Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-08 / 159. szám
1994. július 8., péntek Mi is menyasszonyok leszünk egyszer... Elek Emil felvétele Terefere a vízben Mán László felvétele Dankó Mihály Paszab (KM) — Valahogy úgy van ez mint a szülőknél, addig nem hiszik el, hogy fiúk, lányuk meg tud állni a saját lábán, amíg azok ki nem repülnek otthonról. Kétkedve fogadták egykor a az úgynevezett társközségek leválását is az „anya települések”. Aztán az élet minden pesszimistára rácáfolt. Az addig általában Csipkerózsi- ka-álmukat alvó lakóhelyek, megrázták magukat, fejlődnek, épülnek, szépülnek. — Ez jellemzi az 1300 lelkes Paszabot is — fogad Gégény Károly polgármester. — Csak körbe kell nézni. Tavaly elkészült a vezetékes gáz hetvenöt százaléka, az idén fejeződik be a beruházás. Szinte minden utcát szilárd burkolattal láttuk el. (Augusztusban a cigánytelepre vezető utat is lekövezzük.) Új orvosi műszereket vásároltunk közel félmillió forint értékben. A lakosság támogatásával új tető került a templom tornyára, de még sorolhatnám... Iskola S hogy egyéb ok miatt is érdemes körülnézni a községben sok minden bizonyítja. Valóban nagy fába vágták a fejszét 1990-ben, amikor elváltak Ti- szaberceltől. Mindent elölről kellett kezdeni, pl. községházat, új kisvonatmegállót kialaCsendes délelőtt kítani, az orvosi rendelőt felújítani. A legnagyobb falat mégis a nyolctantermes iskola építésének szeptemberi kezdete. A beruházás huszonöt százalékát saját erőből teremtik elő, a hiányzó részt pályázaton nyert pénzeszközből pótolják.----A „szervezkedés” már hat évvel ezelőtt elkezdődött, s most lett belőle valóság — folytatja a polgármester. — Többen felvetik, miért hozzuk haza a felsősöket? Az igazság az, hogy az öreg, alsótagozatosokat befogadó iskolánk elavult, veszélyes szükségtantermekben is tanítunk. S ha már építünk, érdemes egy komplett intézményt kialakítani, akkor egyetlen gyereknek sem kell eljárni a szomszédba. Az itt lakó, Ib- rányban, Bereden tanító pedagógusok ^ szívesen jönnek haza. Van olyan nyugdíjas taA szerző felvétele nárunk is, aki felajánlotta a segítségét. Hagyományok Ami még indokolja az iskolaépítést, egyre több fiatal telepszik le a községben — ehhez az önkormányzat is ad anyagi segítséget —, s nő az apróságok száma. Persze, itt sem kevesebb a munkanélküli mint máshol. Ma már szinte alig ingáznak az emberek. Viszont örömmel tapasztalják a paszabiak, érdemes volt harcolni a gépekért. (Csak emlékeztetőül, tavasszal a szövetkezet eszközeit másnak akarta a felszámoló bérbe adni, nem a falunak. A gépek elszállítását a lakosság akadályozta meg.) Úgy tűnik itt nem fejlődött ki olyan nagy mértékben a magángazdálkodás és a megerősödött kis szövetkezetben sokan találják meg a számításukat. A település néprajzi hagyományokban is gazdag, különösen a paszabi szőttes vált országos hírűvé. A szövőházban újraélednek a régi mesterségek, de emellett egy varroda is üzemel, ahol munkát találhatnak az asszonyok. A bátrabbak itt is vállalkoznak, a kereskedelemnek és a vendéglátásnak van a legnagyobb sikere. Talán nem meglepő, hogy a cigánylakosság sem ül a babérjain. Van egy jól menő kubikos brigádjuk, akik járják a környező településeket. Az önkormányzat is próbál segíteni a rászorulókon, kilenc fő közmunkás alkalmazásával. Az élet legkülönbözőbb területén helytállnak ezek az emberek, óvodában, festőként, a földmunkákban. Néhányan még ingyen is felajánlották segítségüket, csak dolgozhassanak. A jövő — Nem csak a mának élünk — mondja Gégény Károly. — Bekapcsolódtunk a térségi fejlesztésekbe, (a gáz is így készült) reméljük, jövőre meg- csörrenek az első telefonok, de már a szennyvíz elvezetésében is összedugtuk a