Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994. június 29., szerda HATTER Közvetett bérmunkában német, olasz, francia piacra szoknyákat varrnak az újfehértói Lamovel Kft. varrodájában Elek Emil felvétele Konzervbonyolítás a háromszögben A kereskedelem annyira felhígult, hogy szükséges volt egy termelői bázis Nyíregyháza (KM-MCS) — A társaság tagjai évek óta külön-külön kereskedelem­mel, főleg konzervek export­import tranzakciójával fog­lalkoztak. Két éve már közö­sen szervezik a munkát, 1993-ban pedig túllépve az egyre bizonytalanabb keres­kedelmen megvásárolták a fegyverneki konzervüzemet és Fructamix Kft. néven kezdték meg a termelést, a késztermék eladását. A négy alapító tulajdonos kö­zül Újhelyi Zoltán ügyvezető igazgató és Kárászi Zoltán ke­reskedelmi igazgató Nyíregy­házán bonyolítja a felvásár­lást, a belföldi és export ki­szállításokat, a Németország­ban élő Mile Gyula szervezi a konzervek eladását Nyugat- Európában és elsősorban a volt NDK területén, míg a fegyverneki gyárban Virágh Béla irányítja a közvetlen ter­melést. A vétel előtt a keres­kedelmi forgalmuk 80-85 szá­zalékát a fegyverneki üzem termékeinek exporteladása je­lentette, tehát ismerték a kon­zervek minőségét, a termelési struktúrát és a szakembergá»- dát. Termelői bázis — Ezen kívül azért döntöttünk az üzem megvásárlása mellett, mert nagyon felhígult a keres­kedelmi hálózat, nehéz volt megélni pusztán ebből a tevé­kenységből, mindenképpen szükséges volt egy termelői bázis — mondja Újhelyi Zol­tán. — Tavaly június elsejével alakult meg a kft., amely a Fructamix Közös Vállalat konzervüzemét és gyártási technológiáját vettük át. A DEKO Rt. és a fegyverneki termelőszövetkezet hat éve közős vállalkozásaként hozta létre a vállalatot, majd a debre­ceni cég felszámolása után a fegyverneki 100 százalékos tulajdonába került a konzerv­üzem. Forgótőke hiányában az átvételkor egy éve már nem működött az üzem. Előtte zö­mében a DEKO megrendelé­sére orosz piacra készítettek az üzemben konzervet, de olyan minőségben, amely a nyugati szabványoknak is megfelelt. Jelenleg a tulajdoni bejegyzés történik, ugyanis hazai ban­koknál nem találtunk megfe­lelő forrást, hitellehetőséget, emiatt egy német finanszírozó banktól kapunk pénzügyi in­jekciót, a magyar pénzintéze­teknél jóval olcsóbb kamato­zású hitelcsomagot. A terme­lés finanszírozását is ilyen for­rásból fedezzük. Felújítás, átalakítás Az elmúlt évi szezonban indí­tották újra az üzemet, ahol je­lentős költséget emésztett fel a gépek felújítása, átalakítása. Kiegészítőként címkéző- és csomagológép vásárlását ter­vezik. A nagy cégekhez (DEKO, EKO) képest kis üzemnek titulálják a nyíregy­háziak a fegyverneki telepet, amelynek éves termelési ka­pacitása 12-13 ezer tonna, for­galma pedig 500-600 millió forint. A késztermékeket két műszakban 130-an állítják elő, júliustól az egyre növekvő megrendelések miatt plusz egy műszakot indítanak, így várhatóan a létszám is ennek arányában bővül. — Nem lehet annyira külön választani a tevékenységi kö­röket, gyakorlatilag a tulajdo­nosok közül sokszor minden­kinek mindent kell csinálni — veszi át a szót Kárászi Zoltán. — A termelést kimondottan a fegyverneki szakemberek irá­nyítják, de