Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-06 / 131. szám
1994. június 6., hétfő HATTÉR Váltsunk szót, kollégák! Kevés általános iskolai igazgató igényelte az MPI-s konzultációt Kállai János Nyíregyháza (KM) — A megyei pedagógiai intézet munkatársai a közelmúltban huszonhárom körzetközpontban konzultáltak az általános iskolai igazgatókkal. Az eszmecseréknek az 1994/95. tanév munkájának előkészítése, a pedagógiai intézet szolgáltatásainak koordinálása volt a céljuk. Amint azt Ferku Imrétől,'az intézet pedagógiai fejlesztő és továbbképző csoportjának vezetőjétől megtudtuk, az „akció” összességében sikeres volt. — Szándékunk helyességét a résztvevők érdeklődése igazolta. Néhány helyen az ön- kormányzatok képviselői is bekapcsolódtak munkánkba. Intézetünknek legalább annyira fontos a folyamatos eszmecsere, mint az iskoláknak, hiszen tevékenységi formáinkat rugalmasan kell igazítanunk a valóságos — sok tekintetben új és differenciált — szükségletekhez. □ Azt hiszem: a közoktatás gondondoktól nem mentes helyzetében ez eléggé nehéz feladat. — Olyan időszakban került sor a konzultációkra, amikor a közoktatás működését és jövőjét meghatározó képlékeny szabályozás felemás döntések, épphogy elkezdett szakmai megújulási folyamatok borzolják pedagógusok és vezetők idegeit. Képlékeny helyzet Van oktatási törvényünk végrehajtási rendelet nélkül, van nemzeti alaptantervünk követelmény- és kerettantervek, valamint vizsgarendszer nélkül. □ A konzultációs partnereik miként nyilatkoztak az intézet munkájáról? — A pedagógiai intézet szolgáltatásairól elmondták őszinte, segítő szándékú, kritikus véleményüket, s már a A diákok még az idei tanév utolsó napjait élik, az irányítók viszont már a következőre készülnek Balázs Attila felvétele jövő tanévi igényeiket is megfogalmazták. Szinte egybehangzó vélemény volt, hogy a jelenlegi decentralizált oktatásirányítási modellben — amikor a fenntartó önkormányzatok úgymond teljhatalommal irányítják az iskolák életét, amikor egyes iskolákban filléres gondokkal küszködnek, néhol együttműködési zavarok „színesítik a hétköznapokat” —- nagy szükség van a szakmai támogatásra. □ Hírlik: egyes körzetekben az igazgatók kisebb hányada meglehetős érdektelenséget tanúsított az önök kezdeményezése iránt. így volt? — Ez egyfajta kritika. De legyen szabad megjegyeznem a következőt. A jelenlegi irányítási szisztéma lehetővé teszi, hogy egy iskola bezárkózzon, ne igényeljen semmiféle szolgáltatást, ne vállalkozzon megmérettetésre, csupán — saját önkormányzata kegyeit keresve — csendesen vegetáljon. Ez persze nem feltétlenül akadálya annak, hogy korszerű és hatékony munkát végezzenek. □ Milyen szakmai szolgáltatások iránt van kereslet? — Az önkormányzatok segítséget kémek a település oktatáspolitikai koncepciójának elkészítéséhez, a képviselő- testület elé kerülő nevelési-oktatási témák megfogalmazásához. Több helyen kérték a vezetői pályázatok szakmai véleményezését, az óvodák és iskolák munkájának elemzését. Az iskolák elsősorban az új oktatási-nevelési stratégiák kimunkálásában, a pedagógiai programok elkészítésében, az értékrendek újragondolásában számítanak aktív közreműködésünkre. Nagyon differenciált igényekkel fogadtak bennünket mind a fejlesztések, a továbbképzések, mérések- elemzések, vizsgák témaköreiben, mind a