fejünket. Szeretnénk az idegenforgalmunkat is fejleszteni, a napokban keresett meg bennünket egy vállalkozó, hogy szerinte a téglagyár bányáiból jó horgász és halas tavakat lehetne kialakítani. Mi mondtuk, állunk elébe, támogatunk minden kezdeményezést. Fegyverhasználat Kováts Dénes P zerintem az emberek V többsége nem szereti a kJ fegyvereket,nemvéletlenül, hiszen van valami riasztó, félelmetes bennük. Különösen, hogy alkalmasak az élet kioltására. Napjainkban sajnos, egyre gyakrabban hallunk-ol- vasunk késelésekről, lövöldözésekről. S nem elsősorban a rendőrök használják fegyverüket, hanem a bűnözők. Legutóbb például egy elvetemült bandita húsz lövést adott le a fővárosban az őt elfogni akarókra. De a krónikákban máskor is olvasunk arról: kézzel, késsel, kapával vagy mással támadnak a szolgálatukat végzőkre. Bevallom, nem irigylem a rend őreit. Ha nem használnak fegyvert, akkor még könnyebben kerülnek életveszélybe, ha használnak, sokkal alaposabban vizsgálják meg cselekedetüket, mint bárki másét. Mondják: könnyű az ilyen ügyeket vizsgálóknak, mert hetek, sőt, hónapok állnak rendelkezésükre, hogy a fegyverhasználat jogszerűségét vizsgálják, míg a rendőrnek másodpercek alatt kell dönteni. Döntést hozni pedig — mindannyian tudjuk — gyakran akkor is nehéz, ha hosszabb időnk van rá, de ha nincs idő, akkor még nehezebb. A rend őrei a bűnüldözésre, a bűncselekmények felderítésére, a tettesek elfogására törekednek, embert ölni nyilván ők sem akarnak. Ha valakinek „vaj van a fején”, akkor vélhetően idegesebb, jobban bujkál benne a félsz, kevésbé tudja kontrollálni tetteit. Talán nem gondol arra, szökése, menekülése nemcsak árulkodó jel lehet, de más következményekkel is járhat. Mert egy-egy súlyos bűn- cselekmény elkövetőjét el kell fogni, a rendőr ezért felszólít, figyelmeztető lövést ad le, szükség esetén fegyverét jogszerűen használja. Ezzel nem árt tisztában lenni. Nem irigylem a rend őreit, ha fegyverhasználatra kerül sor. Mert nem könnyű feladatát teljesíti. S ilyenkor bármi megtörténhet. y y át tudod, szörnyen i—i makacs az én lányom. A A Fogalmam sincs, hogy kitől örökölte, de egyszer még a sírba visz az önfejűsége. Még jó, hogy bölcsődébe és óvodába oda vihettem ahova akartam, de iskolába menet előtt hatévesen közölte, hogy zenét akar tanulni. Valóban szépen énekelgetett, az óvónői szerint volt egy kis hallása, hát beírattuk a 7-es iskolába. Hidd el, nem volt könnyű főleg abban az időben... mindegy, tudtuk kihez kell fordulni, elintéztük. Egy ideig nem is volt semmi baj. Aztán kezdte megunni az egészet. Képes volt hőemelkedést produkálni ha szolfézsra kellett mennie, a zongoraórák előtt apró kiütésekjöttek ki rajta. Az énekkarról meg ne is beszéljünk. Am engem sem kellettfélteni. Közöltem vele, hogy ő választotta és tetszik nem tetszik végig kell csinálnia. Végig csináltuk. Következett a középiskola. Természetesen ő döntött: közgazdaságiba megy. Akkoriban kezdtek ezek a szakmák divatba jönni, úgy gondoltuk lesz jövője, menjen. Néhány hónapig rendben ment minden. Aztán elkezdődött: nem bírta elviselni a könyvvitelt, pfúj pénzügy, a végén már Huzrik Anna san vártam, hogy mikor unja meg, de semmi. Egyik vizsga a másik után és semmi hiszti. Sőt. Egy kis kozmetikázással, egy kis gépírással még zsebpénzt is jócskán keresett. Ta,, ys/s*f .makacs az én lányom egyszerűen a számoktól is rosszul volt. Nem adtam fel. Ha kellett pofont ígértem, ha kellett szeretetteljes voltam, de nem engedtem, hogy átmenjen gimnáziumba. Ráadásul gépírásra is beírattam és el is végeztettem vele. Szépen leérettségizett és el kellett döntenünk, hogy menjen e tovább tanulni. Határoztam: majd ha lesz szakmája, mehet tanulni ahova akar. Beírattam