Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-01 / 153. szám
Kelet-Magyarotszag 3 Vegye meg a bérlakását (1.) Az eladás nemcsak könnyít, de gondokkal is jár a megyeszékhelyen Valamikor nagy álom volt megkapni, most legalább akkora megvenni a lakásokat Szekeres Tibor felvétele Nyíregyháza (KM - K. É.) — A bérlakások eladásának ügye jó ideje az egyik legfontosabb téma az önkormányzatok és a bérlakások lakói között. Nem véletlenül: a törvény adta lehetőségekkel nem mindenütt egyformán kívánnak élni. Vannak önkormányzatok, ahol a lehetőségek mihamarabbi, a lakosság érdekeit szem előtt tartó kihasználására törekszenek, s eladásra kínálják az ingatlanokat, s tudunk példát arra is, amikor némelyek vélt vagy valós okokra hivatkozva őrzik a vagyont, s nem azt nézik mit lehet, sokkal inkább azt, hogy mit nem. A nyíregyházi önkormányzat az elsők között lépett. Országosan is kiemelkedőt alkotott, amikor az első törvény adta lehetőségekkel élve megvételre kínálta fel lakóiknak a bérlakásokat. Most mégis felmerült a vád: olyan módon változtatták meg a lakáseladásról szóló törvényüket, amely a készpénzzel fizetőknek újabb kedvezményeket ad, a kispénzűek helyzetét pedig tovább nehezíti. Kibővített lehetőségek Fazekas János Nyíregyháza jegyzője kérdésünkre elmondta: — A lakástörvény módosítását az indokolta, hogy a Parlament nemrég olyan törvényt alkotott, amely az önkormányzati hatáskört az eladási feltételek megállapításánál a korábbinál jobban kiszélesítette. Köztudott az is, hogy az Alkotmánybíróság az első törvényt 18 ponton helyesbítette, mégpedig úgy, hogy az állami bérlakások eladásában a vevő, illetve lakó jogait tovább növelte. A módosítás elsősorban a bérlakások eladásának feltételeit érinti. A nyíregyházi ön- kormányzat tagjai tehát nem tettek mást, mint igazodtak a parlamenti döntéshez, miközben megpróbálták a korábbinál jobban felhasználni a törvény által számukra meghatározott lehetőségeket is. A bérlakásokban lakó, határozatlan idejű bérlői jogviszonnyal rendelkező bérlők számára az egyik új lehetőség, hogy ezentúl mód van arra is, hogy a vételár 10 százalékának befizetése mellett a fennmaradó hátralékot öt év alatt kamatmentesen, egyenlő részletekben fizethesse meg a bérlő, illetve vevő. Ez afféle lízingszerződéshez hasonló konstrukció, ami elsősorban a lakónak, illetve vevőnek kedvez. Tény ugyanakkor az is, hogy amennyiben egy-egy részletet a vevő nem fizet be, az elmaradt részlet után a korábbinál magasabb, 20 százalék kamatot köteles megfizetni. Részletre is A másik részletvásárlási lehetőség szintén 10 százalék befizetését engedi meg,1 itt viszont akár 25 évre is elhalasztható a visszafizetés végső dátuma. A kamat ez esetben 20 százalékos, ami azonban a korábbiakkal ellentétben nem az előleg befizetése utáni összegre, hanem a vételár teljes ösz- szegére szól, — Mindezek jelentős változások, ha azt tekintjük, hogy korábban 3 százalékos kamat mellett árulhattuk a lakásokat. Tény az is, hogy ebben a konstrukcióban a késedelmesen fizetők további 8 százalék kamatot kötelesek fizetni. A harmadik lehetőség a készpénzes lakásvásárlás, ami valóban előnyöket jelent a korábbi konstrukcióhoz képest. Ha ugyanis valaki készpénzzel fizet, 40 százalékos árengedményben részesülhet. Ráadásul a korábbihoz viszonyítva a vevő szempontjából ez azért jó konstrukció, mert ott a kedvezmény az előleg után fennmaradó összegre vonatkozott, most azonban a teljes összegre érvényes. A további módosítások a vételár hátralékának teljes kifizetésére vonatkoznak. Van ugyanis példa arra, hogy valaki részletfizetéssel indul, de menet közben szeretné kiegyenlíteni a teljes összeget. Ha ez a variáció lép életbe, akkor a fennmaradó összeg 30 százalékát engedi el az önkormányzat. Ha pedig valaki menet közben egy-egy jelentősebb ösz- szeget tud a lakás vételárából törleszteni, azaz rendkívüli részletet fizet, akkor szintén 30 százalékos engedményben részesül. Tulajdonhoz jutni Az önkormányzat alapvető célja mindezekkel a lakások megvásárolhatóságának lehetővé tétele, magyarán, hogy mind többen legyenek a megyeszékhelyen azok, akik bérlakásukat meg tudják venni. Másik fontos cél — s a kedvezményekben végrehajtott módosítások célja is ez — hogy a vegyes tulajdonú ingatlanok minél