Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-27 / 149. szám

1994. június 27., hétfő HÁTTÉR Tovább kúszik a létminimum A lakosság életkörülményeiről a számok tükrében • Kevesebb munkanélküli Az üzletek gazdag kínálattal csalogatják a vásárlókat Elek Emil felvétele Csengősző elé Balogh József A technikai kérdések­re megtalálták a vá­laszt, így holnap összeülhet a második sza­badon választott magyar parlament. Göncz Árpád köztársasági elnök össze­hívta alakuló ülésre a május 8-án és 29-én megválasztott képviselőket, s mivel a beju­tott hat pártnak sikerült megállapodni a tisztségek elosztásának kérdésében, nincs semmi akadálya, hogy holnap tíz órakor megszó­laljon a T. Ház csengője. Az előzetes megállapodá­sokon eldőlt, az ország- gyűlés elnöke a győztes szo­cialista pártból került ki, az első alelnöki poszt a sza­baddemokratáké lesz, vá­lasztanak még egy alelnö- köt a demokrata fórum és a kisgazdapárt képviselői kö­zül, s holnap már csak ne­vekkel kell behelyettesíteni a parlamenti bizottságok elnökeinek, alelnökeinek helyét is. A tartalmi kérdések meg­vitatására csak az alakuló ülést követő időszakban, a kormány megalakulása után kerülhet sor. Jócskán kiszivárogtak már a hírek, melyik tárcát ki kapja majd. Nyilvánvalóan e névsor el­fogadása sem lehet egyéb merő formaságnál, hiszen ha a köztársasági elnök kormányalakításra kér fel egy pártvezetőt, annak joga megválasztani, kivel dolgo­zik együtt. Ez jog, ez az aka­rat ezúttal nem egy ember nevéhez köthető, hiszen he­tekig tartottak a koalíciós tárgyalások, így formáló­dott ki az új kormány, hogy majd beterjessze a parla­ment elé programját, hogy tudomására hozza az or­szágnak, milyen konkrét el­képzelései vannak a gazda­sági, társadalmi problémák megoldására. Négy éve száz nap türel­mi időt kért az Antall-kor- mány, hiszen a kormány- alakításra kapott megbí­záskor nem tudták, hogy az előző kormánytól mit vesz­nek át. Nem tudták — leg­feljebb sejtették—a válasz­tás előtt, hogy az ország lakosságának egy része, a nagyobbik része tőlük várja a rendszerváltoztatás nehéz programjának végrehajtá­sát. Most nemigen lesz szük­ség száz napra, hiszen a je­lenlegi kormány bejelen­tése szerint minden leltár pontosan készen áll, s ha igazak a kiszivárgott hírek, akkor az új kormányban ko­rábban gyakorlatot szerzett miniszterek is jócskán he­lyet kapnak majd. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből 19-en jutottak be az új parlamentbe. Tőlük nemcsak azt várja a megye lakossága, hogy a T. Ház­ban az ország érdekeit szol­gáló programok jóváha­gyására nyomják meg a gombokat,, hanem azt is, hogy pártállásuktól függet­lenül és együtt keressék a megye hátrányos helyzeté­nek megszüntetését elősegí­tő lehetőségeket. Ezt az elő­ző képviselőcsoport köve­tésre méltóan tette. Malakucziné Póka Mária Nyíregyháza — A lakosság életkörülményeinek alakulását jelző főbb adatok néhány területen kedvező el­mozdulást mutatnak. Hatá­suk azonban mérsékelt, s a társadalom egyes csoport­jait, rétegeit igen differen­ciáltan érinti. Az idén is folytatódott az inf­láció növekedési ütemének 1992 óta tartó mérséklődése. 50 600 forint A fogyasztási javak januártól márciusig átlagosan 16,8 szá­zalékkal haladták meg az elő­ző év azonos időszakában re­gisztráltat. (Emlékeztetőül: 1993. első negyedében a nö­vekedés 23,4 százalékos volt.) A szokásos éveleji nagyobb mértékű árnövekedés az idén jóval mérsékeltebb volt a tava­lyinál. Igaz, 1993-ban a két­kulcsos AFA bevezetése miatt a megszokottnál említésre méltóan nagyobb, 6,8 száza­lékos árszínvonal-emelkedés történt. Az élelmiszerek 1992. őszén induló, 1993. elején tetőződő, majd 1993. őszén is­mét felerősödő árnövekedési folyamata 1994 februárjára és márciusára lassult. Gyakorla­tilag márciusban sem változ­tak a sertéshús és húskészít­mények, továbbá az étolaj, a cukor 1993 végére kialakult árai. A tej és tejtermékek ár­növekedése márciusra leféke­ződött. Az árnövekedés hatására a létminimumértékek tovább kúsztak. Két aktív korú felnőtt és két 15 éven aluli gyermek­ből álló család esetén ez az összeg a városokban 50,6 ezer forintot, a községekben 47,6 ezer forintot tett ki március hónapban. Ez mintegy 2,5-2,7 ezer forinttal több, mint egy évvel korábban. Az egyedülál­ló nyugdíjasoknak átlagosan 12,0-13,1 ezer forint jelentette márciusban a létminimumot. A megfigyelt megyei szer­vezeteknél a bruttó átlagkere­set az első negyedévben 24,4 ezer forintra rúgott. Növeke­désük legtöbb gazdasági ág­ban 20 százalék fölötti, az • árszínvonal növekedését meg­haladó, átlagosan 30,7 száza­lékos. Országosan 8 százalék körüli reálkeresetnövekedés mutatható ki az évközi megfi­gyelési körbe vont gazdálko­dóknál. 1994. I. negyedévében a foglalkoztatási színvonal to­vább mérséklődött a me­gyében. A csökkenés különö­sen a termelő ágakban nagy­mértékű. A létszámvesztés egy részét a szervezetek mé­retstruktúrájának igen intenzív változása, a kis létszámú egy­ségek gyarapodása okozza, akik kikerülnek megfigyelési körünkből. A mezőgazdaság­ban ötödével, az iparban tize­dével csökkent a foglalkozta­tottak száma az egy évvel ko­rábbihoz képest. Bővülés csak a villamos­energia-, gáz-, hő- és vízellá­tás területén és az építőiparban figyelhető meg. Számottevő a kereskedelemben, javításban dolgozók számának mérsék­lődése is. A Megyei Munkaü­gyi Központ regiszterében 1994 márciusában 51,7 ezer munkanélkülit tartottak nyil­ván, 10 ezer fővel kevesebbet, mint egy évvel korábban. A munkanélküliség mértéke 20.6 százalékos volt, szemben az egy évvel ezelőtti 22,3 százalékkal. A ráta értéke to­vábbra is számottevően maga­sabb az országos átlagnál (12,2 százalék). Borsod-Aba- új-Zemplén megye mellett változatlanul itt a legnagyobb mértékű a munkanélküliség. Devizában A legkedvezőtlenebb munka­erőpiaci kondíciókkal rendel­kező munkanélküliek száma fokozatosan bővül. Szociális jellegű támogatásban egy év­vel korábban még „csak” 7,4 ezren részesültek, ez évben számuk 21,9 ezerre nőtt — ezen belül 19,9 ezren jöve­delempótló támogatást kaptak, 238 fő pedig szociális támo­gatást. A munkanélküli-ellátás 24,1 ezer főt, a regisztráltak 46.6 százalékát érintette. A tartósan, 6 hónapnál régebben ellátottak aránya az első ne­gyedévben lassan mérséklő­dött, de még 1994 márciusá­ban is közel felét adták az ellá­tottaknak. Egy évvel korábban ez az arány mintegy 56 száza­lékos volt. Az ellátmány brut­tó összege 9,7 ezer forintot tett ki. Az ellátásban részesülők kétharmadánál azonban nem érte el a 10 ezer forintot. 1994 márciusában 4,6 ezer regiszt­rált pályakezdő munkanélküli volt a megyében. Kedvezően értékelhető, hogy a legmaga­sabb munkanélküliségi rátájú térségek száma mérséklődött, s egyre több régió tartozik a relatíve kedvezőbb rátájúak közé. A legkritikusabb tér­ségek közül Ibrányban, Vásá- rosnaményban az átlagosnál jóval nagyobb mértékben mér­séklődött a ráta, s kedvező vál­tozás volt a baktalórántházi régióban is. Nagyecsed kör­zetében viszont a rendkívül nagy arányú munkanélküliség alig változott. A lakosság megtakarítási hajlandósága csökkent, a be­tétek állománya 1993 már­ciusa és 1994 márciusa között mindössze 2,3 milliárd forint­tal 23,6 milliárd forintra nőtt. A növekedési ütem csak 10,5 százalékos, szemben az egy évvel korábbi 38,7 százalékkal illetve a két évvel korábbi 32,8 százalékkal. A betétállomány bővülésében meghatározó, hogy a többszöri forintleérté­kelés hatására erősödik a la­kosság devizában történő ta­karékossága. A lakosság hitel- állománya a betétekét és a ko­rábbiakat meghaladóan, 18,4 százalékkal, 18,3 milliárd fo­rintra nőtt. A korábbiakat meghaladó hitelfelvételt a me- gyeszerte folytatott közmű- fejlesztések indokolják. Nyolctized Ez játszik meghatározó sze­repet abban, hogy az építési és ingatlanértékesítési hitelállo­mány egy év alatt 1,3 sze­resére, 11 milliárd forintra nőtt. Legdinamikusabban az áruvásárlási hitelállomány bő­vült. Hatására ez évben a fo­gyasztási hitelek növekedése a beruházási célú hitelfelvéte­lekéhez hasonló mértékű volt. A hitelállomány több, mint nyolctizede azonban ez év márciusában is építési, ingat­lanértékesítési hitel volt. Halálos «tMMMMMMMewMoomoMMWMMMeMMMMMMOwmemoMWMc«» Kovács Éva Ó lommal mérgezett paprikától bete­gedtek meg, s ke­rültek súlyos tünetekkel kór­házba néhányon a napokban Budapesten. Mint kiderült, olyan őrölt piros paprikát fogyasztottak, melyet isme­retlen utcai árusoktól, vi­szonylag olcsó áron vettek. A paprikában található ólom mértéke akkora volt— derítették ki utólag a szak­emberek —, hogy a megbe­tegedettek állapota akár válságos is lehet. A másik hír szerint a keleti határszéleken is ter­jed a korábban csak a déli határátkelőkön szokásos módi, hiszen nemrég Zá­honynál olyan konyakot ko­boztak el a vámosok, amit műanyagflakonban a gép­kocsik motorterében, illetve üzemanyag-tartályában el­rejtve csempésztek be az or­szágba, s nem kizárt az sem, hogy etilalkohol helyett a halálos veszélyt jelentő me- tilalkoholból készített italo­kat isznak azok, akik a megye KGST-piacain és ut­cáin árusító kereskedőktől vásárolják meg azokat. Két hír, egyik sem új, s egyik sem felemelő. Ráadá­sul szokatlannak sem ne­vezhetjük őket, hiszen jó­ideje tudunk arról, hogy a határok a zugkereskedelem valóságos kánaánjai. Élel­miszerek, italok és cigaret­veszély ták kerülnek be az ország­ba, melyek gyakran okoz­nak súlyos betegségeket, nem egyszer halált. A zug­kereskedők ellen, a veszélyt hordozó ételek, italok ellen igen nehéz felvenni a har­cot. Hiába ugyanis minden jó szándék és intelem, ha ezeket az árukat a boltban kaphatóknál jóval alacso­nyabb áron lehet beszerez­ni. A pénz nagy úr, s ha egy üveg ital árán kettőt is ve­hetünk, a zseb hatalmának, a látszólag csábító költség- vetésnek csak kevesen tud­nak ellentmondani. A hatóságok és az illeté­kesek időről-időre felhívják a leselkedő veszélyekre a fi­gyelmet, de mint az utóbbi két példa is bizonyítja, a felhívás, a józan észre és óvatosságra való hivatko­zás többnyire pusztába ki­áltott szó marad. Márpedig a védekezés nem történhet másképp, csakis úgy, ha az emberek végre felfogják a lényeget: nem biztos, hogy ami olcsóbb, az jó is, s azért mert egy-egy palack ital látszólag érintetlen és gyári csomagolású, még tartal­mazhat gyilkos folyadékot. A vámosok képtelenek ki­szűrni a halált hozó csem­pészeket, így nem marad más hátra, mint az, hogy mi magunk. védekezzünk elle­nük. Ha nem vesszük meg a csempészárut, nem lesz ér­demes behozniuk, s nem le­selkedik ránk a határon túl­ról hozott halálos veszély. Naponta 50-60 ukrán és román állampolgár veszi át kárpótlási jegyét a nyíregyházi OTP- fiókban. Az eddig érkezett négyezer kárpótlási csomagban a 10 ezer forint értékűtől az 1 milliósig fordult elő kárpótlási jegy Balázs Attila felvétele M ihály bácsi beszélni tudott a természet­tel. „A búza nem vár tovább” —mondta, mint­ha sürgönyt kapott volna a búzától, hogy kezdeni kell az aratást. „Ez a dűlő az idén tengerit kíván” — jelentette ki, mint aki tudja, hogy bármi egyebet próbálna bele vetni, kidobná magából a dűlő. A leghíresebb kaszás volt a környéken. Aratáskor úgy állt bele a búzatáblába, mint­ha nem ő akarna kaszálni, hanem a búzatábla paran­csolná, hogy aratni kell! Szolgálat, munkaaktus volt az evése is, meg a pihenése is. Soha nem volt szava az étel milyenségéről. Bekap­kodta, ami az „étel sorján” hogy magában beszél. Bi­zonyára alkudott a termé­szettel, hogy még egy kicsit szolgálhasson, ha már nem nagy haszonnal is. A természet pedig — mint­Tavaly még láttam, amint megroggyantan álldogált visszakapott földje végében, s amint beszélgettünk azt is láttam, hogy kicsordult a könnye. Nem volt már sok, csak az a csepp, ami meg is tapadt a szeme sarkában. Nem zavartam, mert láttam, ha — azt felelte volna: „Jó, nem bánom, tűrlek még egy darabig a többi szolgám között.” Háládatos tekintet­tel emelte fejét az égre, az­után a földre, és szedegette a szétszóródott kalászokat. Olyan mélyre görnyedt, hogy soha többé nem tudott felemelkedni. Elhullott az öreg, akár a kalászok. A halál kaszája erősebb volt az övénél. Meghalt vele egy megren- dítően földhöz tapadt, ugyanakkor megrendítően szép életforma, az a termé­szet iránti alázat, az a húsba- vérbe ágyazott erőfeszítés, amely századokon át vetett és aratott, vetett és aratott—és kenyeret adott az országnak. M ihály bácsi szelle­me még bírta volna, de teste felmondta a szolgálatot. A kicsiny gyüle­kezettel együtt énekeltem a sír gödörnél: „Gyarló testünk porrá lészen, mivel porból vétetett...” A­A\----------------------------------------------------------------1 A’: ______ . ' ' >" ____AjjjfiB elébe került, megemelte ke­rekfejét, és módszeresen rá­gott, akár a kérődző lábas jó­szág. Nem az ízek élvezéséért evett, hanem azért, hogy le­gyen ereje a munkához. Csák Gyula A föld szolgája

Next

/
Oldalképek
Tartalom