kozmetikustanulónak. Két év múlva szakmunkásvizsgázott. Eztán már nem gördítettem akadályokat a továbbtanulás elé. Fel is vették a tanárképző főiskolára. Nagyon boldogok voltunk. Igaz, én szkeptikunult, dolgozott, és én voltam a legboldogabb anya az egész világon. Egészen tegnapig... Már reggel nagyon izgatott volt, de azt mondta, hogy csak a könyvtárba megy. Délután mégis én értem hamarabb haza. Már a vacsorát készítettem amikor beállított. Vidám volt és felszabadult. Tett, vett, sertepertél körülöttem a konyhában. Látszott rajta, hogy valami nagyon nyomja a bögyét, csak azt nem tudja, hogyan fogjon hozzá. — Bökd már ki, akármi az! — Jó anyu, de csak akkor, ha nem mondod el apunak. Ekkor kapcsoltam: a lánykám nem a könyvtárban volt ma, hanem randevún. Szóval lefeküdt valakivel. Az Attila lehetett, vagy a Zsolti... esetleg a Béci... — Anyu, inkább menjünk be a szobába és ülj le kényelmesen. Kérlek szépen ülj már le... Nem is bírtam volna állni tovább. Már tudtam: nemcsak lefeküdt valakivel, hanem terhes is. —Az az igazság, hogy nem könyvtárban voltam, hanem... ... mikor is rendel a nőgyógyászom? Úristen, remélem még nincs késő! — ... én egy boncolásra mentem! — ??? s mondta, és mondta, í-j hogy egyetemista ba- _Z—V rátáival részt vett egy igazi boncoláson..., és három hulla volt, egy nő és két férfi, az egyik különösen érdekelte, mert három nap után húzták ki a holttestet a folyóból.:., és hogy ő már nem akar tanár lenni, hanem át szeretne jelentkezni a rendőrtiszti főiskolára... Fekete doboz Páll Géza-» j incs többé csalás, l\/ ámítás, a fekete do- x Y boz mindent rögzít és igazságot tesz. Legalábbis ez lenne a célja annak a rendelkezésnek, amely kötelezővé teszi a memóriaaggyal ellátott pénztárgépek használatát a büfések, butikosok, minden rendű és rangú kereskedő számára. Eddig úgy tudtuk, csak a repülőgépeknek voltak fekete dobozai, amelyek—sajnos csak a katasztrófát követően — hozzásegítették a szakértőket a bajok forrásainak feltárásához. Aztán a tévésekfekete dobozáról is sokat hallottunk, még abban az időben, amikor állampárti előírások engedélyezték vagy tiltották bizonyos témák, események filmes rögzítését. De menjen ilyen messzire a büfések fekete dobozos pénztárgépétől, amely július 1-től ezer, sőt tízezer szám működik, rögzítik, őrzik, hány hamburgert, fagylaltot fogyasztottunk, hány pohár üdítőt, sört ittunk az adott helyen. Nagy izgalom kísérhette a számítógépes startot, a büfések, kereskedők napok óta tanulmányozzák az élesbe állítást, a gép kezelését. Mégsem mondhatják a várakozó a tisztelt vásárlónak, tessék nyugodt maradni, még nem raktározta el a fekete doboz a számlát, s fogalmam sincs, miért nem teszi... Úgyhogy a kisvállalkozók ismét gazdagabbak lettek egy sor korszerű ismerettel. Csak nehogy az a sors érje ezt a felfedezést is, mint a taxisok mérőműszerét, amelyről már az elején kiderült, az ügyeskedők könnyűszerrel megtalálják a módját, hogy kifogjanak a fekete dobozon. Természetesen nem arról van szó, hogy minden taxis azóta a megbabrált műszere alapján kéri tőlünk a viteldíjat. De az talán valószínűsíthető, hogy a szuperbiztosnak hitt masinák bevetése helyett talán egyszerűbb, észszerűbb és a bizalomra is építő megoldásokkal kellenefoglalkozni. Egy külföldi ismerősöm a fagyizóban, a zöldségesnél értetlenül állt, amikor a kezébe nyomták a blokkot. A világon sehol nem találkozott ilyen nevetséges bürokráciával. El is tette emlékébe, mint kedves magyarországi szuvenírt. Nem tudom büszkék lehetünk e az ilyen és hasonló szuvenírokra. Saját erő, plusz pályázat Paszab végre felébredt Csipkerózsika-álmából, épül, szépül, fejlődik Nétöpunt B _ HÁTTÉR — IUI i Cí 1 | í I | > Fi I ip* I
