Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-14 / 164. szám

1994. július 14., csütörtök Elvermelték a krumplit Mintha elfelejtették volna a szakemberek a termesztés technológiáját A termesztési tanácsokra mindig szükség lehet Balázs Attila felvétele Gávavencsellő (KM) — Ér- demes-e egyáltalán burgo­nyát termelni? — vetődik fel manapság a kérdés ennek a népélelmezési szempontból alapvető jelentőségű kultú­rának nagy hagyományait őrző szabolcsi gazdálkodói körökben. Lesz-e a magyar konyhák szá­mára elegendő hazai előállítá­sú krumpli, fogalmazódik meg sokakban, vagy ezt is külföld­ről fogjuk behozni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a gávavencsellői burgonya faj­tabemutatón Bagoly István agrármérnökkel a balkányi AG-ból kinőtt Agro-Summa. Rt. ügyvezetőjével, aki az Or-^. szágos Burgonya Termékta­nács elnöke is egyben. — Az 1992-ben megalakult burgonya terméktanácsnak el­ső teendői közé tartozott, hogy megpróbálja levezetni azt a túltermelést, ami az ágazatot akkor még jellemezte. Ehhez képest elég nagy változás, hogy idén tavasszal már be­hozatalra szorult az ország burgonyából. Piac van □ Gondolom abban egyetér­tünk, hogy azért illene megter­melnünk a magyar konyhák hagyományosan nagy burgo­nya szükségletét, — Sőt, egyre több az or­szágban működő feldolgozó üzem: burgonyaszirom-, illet­ve „csípsz” (chips)-, „pomm frí” (pommes frittes) gyár, amelyeknek szintén megvan a megfelelő alapanyag igénye. Ezért mondom, hogy a megle­hetősen nagy és stabil hazai piacra alapozni lehet a terme­lést. Ebből következően pedig egyértelmű a válasz az indító kérdésre: igenis érdemes ma burgonyatermelésbe fogni! □ Piac tehát változatlanul van. Akkor mi az oka, hogy mára ide jutott a burgonya­ágazat? — Sajnos, mintha elfelejtet­ték volna a szakemberek a ter­mesztéstechnológiát. Nem foglalkoznak a fajtával, ami Gabona Budapest (MTI) — A leg­jelentősebb gabonaexportő­rök közé tartozó két keres­kedő cég, az Agrimpex és az Agritrade összesen mint­egy 170 ezer tonna gabonát vásárol fel. A gabonavételre az Agrárrendtartási Hivatal által hirdetett garanciális gabonafelvásárlási pályázat keretében kerül sor. Az Agritrade igazgatója, Orbán Imre az MTI munka­társának elmondta: az álta­luk megpályázott gabona- mennyiség 50 ezer tonna. Az ügylet értéke 8 ezer fo­rintos felvásárlási ár mellett 400 millió forint. Mivel ezen érték 60 százalékára az állam garanciát vállal, a cég így 240 millió forintos hitel­hez jut. Erre a hitelre az Ag- ritrade-nek a meglévő hitel- állományon felül volt szük­sége. Mivel a közös piaci érté­kesítésre bevihető 216 ezer tonna búzát már lekötötték a gabonaexportőrök, így az újabb 50 ezer tonna eladása még kérdéses. Attól függ, sikerül-e piacot találni. Ab­ban az esetben, ha nem akad december 31-éig külföldi vevő, valószínűleg itthon adják el a búzát. pedig a termesztésnek egy igen-igen lényeges eleme. Az országos és a megyei fajta­szerkezet is úgy néz ki, hogy mintegy 10 százalékot tesz ki a korai Cleopátra és jóval 20 százalék fölé növekedett, a ma is minden második hektáron termelt Desiree rovására, a Condor vetésterülete. A De­siree várhatóan még inkább vissza fog szorulni a jövőben, hiszen újabb és jobb fajták ke­rültek már át a termesztésbe a nemesítők parcelláiból. ígére­tes fajtának tartom, saját ta­pasztalatom alapján is a Con­dor éréscsoportjában a Barti- nat, és a néhány nagyszerű sár­ga héjú fajtát. Lazuló fegyelem □ A magyar fogyasztók ezeket a sárga gumókat nem sokba nézik. — Ez igaz. A hazai szoká­sok a színes héjú burgonyát ré­szesítik előnybe, de speciális ipari felhasználásra, burgo­nya-készítmények gyártására éppen a sárga héjú fajták a legalkalmasabbak. Ezeket a piacokat, minden ilyen fajtát termelőnek, magának kell megtalálnia. y—7 lőször is, vésse az eszé- be kedves olvasó, hogy 1 —y minden szolgáltatás aranybánya, ha halasztha­tatlan szükségletet elégít ki. Ilyen szolgáltatás például a köztéri illemhely, a fagyialtos a strandon, az ügyvédi ta­nácsadás, a nyilvánosház és az autószen’iz. Mert ugyan mit tehet az ember, ha egy téli reggel, nyári este, tavaszi délben és egy­általán, min­den évszakban és napszakban lerobban a ko­csija? Csapjon a tetejére és hagyja ott? Ügyfelünknek az autóval való kapcsolata olyan, mint a házassága: százszor köny- nyebb először „igen”-t mon­dani rá, mint később „nem”- et. Elviszi hát a szervizbe a kis roncsot. És akkor követ­kezünk mi! Legelőször is nem szabad elhinni azt a kapitalista du­mát, hogy a tisztességes munka meghozza gyümöl­csét. Ha mindent rendesen megjavítunk, akkor az ügy­felet egy év múlva sem látjuk viszont, mert jó lesz a kocsi­ja. Hát hol itt a gyümölcs?! Mindig csak annyira szabad a hibát kijavítani, hogy az □ Kanyarodjunk még vissza a technológiához. Mi az oka annak, hogy a nem oly régen jónak mondható termelési színvonal mára visszaesett? — Alapvető ok, hogy a gaz­dák, akik most földtulajdont kapnak, nem tudják olyan színvonalon ezt a növényt ter­melni, ahogy kellene. Ennek oka persze egyrészt a pénz-, de főként a szakértelem hiányá­ban keresendő. A burgonya ugyanis intenzív kultúra. Úgy nem lehet termelni, hogy gon­dolunk egyet és rohanvást el­ültetünk egy hektárt fél óra alatt. — Tehát a technológiai fe­gyelem borzasztóan lazult. A másik dolog, hogy nagy a ká­osz az országban gépesítés te­rén. Mindenféle géptípust le­het kapni és nem biztos, hogy azt vásárolják meg a gazdák, amelyik a célnak legmegfele­lőbb. Ezért lenne jó, ha az ilyen bemutatókon is nemcsak mint most, a szakmát jól értők, hanem jobbára azok a terme­lők vennének részt, akiknek lenne mit tanulni. □ Más módon nem is gyara­píthatják szakismeretüket a gazdák? adott munka szavatossági idejét kibírja a roncs. A profi szervizes úgy hozza rendbe például a váltót, hogy az a szavatosság lejárta utáni na­pon megy Szét, de totál! Nem boszorkányság! Technika! Meggazdagodásunk má­sodik biztosítéka a csukott szem módszere. Tegyük fel, hogy észreveszünk egy iciri­piciri hibácskát javítás köz­ben. Laza egy csavarka. Csöpög egy csapágyka. Ko­tyog és ketyeg, potyog és pe- tyeg. Tesztkérdés: vajon hoz­zuk-e rendbe a hibát percek alatt néhány forint értékű munkával? Jó válasz: nem!! Hát megbolondultunk mi? Hiszen eltelik néhány hét vagy hónap és az a kis hi- bácska tízezreket hozhat ne­künk, amikor szétrázódik mi­atta a járgány! Vigyázzunk! Ne legyünk már a magunk ellensége, kolléga! Na, ugye! A harmadik és legbizto­sabb érvünk az autószerviz mellett, hogy minden javítá­Burgonyalobby — De igen. A dunaegyházi országos bemutatón is beszél­ni is akarok arról, hogy a nyu­gati országok burgonyás lob­bijához hasonlóan nálunk is erősíteni kell a burgonya ter­méktanácsot. Bővítenünk kell a tagjai számát, mert azon ke­resztül juthatnak el egy sor szakmai információhoz, kap­hatnak meghívót különböző bemutatókra. Ezen kívül, ha fáj valami a termelőnek, tud hová fordulni a problémájával. Minél nagyobb a tömegbázisa a terméktanácsnak, annál töb­bet tud elérni a kormánynál a tagjai érdekében. Ö Melyek a legordítóbb technológiai hiányosságok je­lenleg a burgonytermesztés- ben? — Elfelejtették a gazdák, hogy a növénynek igényei vannak. Tehát nincsen megfe­lelő tápanyagutánpótlás, nem szakszerű a növényvédelem. És ami a legordítóbb: hódít az ellenőrizetlen vetőgumó hasz­nálata. Pedig tudnivaló, hogy nem attól „vető” a vetőgumó, mert apró, hanem mert arra célra termelik, fémzárolják. sért annyit kérünk, amennyit már szégyellnénk, ha volna erkölcsi érzékünk. Hála Is­tennek, ilyesmit nem tartunk raktáron. A kedves olvasó most azt mondja, hogy az ügyfél egy idő után rájön a stiklikre: az időzített hibára, a csukott szemre és az átlagon felüli „fejésre”. És ha rájön át­megy egy másik szer­vizbe. Ugyan, ugyan! Nem kell félni! V ajon nem ugyanúgy és ugyanannyiért dolgoznak ott is, mint magánál, édes úr? Higgyen egy régi és tapasz­talt úrvezetőnek: az Ón ügyfele tombolva elrohanhat a másik szervizbe, de az ő pancserük meg rövidesen