Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-27 / 149. szám

Egy díszes csekeí parasztház A szerző felvétele Pihenni jó Györke László Szatmárcseke (KM) — Ha már egy településen az ön- kormányzat a legtekintélye­sebb munkaadó, ott már igen komoly gondok lehet­nek e téren. Sajnos a keleti végeken, Szatmárban ez csaknem minden faluban így van. Nem kivétel ez alól Szatmárcseke sem, hiszen a keresőképes lakosság 67(!) százaléka munkanélküli. És ebben nincsenek benne azok, akiknek korábban sem volt állandó munkaviszonyuk. A szám önmagában megdöb­bentő. Az szolgál némi ma­gyarázatul, hogy a lakosság egyharmada cigány. Köztudo­mású, hogy közülük kerül ki a legtöbb munkanélküli. Csak idénymunka Nem(csak) azért, mert esetleg nem szeretnek dolgozni — ez egyébként nem jellemző a csekei cigányokra —, hanem azért, mert köztük van a leg­több képesítés nélküli, akik korábban eljártak a fővárosba segédmunkára. A leépítések során hazakerültek — munka- nélkülinek. A község gondjairól beszél­getünk a polgármesteri hiva­talban Kabdos Józsefnévt 1, Szatmárcseke megbízott jegy­zőjével. Mivel tősgyökeres csekei, azon túl, hogy fejből tudja a községre vonatkozó adatokat, jól ismeri az em­berek gondját-baját. A legkeményebb téma kö­zepébe vágunk, hiszen itt, tá­vol vasúttól, főutaktól — ahol emiatt nemigen ragad meg ko­molyabb vállalkozás —, a foglalkoztatási gondok hatvá­nyozottan kihatnak az embe­rek hangulatára, idegállapotá­Turizmus Szatmárcseke (KM) — Ha Szatmárcsekéről esik szó, elkerülhetetlen, hogy ne említtessék meg a fejlő­dőben lévő falusi turizmus, a Tisza-part, a nevezetes Kölcsey-napok rendez­vénysorozata, a Kölcsey fogadó, ahol főidényben nemigen marad üresen szálláshely. Egyre több család vállalkozik vendég- fogadásra, mintegy tízen nyertek pályázatot. Voltak, akik a támogatást lakásbő­vítésre fordították, sőt akadt, aki önálló ház építé­sére használta fel. A Kölcsey fogadó egy­előre a megyei önkor­mányzaté, de a csekeiek szeretnék megszerezni a tulajdonjogot; már csak azért is, mert két esztende­je a helybeli önkormányzat működteti. A turisták szá­mára nagy kényelmet je­lent, hogy alatta a pince­csárdában — melyet egy vállalkozó vett bérbe az ÁFESZ-tól — étkezhet­nek. További szálláslehetősé­get a nyári hónapokban — elsősorban gyermekcso­portoknak — az általános iskola biztosít. Itt akár 70-75 gyereket is el tud­nak helyezni. Ágyakkal, ágybetétekkel a Máltai Szeretetszolgálat segítette őket. Az iskolások csereüdül­tetésére is nagy gondot for­dít az önkormányzat. Most Pécsre készülnek. ra. Az 1621 lakosú községben jó, ha 260-270 embernek van munkahelye. Beleértve az ön- kormányzati intézmények al­kalmazottait, a 64(!) közhasz­nú munkást, azt a pár főt, akik Fehérgyarmatra járnak dol­gozni. A hajdan volt téeszből és az annak idején jó profitot hozó faipari üzeméből jósze­rivel hírmondó sem maradt, hiszen az átalakult vajúdó szö­vetkezet még húsz főt sem tud rendszeresen foglalkoztatni. — Legfeljebb igénymunka akad — mondja a jegyző. A Zöldérthez szegődhetett most el mintegy ötven fő. A Libuci Kft. foglalkoztat még 15-20 varrónőt, ám munkát ők sem tudnak állandóan biztosítani. Hiszen csak akkor varratnak, ha van megrendelés. És ezzel fel is soroltuk az összesen „intézményesített” munkalehetőséget. Tizenegymillió Miből élnek az emberek Szat- márcsekén? Kis földjükből — már aki meg bírja művelni. Igen sokan pedig különböző segélyekből. Jelentős részük pedig nyugdíjból. Már most 140 munkanélküli kapja a jö­Szatmárcseke (KM) — Tessék nézni ezt a gyönyörű meggyet — mondja a bemu­tatkozás után Lőrincz Lajos. — Tizenkilenc forintot ígér­nek érte. Annyiért le se szede­tem, hiszen többe van a nap­szám. Pedig van vagy 8-10 mázsa a fákon. Mivel a ház előtt vannak a meggyfák, hadd szedjék le a turisták. Meg akinek kell. Csak az ágakat ne törjék, mert nem szeretem, ha kárt tesznek benne! Aztán megtudom: beszélge­tőpartnerem mezőgazdasági gépészmérnök, 13 évig dolgo­zott a helybeli, majd pedig a penyigei téeszben; ám fiatalon — most negyvenöt éves — kénytelen volt a dereka miatt leszázalékoltatni magát. — Nagyon bosszant, mert imádom a kertet, de a nehéz fi­zikai munkát nem bírok vé­gezni — teszi még hozzá. A családnak — felesége dr. Homoki Júlia két falu (Cseke és a szomszédos Túristvándi) háziorvosa — összesen van 12 hektár szántója, de riportala­nyom egészségi állapota miatt azt bérbe adta a komájának. — Gazdálkodni azonban muszáj — mondja. — A ker­tészkedést, bármennyire is fáj reggelente a derekam, nem ad­tam fel. Van egy hold gyümöl­csösünk 400 fával, meg 800 öl fiatal, kétéves telepítés jól tá­rolható almákból, mint az Ida- red, Red Spur, Joni meg Gol­den Delicious. Na, persze van gond is, pláne a volt téeszgyü- mölcsösben, mert nem mind­vedelempótló támogatást, amely év végéig emelkedni fog. Jellemző adat, hogy hat­vanmillió forintos költségve­tés mellett több mint tizenegy- millió forintot fordítanak szo­ciális feladatokra. Igaz, ebben pályázati pénz is van. Maga a szám azonban kifejezi a Cseke szociális helyzetét. A segélyezés egyik formája, hogy mind az iskolában, mind az óvodában — gyakorlatilag az újszülöttől 18 éves korig — a térítési díjakat átvállalta az önkormányzat. Hogy miért, arra nemigen kell magyaráza­tot adni. Csupán annyit: hogy ne a kocsmában kössön ki a gyerekeket illető pénz. Nemcsak a gyerekekről, ha­nem az idős, főként magányos emberekről is gondoskodni kell. Sajnos, az is jellemző adat, hogy 92 idős ember ét­keztetést kell biztosítani. Mi tagadás, elég sovány a csekei határ. Mintha a szegény embert az ág is húzná — min­dig elkerüli ezt a vidéket az eső. Ennek pedig csöppet sem örülnek azok, akik végre a sajátjukban gazdálkodhatnak. Gazdátlan föld ugyanis nincs a csekei határban. Van ugyan egy, milyen gazda a szomszéd. Hát nekem nincs túl nagy szerencsém, mert bizony a kártevők meg a kórokozók ugyancsak átjárnak szomszé­dolóm. Ők is kihasználták a pályá­zati lehetőséget: gépeket vet­tek: egy T-25 traktort, pótko­csit, ekét, no meg, amire egy kertésznek a legnagyobb szük­sége van: egy osztrák perme­tezőgépet. Míg átfutott a pá­lyázat, meg míg beszerezték a még szükséges papírokat, a gépek árát alaposan megemel­ték. Persze, az a 370 ezer fo­rintos AFI-támogatás így is jól jött, még ha a saját erő ennek csaknem kétszerese. — Csak azt nem értem, hogy itt, Csekén, ahol akkora a munkanélküliség, mint ami­néhány hold, amelybe gazdája még nem vetett semmit, de ősszel feltett szándéka. — Sokan vállalták, hogy önállóan művelik meg a földet — mondja Kabdos Józsefné. — Az idősebbek pedig vagy a szövetkezetnek, vagy magán­gazdáknak adták bérbe. A gazdálkodókedvre jellem­ző, hogy közel húsz csekei mezőgazdasági vállalkozó élt a pályázati lehetőséggel, akik nagyobb területet fogtak mű­velés alá. Ám jellemző az is, hogy kisebb, néhány holdas gazdaságok vannak kialakuló­ban. Tény, hogy a holtpontról mintha kezdene elmozdulni a mezőgazdaság. Csak nehogy kedvüket és pénzüket vegye a piachiány! A tőkehiánnyal küszködő, de gazdálkodni akarókat az önkormányzat is támogatja a földprogram keretében. Mint­egy 22 milliós gépparkjukkal úgynevezett nonprofit szolgál­tatást végeznek a községben már 1991 óta. Minden éven si­került bővíteni az állományt, így ma már szinte komplex mezőgazdasági szolgáltatást tudnak végezni. Sőt, azoknak, akik sem kár­pótlási, sem más formában nem juthattak földhöz, biztosí­tottak parcellát. Közhangulat Az ismertetett tények, adatok után kissé meglepő, amit a jegyzőasszony a közhangulat­ról mond: — Az én megítélésem sze­rint a közhangulat a viszo­nyokhoz képest bizakodó. Le­het, hogy sok embernek nem fog tetszeni, amit most mon­dok, de én úgy látom: sok na­gyon rosszul élő ember nincs Szatmárcsekén. Az már más kérdés, hogy lehetne sokkal jobb is... lyen, miért olyan nehéz nap­számost kapni — tűnődik Lő­rincz Lajos. — Ezer forintos napszámért szóba se állnak az emberrel. Na, nem is szalad­gálnék én utánuk, ha nem lennék rájuk szorulva! Azt nemigen lehet ráfogni, hogy „hamvába hótt”, hiszen a volt tehénistállót átalakította almatárolónak. Az Idared vé­gét márciusban adta el, amikor már ára is volt. — Na, ne tessék haragudni, egy kis időre félbe kell szakí­tani a beszélgetést, mert a disznókat meg kell etetni. Ne nyugtalankodjanak. Régebben tehenet is tartot­tak, de amióta ez az ágazat is ráfizetéses, letettek róla. No meg, a sajnálatos derékfájás is közbeszólt. Györke László élben már perzsel a júniusi nap. Csen­des hétköznapra számítottam, ám Szatmár­csekén szinte egymást érték az Ikarusok. Vagy jöttek, vagy mentek a turisták. Kit a község nevezetességei ér­dekeltek, ki pedig a Tisza- parton keresett felüdü­lést. Am a magamfajta firkászt nemcsak az érdekelte, mi­lyen most a Tisza, hanem az is, mi van a falu másik vé­gén. Kimentem hát. Az enyészet alaposan elvégez­te dolgát a volt téesztele- pen. Az ablakráma már alighanem tűzre került az ólakról, melyeknek száz szeméből hullhat könnyük, ha esik. Rozsdamarta gé­pek, tartozékok. Mi taga­dás, nem volt felemelő lát­vány a pusztulásnak ez a kézzelfogható bizonyítéka. De hát ilyen az élet. A metamorfózis nem csak épüléssel jár. Sőt... A Tisza zavaros volt. Bő eső hullhatott a Kárpátok­ban. Egy traktor egyengette a porondot. Készültek a várható rohamra, hiszen hamarosan kajakosok, ke­nusok (is) lepik el a partot. A két büfé körül már van némi forgalom. Tóth Jó­zsefné csekei vállalkozó először próbál itt szeren­csét. Bízik a jó nyárban és a nagy forgalomban. Egy he­te nyitott. Eddig hatszáz­ezer forintban van a beru­házás. Áru nélkül. Kétszáz­ezret kellett fizetni csak az aggregátért, merthogy nincs még itt villany. Hiába pá­lyázott erre is a csekei ön- kormányzat, Tivadar kapta a pénzt. Pedig ez a Tisza- part sem akármilyen! Ahogy az egyik veszprémi fiatalember mondta: nem­rég jöttek a debreceni kem­pingből, de hát ez itt pihen­ni sokkal jobb! Mert az aggregát pöfögését leszá­mítva — csendes, mondhat­nák: romantikus hely ez. Délutánba hajlik a nap, mire búcsút veszek Szat- márcsekétől. Az úton — az imént futott be a busz — hosszú sorban hazaérkező emberek, akinek valószínű­leg nem azon jár az eszük, hol tudnak felüdülni, ha­nem inkább azon, vajon mi lesz holnap. Tényleg. Mi lesz hol­nap?... Az enyészet a gazda Röviden A közhasznú... ...dolgozók közül Szatmár­csekén negyvenhatnak júli­us 31-én lejár a szerződése. Félő, hogy két hónapra újra munkanélkülivé válnak. (KM) Csaknem hétmillió... ...forintot fordítanak a szo­ciális problémák tüneti ke­zelésére Szatmárcsekén. (KM) Az általános... ...iskolába Szatmárcsekén száznyolcvanhatan járnak. Györke László felvétele Eddig két kisegítő osz­tály volt, szeptembertől indítják a harmadikat. (KM) Hatvan... ...kisgyerek jár Szatmárcse­kén óvodába. Az óvodai konyhán főznek egyébként az idős, magányos emberek számára is. (KM) Földút... ...lényegében nincs Szat­márcsekén, a belterületi utak közül azonban több nem aszfaltozott. (KM) Gáz csak jövőre Szatmárcseke (KM) — Ti­zenöt környező település együtt pályázott a gázprog­ram megvalósítására. Egy­előre bonyolítja a helyzetet, hogy az önkormányzatok közül nem mindegyik hitel­képes. Ennek ellenére Szat­márcsekén bíznak abban, hogy már az idén megkez­dődnek a nagy beruházás munkálatai és ’95 októberé­ben befejeződnek. Nem is forszírozzák jelen pillanatban az ügyet, mert egy árokba szeretnék lefek­tetni a gáz- és a telefonve­zetéket, hogy ne kelljen kétszer ásni. A két dolgot viszont csak úgy lehet összehozni, ha a MÁTÁV is megkezdi a beruházás megvalósítását. A távközlésiek viszont csak 1995-re tettek ígéretet... A lakossági hozzájárulás a gázhoz a megye többi ha­sonló településéhez képest elég magas: 60 ezer forint csonkonként. Ennek ellenére 70 száza­lékos az igénybejelentés, sőt, akik gázhoz akarnak jutni, már be is fizették a hozzájárulást. Igaz, közü­lük csak kilencen fizettek készpénzzel, a többiek OTP-hitelt vettek fel. Nem érdemes leszedni A kertészkedést még a derékfájás ellenére sem adta fel Lőrincz Lajos ropogós cseresznyét szed A szerző felvétele _ HAZAI HOUMI. BBBil^KSwagyaro^ 1994. iúnius 27. hétfő Sovány vigasz a végeken Hatvanhét százalékos a munkanélküliség • Gazdálkodó kedv és bizakodás

Next

/
Oldalképek
Tartalom