei önkormányzat közös vállalkozása fogja végezni, amely kutatja a plusz pénzforrásokat. Ilyen lehetőség lenne a Siemens ajánlata? A Siemens vállalja — Ezen a területen olyan kivitelezői partnert kerestünk, amely kvalifikált munkát végez és a határidőt tartani tudja. Ezért tárgyaltunk a Siemenssel, amely a térségben már dolgozik, hiszen pályázat útján nyerte el a kisvárdai központ és 8 település hálózatának kiépítését. A Siemens 1996 helyett 1995-ben befejezné a programot úgy, hogy egyben hitelező is lenne, kamatot számítana fel és a közel kétmilliárdos munka utolsó részletét 1996 közepén kapná meg. A Siemens egyébként jelenleg is évi 20 százalékos kamattal hitelez a Nyírtelekom Kft.-nek. A MATAV-nak azt kell megvizsgálni, az egy évvel hamarabb elvégzett munka mekkora százalékban védi ki az inflációt, amelyet az előzetes számítások alapján a fejlesztéseknél beterveztek. A Siemens augusztus végére benyújtja erre az előrehozott munkára az ajánlatát a MA- TÁV-nak, amely ha úgy értékeli, hogy a kamatokkal együtt is érdemes belefogni, akkor ez teljesen a MATÁV hatáskörébe tartozik. Ameny- nyiben a MATAV úgy ítéli meg, hogy egyedül ezt nem vállalja fel, akkor a megyei önkormányzat és a kisvárdai körzetet érintő 65 önkormányzat ehhez várhatóan anyagi támogatást tud nyújtani. □ A telefon ellátottságban a megyék közül az utolsó helyen kullogunk. Lesz-e előrelépés? — A jelenlegi 35 ezer bekötött fővonalat a fejlesztések után 100 ezerre emeli a MATÁV, amellyel Szabolcs-Szat- már-Bereg a megyék rangsorában az utolsó helyről a középmezőnybe lépne előre. Az egész program szerint 1996 december 31-e után beadott telefonigényt 6 hónapon belül a megye 90 százaléknyi részén^ köteles teljesíteni a MATÁV. A fennmaradó rész a külterületen, tanyákon élőkre vonatkozik, ott a hírközlésnek eseti, más megoldásával fogunk találkozni, ilyen a GSM 900-as telefon. A Westel 900 a megyék közül legelsőként Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben építi ki a teljes átjátszórendszert. □ Az elmúlt négy évben az infrastruktúra területén jelentős eredményeket mutatott fel a megye, gondoljunk a vezetékes ivóvíz, vagy a gázhálózat kiépítésére. A telefonhálózatnál viszont éppen az ellenkezőjéről tudunk beszámolni. Miért? — Sajnos, az infrastruktúra terén valóban a legszerényebb eredményt tudtuk felmutatni, aminek érdekes volt a pénzügyi oldala: egyik megye sem fordított annyi pénzt az elmúlt években távközlés fejlesztésre, mint Szabolcs-Szatmár- Bereg, ennek összege megközelíti a kétmilliárdot. Hiába lett volna pénz, hiába járták le térdig a lábukat a polgármesterek, az elnehezedett, rugalmatlan MATÁV-szervezet gátja volt a fejlesztési politikának. A MATÁV-nál az elmúlt négy évben egy nagyfokú bizonytalansággal találkoztunk, hiszen a cég privatizációja késett, csakúgy mint a távközlési törvény, amely el sem készült. Y y atvan ev utan Jött t—J haza Amerikából a JL JL beregi kis faluba a dinnyés Szabó Gergely. Az egyik rokona mesélte a nagy újságot, nem is annyira nekem, mint egy régi komájának, akivel együtt árulták a dinnyét az ugornyai strand bejáratánál. Kanadából jött a vendég, ahol a rokon szavai szerint, minden volt, csak akasztott ember nem. — Erdőt irtott, vasúti építkezésen talicskázott, lőszergyárban is dolgozott. Ott fizettek a legjobban. Sokat gondolta, amikor a bombákat leszedték a futószalagról, vajon hány szegény magyar ember életét fogja a sok bomba kioltani. De muszáj volt csinálni, ezért