nemcsak Nyíregy­házán és Drezdában, hanem Fegyvemeken is működik ke­reskedelmi iroda. A felvásár­lásnál néhány tételnél rá va­gyunk kényszerülve importra is, mert egy-egy termékféle­ségből a szükséges minőséget és mennyiséget nem tudjuk a hazai piacon beszerezni, il­letve az importbehozatallal a holtszezonokat is áthidalhat­juk. Idén már 10 kamion sze­letelt uborkát exportáltunk Svédországba, ehhez az alapa­nyagot Romániából szereztük be. Az egresnél sem volt meg­felelő a kínálat, emiatt Len­gyelországból kényszerültünk behozatalra. Idén annyira megnövekedett az üzem rendelésállománya, hogy a tulajdonosk képtelenek saját maguk a felvásárlást megszervezni, emiatt elsősor­ban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében felvásárlási csopor­tot hoznak létre, amelynek fe­ladata az alap-, a segéd- és a csomagoló anyagok beszerzé­se. Meggyből 1,2 millió üveg elkészítését tervezik, az alapa­nyagot elsősorban a megyéből vásárolják fel, főleg Záhony és Mátészalka környékéről. Uborkából 1200 tonna feldol­gozását tervezik, ezt a mennyiséget az ország több régiójából fogják felvásárolni. Adósság mentesen — Az elmúlt év végére az összes termelőt ki tudtuk fi­zetni, adósságmentesen kezd­tük az évet, és ez a megszer­zett bizalom számunkra na­gyon fontos, hiszen idén is el­sősorban ezektől a kisterme­lőktől vásároljuk fel az alapa­nyagot — folytatja Újhelyi Zoltán. — A késztermékből pedig a hazai boltokba is jut konzerv, ugyanis nem csak az exportot erőltetjük. Ha már olyan magyar terméket állí­tunk elő, amely megállja he­lyét Nyugat-Európában, akkor a vásárlói körből nem szabad kirekeszteni a a hazai vevőket. Még akkor sem, ha a belföldi piacon kevés az a vásárló, amely azonnal fizet és nem 15 vagy 30 nap múlva. Ha mi az üvegtől kezdve a cukorig min­dent készpénzért vásárolunk, akkor mi is rákényszerülünk a készpénzes eladásra. Idén már kezd kialakulni egy olyan megbízható vásárlói kör (füszértek, diszkontáruházak, kórházak), amely azonnal fizet. Az exportnál a volt NDK területére főleg lecsót, pap­rikát, uborkát szállítunk, ott is kialakult a törzsvevői kör. Emellett lengyel, cseh és orosz partnerek is jelentkeztek nagy vásárlóként. Az üzemben holtszezon a nagy megrendelések miatt még nem volt, hiszen félkész­termékekből késztermékeket állítunk elő elsősorban a téli időszakban. j-T iveszi zsebéből az al- K mát, nagyot harap be- iV le. A kora őszi napsü­tés egykor zamatossá érlelte a gyümölcsöt. ízes lé simogat­ja a torkát. Mégsem boldog. Mérgesen belerúg a lába elé kerülő kavicsba. A nap elérte a nyugati égbolt peremét. Csend van körülötte;. Leül a teraszra. Észre sem veszi, már az alma csutkáját rágja. Fogai között szétmor­zsolódnak a fekete magok. Hátha ettől okosabb leszek? — húzza el száját. Kezével piszkálja ki a fogai közé akadt héjat. Dühe nehezen csillapodik. Fejét hátra hajt­ja, konokul pislog a vöröslő korongra. Elment, na és? Kinek mi köze hozzá? A falu szájára vesz? Minden csoda három napig tart. Érvel és vitatkozik magában. Macska dörzsölő- dik a lábához. A nyavalyába ezzel a szőrgombóccal, itt minden rá emlékeztet. Ciga­rettát vesz elő. Hosszan, mé­lyen szívja le a füstöt. Talán harcolni kellett volna?! Hiába