rövidebb időn belül megszűnjenek, tulajdonilag tiszta helyzetek teremtődjenek. — Több oka van annak, hogy mindezeket a lépéseket Nyíregyháza önkormányzata megtette. Már korábban látható volt, hogy ezek a törvények megszületnek, kívánatosnak tartották tehát, hogy annak végrehajtásáért a lehető legtöbbet tegyenek. A tanácsi korszakban 88-89-ben is történtek már az országban lakáseladások, amelyek példaképül álltak a nyíregyháziak előtt. Mindezen okok miatt, no meg azért is, mert a lakbérek jelentős mértékű emelése országos szinten is szóba került és a küszöbön áll, a város vezetői kénytelenek voltak dönteni: vállalják-e a lakbéremelés súlyos gondját, vagy haladnak a korral, s üzleti alapokra helyezik a lakásgazdálkodást. Ráadásul úgy, hogy lehetőleg mindenki, — a település vezetése és lakossága is — jól járjon. A testület döntött, és lépést váltott... gyszer láttam őt egy E-j iskolai bulin. A fél- J—J homályban vonagló pároktól kicsit távolabb ült. Homlokától az áliáig minden arcizma mosolygott, ajkai ámulva nyíltak szét picit, tágra nyílt szemeiben visszatükröződtek a színesen viliódzó diszkófények. Felsőteste önfeledten hullámzott együtt a zenével, kezeivel ütemesen dobolt. Csak a lábai nem mozdultak: élettelenül lógtak le a tolókocsiból. Nagy súllyal, dundin, pirospozsgáson született. Még az orvosok is egészségesnek vélték, pedig valahol agy sejtjei legmélyén már ott bújt egy pici, öröklött rendellenesség. Szépen fejlődött, bár járni valamivel később tanult meg kortársainál. Még az óvodában is csak az tűnt fel, hogy lassúbb, „totyogó- sabb” a kelleténél. Valahogy sohasem szaladgált, de. inkább lustácskának, mint betegnek hitték. Majd egyre gyakrabban esett el, és nem úgy, mint a többi gyerek, hogy az esés után felpattant, s rohan tovább. 0 egész súlyával zuhant el, és különös módon mindig a feje sérült meg. Négyéves korában szinte havonta „szakadt” be a feje, s kellett néhány öltéssel ösz- szevarrni. Aztán Debrecenben a klinikán néhány óra alatt megvolt a végzetes diagnózis: gyógyíthatatlan izomsorvadás. A folyamat lassítható, talán megállítható, de visszafordítani lehetetlen... Itt most írni akartam a szülők érzéseiről, fájdalmukról, a sors kegyetlenségéről; arról, hogyan vádolták először egymást, majd az egészségeseket, végül az egész világot; írni akartam a kérdésről, melyet joggal, vagy jog nélkül, de kiüvöltöttek az életnek: miért pont mi?; az átvirrasztott éjszakákról; a könnyről, mely nem akart elapadni, s hol titokban, hol nyíltan folyt; a kínok stációiról, amikor szemük láttára romlott gyermekük állapota; az első tolókocsi döbbenetéről; a mindenáron való segíteni akarás küzdelméről; orvosok hadáról, a Pető Intézetről, végelátatlan gyógytornákról és a jövőről, ami talán lesz. De én láttam sírni az Anyát, és láttam az Apát amint ölbe veszi kamasz fiát... írnom kellene Róla is. Ám ő\nem beszél. Hallgat. Nem panaszkodik. Segítséget sem kér, de megköszöni, ha kap. Bőrdíszműves szakmunkástanuló. Szorgalmas, bár az írás nagyon nehezen megy. Ügyesen dolgozik. Merev lábacskáival nyomja a varrógép pedálját, de ha leejt egy munkadarabot, nem tudja felvenni... Mégis, a közösség, a munka, az állandó elfoglaltság, sokat segített. Már újságot olvas, hogy lássa milyen a világ, sőt bejelentette otthon, hogy szeretne leérettségizni, Elkezdte keresni a helyét. Óriási eredmény a vegetáció évei után. Ül kerekes kalodájában és a szenvedés gyönyörű mosolyát hinti szét. Ártatlan, mint egy kis bogárka, a kiszolgáltatott még egy nyári zápornak is, ha nem tud idővel egy levélesernyő alá bújni. De ha sok-sok levél, sok-sok ág, fák hajlanak fölé, megmenekül és kiszabadulhat letargiájából: a halál előszobájából. X>í r, \ N, .. \ í \ ' ✓ , < Huzrik Anna ■ 8#ÍC Pn#>***** Imi ml E9m#l«CRI Béliére kárhoztatva Kovács Éva j-T ettős ünnepség volt nemrég Nem YorkJ.