kiadványozást, a pályaválasztást vagy a könyvtári szolgáltatást illetően. □ Örök vitatéma a szak- tanácsadás kérdésköre. Mi a helyzet velük, a többször „átkeresztelt” szakemberekkel? — A szakmai autonómia keretei között rohamosan nő az igény az alkotó szellemű pedagógusok iránt, de igazán sikeresek csak a sokszínű módszertani kultúrát mesterfokon gyakorló tanítók és tanárok lehetnek. Ez fokozott követelményt támaszt a szak- tanácsadással szemben. Maximális szakértelmet Dicsérő, köszönő szavak és elmarasztaló megjegyzések egyaránt elhangzottak velük kapcsolatban. Az igazgatók megerősítették: igénylik a fejlesztő szolgáltatást. Eredményességet elemző, helyben segítő, orientáló, továbbképző tanácsadást kémek. Olyat, amelyik nem erőszakos, de az értéktelent sem fogadja el. A legkorszerűbb, a legidőszerűbb szakmai és pedagógiai tartalmak és módszerek széles iskoláját vonultatja fel, érdeklődést kelt irántuk, segíti a gyakorlati alkalmazásukat, szükség szerint indítómotorja az iskolai fejlesztéseknek. Hívásra látogatnak □ Bocsásson meg: ezek maximális elvárások. Ki tud nekik megfelelni? — A szolgáltató-fejlesztő tanácsadásra áttérés egyesek szerint már végbement. Valójában azonban a szaktanács- adók egy részének munkastílusában csak annyi változott, hogy most nem küldésre, hanem hívásra látogatnak órákat. A korszerűen dolgozó tanácsadó tevékenysége nem korlátozódik az óralátogatásokhoz kötött alkalmi, spontán tanácsadásra. Funkcióját helyesen értelmezve: a problémákra helyileg és önállóan válaszoló, azokat kezelni, megoldani képes belső fejlesztési folyamatok támogatására, erősítésére vagy — ha ilyen törekvéseket nem tapasztal — megindításukra hivatott. A környezetvédők az utóbbi években kitiltották a Napot a strandról. Tulajdonképpen az ózonlyukat akarták befol- dozni a felső kerítésen, de mivel nem sikerült—a freon gázsprék miatt — ezért a Napot kiáltották ki első számú közellenségnek, aki zaklatja a fürdőzőket és mindenkit oda- kozmál. Az a legsúlyosabb vád ellene, hogy káros sugárzásokat bocsát ki perverz tekintetével és ezzel bőrrákot okozhat. így hát mindazok, akik a Napnál, — ennél az atomreaktornál voltak fűtők vagy üzemi szarkák — felmondásukat kérték, megijedve a munkahelyi ártalmaktól. A végkielégítésből többen gazdasági vállalkozásba kezdtek, és folytatják azt a mesterséget, amit a Nap-műveknél tanultak—lebarnítják embertársaikat. A Nap ma már csak a szegényekre süt, mert egyes üzletemberek kihasználva a Nap trónfosztását — részleges elbocsátását — pótnapokat helyeztek üzembe, mintegy privatizálva a napsugarakat — és ez persze már nincsen ingyen. A pótnapot soláriumnak hívják: alacsonyan süt és sohasem nyugszik le. Aki ad magára, itt bámul le, nem a közhasznú munkára fogott Napon lesz rákvörös. Ma már az igényes asszony így szól férjéhez: — Fiacskám, kérek egy kis pénzt, szoláriumbérletet szeretnék váltani. Az igénytelen férj pedig nem ad — gondolva, hogy sötétben minden macska fekete, — legfeljebb nem gyújtok villanyt. Az igényes férj azonban nem állítja feleségét pellengére. A pellengér — tudvalévőén a középkorban a nyilvános megszégyenítés eszköze volt. A vétkest a város főterén odaláncolták egy oszlophoz és kigúnyolták. A mai pellengérek a strandon találhatók, —amikor az egyik hófehér combhoz kötözi a másik fehér combot a fürdőruha. A soláriumtól bronzbarnák összemosolyognak láttán. Gúnyos megjegyzéseket tesznek virgácsaikra: nézd, fehér ember; Ilonka, te a sarkadig elsápadtál — egyesek a pincében napoznak... Pedig a solárium lehet a pincében is, a mű-Nap ott is fényesen ragyog. Ma már családi soláriumot is lehet kapni potom negyvenezer forintért, mint egy grillsütőt, vagy egy mikrohullámút... — Ha hazajön az igényes férj hamar észreveszi a szagokból, hogy a csirke sült oda, vagy a kedves felesége. A válóperekben az igazságügyi szakértő a napfolt tevékenységekből vagy annak hiányából von le következtetéseket. A bizonyítási eljárás során a szakértő a hölgyeket meztelenre vetkőzted. Ha a hölgy tarkója, háta barna, akkor a házasságtörést a veteményesben követte el gyomlálás közben, gugoló testhelyzetben. Ha meglátszik a fürdőruha helye alakján, akkor a strandon,—a kabinban. Ha mindenütt fekete a hölgy — június után —, akkor a nudistastrandon — árnyékban. Ha egyenletesen barna az egész teste áprilisban is, és az ála alatt is kreol, akkor a soláriumban csalta meg a férjét,—ha otthon felkopott az ála. Ugyanis a vállalkozó férfiak is szeretik a soláriumot. Tudvalevő, hogy ők az in- farktusi megállóig folyamatosan úton vannak. Egyik üzletből a másikba száguldoznak márkás autóikon, szabadságra nem jut idő, de éjféltájban akad húsz percük, hogy egy soláriumba befeküdjenek mű-Nap alá és négerbarnára süttessék magukat, — gondolván, hogy így felnőnek a feladatukhoz és otthon barna szeretőjüknek megmondhatják — feketén- falfehéren, — hogy drágám, most fáradt vagyok. Szóval jó ez a solárium, — ha nem volna, ki kellene találni. Csak nehogy a Nap meg- sokallja a nagy plagizálást és hitelrontásért beperelje a vállalkozókat... Még szerencse, hogy a piac törvényei szabályozzák az árakat manapság és a solárium árai nem nőhetnek az égig. Csak annyit kérhetnek egy alkalomra, amíg versenyképesek. Mert ha holnap egy élelmes vállalkozó néger nőket dob a piacra, nagyon befürdenek. Az afrikai import feketébb, soványabb, olcsóbb és ruházni sem kell úgy őket. Házon (hazán) belül Páll Géza Tk T em nagyon örven- I\l deztetett meg a mi- ’ nap felröppent hír, amely szerint háromezer magyar mezőgazdasági munkás számára nyílik munkalehetőség a nyár folyamán Németországban. Valószínű az érdekeltek, a több tízezer falusi munkanélküli is, hasonlóan vélekedhet a külföldi munkalehetőség hallatán, amelyet egyes hírközlő szervek olyan üdvrivalgással adták közre, mintha az megoldást jelentene a vidéki lakosság foglalkoztatására. Mindenki tudja, még aki nem él falun az is, hogy a mezőgazdasági ágazatban bekövetkezett átmeneti állapotok miatt, ínséges időket élnek át a falvak lakói, akiknek nincs hová elvándorolni, vagy ingázni, de helyben sem tadnak megélni. Pedig néma magyar paraszt sokat emlegetett szorgalmával,földszeretetével van baj, hanem a fejük fölött, igazában a közreműködésük nélkül, lezajlott folyamatok kártékony hatásáról. Az álomkergetésből, úgy tűnik elegük van az embereknek. A sokat emlegetett farmergazdaság rohamos térhódítása, amivel az utóbbi években a falusi embereket ámították, keveseknek hozott sikert. Aligha lehetséges és szükséges az USA mezőgazdasági modelljét a magyar viszonyok között egyedül üdvözítő megoldásként szorgalmazni. A józan paraszti ész elég korán