fizettek. A második világháború végén közlegényként, egészen Bé- csig eljutott, de nem mert, nem akart hazalátogatni. Igaz, akkor még nem mozoghatott szabadon, kötötte az egyenruha... Mesélt az idős beregi ember, de a komája inkább a dinnyemérlegeléssel foglalatoskodott. Nagy volt a forgalom ezt szeretik az árusok. Mivel már csak én maradtam közönségnek, a komája tette Páll Géza kára meghalt. Másodszor átvitt minket az USA-ba is, ahogy ő mondta, az államokba. Nagy családja van az unokatestvéremnek, merthogy azok vagyunk, ha még nem említettem. A fia az Szégyen a dolgát, nekem folytatta az amerikás magyar kalandokban gazdag történetét. Azt már az elején nem nagyon értettem, miért csak ennyi év után látogatott haza, hisz még jó néhány rokona él a faluban, jó erőben is van, pénze is lett volna az utazásra. Hát akkor miért? — Bennünket már kétszer is kivitetett—magyarázta az öreg. — Nahát ahol mi bejártuk. Két hónapig voltunk kint a feleségemmel, szegény ahogy hazajöttünk, nemsoegyik autógyárban mérnök, ők vittek ki bennünket, csak az volt a baj, keveset tud magyarul. Jött is velünk az unokatestvérem, tolmácsnak... Az öreg, mint a vérbeli mesélők, már szinte leolvasta a számról a kérdést, végül is azt aligha kell firtatni, miért ment ki Amerikába a jóember. A nyomor miatt, de miért nem jött haza előbb... A diny- nyeárus bácsi meglepő csattanóval szolgált, még mielőtt a kíváncsi kérdésem elhangzottvolna... — Nem a nyomor, nem a szegénység hajtotta el — mondta csendesen, s először váltott át az arca szomorkásra. — Megéltek volna ők is abból a tíz-tizenkét holdból, ami az apjáéknak volt. A szégyen miatt ment el. Egy pletykás öregasszony, a falu rossz nyelve elhíresztelte, hogy lopja a gazdák dinnyéjét. Bizonyíték persze nem volt. A háta mögött ahogy ez falun szokás volt, rá is ragasztották a csúfnevet, diny- nyés Szabó Gergely. A falu szája ellen nem tudott tenni, összesúgtak a háta mögött, pedig ártatlan volt. Az öreg elhallgatott és már nem is annyira nekem mondta, mint magának... — A szégyen üldözte el a faluból. Igazában a falu szégyene volt ez. És hatvan év kellett hozzá, hogy gyógyuljon, felejtődjön a seb... Hogy Gergely bátyám haza merjen jönni... Tőkecsapdák Galambos Béla-» j em várnak tárt ka- l\ I rokkal, nem akar- 1 Y nak, nem is fognak keblükre ölelni csupán a „két szép szemünkért" minket, magyarokat az Európai Unió országaiban. Abban az álomban se ringassuk magunkat, hogy a többihez képest kissé csókött, „szí- jas” megyénket csupán a sokat emlegetett stratégiai földrajzi helyzete miatt, valamiféle különleges elbánásban részesítik és dollár, márka milliókkal hizlalják föl a maguk „pirospozsgás" jóléti szintjére a nyugati országok üzletemberei. Erről azon az utazáson győződhettem meg magam is, amely során a megyei Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány gazdasági szakemberekből álló küldöttsége viszonozta az Eszak-Olaszország keleti — ottani mércével mérve hátrányos(!?) helyzetű — részében kormánypénzekből létrehozott gazdaság- fejlesztő intézet közelmúltban Nyíregyházán tett kapcsolatfelvevő látogatását. A pátyolgatás hiánya miatt azonban elkeseredésre, sem valódi okunk, sem időnk nincs. A világi gazdaság) ugyanis soha nem arról „szólt” — legföljebb csak mi hittük sokáig az ellenkezőjét —, hogy az erősebb önzetlenül segítse a lemaradottakat. A mozgató rúgó mindig is az érdek volt. A világot mozgató érdek pedig az, hogy a pénz, a tőke minél jobb, ugyanakkor