Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-15 / 165. szám

1994. július 15., péntek HATTER Megélni ötvenezer forintból Megyénk lakosságának harmincöt-negyven százaléka él a létminimum alatt Hajnal Béla Nyíregyháza — Eléggé köz­ismert, hogy az árak emelke­désével a létminimum értéke is folyamatosan kúszik fel­felé. 1994 májusában a tipi­kusnak nevezhető 2 felnőtt­ből és 2 gyermekből álló városi család létminimuma a KSH számításai szerint 51 808 forint volt. E sokak által hihetetlenül magasnak tartott értékről érdemes né­hány szót ejteni. A legfontosabb megállapítás az, hogy a létminimum havi nettó összegét nem a munka­bérrel és nem is a keresettel (ez utóbbi 1994 májusában a KSH által megfigyelt kör­ben bruttó 32 775 forint, nettó 22 655 forint volt), hanem a család havi jövedelmével kell összevetni. Havi jövedelem Hibás tehát az a gyakran hall­ható érvelés, hogy a munka- nélküli segélyen levő feleség mellett a férjnek 2 gyermek esetén havi bruttó 80 ezer Ft felett kellene keresni ahhoz, hogy a család elérje a létmini­mum szintjét. A havi jövede­lemnek ugyanis része példánk esetében a munkanélküli se­gély és családi pótlék is. Az természetes, hogy az esetek legnagyobb részében a kereset sem azonos a munkabérrel, mert azt a prémium, a jutalom, a 13. és a további havi mun­kabér és az évvégi részesedés stb. növeli. A családi jöve­delmeket gyarapítja a lakosság második gazdasága, ezen belül különösen az egész országban oly jellemzővé vált kiegészítő- és melléktevékenységek. Az utóbbiak gyakran nem jelen­tenek pénzbevételt, de a saját termelésű zöldség, gyümölcs, burgonya stb. fogyasztása mi­att egyértelműen pénzkimé- lőek. Nem lehet elmenni a rejtett gazdaság jövedelmei mellett sem, ami becslések szerint az összjövedelemnek mintegy 30 Vajon kitelik belőle? százalékát teszi ki. A rejtett gazdaság nyertesei és ked­vezményezettjei (magyarul: az adóhatóság elől teljesen vagy részben elrejtőzködők) való­színűleg a társadalom kisebb, de egyáltalán nem jelentékte­len csoportját alkotják. Közis­mert, hogy a rejtett gazdaság aránya Magyarországon lé­nyegesen magasabb, mint a fejlett nyugat-európai piacgaz­daságokban. A kutatások azt bizonyítják, hogy a rejtett gaz­daság szerepe a magánszek­torban a legjelentősebb, de a gazdaság valamennyi szekto­ra, idevéve a köztulajdoni és a külföldi szektort, eléggé jelen­tős mértékben közreműködik a rejtett jövedelmek keletkezé­sében. Borul az egyensúly Egy szociológiai felvétel arra mutatott rá, hogy a magyar háztartások életképességét nagymértékben fokozza az az erős szolidaritás, ami a külön­böző típusú, jövedelmű csalá­dok között megfigyelhető. A friss nyugdíjasok általában se­gítik a fiatalokat, és a már több unokával' megörvendeztető családokat is. A 40-50 évesek nem csak felnőtté váló gyer­mekeik útját egyengetik, ha­nem sokszor támogatják, gyakran pénzzel is a minimális nyugdíjból tengődő 70-80 ^éves szüleiket. A nagyszülők ugyanakkor számos esetben unokáik zsebpénzét egészítik ki. A sokféle keresztirányú pénzbeli és nem pénzbeli segítségnyújtás, tehát valami­féle kiegyenlítődést valósít meg a jövedelmek terén, azaz a valóságos jövedelem-fel­használásban kisebbek a kü­lönbségek, mint a jövedelem­hez jutásban. A létminimum nyilvánvaló­an csak szerény fogyasztási szintet