figyelmeztették is­merősei: Elég lesz a munká­ból, törődjön az asszonnyal is, mert megbánja. Akkor ők fájt olyan sokat a feje. Már a környék minden orvosát be­jártuk, hiába. Azt mondták, idegkimerültsége van. Per­sze, nem könnyű összeegyez­tetni férjet és szeretőt. Mind­egy, vége! Elég! Magányra ítélve már tudtak valamit. Külön­ben is már mindenki tudta, csak mint lenni szokott, a legilletékesebb, a férj nem. Alig tette ki a lábát, a felesé­ge azonnal behúzta a füg­gönyt, ez volt az egyezmé­nyes jel: Jöhetsz Jóska, nincs itthon az uram! A fene egye meg, de nagy barom voltam! A ház, a ko­csi, neki mindig kellett vala­mi. S csak egyet füttyentett, én már rohantam is. Ezért A teraszra sötét fátyol bo­rul. Nincs kedve felállni. Most már mindig így lesz, egyedül kell megvetni az ágyat, gondolja. Milyen jó puha, meleg volt a paplan alatt..., hogy tudott úgy szí­né szkedni? Lesepri nadrág­járól az ölébe hullt hamut. Nehezen tápászkodik fel a székből, mintha mázsás súly nyomná a vállát. Legszíve­sebben becsukná ő is a házat, s kint aludna a szabad ég alatt. Talán, ha gyerekeink lettek volna? Ezzel is becsa­pott, azt ígérte nem szedi a gyógyszert. Még az italról is leszokott. Nem, nem volt alkoholista, csak néha ült le a haverok­kal, vagy este „nyomot le” egy üveg sört. Először a ko­nyak maradt el a barátokkal együtt, majd az altatónak szánt sör is. Az alma egészsé­gesebb..., hallotta elegej. Ma már nem is bírná, kikészült a gyomra. Pedig, ha most be­rúgna, biztosan jobban elvi­selné ezt az állapotot. Elját­szik a gondolattal, a kiszá­radt torka egyre jobban kí­vánja az italt. r ávolról kutyaugatás hallatszik. Keser­nyésen mosolyodik el magában, mert egy szólás jut az eszébe: A kutya ugat, a karaván halad. Igen, a ku­tya ugat, az élet megy to­vább! Víz helyett sor Nábrádi Lajos-m-jr apáló, kaszáló em- berek egy-egy ciga- x V rettaszünetben sö­röznek. Ezt tapasztalhatják azok, akik ráhajtanak me­gyénk egyik, másik dűlőút- jára. Annak idején sokáig szidtuk az állami építőipart, mert a kőművesek, ácsok munkaidő alatt át-átugrot- tak a közeli kocsmába egy sörre, vagy fél decire. Most tapasztalhatjuk, hogy néme­lyik maszek építési vállal­kozó napközben, munka köz­ben mintegy üdítő italként kínálja dolgozóinak a sört. Szociális segélyen tengődök vedelik a szeszt. Szaporod­nak a garázskocsmák, utca­frontra néző falusi szobákat „presszónak” alakítanakát. Jól megy a szeszárusoknak. Két évvel ezelőtt Nyíregy­házán az egyik építész- technikus munkanélkülivé vált. Garázsában borozót nyitott, s oly jól megy neki az üzlet, hogy keleti kocsiját nyugatira cserélte. Bizo­nyos szemszögből elíté­lendő az árukapcsolás is. Apró vegyesboltok, sőt fa- gyizók polcai roskadoznak a palackozott italoktól. Jó érzésű embernek tátva ma­rad a szája, ha meglátja, hogy megyénk egyik strand­ján a léggömbök, a gyer­mekjátékok közt milyen sok a szeszes üveg. Sok-sok kis­vállalkozó csődbe jutott megyénkben is. Alkohol­árus nincs köztük. A sza­porodó kocsmák ellenére nem beszélhetünk túlkíná­latról. S kik hagyják pénzüket az említett helyeken? Több­nyire a közép-és kisjövedel­műek. Egy szabolcsi pol­gármester jogos felhá­borodással mondta a mi­nap: „A 6-8 gyermekes ci­gányok