Kelet-Magyarország, 1994. július (54. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-09 / 160. szám
1994. július 9., szombat HÁTTÉR A paragrafusok és az élet Bepillantás egy magáról gondoskodni akaró család hétköznapjaiba Ennyi csekket kellene havi ötezerrel befizetni Balogh József Nyíregyháza (KM) — Egy nyíregyházi családot 188 911 forint építésrendészeti bírsággal sújtott a polgármesteri hivatal. A megyei köz- társasági megbízotti hivatal a fellebbezést elutasította, a bíróság a döntést helybenhagyta, így a családnak a büntetést ki kell fizetni. Az út feltúrva. Az idegen kerülgeti a földkupacokat, a helybeli, a felsősimái ember örül a kényelmetlenségnek, végre lesz szennyvízcsatornájuk. Közeleg a Hosszúháti út vége. Balra kis átjárón jutni a Bódi család portájára. A ház szép lesz, csak be kellene fejezni, mögötte a falusi porta méretéhez képest hatalmas istálló szemre félig kész állapotban vár befejezésre. Nekimegyek dózerrel — Már azon gondolkodtam, nekimegyek dózerral — mondja a gazda, Bódi András —, de akkor mi lesz a megmaradt hat tehénnel, meg velünk. Miből élünk meg, mikor mindketten munkanélküliek vagyunk. Jönnek a gyerekek is kíváncsiskodni, mit akarnak náluk az idegenek, meg miért pitye- redik el édesanyjuk mindjárt a bemutatkozás után. A történet hamar kikerekedik. Az eleje 1992. szeptemberéig nyúlik vissza, addig egy tanyán, öt kilométerre a kö- vesúttól élt a Bódi család. Három kiskorú gyermekük van, s az iskolába járás nagy gondot jelentett volna a tanyáról. Elhatározták, hogy közelebb költöznek a városhoz. Olyan helyre, ami nem tanya már, de még nem is város, ahol más lehetőség híján folytathatják a jószágtartást. Az asszony gyesen volt, munkanélküli lett, most hivatásos anya még egy ideig. — Négy éve kezdtünk bele egy családi ház építésébe a kövesét mellett, közel a buszmegállóhoz, ahonnan a gyerekek önállóan tudnak iskolába járni. A tanyát 1992 szeptemberében eladtuk, a tulajdonos be is költözött, mi pedig kiköltöztünk ide az új lakáshoz, a melléképületbe, mert a lakás még ma sincs kész, ma is egy kis helyiségben lakunk öten. — Amikor kiköltöztünk az új házhoz, rögtön bementem a polgármesteri hivatalba érdeklődni, hogyan lehet egy tehénistállót építeni, kapunk-e rá engedélyt? A ügyintéző úgy tájékoztatott, hogy csak abban az esetben építhetünk ilyen nagy istállót, ha a szomszédos telket is hozzávesszük az eddigi telkünkhöz. Megvettük. Műszaki rajzolót kerestünk, akivel elkészíttettük a szükséges tervet, de csak december végére, január elejére tudta vállalni. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a papírok rendben legyenek, de sajnos az idő nagyon sürgetett Jött a tél, a jószágokat nagyon sajnáltuk és féltettük — eleveníti fel a történetet Bódiné. Megfellebbezte Végül is hosszas gondolkodás után belekezdtek az istálló építésébe, így mire a komolyabb fagyok bejöttek, az istálló egy részébe beköthették a jószágokat. A rajzot viszont csak januárban tudták engedélyezésre beadni, de ekkorra feljelentették őket a szomszédok. Az önkormányzat kirendelt egy szakértőt, aki megállapította, az istálló kb. 60 százalékban megépült, az értéke meghaladja a 600 ezer forintot, s kiszabták rá a műszaki érték 30 százalékának megfelelő építésrendészeti bírságot. A Bódi család megfellebbezte a köztársasági megbízotti hivatalnál, pontosabban a bírság elengedését kérte, hiszen nem szórakozásból építették az istállót, hanem mert mindketten munkanélküliek voltak és nem volt más megélhetési forrása a családnak. Ugyanakkor nyújtottak be a család szomszédjai is fellebbezést, de ők nem a bírság elengedését, hanem az istálló lebontását kérték, — mondván a tehénistálló zavarja őket telkük használatában. Azt írták: Bódi beleegyezésük nélkül épített állatkifutó karámot, ami közel van a lakóépülethez. Azzal is kiegészítették fellebbezésüket, hogy az istálló szerintük nem-az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által előírt feltételek szerint épült, s amikor ők megvették a telket, nem gondolták, hogy a közelükben tehénistálló épül. A fellebbezéseket a Köztársasági Megbízott Megyei Hivatala több szakértő egybehangzó véleménye után elutasította. A Bódiékét azért, mert a ráutaltság sem