jelenthet, éppen csak az alapvető javak beszerzésére nyújt lehetőséget, erre is csak megfelelő beosztás esetén. Nem ad módot felhalmozás­ra és tartalékképzésre. így egyensúlyát bármilyen rend­kívüli kiadás vagy kisebb jövedelemkiesés is felboríthat­ja. A létminimumnak három eleme van: tartalmazza az élel­miszerekre, a lakásfenntartás­ra és az egyéb személyes ki­adásokra fordított összegeket. Az utóbbihoz tartozik a ruház­kodási, közlekedési, egészség- ügyi, sport, üdülési, italfo­gyasztási és dohányzási szük­ségletekre fordított kiadás. A létminimumalattiság tehát nem feltétlenül és egyidejűleg azonos az alultápláltsággal, a zsúfolt, egészségtelen lakásvi­szonyokkal, a társadalmi nor­máktól teljesen elszakadó ru­házkodási, kulturális stb. kö­rülményekkel. Ugyanakkor a veszélyeztettségi határ a lét­minimumnál magasabb. Az adatok azt mutatják, hogy a társadalmi minimumnak — tehát egy olyan megélhetési szintnek, amely a társadal­mi normák jobb követésére, illetve némi tartalékolásra is esélyt nyújt — a határértéke a létminimum mindenkori ér­tékét mintegy 15 százalékkal meghaladja. Piac és humánum Jogállamban a létminimum rendkívül fontos szerepet ját­szik a szociálpolitikában, az érdekvédelemben, különösen a szegény rétegek érdekér­vényesítő küzdelmében (mini­málbér, nyugdíjminimum, munkanélküli-járadék, szoci­ális segély stb.) A létmini­mumnál kisebb jövedelemből élők országosan a népesség egyötödét, egynegyedét alkot­ják. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, pontos adatok hí­ján az óvatos becslések is mintegy 35-40 százalékra te­szik ezt az arányt. Ez össze­függ azzal, hogy a keresetek mintegy 20 százalékkal el­maradnak az országostól, más­részt a szegénységnek, nélkü­lözésnek kitett családok ará­nya itt jóval magasabb: gyako­ribbak a többgyermekes csalá­dok, nagy a munkanélküliség, sok a rokkantnyugdíjas, ala­csonyak a nyugdíjak. A sze­génység nemcsak nagy, ha­nem az elmúlt években még fokozódott is a cigány etni­kumhoz tartozók körében. Csak remélhető, hogy a tör­vényalkotó és kormányzati munka új szakaszában, mind az Országgyűlés, mind a kor­mány olyan törvényeket, in­tézkedéseket hoz, amelyekből egyszerre érezhető majd a pi­acgazdasági folyamatok erősí­tése és egy emberközpontú, humánus társadalom építésé­nek igénye. y yy,; A felvételi napján hosszú sorok kígyóznak a tö­megközlekedési válla­lat központi irodája előtt. A túljelentkezés legalább olyan mértékű, minta Színművészeti Főiskola rostavizsgáján. Nem csoda, a jegy ellenőri pálya hasonlóan divatos, akiknek nincs elég pénzük a buszon történő utazgatásokhoz, mind jegyellenőrök szeretnének lenni. Ez a pálya rendkívüli ké­pességeket igényel. Annak, aki fellép a busz világot je­lentő lépcsőjére, kívül kell hagynia magánéleti problé­máit, nem lágyulhat el, ha saját gyermekét fedezi fel a lógó utasok között, akkor is faarccal kell kérni diákiga­zolványát és kérdezni, hogy most fizeti ki a bírságot, vagy feljelentést tegyek. Sokan diplomás állásukat, felelős pozíciójukat otthagy­va jönnek jegyellenőrnek és vállalják ezt a veszélyes, egész embert próbáló mes­terséget, amely tele van ki­hívásokkal: sokan könyör­gésre fogják, sokan hazudoz- nak, egyesek szexuális aján­latokat tesznek, mások meg­vesztegetéssel, fenyegetőzé­sekkel próbálkoznak. De az igazi