Önnél fog jelentkezni — szintén tombolva! Hoppá! Erre nem gondolt? s így lesz érvényes a 1~1 zseniális gyerekversi- 1 J ke (énekeljük a „Kör­ben áll egy kislányka” dal­lamára): Körbe jár a balfácán, felszolgáljuk egy tálcán sütve, főve — sose me­nekül! Mink maradunk legfelül! . ■■■ ■ ■ ■ . : : : : : ■ : Nógrádi Gábor Legyen milliomos y/m V ^ M. Magyar László j agy várakozás előz­ik/ te meg az új ország- 1 V gyűlés munkáját, hiszen mindenki kíváncsi volt arra, milyen határoza­tok meghozatalával próbál­koznak segíteni a: ország fellendítésén az újonnan, il­letve az ismét megválasztott képviselők. S lám, az új par­lament máris szolgált meg­lepetéssel, hiszen az első döntések egyike nemcsak a honatyákat osztotta meg, hanem a közvéleményt is. A parlament ugyanis fel­oldotta a polgármesteri és az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetet­lenségéről szóló korábbi törvényt. Akik egyetértenek ezzel a döntéssel, azt han­goztatják, hogy a választó- polgárokra, illetve az érin­tett személyekre kell bízni, a kettős funkció milyen több­letterhet jelent. Ha a hely­beli polgárok nem kívánják fenntartani a kettős mandá­tumot, a jelenlegi képvise­lőt és polgármestert nem fogják ősszel polgármes­terként újraválasztani. Akik tiltakoznak, azt mondják: a két feladatkör egyidejű, igényes ellátása megoldhatatlan. Ez való­ban így van, hiszen mind a két tisztség rengeteg felada­tot, nagy felelősséget jelent, s aki lelkiismeretesen meg akar felelni a választók el­várásainak, nem forgácsol­hatja szét idejét és erejét. Vajon aki részt vesz a par­lamenti üléseken, mennyire tudja kivenni a részét a település életéből? Az sem megoldás, hogy az önkor­mányzati képviselők mindig a: ő idejéhez alkalmazkod­janak. Lehet, hogy egy jó alpolgármester vezetésével kiváló munkát végez a tes­tület, s meg sem érzik a pol­gármester hiányát, de ak­kor miért kell csak a ilevé­ben létező tisztségért kifi­zetni a sokak számára irigy­lésre méltó tiszteletdíjat? Az élet fintora, hogy az új törvény megszületése elle­nére néhány jelenlegi pol­gármester-képviselő már bejelentette lemondását a polgármesteri tisztségről a sok munkára hivatkozva. Lehet, hogy ők már rádöb­bentek a régi magyar igaz­ságra: egyszerre nem lehet két lovat megülni.... Balogh Géza felvétele Délelőtt Tivadarban Partifecskék Balogh Géza-m y e bántsátok a fecs- /y / két, mert véres tejet JL V fog adni a tehén!— szegény nagyanyám korholt így bennünket megboldogult gyermekkorunkban, ha azon kapott bennünket, hogyavil- lanydróton sütkérező mada­rakat parittyáztuk. L, magyarságnak különö­sen kedves madár számta­lan népi szólás főszereplő­je, nagyanyám, mint a ter­mészethez közel élő falusi öregek általában, ismerte, s használta is persze majd mindegyiket. Sajnos, az én fejemben mára csupán egy- kettő maradt, mint az imént említett is. Egészen biztos, hogy nem járnak így azok a fiatalok, akik e napokban Tiszát elek és Tiszakorád határában a partifecskék életét tanulmá­nyozzák. A tiszateleki homokpad- dal szemben, a ka rádi sza­kadó partoldalban találha­tó Európa egyik legjelen­tősebb partifecske-kolóniá- ja, azt kisérik figyelemmel, immár kilencedik éve a tá­bor lakói. A partifecskék néhány esztendeje végveszélybe ke­rültek. Ki más, mint az em­berfenyegette őket, termé­szetesen nem a helybéli, hanem a fővárosból jött sokadalom. Játékfilmet for­gatott egy csapat, s a ren­dezőasszony szalagra akar­ta venni, miként omlik be egy meredek Tiszapart. Kedvük persze nem volt ki­várni, robbantással akarták elősegíteni az omlást. Az, hogy a szakadópart tele volt már akkor is fecs­kefészekkel...? Ez a legke­vésbé sem zavarta őket. Szerencse, hogy akadt né­hány elszánt természetvédő, akik meg tudták akadályoz­ni a barbár rombolást. Hála istennek a tiszatelki fecskéket ma már nem fe­nyegeti senki, remélhetőleg később sem lesz szükség a táborozok drámai kiállásá­ra. Sem a fecskékért, sem más madarakért. ___HÁTTÉR_____________ Két lovat

Next

/
Oldalképek
Tartalom