teszi lehetővé, hogy valakik megszegjék a törvényeket, a bírságot elengedni vagy mérsékelni nem lehet, a szomszédokét pedig azért, mert közben a család az állatkifutó karámot elbontotta, saját telkén építette újjá, így jelentősen megnőtt a szomszédos ingatlanokon lévő lakóépületekhez képest a védőtávolság. — Nem volt más választásunk — mondja Jacsó János, aki a hivatalban az ügy előadója volt —, a megkezdett építkezést nem engedélyezhették, nem tekinthették meg nem történtnek, viszont az építtetőt fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására szólították fel. Miután ez megtörtént, ezután szabták ki a családnak sok, az elbírálás szempontjából azonban méltányos bírságot, amit nem állt módunkban elengedni. A Bódi család a bíróságtól kérte a Köztársasági Megbízotti Hivatal határozatának felülvizsgálatát, ám a bíróság elutasította a család keresetét, az indokok ugyanazok voltak, amit a hivatal első, majd másodfokon is leírt már. A végeredmény: a családnak ki kell fizetni a 180 ezer forintot meghaladó bírságot. Most kapták a töméntelen mennyiségű csekket, havi ötezer szerepel rajta. Azt viszont nem tudják, miből fizessenek. A ház, az istálló befejezetlen, a három gyermeknek enni kell, a család munkanélküli, s takarmányt is úgy tudnak venni, ha el-eladnak egy jószágot. Módosították E döntés megszületése óta módosították az építésügyről szóló harminc évvel ezelőtt hozott törvényt, ami eredetileg sem azért született, hogy a tanyákon élő állattartásra vállalkozók életét megkeserítse, ha- nem a Balatonnál, a fővárosban akarta útját állni a szabálytalan építkezéseknek. A módosítás szerint ha az építmény engedély nélkül építették, de az mindenféle hatósági előírásnak megfelel, s engedélyt kémek rá, utólag anélkül kaphatják meg, hogy bírságot kellene fizetni érte. A Bódi családnak azonban ezzel sincs szerencséje, az 1994. július 1- je előtt megkezdett engedély nélküli építkezésekre és a folyamatban lévő ügyekre nem vonatkozik. Kár viszont, hogy a módosítás sem ismeri a méltányosságot. Mert igaz, hogy a család nem tartotta be a játék- szabályokat, de nem is szándékkal, hanem kényszerből, kenyérért szegte meg azt. Tető van, ablak nincs a „drága" istállón Elek Emil felvételei ;; m » mrnm: A z ember élete tulajdonképpen az egykedvűség, az öröm és a bánat óráiból tevődik össze. Természetünknél fogva az örömökhöz ragaszkodunk. így van ezzel az elesett szegény és a koronás fenség is. Az egyházak újévi énekében is ez a kérdés hangzik el először: „Adj vidám órákat, ha nekünk azt jónak látod!" Ebből adódó, hogy az örömtől megfosztani bárkit, nagy bűnnek mondható. Hisz oly nehéz átélni a bánatos órákat. Az örömök helyett a fájdalmakat: nehéz búcsúnál könnyeket ejtünk, vagy ha dübörög a ráhullott göröngyöktől a koporsó. így könnyeztük meg sokan mi is a királynő halálát. Mert az volt a Szamos, a fák, bokrok, a táj királynője. Nagyszerű lombkoronát viselt, mely tele volt éneklő ékszerekkel: hangutánzó szajkókkal, sárgarigókkal, gerlékkel, kakukkoló csodamadárral, bankával és sok-sok más Erdélyi Béla le? — zizegték, sikoltozták a levelek. Nem tehetik, nem tehetik, hogy ledöntsenek! Jó emberek jöjjetek, mentsetek meg, hiszen tudjátok, hogy a hajnal első sugarán tireátok A királynő Jralala énekessel. Zöld lombkoroná-' ja a szerelmes madárnemzedékeknek adott pompásfészkelő helyeket. Biztonságban érezte magát a hatalmas nyárfa. Mégis megrémült a múlt nyár végén, amikor egy napfényes délelőttön első testőre közeledett feléje kivégző osztaggal. —Jaj, csak nem gyilkolnak esett naponta tekintetem. Boldogan néztem ahogy ébredtek és munkába kezdtek. Utána áttekintettem a Szamoson, integettem a cégényi toronynak és a falu sürgőforgó lakóinak, meg a fáknak, bokroknak, a négylábú- aknák, madaraknak. Jaj! Felüvöltött a gyilkos eszköz, a láncfűrész. Kérgembe mart, majd a testembe. Senkit nem bántottam, mindenkivel jót tettem, ki akarja értelmetlen halálomat? Miért kell ilyen csúfosan meghalnom, hiszen még forró a nyár. Ne engedjetek meghalni emberek, természetvédők, környezetvédők, védjetek meg! Nem volt segítség, a fekete kezek ledöntötték. Meg- ' halt. Két emberöltőt élt át, még egyet szeretett volna. De az önzés és kapzsiság nem ismer irgalmat. A fekete kezekben hol kés, hol fegyver, hol láncfűrész okoz halált, vele fájdalmas bánatot. A minap néhányan megnéztük a tönköt. Kérgéből néhány vékony hajtás kapaszkodik az ég fényei felé. Szívünk elszorult, s úgy tetszett, mintha az eddig oly igéző táj most egy nagy temető lenne. Meggykapkodás Máthé Csaba nformációnk szerint az igazi meggydömping a hét végére várható, a legtöbb család erre a két napra hívja össze a rokonságot, ismerősöket, hogy leszedjék a meggyet. A gondos szervezés ellenére mégis azt tanácsoljuk, ne kapkodják, ne tépjék le a hét végén az összes meggyet, mert gondok lesznek az átvétellel. Ugyanezt a helyzetet tavaly már átéltük, amikor a fél megye egy hét végén próbálta leadni a leszedett meggyet és ebből alakultak ki a mini csetepaték, az idegölő várakozások, a veszekedések. Már akkor elmondták, a felvásárlók, feldolgozók: ne legyenek türelmetlenek a termelők, a szezont meg lehet nyújtani, és ha egyenletesen adják le a gyümölcsöt, nem lesznek átvételi gondok és nem ingadozik a meggy ára. Az elmúlt hetek forrósága után jelentős mennyiségű meggyet vettek át a megyében a feldolgozók és a felvásárlók, akiknél telítődtek a tárolóhelyiségek. Most egy rövid szusszanásnyi időre van szükségük, hogy a friss gyümölcsöt előkészítsék az exportra, illetve nagyobb mennyiséget dolgozzanak fel konzervnek. Ha most ugyanaz fog lejátszódni, mint tavaly, nagyon sok meggytermelő fog csalódni, mert csak kis mennyiségben fogják átvenni a leszedett gyümölcsöt. A feldolgozók és a kereskedők azt ígérik, hogy az első dömping után a jövő héten már ismét folyamatosan és zökkenőmentesen folytatódhat a meggyátvétel. Most csak azok szedjék le a meggyüket, akiknek biztos a piacuk, tehát egyeztettek kereskedelmi partnerükkel, amely az előre meghatározott mennyiséget várja. Sokkal többet ér, ha kevesebb mennyiséget adnak le biztos pénzért, mintha nagyobb mennyiséget próbálnak eladni, sikertelenül, és annak is egy része a nagy hőségben levet enged és megromlik. Tinidivat Elek Emil felvétele Az iskoláról nyáron Dankó Mihály L ehet, hogy szentség- törés a nyár kellős közepén iskoláról, iskolával kapcsolatos dolgokról beszélni. A napokban egyik ismerősöm leendő elsős fia kitörő lelkesedéssel mutogatta a megvásárolt hátitáskáját, füzeteit, ceruzáit. Öröme, boldogsága határtalan, és nagyon büszke, hogy az ősszel már általános iskolás lesz. Elfogultság nélkül mondhatom nagyon értelmes, okos kisfiú, aki sokat hallott és sokat remél az áhított iskolától. Persze még nem sejtheti, milyen kemény munka lesz azt a ceruzát megszelídíteni, mire az megrajzolja az ó betűt, vagy negyvenöt percig nyugodtan ülni a padban, csendben szó nélkül... Arról sincs fogalma az ártatlan csöppségnek, mibe kerül mindez a szülőknek, mert a velük való beszélgetéskor kiderült, bizony bevásárláskor jó mélyen kellett a pénztárcába nyúlni ahhoz, hogy ezeket, a nem éppen luxusnak számító cikkeket megvegyék. Ma még az alapfokú oktatás ingyenes, de ha meglátjuk a kiírást, hogy például egy nyolcadikos könyvcsomag, a nyelvkönyvek nélkül, közel háromezer forintba kerül, a körzők, a vonalzók ezerbe, azt hiszem elgondolkodunk. Ennyit a felszerelésekről. Ott van még a ruha, az étkezés, s a kirándulásokról sem szabad megfeledkezni. Természetesen mindezt annyival kell megszorozni, ahány iskolás apróság van a családban. Az oktatás ingyenes, hangsúlyozom mégegyszer, de a „kísérő" kiadások olyan magasak, hogy félő sok tehetséges gyerek, pont azért nem tud lépést tartani társaival, nem azonos eséllyel indul a továbbtanuláskor, elkallódik. S hogy mégsem szentség- törés a témával foglalkozni. A szülőknek, hogy ne egyszerre érje a családi kasz- szát a kiadásdömping, már most el kell kezdeni a bevásárlást. Nagyon sok nagy- és kiskereskedő kínál kedvezményes fron iskolai felszerelést. Tudom, ez nem jelent egetverő árcsökkenést, de ahol minden forint számít, érdemes odafigyelni. Az önkormányzatok eddig is komoly segítséget nyújtottak. Nagyon sok helyen ingyen, de legalább feláron, biztosították a könyvet, a füzetet a település általános iskolai tanulói számára. Most még jobban oda kell figyelni, s akár máris hozzákezdeni a felmérések elkészítéséhez. Kommentár