\. ban, ahol Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének a nemzetközi megértés előmozdításáért adományozott nagy díjat az ottani Kelet-Nyugati Tanulmányok Intézete. Ugyancsak ez alkalomból és ugyanitt vehette át a magas kitüntetést Michael Kovac szlovák elnök is. A kettős ünnepségen, ahol jelen volt és beszédet mondott Bili Clinton amerikai elnök, hangsúlyozták: a két államférfi azért részesült a magas elismerésben, mert azonos célért, azonos módon dolgoznak: arra törekszenek, hogy a két szomszédos ország népei, a magyarok és szlovákok békében, barátságban éljenek egymás mellett. Az ünnepség után a kitüntetettek megköszönték a magas elismerést, majd elveikről, terveikről mondtak néhány szót. Az átadás ürügyén megjelent cikkekből, megnyilvánulásokból egyértelművé vált: Amerikában nagyra értékelik Göncz és Kovac példamutató együttműködését, megoldást serkentő szerepét a szlovák magyar vitákban (is), s mintáz elismerés rangja jelzi, ennek a munkának nemzetközi visszhangja igencsak pozitív. Amerika nagyra értékeli és díjazza a pozitív lépéseket, mert Amerikának és a világnak nem mindegy, hogyan élnek az egymással határos országok, s főképp nem mindegy ez nekünk, magyaroknak sem. Igaz, az évek során az ember gyakran rájöhetett: a háborúkat, kisebb-nagyobb torzsalkodásokat és villongásokat soha nem a kisemberek, mindig a politikusok szítják, a kártyákat ők keverik. Az „egyes emberek” még javában beszélnek, keres* kednek egymással, rokonságok, baráti kapcsolatok élnek vidáman és a legnagyobb megértésben akkor is, amikor ne adj isten a felsőbb vezetés már rég hadat üzent... A közember kitartása és békeszeretete végül hatással van a politikusokra is, akik képesek és kötelesek a legfelesőbb szinten megoldani a felmerülő gondokat. Példákért sem kell messzire menni, hiszen a kisebbségek, illetve területek sorsa miatt kirobbant szomszédháborúkat és vitákat már példamutató módon megoldották annak idején az osztrákok és olaszok, illetve németek és franciák. Göncz és Kovac amerikai kitüntetése is bizonyítja: békére vagyunk kárhoztatva. S nem csak magunk, gyermekeink, jövőnk és országaink érdekében is... Kommentár ___ ■ ■ _:______....•_-....■—-.....__■... .—. —_ Párt( bel) harc Kováts Dénes-j-'w ár a hírek szerint réi-e gebbi keletű a vi- U szály, csak a napokban látott napvilágot egy bejelentés révén: jelentős ellentétek feszülnek a nyíregyházi SZDSZ szervezeten belül. Ékes jele ennek, hogy az egyik önkormányzati képviselő (aki félidőben került be a testületbe) átült a függetlenek közé, mert a frakciója kizárta soraiból. Az ügy azért érdekes elsősorban, mert a f, kegy- vesztett" képviselőt a napokban a taggyűlés ismét beválasztotta a kislétszámú ügyvivői testületbe, melynek kezdettől fogva, — de folyamatosan már csak másodmagával — tagja, ez nyilván azt is jelenti, élvezi az SZDSZ-esek többségének bizalmát. A frakció- vezető viszont vele ellentétben most nem kapta meg az ügyvivők közé kerüléshez szükséges szavazatokat. Az ellentétek nem most jelentkeztek, vélhetően személyes okai is vannak. Egyesek szerint a parlamenti választások miatt nem szakadt el hamarabb a húr, bár az mindenképpen érdekes: nem a taggyűlésen, csak utána borult ki az a bizonyos edény... Nem tudni, ennek taktikai vagy szervezeti okai van- nak-e, mert állítólag a kizárásokról más testület hivatott dönteni, de talán érdekesebb és érdemesebb lett volna, ha már a taggyűlésen fel merik vállalni az ellentétek tisztázását, nyilvánosságra hozatalát. Mert ha komoly érvek szólnak egy önkormányzati képviselő ellen, akkor jó, ha a tényeket a tagság is ismeri, hogy ennek szellemében hozhassák meg állás- foglalásukat. De ha csupán taktikázás, kulisszák mögötti sze.rvezkedés az oka, akkor a frakció ügyködése kérdőjelezhető meg. Külön elemzést igényelne az az út, amelyik e szakításhoz vezetett, talán természetes is, hogy nem mindig és mindenben egyeznek a vélemények. Más kérdés, ki mennyit tett az okok tisztázásáért. Akár belügynek is lehetne tekinteni a dolgot, ha nem lenne hatással az önkormányzat munkájára, illetve az erőviszonyokra. Mert forrongás tanúi korábban is lehettünk, például a helyi Fidesz-en belül, ami nem kis vihart kavart, s hatásai annak is érezhetőek lettek a közgyűlésben. Pártbelharc színtere a nyíregyházi SZDSZ szervezet, talán hamarosan kiderül, ki húzza a rövidebbet. A jelek szerint a frakcióvezetőnek még mindig jelentős az ereje és befolyása, tud tenni a másként gondolkodók ellen. Talán az lenne a leghelyesebb ha a vélemények nagy nyilvánosságot kapnának hasonló esetekben. Okulásul, a tisztánlátás érdekében. 1994. július 1., péntek y ÄTHPST S9 NCfZOpOvl» Taw:a _________________________________I