felismerte, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban az USA-val. A majdnem Európa nagyságú országban a több mint százéves gazdálkodási hagyományok és a nagymértékű állami támogatás eredményeként alapozhatták meg a farmergazdálkodást. De még ott sem mindenkinek zökkenőmentes az élete. Jó lenne talán megbarátkozniuk azzal, hogy az olyan kis ország — amelynek az államkasszája is folyton üres —inkább boldogulhat a szövetkezeti modellel, mint teszik ezt Dániában, vagy más, hasonló országban. Olyan újtípusú szövetkezetekre lenne szükség a közeljövőben, amelyeket kiválóan képzett mezőgazdasági szakemberek, menedzsertípusú szervezők, üzletkötők, piackutatók irányítanak, de amelynek igazi gazdája lehet minden szövetkezeti tag. S ha kell, az indulásnál, szerény megtakarított pénzecskéjét is beviheti az üzletbe, persze megfelelő garanciák mellett. Valószínű a falu egy tisztességes üzleti alapon létrejövő—hitelekkel, állami kedvezményekkel is előmozdítandó — társasági, szövetkezeti formában állhat talpra. S persze, aki egyénileg is bírja a gazdálkodást, azt segítse a jó szerencse, aki pedig átmenetileg a külföldi munkavállalással akar enyhíteni a sorsán, ám tegye. De az igazi megoldást mégiscsak házon, hazán belül kellene megtalálni. Propagandából elégtelen Szőke Judit T udom, hogy utólag könnyű okosnak lenni, de többek nem vették volna közben jónéven az oktatásízű fejtegetést, no meg nem is lett volna tanácsos tanácsokat osztogatni. De most meg nem állhatom, hogy ne tegyek néhány záró megjegyzést a kampányokhoz kommunikációs oldalról. Ami a legfőbb: ha valaki veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy tömegkommunikálásba kezd, nem jelent hátrányt, ha ismeri e műfaj természetét. Mert akkor tudná, hogy ezen a csatornán sok mindent el lehet érni, kivéve egyet: a befolyásolást. E tétel semmibe vétele bizonyult a legvégzetesebb baklövésnek. Ugyanis ha csak annak az időnek töredékét fordították volna a volt koalíció tagjai a szakirodalom tanulmányozására, melyet az önmegkoronázással töltöttek, találtak volna egy-két hasznos, a nyugati polgári demokráciákban már kipróbált és bevált megállapítást. Javaslom például a szelektív befogadás folyamatának tanulmányozását. melynek vége gyakran — mint adott esetben is — az információ elutasítása, vagy a valóságos bumeránghatás. A szemtől-szembe vélemény-támadás ugyanis, mióta világ a világ, mindig szerzője ellen fordul. S ha már a vereséget szenvedettek úgyis négy éven át a múltra fűzték fel politikájukat, haszonnal forgathatták volna az érvelés művészetéről és technikájáról szóló azon feljegyzéseket, melyek még a Római Birodalomban íródtak. Ellenben az agymosás fejezet (szakszóval: megtérítés) néhány drámai történelmi példától eltekintve, ahol a „profizmus” vitathatatlanul győzött, inkább a most nem ajánlott (sci-fi) irodalom berkeiben keresendő. Egyszóval a politikai propaganda még nem tudja igazán használni az eszközöket, lehetőségeket, melyeket pedig a pontos és tudományos ismeret már régen tálcán nyújt. Ezekben óriási betűkkel a következő összeadás szerepel: tolakodás és durvaság helyett higgadt érvelés + szabad vita = győzelem. Javaslom mindezt a mindenkori hatalmon lévők, vagy az arra törekvők szívesfigyelmébe. .............. ■ ■■■■ "V.'1' "" f Wp|| “ 7 1 ' ! 1 ^Cowméntár™BI"^™j Kulcsár Attila ;; $j: Solárium
