Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-25 / 148. szám
Támadások keieszttűzében tulajdonosai a jónevű gyár részvényesei lehetnek, mégpedig a szakemberek szerint rövid távon megjelenő, jelentős haszonnal. A hír önmagában örvendetes, s az érdeklődés igencsak érthető akkor, amikor a kárpótlási jegyek elértéktelenedéséről hallani. Eddig a hír, legalábbis a jobbik fele. Mert rögtön ott jön a másik, hogy ugyan miért kell ezért napokig az utcán aludni, miért nem lehet az ügyintézést kultúráltan, úgymond európai módon megoldani? S még ez lenne az első ilyen eset! Aki kicsit is figyeli a hazai belpolitikai eseményeket, az tudja, látja, olvassa és hallja, hogy a részvényjegyzők mint korábban, most is napokig állnak és hálnak az OTP-k és bankok előtt, verekedésről, legális és illegális listákról és sorszámokról hallani. A földön alszanak, hálózsákok, termoszok és kempingszékek tömegével érkeznek a részvényt árusító pénzintézetek elé, ahol állandósulnak a civakodások, durvább vagy halkabb jelenetek. A nép vár, türelmetlen és dühös. Egyáltalán nem vigasztalja, amit a hivatalos személyek ilyenkor mondani szoktak, s amit megnyugtatásnak szánnak, de inkább bosszantásként hangzik. Az sem hat meg senkit, amikor a jólfésült bankár a részvény sikeréről beszél, s úgy tesz, mintha ez az egész kempingszékes, hátizsákos cirkusz annak a néhány embernek lenne köszönhető, akik direkte pénzért bosszantják a tömeget... Európába tartunk. De muszály vinnünk a kempingszéket is?! Kovács Éva A KM hét végi melléklete ’94. VI25. MAGÁNVÉLEMÉNY Kempingszékkel Hálátlan nép a magyar. Nem tud örülni semminek. Ahelyett, hogy értékelné a nagy lehetőségeket, a demokrácia és a rendszerváltoztatás újabbnál újabb vívmányait, bosszankodik és hőbörög. Nem a jót keresi, addig kutakodik, amíg végre rátalál a rosszra. Akkor megnyugszik, hátradől a foteljében, és elégedetten megjegyzi: na ugye, hogy nekem volt igazam... E rövid bevezető talán kissé cinikusra, gunyorosra sikerült. Nem volt szándékos, de megvan az oka. Régóta nem értem, s most az újabb esetet látva végképp tisztázatlan előttem: ugyan miért van az, hogy nálunk a legjobb ötlet megvalósítása is sokszor bosszúságba torkollik, elégedetlenséget, olykor felháborodást, esetenként verekedést, civakodást szül? Miért van az, hogy a szándék jó, a módszer meg egyenesen rettenetes? Minek és kinek köszönhető, hogy emiatt aztán úgy igazából nem tudunk örülni, mert nem örülhetünk semminek? Itt van most éppen az Egis-rész- vények jegyzésének lehetősége, melynek lényege, hogy a kárpótlási jegyek Az ügyészség hatásköre és felügyelete: őrködés vagy közreműködés AKTUÁLIS INTERJÚNK Dr. Kovács András Balázs Attila felvétele büntetőügyek. Meg aztán nehéz úgy propagálni valamit, ha ugyanakkor vita zajlik arról a valamiről. □ Az ügyészség alkotmányos helyzetéről folyó vitára gondol? — Nem. Az ügyészség alkotmányos helyzete, nevezetesen, hogy parlamenti vagy kormányzati irányítás alatt működjön, alapvetően politikai kérdés, politikai döntést igényel. Azokra a támadásokra gondolok, amelyek megkérdőjelezték az ügyész egyes tevékenységének szükség- szerűségét. így a 80-as évek végén az úgynevezett általános törvényességi felügyelet létjogosultságát vonták egyesek kétségbe. A vitát nem szeretném felmelegíteni, hiszen megnyugtatóan lezárult akkor, amikor a szakmaiság, a szakszerűség került előtérbe. □ Az ügyészről úgy vélekednek, hogy ő a törvényesség őre. Igaz ez az állítás? — Ez egy nagy tévedés. Az 1949-es alkotmány valóban úgy rendelkezett, hogy A rendszerváltozás óta meglehetősen sokszor került az ügyészség az érdeklődés középpontjába. Hol azért, mert a katonai ügyész megtagadta a nyomozást a sortüzek ügyében, hol meg azért, mert az igazságügyi miniszter a legfőbb ügyészt hibáztatta az igazságtétel ügyének késleltetéséért. A polgári jogi szakterület körül azonban nyugalom volt. Egészen ez év január 7-éig. Akkor azonban az ügyészeken kívül a kérdéssel foglalkozó szakembereket is meglepte, hogy az Alkotmánybíróság alkotmány- ellenesnek minősítette a polgári eljárásban az ügyész általános perindítási, fellebbezési, fellépési és a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló általános indítvá- nyozási jogát. Ráadásul a jogok gyakorlására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a határozat közzétételének napjától megsemmisítette. Dr. Kovács Andrással, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye főügyészével ezért is választottuk beszélgetésünk témájául az ügyészség polgári jogi és közigazgatási jogi tevékenységét, mert a napokban a Legfőbb Ügyészségen megtartott tudományos előadásában is ezzel a kérdéssel foglalkozott. □ A közvélemény előtt még jelenleg is az ügyész büntetőjogi tevékenysége az ismert. Mi ennek az oka? — Én úgy fogalmaznám meg, hogy az ügyész büntetőjogi tevékenysége közismertebb, mint a polgári jogi és közigazgatási jogi munkája. Hiszen azok az állampolgárok, akiket vélt vagy valós sérelem ért, előbb-utóbb megtalálnak bennünket. Azt el kell ismerni, hogy mi is keveset szóltunk a nyilvánosság előtt, aminek az az oka, hogy az ügyész ezen ügyei nem olyan „érdekesek”, mint egyes a törvényesség megtartása felett a legfőbb ügyész őrködik. De ezt a felfogást már 1972-ben felváltotta az, hogy az ügyész közreműködik a törvényesség megtartása érdekében. Ez annyit jelent, hogy mindenki, minden szerv felel a saját területén a törvények megtartásáért, afelett nem — Ilyen kifejezés az alkotmányban nincs, de az ügyészi törvény még sajnos használja. Semmi esetre sem sorolnám a felügyelet körébe. Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy az a tevékenység, amit ezzel a kifejezéssel illettek, az se nem általános, sem nem felügyelet. Mi, ügyészek nem is használjuk már, hanem helyette a közigazgatási és polgári jogi tevékenység kifejezést vezettük be és egyértelműen közreműködői jellegűnek tartjuk. Egységes ügyészi szakterületnek tekintjük, tehát az ügyész büntetőjogi tevékenysége mellett ezt nevezhetjük akár nem büntetőjogi tevékenységnek is. □ Hatáskörüket illetően történt-e változás az utóbbi időben? — Elég paradoxon, de lényeges bővülés történt. A korábban meglévő feladataink mellé egy sor újabbat kaptunk. Elég ha az egyesületek és alapítványok törvényességei felügyeletére utalok, de a polgári jogi területen is számos törvény biztosított eljáráskezdeményezési jogosultságot az ügyész részére. □ Nincs itt valami ellentmondás? Egyik oldalon az Alkotmánybíróság határozata, amely a keresetindítási jogot megsemmisítette, a másik oldalon pedig újabb jogosultság biztosítása? — Nincs ellentmondás, hiszen az Alkotmánybíróság csak a Polgári Perrendtartásban biztosított általános keresetindítást minősített alkotmányellenesnek, a külön törvényekben biztosított ügyészi jogosultságokat nem. A helyzet lett ellentmondásos azáltal, hogy az Alkotmánybíróság a kifogásolt jogszabályt a határozat közzétételével megsemmisítette. A mai napig nem tudom megérteni, hogy miért nem élt az Alkotmánybíróság azzal a törvényes lehetőségével, hogy az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezések hatályvesztését későbbi időpontra tegye. □ Ebben az esetben a jogalkotó meghozhatta volna azokat a szabályokat, amelyekkel a jogállamiság garanciarendszere teljes lenne... — Igen. Jelenleg ugyanis az ügyészség gyakorolja a felügyeletet az egyesületek és az alapítványok felett. Ezek a szervezetek bírósági nyilvántartással jönnek létre. Az erről szóló bírósági végzést az ügyész megkapja, azonban ha az nem felel meg a jogszabályoknak, akkor sem tehet semmit, mert nincs jogszabályban biztosított fellebbezési joga. A keletkezés hiányosságait a működés törvényessége feletti felügyelettel már nem lehet helyrehozni. Sajnos, az ellentmondások és a joghézagok száma nagy. Kívánatos lenne ezért, hogy jogalkotó a lehető leghamarabb meghozza azokat a jogszabályokat, amelyek megszüntetnék az ellentmondásokat és egyértelműen szabályozzák az ügyésznek a polgári perbeni szerepét és jogosultságát. őrködik senki, de az ügyészség közreműködik a törvényekben biztosított eszközeivel abban, hogy az állampolgárok, illetve minden szerv megtartsa a törvényeket. — Gondolom nem kell különösen magyaráznom, hogy az őrködés és a közreműködés mennyire eltérő fogalmak. Sajnos, én is tapasztalom, hogy még napjainkban is sokan úgy gondolják, hogy az ügyész a törvényesség őreként funkcionál és ez egyesek kiindulópontja, ha véleményt nyilvánítanak. Pedig az alkotmány egyértelműen fogalmaz, amikor az ügyész feladatát meghatározza. Kiemelten kezeli az állampolgárok jogainak védelmét és a bűncselekmények üldözését. Kiemeli továbbá a közreműködői jelleget, amikor rögzíti, hogy az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket. Egyszerűsítve; az ügyész három típusú tevékenységet lát el. Van amit közvetlenül végez, például nyomoz, vádat emel. Van %% .............................................................. A felügyeletet a nyomozás és a büntetésvégrehajtás törvényessége felett gyakorolják ^ amikor a tevékenység felügyeleti jellegű, ilyen a nyomozás törvényessége és a büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet. Harmadik típusa a már részletezett közreműködői jellegű tevékenység. Természetesen mindegyik típushoz rendelt a jogalkotó megfelelő ügyészi eszközöket is. □ De ismert, Ön is említette az imént az általános törvényességi felügyeletet. Azt a tevékenységet hová sorolja? Balogh József yy ............................................. A parlamenti, vagy kormányzati irányítás politikai döntés kérdése yy Egyértelműen szabályozni az ügyészek szerepét ___áfc!Í?S!Í..?á
