Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-04 / 130. szám
1994■ JÚNIUS 4., SZOMBAT PROGRAMOK Elvis, Goldmark, Ábrahám. Már a nyári színházi estéket idézi a budapesti kőszínházak három évadzáró bemutatója. Nem véletlen, hogy mindhárom esetben zenés darab premierjére kerül sor. A Magyar Állami Operaház június 11-én mutatja be a Shakespeare-darabból készült A makrancos Kata című balettet. Goldmark zenéjéhez Seregi László írt koreográfiát. Elvis Presley életéről szól Bars József rockbalettje, melyet a Madách Színház mutat be június 17-én, s végül az Operettben június 23-án látható először Abrahám Pál: Bál a Savoyban című darabja. Ez utóbbit a Münchenbe készülő társulat háromszor játssza el Budapesten — német nyelven. Vollenweider a Petőfi Csarnokban Június 5-én Budapesten vendégszerepei Andreas Vollenweider. A kiváló svájci hárfaművész 1979-ben tűnt fel a Montreux-i Jazz Fesztiválon. Azóta megismerhette őt Európa, sőt többször turnézott az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában is. ő volt az első svájci zenész, aki Grammy Díjat kapott. Nagy álma akkor valósult meg, amikor édesapjával, a neves orgonistával készített közös — szabad improvizációkon alapuló — lemezt „Traumgarten” címmel. Legutóbbi lemezén Vollenweider mesterien fogja össze saját és Eliza Gilky- son amerikai énekesnő énekhangját a rá jellemző hangzással. Vasárnap esti Petőfi Csarnok-beli fellépése az ínyencek számára különös csemegének ígérkezik. XXX A Szabad Tér Színház nyári slágerei. Shakespeare népszerűségét jelzi, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is az ő művét, a Szentivánéji álmot mutatják be, igaz: Mendelssohn kísérőzenéjével. Ä formailag érdekes előadáson a mesét Bánsági Ildikó, Kerekes Éva és Blaskó Péter adja elő, Kertesi Ingrid és Csordás Klára énekével. A július 1-jei és 2-i előadás után egy héttel már a Carmina Bu- rana kerül a szigeti színpadra. Július 15. és 16. Adam: Giselle című balettjének a játéknapja, majd egy héttel később a Parasztbecsület és a Bajaz- zok szerepel — három előadásban — a programban. Augusztus 12-én és 13-án pedig Vangelis kedvelői hallgathatják az 1492 — A Paradicsom meghódítása című koncertszerű előadást többek között Varga Miklós és Fekete Viktória (ének), Ben- kő László (zongora) közreműködésével. XXX A környezet költészete. A magyar arisztokrata családból származó Friedrich von Berzeviczy-Pallavicini alkotásainak gazdag gyűjteményét a bécsi Iparművészeti Főiskola őrzi. Ebből közel 300 alkotást válogattak ki a június 10-én nyíló budapesti kiállításra. Selyemapplikációk, gobelinek, hímzések, paravánok, föggönyök, képek, díszpapírok, szövetminták, divat-, bútor- és szőnyegtervek kerülnek bemutatásra az Iparművészeti Múzeumban. A kiállítás szeptember 25-ig tart nyitva. Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Molnár Ferenc, Heltai, Hunyadi Sándor, Kodolányi, Csáth Géza, Nadányi... A század első fele magyar irodalmának micsoda óriásai! Micsoda értéket képvisel egy-egy novellájuk, versük, írásuk! S ki gondolta volna: e szerzők általunk ismert életműve még koránt sem teljes. Urbán László immár tizenkét éve azzal foglalkozik, hogy a legeldugottabb kis korabeli napilapokat módszeresen olvasva keresi-kutatja a századelő magyar irodalmának rejtőzködő értékeit. Most a könyvhétre három kötettel rukkolt elő. Molnár Ferenc: A férfi szíve, Heltai Jenő: Századelő és Nadányi Zoltán: Hajnali találkozás című könyvével. Mindhárom összeállítás jellemzője: a szerzők eddig még ismeretlen írásait szedi csokorba. — így már 21 válogatásom jelent meg valamelyik könyvkiadónknál — mondja a ma Érden élő kutató. □ Miként született az ötlet, hogy éppen ezzel foglalkozik ? — 24 éves koromig Debrecenben éltem, egyébként apám ma is ott él, kötődöm a városhoz. Nagyon sokat jelentettek nekem az egyetemi évek. A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar és latin tanszékének igazi tanáregyéniségeitől olyan indíttatást kaptam, ami felerősítette bennem a filológus hajlamot — emlékezik vissza a kezdetekre. — Először ugyan főleg a sci-fi irodalommal foglalkoztam, de ennek főleg az volt az oka, hogy abban burkoltan nagyon sokmindent el lehetett még a diktatúra idején is mondani. Lehetett támadni a marxizmus eszmerendszerét, a tudományos fantasztikum nyelvén még a szocializmus bukását is meg lehetett jósolni. Sokat jártam már akkor Debrecenben is könyvtárba, publikáltam, élveztem