felveszik a szociális segélyt és első útjuk a kocs­mába vezet". Az egyik nyír­egyházi szórakozóhelyet többnyire diákok és mun­kanélküli fiatalok látogat­ják. Többségük egy deci kólát kér, de 3 decis pohár­ba, mert a kólát még nya­kon kell önteni 2 deci bi­kavérrel. Sajnos, ilyen mos­tanában a diákfröccs. Munkahelyeken, közös kirándulásokon, bármilyen összejövetelen több szesz fogy, mint víz. Nehogy már szégyelje magát az, aki üdítőt, teát, vagy netán vi­zet iszik. Szókincsünkből törölhetjük-e szót: vízhor­dó. Nagy nyári munkák ide­jén még 8-10 évvel ezelőtt is szünidőző diákokat alkal­maztak, akik kannában hordták a szomjat oltó friss vizet. Kell, sőt kis mérték­ben egészségünkre válik az alkohol, de ne fogyasszuk útón-útfélen, még üdítő helyett is... Az utolsó bőr Galambos Béla M ég mindig nem fi­zették ki a tavalyi alma árát jó né­hány termelőnek a megyé­ben. Hogy pontosan hány embernek, mennyi pénzzel tartoznak, arra csak követ­keztetni lehet azokból a le­velekből, amiket mostaná­ban hozott a posta szerkesz­tőségünknek. Az egyik levélben Tisza- mogyorós környéki terme­lők — a sorok tanúsága szerint huszonötén — pa­naszolják, hogy tavaly no­vemberben a 8 forintos ár­ból 2,30-ért vállalta egy üzletkötő (?) a léalmájuk eladását a nyírgelsei feldol­gozóüzemnek. Nagy kő esett le akkor az emberek szívéről, lám mégis csak sikerül eladni a termést, s pénzt lát belőle a család. Erre, úgy tűnt, megvan minden esély, bizalomger­jesztő volt a megváltóként érkező kereskedő, aki el is vitte a léalmát. Idáig rendeben is volt a dolog. Igen ám, de teltek múltak a hónapok, s a pénz — az a kilogrammonkénti 5,70 „nettó” —nem és nem akart megérkezni. Nem is érkezett meg mind a mai napig. A termelők, ha tele­fonon érdeklődtek a lé­üzemtől azt a választ kap­ták:„a pénzt már rég föl­vette az üzletkötő, követele­jék attól”. Amikor pedig a „megváltótól” kérdezték, az a léüzem „nem fizetésé­re" hivatkozott. Egy másik levélíró Petne- házáról 114 ezer forintnyi almapénzét várja, a kifize­tést legkésőbb a múlt év végéig megígérő nyírtassi Friss Gyümölcs Kft.-tői. Egy hete postázott pana­száig legalábbis, hiába reménykedett. Még csak vá­laszra sem méltatják a „nincsből” nekik hitelező termelőt — értesülhetünk a szerkesztőség közbenjárá­sát kérő, elkeseredett so­rokból. Se szeri, se száma a telefonon érkező segítség kéréseknek, amelyek épp­úgy vonatkoznak a nyír- meggyesi Maszovker ter­melői almapénz tartozá­saira, mint a felvásárlók ál­tal ■ megígért, de a megyei MDF-iroda segítség ígére­te ellenére a mai napig nem látott 3 forintos többlet ex­porttámogatások kikövete­lésére. Mi, az együttérzésen és persze a gondok nyilvá­nosságra hozatalán kívül más segítséget nem tudunk ígérni. Nyilvánvaló, hogy — mint a panaszáradatból is kihallik — a megtermelt termékekért jogosan járó ellenérték kifizetése nélkül se a kis-, se pedig a nagy­termelő nem képes a fo­lyamatosság feltételeit megteremteni. Az elkövetkező termék- értékesítéseknél e helyről is nagyobb körültekintésre biztatott termelőkről azon­ban annyit föltétien érde­mes minden felvásárlónak megjegyezni: egyszerűen nincs már több lenyúzható bőr rajtuk! Dankó Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom