Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-06 / 131. szám

1994. június 6., hétfő HATTÉR Váltsunk szót, kollégák! Kevés általános iskolai igazgató igényelte az MPI-s konzultációt Kállai János Nyíregyháza (KM) — A megyei pedagógiai intézet munkatársai a közelmúltban huszonhárom körzetköz­pontban konzultáltak az ál­talános iskolai igazgatókkal. Az eszmecseréknek az 1994/95. tanév munkájának előkészítése, a pedagógiai in­tézet szolgáltatásainak koor­dinálása volt a céljuk. Amint azt Ferku Imrétől,'az intézet pedagógiai fejlesztő és továbbképző csoportjának ve­zetőjétől megtudtuk, az „ak­ció” összességében sikeres volt. — Szándékunk helyességét a résztvevők érdeklődése iga­zolta. Néhány helyen az ön- kormányzatok képviselői is bekapcsolódtak munkánkba. Intézetünknek legalább annyi­ra fontos a folyamatos esz­mecsere, mint az iskoláknak, hiszen tevékenységi formáin­kat rugalmasan kell igazíta­nunk a valóságos — sok tekin­tetben új és differenciált — szükségletekhez. □ Azt hiszem: a közoktatás gondondoktól nem mentes helyzetében ez eléggé nehéz feladat. — Olyan időszakban került sor a konzultációkra, amikor a közoktatás működését és jövő­jét meghatározó képlékeny szabályozás felemás döntések, épphogy elkezdett szakmai megújulási folyamatok bor­zolják pedagógusok és veze­tők idegeit. Képlékeny helyzet Van oktatási törvényünk vég­rehajtási rendelet nélkül, van nemzeti alaptantervünk kö­vetelmény- és kerettantervek, valamint vizsgarendszer nél­kül. □ A konzultációs partnereik miként nyilatkoztak az intézet munkájáról? — A pedagógiai intézet szolgáltatásairól elmondták őszinte, segítő szándékú, kri­tikus véleményüket, s már a A diákok még az idei tanév utolsó napjait élik, az irányítók viszont már a követ­kezőre készülnek Balázs Attila felvétele jövő tanévi igényeiket is meg­fogalmazták. Szinte egybe­hangzó vélemény volt, hogy a jelenlegi decentralizált okta­tásirányítási modellben — amikor a fenntartó önkor­mányzatok úgymond teljhata­lommal irányítják az iskolák életét, amikor egyes iskolák­ban filléres gondokkal küsz­ködnek, néhol együttműködé­si zavarok „színesítik a hét­köznapokat” —- nagy szükség van a szakmai támogatásra. □ Hírlik: egyes körzetekben az igazgatók kisebb hányada meglehetős érdektelenséget tanúsított az önök kezdemé­nyezése iránt. így volt? — Ez egyfajta kritika. De legyen szabad megjegyeznem a következőt. A jelenlegi irá­nyítási szisztéma lehetővé te­szi, hogy egy iskola bezárkóz­zon, ne igényeljen semmiféle szolgáltatást, ne vállalkozzon megmérettetésre, csupán — saját önkormányzata kegyeit keresve — csendesen vege­táljon. Ez persze nem feltét­lenül akadálya annak, hogy korszerű és hatékony munkát végezzenek. □ Milyen szakmai szolgál­tatások iránt van kereslet? — Az önkormányzatok se­gítséget kémek a település ok­tatáspolitikai koncepciójának elkészítéséhez, a képviselő- testület elé kerülő nevelési-ok­tatási témák megfogalmazá­sához. Több helyen kérték a vezetői pályázatok szakmai véleményezését, az óvodák és iskolák munkájának elemzé­sét. Az iskolák elsősorban az új oktatási-nevelési stratégiák kimunkálásában, a pedagógiai programok elkészítésében, az értékrendek újragondolásában számítanak aktív közreműkö­désünkre. Nagyon differen­ciált igényekkel fogadtak ben­nünket mind a fejlesztések, a továbbképzések, mérések- elemzések, vizsgák témaköre­iben, mind a