a kutatómunkát. □ Hogyan vezetett az út a századelő magyar irodalmához? — Eleinte amolyan melléktermékként kezdtem el gyűjteni a századelő sajtóirodalmának gyöngyszemeit. Tulajdonképpen egy véletlen találkozás segített ebben. Rábukkantam ugyanis egy olyan Karinthy- írásra, amelyet semmilyen válogatásban nem találtam. A neves Karinthy-specialista Szalai Károly kérdésemre azt válaszolta, hogy könnyen előfordulhat, hiszen még millióegy Karinthy-írás „lappanghat” a különféle lapokban. Ez a biztatatás adta az erőt, s akkor szívós munkával egy év alatt megtaláltam 250 olyan Karinthy-írást, ami addig soha sehol könyv formájában nem jelent meg. Könyvnapi megnyitó ünnepség Budapesten □ Nem azért, mert ezek „gyengébb” művek? — Szó sincs róla. A laikus olvasó nyílván azt gondolja, hogy egy novelláskötet Urbán László készítésekor az író az életművéből kiválogatja a legjobb darabokat. Nahát ez főleg Karinthynál egyáltalán nem így történt. Ka— Tudni kell, hogy főleg az ötvenes években, de később is még klasszikus írók klasz- szikus művei is esetenként megcsonkítva jelentek meg az új kiadásokban. Számos olyan Karinthy-írásról tudok, amelyeknek a csattanóját (!) hagyták el annak antikommunista, bolsevik-csúfoló éle miatt. Még az volt a tisztességesebb eljárás, amikor például egy Juhász Gyula kritikai kiadásban 21-22 verset teljes egészében mellőztek, de legalább feltüntették a címüket, jelezve, hogy irredenta voltuk miatt maradtak ki. Tóth Árpád egyik verse sem láthatott a diktatúrában napvilágot, mert a nagy muszka birodalom terjeszkedéséről szólt. □ Az Ön gyűjtésében milyen szerepe van a politikai szempontoknak? — Semmilyen. Én éppen arra törekedtem, hogy semmilyen politikai szempontot se vegyek figyelembe. így jutottam el például egy szélsőjobboldali lapban egy a szakirodalom által régen keresett Koszto- lányi-novellához. Kosztolányi egyébként ezt az egyetlen elbeszélését adta oda, ezért is nem találták a kutatói. Hitvallásom az, hogy minden előítélet nélkül minden olyan írót kutattam, aki nekem rokonszenves. A megtalált anyagok döntő többsége nem politikai okokból „rejtőzködött eddig, hanem egyszerűen azért, mert egy kevésbé ismert lapban jelent meg, s így eddig nem találták. □ Mit gondol: kutatásai által akár át is íródhat az irodalomtörténet? — Erről nyilván nincs szó. Ha már a Ka- rinthy-példáról beszéltünk: a róla kialakult képet alapvetően nem változtatják meg ezek az „új” írások, de mindenképpen árnyalják. Á baloldali diktatúrát támadó műveivel már egy sokkal színesebb, többarcú Karinthy áll előttünk. Vagy a Molnár Fe- renc-életmű esetében például az arányok változtak meg. A kitűnő színműíróról kiderült: nagyon jó novellista is volt. Vagy Nagy Gábor (ISB) felvételei ott van a költőként ismert Nadányi Zoltán. Most megismerhetjük novellisztikáját is. □ Készülhetünk-e újabb századeleji „újdonságok” megjelenésére? — Bőven vannak tartalékaim. 9 kötetre már van szerződésem valamely kiadóval, további legalább 10-re egyelőre nincs érdeklődés. Persze, rögtön hozzáteszem: „üzleti” szempontból — ha mindent összeadok — egy-egy ilyen kötet legfeljebb 30-40 forintos órabért hozna a konyhára. Azért tehát nyilván nem csinálnám. Éngem a kutatás öröme izgat, s akkor érzem rosszul magam, ha egy hétig nem jutok be a Széchenyi Könyvtárba. Remélem persze, hogy nem dolgoztam hiába. Az igazi boldogság pedig az, ha sikerül felhoznom valami „igazgyöngyöt” a kavicsok közül a tenger mélyéről. Dombrovszky Ádám A Tálentum könyvüzletházában Egy gazdag pavilon a könyvsoron rinthy havonta írt legalább 25-30 novellát, krokit, publicisztikát, s ezeket a legkülönfélébb lapokban helyezte el. Abban az időben 380 napilap volt az országban. Az induló lapok is kértek anyagot híres íróktól, aztán lehet, hogy fél év múltán tönkrementek. Karinthy rendkívül lezser ember volt, s abszolút nem foglalkozott azzal: hol és mi jelent meg tőle. □ Ön tehát nem a Nyugatban és a nagyobb irodalmi lapokban keresett... — Nem is, hiszen azokat már ismerjük. Szatirikus lapokban, vidéki napilapok irodalmi mellékletében, színházi folyóiratokban. Félelmetes bősége volt akkor a lapoknak, valami hihetetlen kézirattömeg! Ebben kezdtem el kutatni, s persze úgy, hogy már figyeltem a századelő más szerzőinek műveit is. 1982-ben kezdtem, s a rendszerváltásig már igen nagy anyagom gyűlt össze. □ Miért kellett ehhez a rendszerváltás? Napkelet • A KM hét végi melléklete .. ? ' i.