biztonságos üzletekben, vállalkozásokban működve, minél több profitot hozzon a tulajdonosainak. Ide kell hát csábítanunk a tőkét, ami viszont részünkről is aktivitást, valódi szándékot jelző előzetes befektetést, vagyis komoly erőfeszítéseket követel! Efféle „tőkecsapdák” létrehozásához bizony igen sok energiát emésztő, nagyon következetes, kitartó munkára van szükség. Ezt kell tudatosítani magunkban és ezért fontos például nyitott szemmel járni- kelni a világban. Nincs más lehetőségünk, mint megismerni mindent, aminek birtokában a kényes, büszke és szuperszonikus sebességgel száguldó külföldi tőke számára megfelelő „leszálló- pályákat” hozhatunk létre itthoni „ gulyalegelőinken’’. A z ilyen, Primomhoz hasonló — a fejlett világban „szabványos” — kapcsolódási pontok, vagy maradva a légikikötő hasonlatnál: „irányító tornyok" kerülhetnek először olyan helyzetbe, hogy a hozzájuk hivatalból befutó számtalan információ segítségével szolgálni tudják majd az itthoni termékek, szolgáltatások színvonalának oly mértékű emelkedését, hogy azok vevőre találjanak a minőséghez szokott, fizetőképes piacokon. Előre nézni Kovács Éva / sten áldd meg a magyart, jó kedv- 7 vei, bőséggel” — énekelték a frissen választott honatyák az új Ország- gyűlés alakuló ülésén, s e sorok írója, aki a helyszínen hallhatta, láthatta őket, be- leborzongott a meghatottságba, a gyönyörűségbe. Lehet, hogy mindez túlzó, s nagyon is romantikus... Jókedv és bőség. Ránk ' férne mindkettő, hiszen nem sok részünk volt bennük az utóbbi időben. Az elmúlt négy esztendő, no meg az azt megelőző többi negyven hazai történelme bőven szolgálhat tanulságokkal. A részletezést, a sokoldalú elemzést a távoli és közelmúlt esetében már egyaránt sokan és sokféleképpen megtették, nincs hát sok értelme az újabbaknak. Különösen nem akkor, ha tudjuk, az elmélkedés helyett itt lenne végre a tettek ideje. A lényeg az, hogy hazánkban immár másodszor, szabadon választottak, mert választhattak az emberek, Magyarország a demokrácia útjára lépett. A demokrácia tényén az sem változtat, hogy vannak még hiányosságai, olykor kiütköznek gyermekbetegségei, mint sokak szerint az új parlament nem a legszerencsésebben hozott első két döntése. Az Országgyűlés, hazánk lip i C * 111111F -111 ír1 legmagasabb közjogi testű- lete, amely munkáját a pol- » górok szeme előtt végzi, — * y amint azt a köztársasági * elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta, — feladata és felelőssége nem az ország fölé emeli, hanem annak szolgálatára kötelezi. Azoknak az embereknek a szolgálatára, akik ezúttal nem annyira a múltra, sokkal inkább a jövőre szavaztak. Reményeikre, arra, hogy a következő években - jobb lesz, s ha nehezen is, de elindul az ország felfelé ,y az úton. * Az első lépéseket ezen az úton a MDF vezette kormány tette meg, igazságtalanság lenne ezt a tényt elhallgatni. Az azonban komoly tanulság lehet sokak számára is, hogy az emberek többsége már nem annyira a múltra, mint a jövendőre kiváncsi. 1956 eszméje például vitathata- lan, de rajta éveken át vitatkozni, s az éppen aktuális politikai érdekek szerint változtatni és újramagyarázni immár teljesen felesleges.-» y em hátra, inkább elő- l\J re kellene nézni, sel- JL V gondolkodni azon, hogy a megbocsátást többnyire azok hangoztatják, akik szinte a halál torkából jöttek vissza. Akik átélték az életveszélyt, nem bosszúra, megbocsátásra buzdítanak. Legyen ez tanulság mindnyájunk számára. I ^ ■ Tárca