jegyellenőr kemény fickó, a fejvadászok méltó utóda. A jegyellenőr nem szeret üres nézőtér előtt ját­szani. És mivel a baj nem jár egyedül, az ellenőrök is ket­ten vannak. A gonosz megszégyeníté­séről szóló darabot legszíve­sebben a zsúfolt nézőtér előtt domborítják, amikor a pla­fonon is lógnak. Akkor tanul­Kulcsár Attila — Az sincs nálam — mondja Szent Johannaként. — Mindjárt gondoltam, akkor a végállomáson átad­juk az ENSZ-katonáknak. — Du ju szpik englis, — próbál még az utas nem ér­teni magyarul, — Natural — kértem a tikettet, a jegyét uram, — győz az igazság... Felvételi vizsga ságosak a leginkább ezek az iskoladrámák. A nagyjelenetben odalép­nek a kiválasztott balekhoz, aki kétségbeesetten turkál zsebeiben és a kijárat felé nyomakodik, de két tűz közzé kapva a bűnözőt, győz a túlerő: — Kérem a jegyet.... —Ez már nem érvényes. Koráb­ban kelljen fel uram, ha ben­nünket át akar verni... és a harminckét forintos tolvaj megsemmisülten hebegi, hogy a bérletét a másik zakó­ja zsebébe hagyta. — Na, ne mondja, harsog az ellenőr — akkor kérem a személyi igazolványát! Mert ez a pálya művelőitől különleges adottságokat kí­ván. Jó, ha írni-olvasni tud, mert van aki mégiscsak oda­adja a személyijét és jegy­zőkönyvet kell felvenni. Jó, ha Oxfordban végzett és az öt világnyelvet ala­posan ismeri, mert egyre több külföldi utazik jegy nélkül. Jó, ha egy másik vá­rosból való, és munkahelyén nem ismer senkit, mert így nem fordulhat elő, hogy a volt matektanárát kell meg­bírságolnia. Jó, ha apátian-anyátlan árva és nincs családja, mert akkor nem zavarja, ha a fel­menőit szidják. Jó, ha járatos a keleti harcművészetekben, mert vannak erőszakos bliccelők, akik ellenőrzéskor az ellen­őrt akarják kilyukasztani. Jó, ha tízegy alatt futja a százat, mert egyesek a végál­lomáson kihívják futóver­senyre. Jó, ha korábban már volt munkanélküli és tudja, hogy milyen az, ha nincs munkája és jó, ha még nem volt mun­kanélküli, mert akkor el se tudja képzelni, hogy hogy lehet jegy nélkül utazni — és persze jó, ha állandóan álar­cot vagy fapofát visel. Mindezek ellenére szapo­rodnak a jegy nélkül utazók, ma már majdnem annyian vannak, mint az ellenőrök. A tökéletes megoldás az lesz, amikor a jegyek árában any- nyi ellenőr lesz beépítve, amennyi zsúfolásig megtölti a buszokat és potyautasok már nem tudnak felszállni. M égis azt mondom, hogy jegyellenőrnek csak az menjen, aki­nek ez a hivatás a vérében van és olyannyira, hogy otthon is lefekvés előtt, a családi ágyon feleségétől kéri felmu­tatni — az érvényes anyaje­gyét. Hinta-Liga Balogh Géza T» -j- em sok mindent tud- l\/ tak tenni a szakszer­1. V vezetek az elmúlt években a bajba jutott tagok érdekében. A hozzáértők két okkal magyarázzák mindezt. A rendszerváltással járó nagy zűrzavarban elbizony­talanodott a mozgalom, ve­zetői jószerivel azt sem igen tudták, az új helyzetben ki­vel, hogyan, miről lehet tár­gyalni, ráadásul az addig monolitikus SZOT mellett megjelent a Liga, létrejöttek a Munkástanácsok, s e há­rom szervezet nem hogy az egységes fellépésre nem volt hajlandó, hanem egyenesen halálos ellenséget, de leg­alábbis legyőzendő ellen­felet látott a másikban. Az ma már kideríthetet­len, mire lettek volna képe­sek közösen, a pesszimisták szerint semmire. A kormá­nyon lévők ugyanis nemi­gen