kiadványozást, a pályaválasztást vagy a könyv­tári szolgáltatást illetően. □ Örök vitatéma a szak- tanácsadás kérdésköre. Mi a helyzet velük, a többször „át­keresztelt” szakemberekkel? — A szakmai autonómia keretei között rohamosan nő az igény az alkotó szellemű pedagógusok iránt, de igazán sikeresek csak a sokszínű módszertani kultúrát mester­fokon gyakorló tanítók és tanárok lehetnek. Ez fokozott követelményt támaszt a szak- tanácsadással szemben. Maximális szakértelmet Dicsérő, köszönő szavak és el­marasztaló megjegyzések egy­aránt elhangzottak velük kap­csolatban. Az igazgatók meg­erősítették: igénylik a fejlesztő szolgáltatást. Eredményessé­get elemző, helyben segítő, orientáló, továbbképző tanács­adást kémek. Olyat, amelyik nem erőszakos, de az értékte­lent sem fogadja el. A legkor­szerűbb, a legidőszerűbb szak­mai és pedagógiai tartalmak és módszerek széles iskoláját vo­nultatja fel, érdeklődést kelt irántuk, segíti a gyakorlati al­kalmazásukat, szükség szerint indítómotorja az iskolai fej­lesztéseknek. Hívásra látogatnak □ Bocsásson meg: ezek ma­ximális elvárások. Ki tud nekik megfelelni? — A szolgáltató-fejlesztő tanácsadásra áttérés egyesek szerint már végbement. Való­jában azonban a szaktanács- adók egy részének munkastí­lusában csak annyi változott, hogy most nem küldésre, ha­nem hívásra látogatnak órákat. A korszerűen dolgozó tanács­adó tevékenysége nem korlá­tozódik az óralátogatásokhoz kötött alkalmi, spontán tanács­adásra. Funkcióját helyesen értelmezve: a problémákra he­lyileg és önállóan válaszoló, azokat kezelni, megoldani ké­pes belső fejlesztési folyama­tok támogatására, erősítésére vagy — ha ilyen törekvéseket nem tapasztal — megindítá­sukra hivatott. A környezetvédők az utóbbi években kitil­tották a Napot a strandról. Tulajdonképpen az ózonlyukat akarták befol- dozni a felső kerítésen, de mivel nem sikerült—a freon gázsprék miatt — ezért a Napot kiáltották ki első számú közellenségnek, aki zaklatja a fürdőzőket és mindenkit oda- kozmál. Az a legsúlyosabb vád ellene, hogy káros sugár­zásokat bocsát ki perverz te­kintetével és ezzel bőrrákot okozhat. így hát mindazok, akik a Napnál, — ennél az atomreaktornál voltak fűtők vagy üzemi szarkák — fel­mondásukat kérték, megijed­ve a munkahelyi ártalmaktól. A végkielégítésből többen gazdasági vállalkozásba kezdtek, és folytatják azt a mesterséget, amit a Nap-mű­veknél tanultak—lebarnítják embertársaikat. A Nap ma már csak a sze­gényekre süt, mert egyes üz­letemberek kihasználva a Nap trónfosztását — részle­ges elbocsátását — pótna­pokat helyeztek üzembe, mintegy privatizálva a nap­sugarakat — és ez persze már nincsen ingyen. A pót­napot soláriumnak hívják: alacsonyan süt és sohasem nyugszik le. Aki ad magára, itt bámul le, nem a köz­hasznú munkára fogott Na­pon lesz rákvörös. Ma már az igényes asszony így szól férjéhez: — Fiacskám, kérek egy kis pénzt, szoláriumbérletet sze­retnék váltani. Az igénytelen férj pedig nem ad — gondolva, hogy sötétben minden macska fekete, — legfeljebb nem gyújtok villanyt. Az igényes férj azonban nem állítja feleségét pellen­gére. A pellengér — tudva­lévőén a középkorban a nyil­vános megszégyenítés eszkö­ze volt. A vétkest a város fő­terén odaláncolták egy osz­lophoz és kigúnyolták. A mai pellengérek a strandon talál­hatók, —amikor az egyik hó­fehér combhoz kötözi a má­sik fehér combot a fürdő­ruha. A soláriumtól bronz­barnák összemosolyognak láttán. Gúnyos megjegyzése­ket tesznek virgácsaikra: nézd, fehér ember; Ilonka, te a sarkadig elsápadtál — egyesek a pincében napoz­nak... Pedig a solárium lehet a pincében is, a mű-Nap ott is fényesen ragyog. Ma már családi soláriumot is lehet kapni potom negyvenezer forintért, mint egy grillsütőt, vagy egy mikrohullámút... — Ha hazajön az igé­nyes férj hamar ész­reveszi a szagokból, hogy a csirke sült oda, vagy a kedves felesége. A válóperekben az igazságügyi szakértő a nap­folt tevékenységekből vagy annak hiányából von le következtetéseket. A bizo­nyítási eljárás során a szak­értő a hölgyeket meztelenre vetkőzted. Ha a hölgy tarkó­ja, háta barna, akkor a házasságtörést a vetemé­nyesben követte el gyomlálás közben, gugoló testhely­zetben. Ha meglátszik a fürdőruha helye alakján, akkor a strandon,—a kabin­ban. Ha mindenütt fekete a hölgy — június után —, akkor a nudistastrandon — árnyékban. Ha egyenletesen barna az egész teste áp­rilisban is, és az ála alatt is kreol, akkor a soláriumban csalta meg a férjét,—ha ott­hon felkopott az ála. Ugyanis a vállalkozó férfi­ak is szeretik a soláriumot. Tudvalevő, hogy ők az in- farktusi megállóig folyama­tosan úton vannak. Egyik üzletből a másikba szágul­doznak márkás autóikon, szabadságra nem jut idő, de éjféltájban akad húsz percük, hogy egy soláriumba befe­küdjenek mű-Nap alá és né­gerbarnára süttessék magu­kat, — gondolván, hogy így felnőnek a feladatukhoz és otthon barna szeretőjüknek megmondhatják — feketén- falfehéren, — hogy drágám, most fáradt vagyok. Szóval jó ez a solárium, — ha nem volna, ki kellene talál­ni. Csak nehogy a Nap meg- sokallja a nagy plagizálást és hitelrontásért beperelje a vál­lalkozókat... Még szerencse, hogy a piac törvényei sza­bályozzák az árakat ma­napság és a solárium árai nem nőhetnek az égig. Csak anny­it kérhetnek egy alkalomra, amíg versenyképesek. Mert ha holnap egy élelmes vál­lalkozó néger nőket dob a pi­acra, nagyon befürdenek. Az afrikai import feketébb, so­ványabb, olcsóbb és ruházni sem kell úgy őket. Házon (hazán) belül Páll Géza Tk T em nagyon örven- I\l deztetett meg a mi- ’ nap felröppent hír, amely szerint háromezer magyar mezőgazdasági munkás számára nyílik mun­kalehetőség a nyár folya­mán Németországban. Va­lószínű az érdekeltek, a több tízezer falusi munkanélküli is, hasonlóan vélekedhet a külföldi munkalehetőség hallatán, amelyet egyes hír­közlő szervek olyan üdvri­valgással adták közre, mint­ha az megoldást jelentene a vidéki lakosság foglalkoz­tatására. Mindenki tudja, még aki nem él falun az is, hogy a mezőgazdasági ága­zatban bekövetkezett átme­neti állapotok miatt, ínséges időket élnek át a falvak lakói, akiknek nincs hová elvándo­rolni, vagy ingázni, de hely­ben sem tadnak megélni. Pedig néma magyar paraszt sokat emlegetett szorgalmá­val,földszeretetével van baj, hanem a fejük fölött, igazá­ban a közreműködésük nél­kül, lezajlott folyamatok kártékony hatásáról. Az álomkergetésből, úgy tűnik elegük van az embe­reknek. A sokat emlegetett farmergazdaság rohamos térhódítása, amivel az utóbbi években a falusi em­bereket ámították, kevesek­nek hozott sikert. Aligha le­hetséges és szükséges az USA mezőgazdasági mo­delljét a magyar viszonyok között egyedül üdvözítő megoldásként szorgalmaz­ni. A józan paraszti ész elég korán felismerte, hogy nem vagyunk egy súlycsoport­ban az USA-val. A majd­nem Európa nagyságú or­szágban a több mint száz­éves gazdálkodási hagyo­mányok és a nagymértékű állami támogatás eredmé­nyeként alapozhatták meg a farmergazdálkodást. De még ott sem mindenkinek zökkenőmentes az élete. Jó lenne talán megbarátkoz­niuk azzal, hogy az olyan kis ország — amelynek az államkasszája is folyton üres —inkább boldogulhat a szövetkezeti modellel, mint teszik ezt Dániában, vagy más, hasonló ország­ban. Olyan újtípusú szövet­kezetekre lenne szükség a közeljövőben, amelyeket ki­válóan képzett mezőgaz­dasági szakemberek, me­nedzsertípusú szervezők, üzletkötők, piackutatók irá­nyítanak, de amelynek igazi gazdája lehet minden szö­vetkezeti tag. S ha kell, az indulásnál, szerény meg­takarított pénzecskéjét is beviheti az üzletbe, persze megfelelő garanciák mel­lett. Valószínű a falu egy tisztességes üzleti alapon létrejövő—hitelekkel, álla­mi kedvezményekkel is elő­mozdítandó — társasági, szövetkezeti formában áll­hat talpra. S persze, aki egyénileg is bírja a gazdál­kodást, azt segítse a jó sze­rencse, aki pedig átmene­tileg a külföldi munkavál­lalással akar enyhíteni a sorsán, ám tegye. De az igazi megoldást mégiscsak házon, hazán belül kellene megtalálni. Propagandából elégtelen Szőke Judit T udom, hogy utólag könnyű okosnak len­ni, de többek nem vet­ték volna közben jónéven az oktatásízű fejtegetést, no meg nem is lett volna taná­csos tanácsokat osztogatni. De most meg nem állhatom, hogy ne tegyek néhány záró megjegyzést a kampányok­hoz kommunikációs oldal­ról. Ami a legfőbb: ha vala­ki veszi magának a bátorsá­got ahhoz, hogy tömegkom­munikálásba kezd, nem je­lent hátrányt, ha ismeri e műfaj természetét. Mert ak­kor tudná, hogy ezen a csa­tornán sok mindent el lehet érni, kivéve egyet: a befo­lyásolást. E tétel semmibe vétele bi­zonyult a legvégzetesebb baklövésnek. Ugyanis ha csak annak az időnek tö­redékét fordították volna a volt koalíció tagjai a szakirodalom tanulmányo­zására, melyet az ön­megkoronázással töltöttek, találtak volna egy-két hasz­nos, a nyugati polgári de­mokráciákban már kipró­bált és bevált megálla­pítást. Javaslom például a sze­lektív befogadás folya­matának tanulmányozását. melynek vége gyakran — mint adott esetben is — az információ elutasítása, vagy a valóságos bumerángha­tás. A szemtől-szembe véle­mény-támadás ugyanis, mi­óta világ a világ, mindig szerzője ellen fordul. S ha már a vereséget szenvedet­tek úgyis négy éven át a múltra fűzték fel politikáju­kat, haszonnal forgathatták volna az érvelés művészeté­ről és technikájáról szóló azon feljegyzéseket, melyek még a Római Birodalom­ban íródtak. Ellenben az agymosás fe­jezet (szakszóval: megtérí­tés) néhány drámai törté­nelmi példától eltekintve, ahol a „profizmus” vitatha­tatlanul győzött, inkább a most nem ajánlott (sci-fi) irodalom berkeiben kere­sendő. Egyszóval a politi­kai propaganda még nem tudja igazán használni az eszközöket, lehetőségeket, melyeket pedig a pontos és tudományos ismeret már régen tálcán nyújt. Ezekben óriási betűkkel a következő összeadás szerepel: to­lakodás és durvaság helyett higgadt érvelés + szabad vita = győzelem. Javaslom mindezt a min­denkori hatalmon lévők, vagy az arra törekvők szí­vesfigyelmébe. .............. ■ ■■■■ "V.'1' "" f Wp|| “ 7 1 ' ! 1 ^Cowméntár™BI"^™j Kulcsár Attila ;; $j: Solárium

Next

/
Oldalképek
Tartalom