tekintették őket part­nernek. Panaszkodott is persze a három szakszerve­zet, különösen a Liga, egyik legtöbbet szereplő vezető­jük, Horn Gábor joggal tette szóvá rendszeresen, hogy semmibe veszi az új hatalom a dolgozók ér­dekeit. Horn aztán egy kis időre eltűnt, majd néhány hete az új helyzetben a ko­alíciós tárgyalásokon buk­kant fel megint, mint az SZDSZ egyik delegációjá­nak szakértője. A napokban ismét megszólalt a televí­zióban, s ha nem zagyválták össze a vágók a szavait, ami bizony előfordulhat, akkor azt kell mondanunk, hogy jaj a Ligának, a szakszerve­zetnek. Az emberek nem javulást várnak az elkövetkező évek­ben, hanem stabilizálódást, fejtegette Horn arra a kér­désre, hogy mire számítha­tunk, s közben meg sem rez- diilt az arca, láthatólag tö­kéletesen hitt is abban, amit mondott. Fogalmam sincs, Horn mikor járt utoljára az emberek között, akiknek a véleményét ilyen frappán­san előadta, de van egy olyan gyanúm, hogy na­gyon régen. Az emberek ugyanis bizony a helyzetük javulását várják. Ezért sza­vazták le az emdéefet, a ke­reszténydemokratákat, meg az egyesült kisgazdákat. S ezért juttatták be a parla­mentbe a szocialistákat, meg a szabad demokratá­kat. Még ha mást is hisz a Liga frontembere. A Diruváll nyíregyházi üzemében az új kollekció mo­delljeiből havonta tízezer kerül német, olasz francia exportra Balázs Attila felvételei Második menet Páll Géza M ire számíthattak azok a főiskolára, egyetemre jelent­kező, idén érettségizett fia­talok, akik nemleges, eluta­sító választ kaptak jelentke­zésükre? Talán többségük végleg, vagy legalábbis át­menetileg lemondott a dip­lomaszerzés dédelgetett ál­máról. Többen talán azzal vigasztalták magukat; nem is olyan nagy baj, ha a pont­számok versengésében alul­maradtak. Ha az idén vég­zett már diplomás fiatalok elhelyezkedési, pályakezdé­si lehetőségeiről hallanak, kevesebb könnyet hullatnak a sikertelenség miatt. De va­lóban sikertelenségről van szó? A fiatalok egy jelentős hányada nem azért kapott elutasító választ, mert nem eléggé felkészült a főiskolai, egyetemi tanulásra, hanem csupán néhány pont miatt verte le a lécet. Néhány nap múlva eldől, hogy az elszántak, a bátrak, akiket nem sújtott le az elu­tasítás és a rugalmas vál­tásra is felkészültek, bejut­hatnak-e valamelyik felső- oktatási intézménybe. Ezút­tal nem abba, amelyik az álmuk, vágyuk volt, hanem amely lehetőséget kínál számukra a tanulásra, mert a kívántnál kevesebb a je­lentkező egyes szakokon. A hírek szerint az országban félezer fiatal számára áll nyit\’a ez a lehetőség — egyes műszaki, tanítói sza­kok—fogadják az átjelent- kezőket, a pótjelentkezése­ket. Nehéz lenne megjósol­ni, hogy a főiskolák, egyete­mek által felkínált üres he­lyekre valóban azok jelent- kezhetnek-e, akik hivatást éreznek a második számú pálya iránt, vagy egyszerű­en a diplomaszerzés, saját, vagy szülői indítékok veze­tik döntésüket. Az sem vilá­gos még, néhányon készül­tek fel arra a nem éppen ör­vendetes tényre, ha mégis úgy alakul, hogy ősszel be­vezetik a sokat emlegetett és sokat vitatott tandíjakat, vajon később hányán kény­szerülnek — a tanulás mel­lett — vagonkipakolásra, éjszakai munkára — hogy a kevés anyagiak hiányában talpon maradhassanak. ■ —n Kelet-Magyarorszag 3|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom